Liszt Szekszárdi miséjének temploma

Szekszárd, Pázmány tér 1.: Újvárosi templom

 

 

 

Az Augusz-ház mellett Liszt Ferenc másik legfontosabb szekszárdi emlékhelye az Újvárosnak nevezett városrészben álló neogótikus stílusú katolikus templom.

 

1864 és 1868 között épült Hrabovszky Péterné Kassay Anna alapítványából, aki tekintélyes vagyonát erre a célra hagyományozta végrendeletében.   

Az alapítvány ügyeit báró Augusz Antal kezelte, ő felügyelte az építkezést és megnyerte személyes jó barátját, a nála több ízben vendégeskedő Liszt Ferencet, hogy felszentelésére misét írjon. Liszt legszívesebben a helyszínen, Szekszárdon, barátjánál  komponálta volna, ahogy több levelében is olvasható. Elfoglaltságai miatt a mű azonban nem készült el időre, ami Lisztet nagyon bántotta, mert megírását becsületbeli kötelességének tekintette. Elhatározta, hogy 1848-ban komponált férfikari miséjét fogja gyökeresen átdolgozni a szekszárdi hívők számára, hogy azt 1870-ben, a templomszentelés évfordulóján előadhassák. 

 

Így elkészült az a mű, amit ő maga mindig Szekszárdi mise címmel emlegetett. Ám az előadás újra elmaradt. Egyik oka volt, hogy a Szekszárdi Dalárda nem tudott megbirkózni a mű előadásával. Megtanulta viszont a Budai Dalárda, 1870. szeptember 23-án már főpróbát is tartott belőle a budai Vártemplomban, ennek ellenére mégsem hangzott fel Szekszárdon, maga az ünnepség is elmaradt. Ennek oka valószínűleg a külpolitika akkori eseményeiben rejlik: az Itália egyesítéséért harcoló csapatok éppen ezekben a napokban arattak döntő győzelmet, amelynek következtében a pápai állam elveszítette létjogosultságát. Az Itáliára nézve örvendetes, míg a katolikus egyház szempontjából rendkívül gyászos esemény lehetett az oka, hogy Szekszárdon sem tartották illendőnek egy egyházi örömünnep megtartását.

A mise ősbemutatójára végül Jénában került sor 1872. június 26-án, ezért a szakirodalomban Jénai mise néven is említik, Liszt azonban leveleiben többször is „ma messe Sexardique” (az én szekszárdi misém) néven aposztrófálja művét.

A szekszárdi bemutatót csak 1978-ban, Augusz Antal halálának 100. évfordulójára is emlékezve tarthatták meg az Újvárosi templom falai között, de még ez sem az igazi ősbemutató volt, ugyanis a mű vegyeskari változatát adta elő a Budapesti Kórus.

Az eredeti, férfikari változat ősbemutatójára csak 1986-ban, Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából került sor ugyanitt, a művet a Honvéd Művészegyüttes férfikara szólaltatta meg.

Lisztet nemcsak Szekszárdi miséje köti a templomhoz. Már 1865-ös szekszárdi látogatásakor járt Augusszal az épülő templomnál, valószínűleg ekkoriban kérte fel barátja templomszentelő mise komponálására. 1870-es, több hónapos szekszárdi tartózkodása idején pedig reggelenként ide járt misére. Születésnapján, október 22-én orgonált is a templomban: Reményi Edével eljátszotta a Koronázási miséjének Benedictusát.

Még a templomszentelés előtt Augusz egy kis, Liszt arcképével díszített domborművet helyezett el a templom kórusán, melyet Ernst Rietschel készített. Mint egyik levelében olvasható, a gesztus mélyen meghatotta a zeneszerzőt. A dombormű ma is látható az orgonaszekrény jobb oldalán, alatta egy 1972-ben állított fekete márvány emléktáblával.

 

Egy másik, az évszázaddal későbbi ősbemutató évében, 1986-ban állított páros emléktábla a hívek számára is könnyebben látható helyen, a templomba lépve a főbejárattól jobbra található.

 

A Farkas Pál által készített domborművön a fényes babérkoszorú övezte csontos, energikus kéz, a hosszú, karcsú ujjak azt a dicsőséget és érdemet jelképezik, amelyet Liszt személye és művészete jelent Szekszárd városának is.

A Szekszárdi misének irodalmi emléket állított a városban született Baka István Graves-díjas író 1984-ben megjelent kisregényében, melynek főhőse Séner János, a Szekszárdi Dalárda egyik alapító tagja és karnagya. 

