Égreville, Szent Márton-templom (Église de Saint-Martin)
Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye
A római katolikus, Szent Márton tiszteletére felszentelt templom a 13–15. századból származik. Ma műemlékként tartják nyilván.
A Franciaország szívében fekvő kisváros Jules Massenet (1842–1912) második otthona volt élete utolsó nem egészen másfél évtizedében. 1912-ben, utolsó nyarán innét volt kénytelen Párizsba utazni, orvosaihoz, ám pár nap múlva meghalt. Végakarata szerint Égreville-ben temették el. Egyszerű, zene nélküli búcsúztatását ebben a templomban tartották, amire ma tábla emlékezik.
Forrás: geneanet.org
Ebben a szép klipben Massenet híres Meditációját hallgatva járhatjuk be az épületet kívül-belül. Égreville fő tere, ahol a templom áll, ma Massenet nevét viseli, sírja pedig meglátogatható a köztemetőben (legközelebb megmutatom). Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:
Gölle ma körülbelül ezer lelkes község, Somogy és Tolna határán fekszik.
Az egykori tanítói lak 1888-ban épült.
Forrás: gölle.hu
Ma ez a Fekete István Emlékház, mert a népszerű író a göllei tanító fiaként itt
született 1900. január 26-án.
Fekete István édesapja után Rácz Ferenc lett a
község kántortanítója. Az ő gyermekeként ugyanebben a házban született 1911.
december 25-én Rácz Vali (1911–1997) sanzonénekesnő, színésznő.
Az épület homlokzatán Fekete István emléktáblája mellett
az énekesnő édesapja és az ő nevét is márványtábla őrzi:
Forrás: köztérkép.hu
EBBEN A HÁZBAN ÉLT
RÁCZ FERENC
IGAZGATÓ–KÁNTORTANÍTÓ
AKI
1910-TŐL 1948-IG TANÍTOTT GÖLLÉN
ÉS ITT SZÜLETETT LEÁNYA
RÁCZ VALI
OKLEVELES
ÉNEKTANÁRNŐ
SANZONÉNEKESNŐ–FILMSZÍNÉSZNŐ
Kislányként, szüleivel
Az
édesapa, Rácz Ferenc Fekete István apja után pályázta meg a
kántortanítói állást, amelyet majdnem négy évtizeden át töltött be.
Rácz Vali kiváló sanzonénekesnő volt,
igényes repertoárral, s több filmben is szerepelt. Sikeres pályája mindössze
egy évtizedre korlátozódott; a második világháború viharai, majd a megváltozott
politikai helyzet vetettek neki véget. Ekkortól csak a családjának élt: férje Halász
Péter író, újságíró volt, két gyermekük született. 1956-ban hagyták el az
országot, s New York-ban, Londonban, majd Münchenben éltek. Leánya, Monica
Porter évtizedek múlva megírta édesanyja regényét Deadly carousel
(Halálos
körhinta) címmel. Ebből is kiderül, hogy Rácz Vali a második világháború
éveiben budai
villájában zsidó üldözötteket rejtegetett, menekített, amiért 1991-ben
Jeruzsálemben, az Igazak Kertjében átvehette a Yad Vashem (Világ
Igaza) kitüntetést.
Idős
korában többször hazalátogatott szülőfalujába és számos tárgyat,
relikviát adott ajándékba egy itteni kiállításhoz. Végakarata szerint a
göllei temetőben nyugszik.
Rácz Vali Göllén, 1989 (Forrás: raczvali.smmi.hu)
Emlékszobája is személyes részvételével nyílt meg szülőházában 1990. május 27-én. A kiállítás címe — Rácz Vali egyik legnagyobb
sikerű dalára utalva — Minden elmúlik egyszer…
Láthatók
voltak például az
1930-as, 1940-es évekből származó fellépő ruhái, köztük egy
körösfői népviselet, plakátok, fényképek, más dokumentumok. További
személyes látogatásai alkalmából az emlékszoba anyagát új relikviákkal
bővítette. Ehhez képest 2012 óta a kiállítás nem látható (úgy látszik,
tényleg "minden elmúlik egyszer..."), csak egy indoklás nélküli,
szűkszavú értesítés található erről a község honlapján,
a megyei múzeumi igazgatósághoz irányítva az érdeklődőt. Igaz, abban az
évben a kaposvári Rippl-Rónai múzeum egy nagy, színvonalas, de csak
időszaki Rácz Vali-kiállítást
rendezett a göllei anyagból. Sajtóhírek szerint az egykori tanítói lak
rossz állapota miatt nem kerültek vissza a tárgyak az emlékszobába. Hogy
ez tényleg helytálló-e, nem tudom, de az is igaz, hogy Fekete István
özvegye korábban súlyos nemtetszését fejezte ki, hogy férje és egy — általa nyilvánvalóan erősen félreismert, vagy nem is ismert —
énekesnő relikviái egy épületben legyenek. Holott Rácz Vali nem egy
tucat-slágerénekesnő volt, hanem a magyar sanzon egyik legnagyobb alakja
és példamutató magánember. Ha az ember Gölle sajtóemlítései között
böngészget, egyébként is az az érzése, hogy Rácz Vali méltatlanul
háttérbe szorul Fekete István mögött.
A téma iránt mélyebben érdeklődők feltétlenül nézzék meg ezt a videofelvételt a göllei emlékszoba avatásáról — benne a művésznő is mesél és körbejárhatjuk a ma már nem látható kiállítást.
Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.
Bad Ischl, Szent Miklós-templom (Nikolauskirche) Ausztria, Oberösterreich
Az ellenreformáció idején az itt állt középkori templomot lebontották, és Mária Terézia rendeletére új, tekintélyesebb épületet emeltek a régi templom 1490-ből származó tornyának megtartásával.
3000 személy befogadására alkalmas, a klasszicizmus leegyszerűsített stílusában épült. Berendezése sokat gazdagodott 1820 után, mert ettől kezdve lett a salzkammerguti, gyönyörű fekvésű és hatásos gyógyvízű Ischl a császári család, s egyúttal az arisztokrácia és a nagypolgárság kedvenc nyári pihenőhelye.
Az 1850-ből származó főoltárkép Leopold Kuperwiesel (Schubert ifjúkori barátja!) alkotása. A régi orgona még az első templomból származott, majd 1825-ben új hangszert épített Simon Anton Hötzel. Mivel Ferenc József hatvan éven át (!) minden nyári vasárnap idejárt a reggel 7 órai misére, továbbra is nagy gondot fordítottak a templomra. Így 1888-ban ismét új orgonát kapott, mely a salzburgi mester, Matthäus Mauracher műhelyéből került ki. A három manuálos, több mint 60 regiszteres hangszert Ferenc József jubileuma alkalmából, 1908 és 1910 között megnagyobbították és császári jubileumi orgonának (Kaiser-Jubiläums-Orgel) nevezték el.
Mivel hivatalos orgonistája a jóbarátja volt, többször játszott rajta istentiszteletek alkalmával Anton Bruckner, aki 1863 óta járt vissza rendszeresen Bad Ischlbe. A császári család felkérésére ő orgonált Ferenc József és Erzsébet legfiatalabb lánya, Mária Valéria itt megtartott esküvőjén 1890. július 31-én. Haydn császár-himnuszának dallamát variálta, majd átvezetve Händel Messiásának Halleluja témájával zárta grandiózus játékát.
Az esemény emlékezetére a templom főbejáratánál márványtáblát helyeztek el.
1948. október 27-én itteni villájában bekövetkezett halála után több napon át a templomban állt Lehár Ferenc ravatala. Több ezren rótták le előtte kegyeletüket, majd ünnepélyes rekviemmel búcsúztatták. Sírja a közeli temetőben ma is meglátogatható.
Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam. A fényképeket 2017 nyarán készítettem
Az egykori tiszttartói lak ma a község
orvosi rendelőjének ad otthont.
Falán márványtábla állít emléket Pete Lajos
(1866–1924) dalköltőnek, aki ebben a házban született 1866. október 3-án.