Az emlékhelyről hosszabban és több képpel írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.

Liszt további emlékhelyei Szekszárdon:

 

Liszt és a szekszárdi Megyeháza

Liszt a Szekszárd Szállóban 

Liszt a Szekszárdi Dalárda karnagyánál

Liszt a szekszárdi búcsún (Remete-kápolna)

Itt csónakázott Liszt (Csörge-tó)

 

Liszt Ferenc és Augusz Antal barátságáról lásd még:

Augusz Antal budai háza

 

Az egykori budai Mária Magdolna-templom zenei emlékei

Budapest, I. Kapisztrán tér 6. Mária Magdolna Torony

A középkori torony egy azóta elpusztult templomhoz, a Mária Magdolna-templomhoz tartozott.

 

A Mária Magdolna-templom a Budán élő magyar polgárság temploma volt (a budai német polgárok az 1300-as évektől a vártemplom funkcióját is betöltő Nagyboldogasszony, azaz a Mátyás-templomba jártak).

Első írásos említése 1256-ból származik. Akkor kisebb volt, s a 14. század végén alakították háromhajós bazilikává. Az épülethez nyugatról csatlakozó tornyot a 15. század közepén emelték. A török hódoltság idején dzsámiként használták. Buda felszabadítása után a ferencesek kapták meg, akik barokk stílusban állították helyre és déli oldalához kolostort építettek.

A felújított templomban koronázták meg 1792-ben I. Ferencet. Három évvel később ugyanitt fosztották meg egyházi tisztségeitől és papi jelvényeitől az utóbb kivégzett Martinovics Ignácot. 1817-től helyőrségi templomként működött. Az 1944/45-ben megsérült épületet a torony és a csatlakozó kápolnák kivételével – nagy valószínűséggel inkább politikai okok, mint a károk miatt, mert állítólag megmenthető lett volna – 1950-ben lebontották.

 

1945-ben... (Fortepan 52009, Kramer István)

 

Középkori zenei életével behatóan foglalkozott a régész Zolnay László.  Akkoriban a templomnak önálló iskolája, illetve saját zene- és énekkara volt. Zolnay azt feltételezi, hogy zenei téren erős rivalizálás lehetett a Mária Magdolna- és a Nagyboldogasszony-templom között, mert ők is tartottak fenn hasonló iskolát, s a nemes vetélkedés minden bizonnyal serkentő volt mind a magyar, mind a német polgárok plébániája számára.

Ennek a korszaknak további érdekességeiről a Papageno Kataliszt blogjában írtam, így egy bizonyos Jacobus mesterről is, a templom akkori zenei vezetőjéről, akinek személyét kályhacsempén ábrázolva (!) a Zolnay által vezetett ásatáson lelték fel. A csempe előkerülése további hipotézisekhez vezetett a középkori templom zenei életéről.

 

Az a bizonyos kályhacsempe (Új Tükör 1976/47)

 

Jóval később, 1874 és 1896 között itt, a Mária Magdolna-templomban működött az átépítés alatt álló Mátyás-templom zenei együttese. Két jeles személyiség tevékenysége fémjelezte ezt a mintegy két évtizedet. Egyikük Bogisich Mihály (1839–1919), A keresztény egyház ősi zenéje című kötet szerzője és Vavrinecz Mór (1858-1913). Róluk is kicsit részletesebben szóltam a Papageno Kataliszt-blogjában.

 

A templom 1910 körül (Fortepan 82525, Klösz György)

 

Az 1980-as évek közepén romkertet alakítottak ki az ásatások során feltárt gótikus maradványokból. Padozatának burkolatán kirajzolódik a középkori templom alaprajza, melyből tisztán kivehető, valaha milyen impozáns és tekintélyt parancsoló épület magasodott a téren.

 

 

 

2017-ben kezdődött el a helyszínen egy kulturális-turisztikai központ kialakítása, amelynek célja a templom történetének és szellemi örökségének bemutatása mellett a Várnegyed e részének népszerűsítése, vonzerejének növelése. 

A salzburgi Szent Péter apátsági templom zenei emlékei

 Salzburg, Sankt Peter Bezirk 1. Stift St.Peter

Ausztria

 

 

A salzburgi Szent Péter bencés főapátság szinte város a városban: apátsági épület, templom, temető – mellette szintén kora-középkori eredetű pékség malomkerékkel valamint pincészet étteremmel, amelyek egykor szintén az apátsághoz tartoztak mint a kolostori élet fontos kiegészítői.