Még
iskolába sem járt, amikor édesanyja zongorázni tanította. Budapesten folytatott
jogi tanulmányai idején az anyagiakban szűkölködő fiatalember gyakran szerepelt
különböző fővárosi hangversenyeken, ahol zongoratudása mellett kellemes énekhangjával
is elnyerte a közönség tetszését. Blaha Lujza is dicsérően vélekedett róla.
Pete
Lajos egész életében Somogy megye közigazgatásában dolgozott Kaposváron, majd
Lengyeltótiban, de a zenéhez sem lett hűtlen: az 1880-as évektől sorozatban
jelentette meg dalait, amelyeknek legautentikusabb énekese ő maga volt. Nótái
közül ma talán a Páros csillag az ég alján és a Hallja maga barna a
legismertebbek. Sikerein felbuzdulva öccse, Pete Márton a szövegíráshoz kapott
kedvet: együttműködésükből születtek a Nem való bokréta és a Betyár legény
nehéz vasban kezdetű nóták.
Az 1924-ben elhunyt nótaszerző a Kerepesi temetőben nyugszik.
Források:
Hetes község
története. Pécs [!Hetes községi közös Tanács], 1981 Leszler József:
Nótakedvelőknek. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Bad Ischl, Wiesingerstrasse 1. Ausztria, Oberösterreich
Oscar Straus (1870–1954) monumentális villája Ischl belvárosában:
Forrás: wikimedia.org
Mint emléktáblája tudósít, Oscar Straus — aki Strauss-nak született, de vezetéknevét egy s-sel megrövidítette, hogy ne lehessen összekeverni a Strauss-dinasztiával — 1876-ban, azaz gyerekkorában jár először Ischlben, s aztán a fürdőhely egyik leghűségesebb híve maradt. Ebben a villában már idősen, 1951 és 1954 között lakott. Ischlben hunyt el 1954. január 11-én, az itteni köztemetőben nyugszik. Emléktábláját két évvel halála után avatták fel egykori lakóházán.
Forrás: operetten-lexikon.info
Életművéről a városi múzeum állandó kiállítása is megemlékezik, művei gyakran szerepelnek a Bad Ischl-ben rendszeresen megrendezett operettfesztivál műsorán.
Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.
Avon, 64 avenue Franklin Roosevelt Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye
Avon kisváros Franciaország szívében, Párizs közelében, mára összeépült a híres Fontainebleau-val.
Fő utcáján, mely a vasútállomástól éppen a fontainebleau-i kastélyhoz vezet, kecses kis lakóház áll, melyben gyakran tartózkodott Jules Massenet (1842–1912).
Forrás: artlyriquefr.fr
Az épület a Street view-en nehezen fedeztető fel, elbújik a lombos fák mögött. De megjelöltem, ami látszik belőle, hátha egyszer jár arra valaki, így könnyebben megtalálja☻
A ház Massenet anyósáé volt (lehet, hogy csak bérelte). Lánya, Constance de Gressy, korábban Rómában Liszt zongorista növendéke, és a fiatal zeneszerző 1866. október 8-án Avonban házasodtak össze és később is sok időt töltöttek itt. 1871 és 1880 között Massenet ebben a házban komponálta Phèdre című nyitányát, dolgozott a Le roi de Lahore (Lahore királya) és a Scènes Alsaciennes című művein is. Nagyon megszerethette a környéket, hiszen később, hatvanas évei felé járva a közeli Égreville-ben vásárolt kastélyt.
A kis ház homlokzatán feliratos tábla örökíti meg Massenet emlékét:
Forrás: artlyriquefr.fr
Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:
A fonyódi magasparton húzódó villasor közepén találjuk Huszka
Jenő egykori villáját, ahol csaknem négy évtizeden keresztül, 1907 és 1944
között pihent és alkotott.
Az
első két évtizedben mint az eredeti tulajdonos, Lippich Elek veje járt
ide nyaralni (1906-ban vette feleségül Lippich Leonát). Amikor a
házaspár 1924-ben elvált,
a zeneszerző megvásárolta a nagyon szívéhez nőtt épületet, így továbbra
is itt töltötte a nyarakat; 1928-tól már
második feleségével, Arányi Mária írónővel, akivel itt,
Fonyód–Bélatelepen
ismerkedett meg a Sirály étteremben. Huszkáné Arányi Mária
emlékeiből Rácz György rendezte sajtó alá az operettszerző életéről szóló
könyvet, mely 1977-ben Szellő szárnyán… címmel jelent meg. Belőle sok részletet megtudhatunk itteni tartózkodásaikról is.
Huszka az 1910-es években ebben a villában
írta a Lili bárónő több dalát és jó két évtized múlva itt komponálta a Mária főhadnagy csaknem
teljes zenei anyagát. Még a Lili bárónő időszakában többször
meglátogatta Péchy Erzsi, a kitűnő operettprimadonna: Huszka az ő hangjára írta
operettje címszerepét. Péchy Erzsinek annyira megtetszett a környék, hogy
1924-ben a közelben villát vásárolt magának.
Huszka
nyaralójában időnként szinte alkotó közösség alakult ki: gyakran időzött itt jó barátja, Pete Lajos kaposvári nótaszerző, akinek a közelben volt
villája és Kacsóh Pongrác, aki Bacsák György csillagász
villája mellett ide is többször ellátogatott. Huszka még
gimnazista korából, Szegedről ismerte a nála idősebb Kacsóh-t, aki
akkoriban matematika szakos egyetemi hallgató volt, mivel éppen egy
Huszkáék házában lakó lánynak udvarolt 😍 Huszka Jenő egyik
lányát, Lilit egyébként a tudós Bacsák György fia, dr. Bacsák János
vette
feleségül.
Utoljára
1944-ben tartózkodott kedves nyaralójában Huszka. 1945 nyarán
feleségével leutazott megnézni, s kifosztva és megrongálva találta.
Mivel 1946-ban
államosítani kezdték a villákat, Huszka sajátját gyorsan eladta, Pécs
város
vásárolta meg üdülő céljára. Fonyódtól azonban nehezen tudott
elszakadni, még két nyarat itt töltött; de ehhez már kénytelen volt
házat bérelni a faluban...
1971-ben a villában Huszka-emlékszobát rendeztek be,
amelyet azonban később felszámoltak. Huszka széke és íróasztala jelenleg a Fonyódi Múzeum állandó
kiállításán látható.
A villa kerítésén 1960-ban — kissé pongyola helyesírású —
emléktáblát helyeztek el:
E TELKEN ÁLLÓ VILLÁBAN NYARALT ÉS DOLGOZOTT NÉGY ÉVTIZEDEN
ÁT HUSZKA JENŐ 1875–1960 A „BOBHERCEG”, „LILLY BÁRÓNŐ” ÉS MÁS KÖZISMERT OPERETT
HÍRES SZERZŐJE. EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTA A SOMOGYMEGYEI TANÁCS IDEGENFORGALMI
HIVATALA 1960.
Források:
Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán…: Huszka Jenő
életének regénye. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Varga István: A fonyódi gróf Zichy Béla-telep. Villasor a Balaton felett. Fonyód, 2015
http://konyvtar.fonyod.hu/fek.htm
Laczkó András: Írók, művészek és Fonyód. = Fonyód története.
Fonyód, Fonyód Nagyközség Tanácsa, 1985
Bad Ischl a Habsburgok nyaralóhelye volt majdnem egy évszázadon keresztül, az 1820-as évektől Ferenc József haláláig.
Traun-parti sétánya, az Esplanade folytatásában Habsburg-sárga színével és monumentális tömegével tűnik fel a hajdanvolt előkelő szálloda épülete. Egy olasz vállalkozó, Felix Tallachini nyitotta meg 1840-ben.
Az épület 1929-ben
Itt szállt meg 1853 augusztusában nevezetes látogatása alkalmával Ludovika bajor hercegnő két lányával: a komoly-szép Ilonával és a fruska Erzsébettel, amikor rövid ismeretség után a fiatal császár nem a neki szánt komoly lányt, hanem Sissit, a fruskát választotta... Így a hotelt később átnevezték Hotel Kaiserin Elisabeth-té.