 

Csodálatos fekvésű temetőjében már jártunk a bloggal. Most monumentális templomát látogatjuk meg, megismerkedünk páratlanul érdekes zenei vonatkozásaival.

Mint már a múltkor írtam, ez az egyetlen férfikolostor német nyelvterületen, amely a VII. század óta fennáll. 696-ban alapította a később szentté avatott Franke Rupert. Jelentősége hatalmas: ebből a kolostorból nőtt ki Salzburg városa, amelynek létezését ezért 696-tól számítják.

Maga a kolostor a legelső pillanatoktól itt, a Mönchsberg sziklái alatt meghúzódó árnyas téren állt és áll ma is. A két négyzetes udvart körülölelő főépületet a gótika virágzása idején többször bővítették, később barokkizálták. A templom ma Salzburg egyetlen román stílusú temploma.

Persze nem úszta meg, hogy az átépítések, bővítések során későbbi stílusok ne keveredjenek bele. Megcsodálhatjuk 1240-ből származó román kapuzatát és felismerhetjük a templombelső román formáit, az oltárok, a festmények, a díszítések azonban már barokk és rokokó stílusúak. Igaz, nyomokban láthatunk középkori freskómaradványokat is.

 

 

Maga az apátság egy évezreden át a környék szellemi-kulturális gyújtópontja volt, s ebben iskolája, a Peterschule játszott meghatározó szerepet mint a középkori német írásbeliség egyik bölcsője. Ebből adódóan szerepe a középkori zenei életben is fontos volt, s ez a további évszázadokban is megmaradt.

A templomba lépve három zeneszerzőre emlékezhetünk: Michael Haydnra, Mozartra és Schubertre.

 

Michael Haydn (1737-1806) a nagy Joseph öccse. Bécsi tanulmányai után Nagyváradon volt püspöki muzsikus, majd még egész fiatalon, 26 éves korában Salzburgba költözött: hercegérseki udvari muzsikusnak, koncertmesternek és karmesternek szerződtették. Később a Dóm, és mellette a Szent Péter-templom zenei életének irányítója lett, s élete végéig Salzburgban maradt. Ott hunyt el 1806. augusztus 10-én, 68 éves korában.

Számos egyházi műve közül egyik legnagyobb remekművének az apátsági templom számára írt Rupert-miséjét tartják, ami az itteni hangversenyek egyik állandó műsordarabja.

Itt a templomban, ahol olyan sokat próbált és muzsikált, emlékhelye is van az egyik oldalkápolnában: fehér fal előtti nagy fekete kereszt tövében egy emlékmű, rajta urna fekete márványból, mellette lant. Az emlékművön fekete márványtábla születésének, illetve halálának dátumával.

 

Halála után másfél évtizeddel, 1821-ben állították. Szent Rupert sírjával szemben helyezték el, ami akkor nagyon nagy megtiszteltetést jelentett. A szent földi maradványait azóta átvitték a Dómba, de korábbi nyughelyét ma is örökmécses jelzi. Ez segíthet megtalálni ezt az emlékművet.

A templomban járva mindenképpen keressük meg, ugyanis egy másik nagy zeneszerzőhöz is köthető. Előtte megállva a turista ugyanott áll, ahol 1825 szeptemberében Schubert állt, mélyen meghatódva. 

 

 

Schubert nagy tisztelője volt az ifjabb Haydnnak, zenéjére is hatással voltak művei. Amikor 1825-ben nagy utazást tett barátjával, Vogl kamaraénekessel, Salzburgban első dolga volt, hogy ezt a templomot felkeresse. Testvérének, Ferdinandnak szeptember 12-én keltezett útibeszámolójában egy nagyon érdekes dolgot említett róla. Olvassunk bele:

Ott az urnában helyezték el Michael Haydn koponyáját. Úgy éreztem, hogy ebből az urnából a Te világos szellemed árad ki felém, Te jó öreg Haydn! Ha nem is lehetek oly kiegyensúlyozott és tiszta fejű ember, mint amilyen Te voltál, bizonyára nincsen e földön senki, aki Téged oly bensőségesen nagyra becsülne, mint én! Nehéz könnycsepp szaladt le szememről, és tovább haladtunk.

Michael Haydn koponyája tényleg az urnában lenne? Abból a szempontból nagyon is elképzelhető, hogy Schubert alig néhány évvel az emlékmű felállítása után járt itt, első kézből kaphatott a helyszínen információkat. Viszont a szakirodalomban az ő egy mondatán túl semmilyen nyomot nem találtam erről...