A Hotel Kaiserin Elisabeth-ben később is kimagasló személyiségek szálltak meg, mint például Bismarck és VII. Edward angol király. Egy emléktábla Theodor Herzl, Mark Twain és Franz Werfel nevét örökíti meg.
Zenei emlékhelyként is említhetjük: szeretett itt vacsorázni barátaival Johannes Brahms, aki Gmundenen kívül mintegy tíz nyarat Bad Ischl-ben is eltöltött.
Az épület hosszú ideig tartó csipkerózsika-álom után a közelmúltban újra feléledt s mint Residenz Elisabeth lakosztályokkal áll a vendéglátás szolgálatában. Földszinti lekerekített, pazar kilátásra nyíló részében a Sissy kávézó működik, mely a császári idők hangulatát nyújtja a mai utazóknak.
Égreville, Rue du Château és Rue du Parc sarok Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye
A Google-térkép sajnos nem mutatja pontosan, ezért a madártávlati képen pirossal bekarikáztam, hol van az emlékhely:
Égreville ma körülbelül 2000 főt számláló helység Franciaország szívében. Párizstól délkeletre, Fontainebleau közelében fekszik.
Kastélya a 12. századból származik. A 16. században I. Ferenc kegyencnője, Anne Pisseleu, Étampe hercegnője építtette át kényelmes, szép lakókastéllyá. Örököse, Claude de la Châtre alakította ki a 200 hektáros, fallal körülvett parkot és a háromívű hidat. Későbbi tulajdonosai, E. P. Berne–Bellecour festőművész és a zeneszerző Massenet is sokat törődtek az épülettel.
Jules Massenet 1899-ben vásárolta meg a kastélyt. Az akkor már a hatodik évtizede felé tartó, nagy tekintélyű zeneszerző jól ismerte a környéket. Felesége a közeli Avonhoz kötődött, s házasságkötésük után sok időt töltöttek Fontainebleau-ban.
Massenet 1899-ben itt, új kastélyában hangszerelte a Terre Promise (Ígéret földje) című oratóriumát, 1900 nyarán itt dolgozott a Jongleur de Notre-Dame és 1903 nyarán Chérubin című operáján.
Az 1912-ben elhunyt zeneszerző — végakarata szerint — az itteni köztemetőben nyugszik.
Néhány kép a zeneszerzőről Égreville-ben, forrásuk az artlyriquefr.fr:
A kastély dolgozószobájában
A parkban
Égreville központjában sétál
A kastély egészen a közelmúltig a Massenet család tulajdona volt. Híradások szerint Anne Massenet szerette volna múzeumként megnyitni, de nem kapott segítséget a település vezetésétől. Mivel fenntartani nem tudta a hatalmas épületet, 2000-ben kénytelen volt eladni és az addig benne őrzött relikviákat magával vinni. Ezek között ott volt Massenet-nak a monacói hercegtől kapott híres hangszere, szobrok, partitúrák és még sok érték, melyek aztán egy párizsi galérián keresztül találtak új gazdákat...
Az ingatlan jelenleg a La compagnie du balcon nevű, színházzal és képzőművészettel foglalkozó egyesület székhelye. Ha rendezvényük van, be lehet jutni, de mindenképpen nagy kár érte a kisvárost és Massenet emlékét...
Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:
Abenberg, az alig 5000 lakosú, ám nagy történelmi múltú kisváros jelképe a vár, amelynek első említése egy 1071-ben kelt oklevélen található. Mostani formáját 1220-1250 között kapta.
Forrás: hotel-burg-abenberg.de
A középkorban a várban lovagi játékokat rendeztek. A leghíresebb, de akkor nem feltétlenül legmegbecsültebb résztvevő Wolfram von Eschenbach volt, aki 1205 és 1210 között írt hatalmas verses lovagregényében, a Parzifal-ban meg is örökítette a vár életét, a minnesangereket, dalnokversenyeket. Ma szobra ékesíti a várfalat.
A római katolikus plébánia mai épülete a régi helyén, a
templom szomszédságában áll.
Még a régi épületben élt több, mint négy évtizeden
át Huber Gyula (1861–1943), 1901-től haláláig barcsi plébános, 1906-tól
címzetes apát. Egyúttal ismert nótaszerző is volt...
Ez volt a temploma:
A zalaegerszegi születésű, a zenei ismereteket autodidakta módon
elsajátító és hegedűjátékban művészi fokra eljutó fiatalember első dala még a veszprémi papi
szemináriumban született. Pappá szentelése után Káptalantótiban, majd
Somogyváron volt káplán, Barcsra 1901-ben került. Hamarosan egymás után
jelentette meg dalos füzeteit, de több száz szerzeménye maradt kéziratban. Több mint ötszáz csárdást, palotást és ezernél
is több dalt szerzett. Műveit a kortársak nagyra értékelték, a szerzőt „zenei vadvirágnak”
nevezték. Blaha Lujza is nagyon szerette és gyakran énekelte nótáit.
Forrás: helyismeret.hu
Huber
Barcs
népszerű alakja volt, hívei egymás között „daliás káplán”-nak hívták
(sajnos, csak a fenti idős képet találtam róla).
Évforduló, ünnepség nem múlhatott el szerzeményei nélkül. 1926-ban pedig
az ő húsz éves apáti és negyven éves dalszerzői jubileumát ünnepelték
meg Barcson fényesen.
Unokaöccse volt
Dési Huber István festőművész, aki gyakran vendégeskedett nála a plébánián.
Huber Gyula 42 éves
barcsi szolgálat után 1943. augusztus 17-én hunyt el s a Vasvári Pál utcai
temetőben nyugszik.
Ezt a dalt is ő komponálta. Eredetileg hangszeres csárdás volt, később született dallamára vers.
Itt nyugszik Huber Gyula (1861–1943) barcsi apátplébános, aranykoszorús nótaszerző (II. parcella). 42 évi
barcsi szolgálat után, 1943. augusztus 17-én hunyt el. Hívei előszeretettel nevezték daliás káplánnak...
Hochburg–Asch, Franz–Xaver–Gruber–Strasse 44. Franz Xaver Gruber Emlékház Ausztria, Oberösterreich
Hochburg mintegy 3000 lakosú település Salzburgtól északra, az Inn völgyében, a német határ közelében. 1787. november 25-én itt született a Stille Nacht zeneszerzője, Franz Xaver Gruber egy takácsmester ötödik gyermekeként.
Forrás: stillenacht.at
A szülőház már nincs meg, ám egy hozzá nagyon hasonló, kétszáz éves faépületben kialakították a Gruber–emlékházat (Franz–Xaver–Gruber Gedächtnishaus), mely múzeumként látogatható. Legértékesebb tárgyai között láthatjuk azt a szövőszéket, amelyen a leendő zeneszerző-kántortanító megtanult szőni.
Az emlékház nyitvatartási idejéről és más aktualitásokról INNÉT értesülhetünk.
Forrás: stillenacht.at
Az emlékház elől indul a 2012-ben felavatott Gruber-emlékút (Franz-Xaver-Gruber-Friedensweg), amely a határ túloldalán legközelebb fekvő német településig, Burghausenig vezet. A gyalogosan körülbelül egy óra alatt megjárható útvonalat Földünk kontinenseit jelképező angyalszobrok szegélyezik. Hubert Flörl alkotásai azt szimbolizálják, hogy a minden korok emberének egyetemes békevágyát is kifejező Stille Nacht–dal — több mint 300 nyelvre, köztük egészen egzotikusokra is lefordítva — az egész világon elterjedt.
Forrás: fxgruber.at
Forrás: meinbezirk.at
Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.
További Franz Xaver Gruber és Stille Nacht emlékhely a Zenevándor blogban:
Hetes Kaposvártól északnyugatra 12 km távolságra található, ma körülbelül 1200 lakosa van.