Akárhogyan is van, Michael Haydn személyesen sokat muzsikált itt a templomban, Schubert pedig egyszer megállt az emlékhelye előtt és mélyen meghatódott, s ez egy gyönyörű zenetörténeti pillanat...

 

A harmadik zeneszerző, aki az apátsági templomhoz kapcsolódik, nem lehet más, mint Wolfgang Amadeus Mozart. Bár salzburgi ifjúságában fő temploma a Dóm volt, ahol maga is orgonistaként működött, de gyerekkora óta voltak kapcsolatai ehhez a templomhoz is – így apjával együtt nagyon jól ismerte Michael Haydnt.

Mozart 13 éves volt, amikor háziuruk (a Getreidegasse-i szülőház tulajdonosa) fiának, aki nála tíz évvel idősebb, de közeli barátja volt, misét komponált abból az alkalomból, hogy a Szent Péter apátságban pappá szentelték. Kajetán Rupert Hagenauer szerzetesi névként a Dominicust vette fel, ezért ez a mise a Mozart irodalomban ugyanezt a nevet viseli (K 66, C-dúr). A darabot akkor Leopold papa vezényelte el.

Van még egy Mozart-mű, ami ehhez a templomhoz kötődik: a híres c-moll mise (K 427/417a). Ez már az érett Mozart egyik legnagyobb, legbensőségesebb, nem teljesen befejezett műve, amely itt hangzott fel először, a szerző vezényletével, s felesége, Konstanze énekelte az első szoprán szólamát.

Hogy hogyan került sor erre az előadásra, és milyen családi bonyodalmak övezték, megírtam részletesebben a Papageno Kataliszt blogjában, s ott adtam meg forrásaimat is.

Michael Haydn Rupert-miséje mellett Mozart c-moll miséje is gyakran felhangzik az autentikus helyszínen. Salzburgban turistáskodók figyeljenek oda, ingyenes koncerteket is szoktak tartani!

Valamennyi épületfotó saját felvételem. 

 

 

 

 

 

A Krisztinavárosi templom zenei emlékei

Budapest I. Krisztina tér: Krisztinavárosi plébániatemplom

 

 

A város egyetlen copf stílusú temploma 1795-1797 között épült Hikisch Kristóf tervei alapján. Jelenlegi eklektikus homlokzatát és díszes toronysisakját 1883-ban történt átalakítása során kapta. Szentélyét 1940-ben bravúros műszaki művelettel hátrébb tolták és kereszthajót építettek közbe.

 

Foto: Akela (wikipedia)

 

A templom történelmi nevezetessége, hogy 1836-ban itt volt Széchenyi István és Seilern Crescentia  esküvője.

 

Közös emléktábla örökíti meg Semmelweis Ignác 1857-es esküvőjét és Liszt Ferenc 1865-ös látogatását.

 

 

Az emléktábla szövege nem teljesen pontos. A korabeli napilapok szerint Liszt a plébánián tett rövid látogatást, ott énekelt a Budai Dalárda, nem a templomban; kétséges az is, hogy Liszt vezényelte volna őket. Az viszont igaz, hogy a templomot is megnézte. Lapozzunk bele a Fővárosi Lapok 1865. szeptember 13-i számába:

Liszt Ferenc szombaton délután fél négykor csakugyan Budára érkezett, s a krisztina-városi lelkészlakba ment, hol ft. [főtisztelendő] Funk Károly plebános úr nagy szívességgel fogadá, s az érdekes templomot is, hol egy híres kegyelemkép s Paolai Szent Ferenc képe is látható, megmutogatá. Visszatérve, a plebánia-lak udvarában a jeles budai dalárda a nagy zenész "harci dalait" éneklé. A dalárda elnöke, Nagy Ágoston úr is jelen volt, valamint Haynald érsek is, ki köszönetét fejezte ki e kellemetes meglepetés fölött.

Hogy mik lehettek Liszt "harci dalai"? Valószínűleg olyan darabok, mint például a Vor der Schlacht (Csata előtt) című férfikara és társai.

A 20. században a templom azzal írta be nevét a magyar zenei előadóművészet történetébe, hogy hajdani kántora, Bodrogi Lajos volt a tízéves Ferencsik János első komoly zenetanára és atyai segítője.