Református temploma 1847-ben épült korábbi, kisebb templom helyére.
Forrás: hetes.hu
Közelében állt a lelkészlak, Vikár Béla
szülőháza. Az épület 1869-ben leégett. Hamarosan újra felépítették, ám a
talajvíz miatt le kellett bontani és az 1930-as években beljebb
építettek új parókiát. Amikor 1955-ben nagyszabású ünnepségsorozattal
emlékeztek meg Vikár Béláról, mivel szülőháza helyén üres telek volt,
emléktábláját a községi tanácson, a mai polgármester hivatalon helyezték
el (Rákóczi utca 34.) De a templomot is tekinthetjük emlékhelyének,
biztosan sokat megfordult benne, mint a tiszteletes úr fia.
Emléktáblája avatásakor Takáts Gyula költő a
következőket mondotta:
Szülőháza, a volt református lelkészlak, ott állt a hajdan
fatalpon álló, majd téglára épült református templom árnyékában. Öreg, falusi
ház volt, amely 1830-ban somogyi módra fából, sövényfalakkal és zsúptetővel
épült. Az ilyen régi épületek sorsát és életkorát a korhadás vagy a tűz szabta
meg. Vikár Béla szülőházát a hozzá hasonló parasztházakkal együtt felperzselte
a tűzvész 1870-ben. […] Amilyen egyszerű volt ez a szülőház, éppolyan egyszerű
környezet, paraszti életforma vette körül Vikárék családi életét is. Apja,
Vikár János, nemrég még a pápai református gimnázium nagy műveltségű tanára
volt. Egyaránt ismerte a francia, olasz, német, latin, görög és a héber
nyelvet. 1856-tól 1867-ig, mint Hetes református lelkésze működött a faluban.
Anyja Szomjú Istvánnak, a szorgalmas szőlőművelőnek és méhésznek, Edde község
református tanítójának Veron nevű leánya volt. Apja a tudományt és a bort,
anyja pedig a vidámságot és a dalt szerette. Éles elmét, vidám lelket örökölt
tőlük. Vikár Béla jegyzetei szerint anyja még lúdtollal írta le azokat a
népdalokat, melyeket mindig el is énekelt Béla fiának. Ez volt az a környezet,
amelyben Vikár Béla mint gyermek nevelkedett. A nép, szorgalom, tudás, vidámság
és az akarat voltak azok, amelyek rányomták bélyegüket életére és művére.
Vikár Béla gyűjtött először fonográffal népdalt; úttörő
tette alapozta meg Kodály Zoltán és Bartók Béla ezen a téren kifejtett
pótolhatatlan munkásságát.
Vikár Béla 1899-ben, nagy somogyi gyűjtőútjai idején
A helyi hagyomány szerint Vikár szülőfalujának régi
iskolájában, 1894-ben használta először erre a célra a korabeli hangrögzítő eszközt — legalábbis, az 1955-ös ünnepség idején még élő egykori kislány, Pettendi Lídia emlékezete szerint. A
szakirodalomban ebben a vonatkozásban inkább a Borsod megyei Mezőcsát neve fordul elő, ahol 1896 őszén gyűjtött.
Hetes példamutatóan ápolja Vikár Béla emlékét. Legújabban egy régi parasztház felújításával létrehozták a Vikár Béla Emlékházat.
Forrás: google streetview
2015-ben az MTA Bartók Béla Zenetudományi Intézete a Tiszta Forrás település
címet adományozta Hetesnek. Csak egy kicsit jobban is dokumentálhatnák
eredményeiket, legalább községük honlapján! Még az első emléktábláról
sincs fénykép...
Források:
Volly István: Somogyi "Kalevala". Vikár Béla Somogyban. = Somogyi almanach 4. Kaposvár, 1959 Takáts
Gyula: Vikár Béla emléktáblájánál. = T. Gy.: Egy kertre emlékezve: művek és
mesterek között. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1971 Hetes község története. Pécs
[!Hetes községi közös Tanács], 1981 Somogyi Néplap 1955. november 24.