Nem sajnálta a fáradságot és megtanított Rischbieter könyve alapján a klasszikus összhangzattanra. Ennek a tanításnak köszönhettem, hogy amikor még csak alig-alig ismertem a billentyűs hangszert, már tudtam az összhangzattant. Később megengedte, hogy miséken, esküvőkön, gyászmiséken és hasonló alkalmakkor orgonáljak. [...] Ezt feltétlenül neki köszönhetem, akárcsak első nyilvános fellépésemet. Valahol megvan még a plakátja, [...] ott áll rajta, hogy "Az orgonánál Ferencsik János  III. oszt. gimn. tanuló". (Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal. Zeneműkiadó, 1984)

 

1956-ban és utána rendszeresen orgonált a templomban Czigány György. 

1972 és 1985 között itt működött a Credo, az egyik első hazai templomi beatzenekar.

Ide járt misére Párizsban a fiatal Liszt

Párizs, square Cavaillé-Coll: Saint Vincent de Paul (Páli Szent Vince) plébániatemplom

Franciaország

 

Párizs 10. kerületében, a La Fayette és a d'Abbeville utcák találkozásánál áll a grandiózus templom. Alapkövét 1824-ben tették le, teljesen csak 1844-re készült el.

A templom előtti térség parkos része Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899) francia orgonagyáros nevét viseli. Ő, illetve műhelye készítette a templom mindkét orgonáját: a nagyobbik orgonát 1852-ben, a kórusorgonát 1858-ban.

A templom orgonistái közül talán a legnagyobb név Louis Boëllmann, a Gótikus szvit szerzője, aki 1881-től 35 évesen bekövetkezett korai haláláig, 1897-ig volt először a kórus-orgona játékosa, majd a templom címzetes orgonistája. Érdekes név az orgonisták sorában Louis Braille, a vakok írásrendszerének megalkotója. Ő zenei tehetség is volt, remek csellista és orgonista.

A nagy Cavallé-Coll orgona

 

Maga a templom előtti tér Liszt Ferenc nevét viseli, aki kamasz korában itt a közelben, a Montholon utcában lakott és ide járt templomba Bardin abbéhoz. Jean Baptiste Edme Bardin abbé (1790-1857) a templom papja lelki tanácsadójaként fontos szerepet játszott életében. 1829-ben ő misézett Liszt bérmálásán. 

 

Amikor a 17 éves Liszt szinte halálosan beleszeretett az akkori kereskedelmi miniszter, Saint-Crique gróf lányába, Caroline-ba, akinek zongoraórákat adott, az előkelő apa gorombán kidobta házából, lányát pedig férjhez kényszerítette. Liszt ideg-összeroppanást kapott s a vallásban keresett vigaszt. Hónapokon át hosszú órákig térdelt e templom kövezetén, s mindennapos látogató volt Bardin atya gyóntatószékében. Arra vágyott, hogy pap lehessen, abbahagyta a zongorázást, az óraadást is, pedig az volt egyetlen jövedelemforrása akkoriban. 1828 októberében Párizs-szerte elterjedt a halálhíre, még újságban is megjelent... Hosszú vallási mániájából érdekes módon édesanyja mellett éppen Bardin rángatta ki, de erősen hozzájárult az 1830-as forradalom légköre is. Liline-t soha nem feledte, egész életében ő volt számára az elérhetetlen női eszmény. Egyetlenegyszer még találkoztak, 1844-ben, amikor Liszt abban a délfrancia városban koncertezett, ahol Liline élt. 

Érdemes Liszt életének ezt az időszakát megnézni a Szinetár Miklós által rendezett televíziós filmsorozatban: 

Források:

Alan Walker: Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek. Zeneműkiadó, 1986

https://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Vincent-de-Paul-pl%C3%A9b%C3%A1niatemplom_(P%C3%A1rizs) (innét származnak az illusztrációk)

A legfontosabb templom Schubert életében

Bécs, Marktgasse 40. Lichtentali Plébániatemplom

Ausztria

 

Lichtental, Schubert szűkebb pátriája egykor Bécs elővárosa volt, ma az osztrák főváros 9. kerülete. Itt, a család lakóhelyének plébániatemplomában keresztelték meg Franz Peter névre a zeneszerzőt, ugyanis 1797-ben az alig öt percre lévő Nussdorfer Strasse egyik házában látta meg a napvilágot.

 

Élete első két évtizedében, egész pontosan 1818-ig, amíg tanító apját át nem került a rossaui iskolába, ez a környék volt az ő otthona is. Maga a templom fontos színhelye lett muzsikussá érésének. Így az egykori lichtentali plébániatemplomot ma már Schubert-templomnak nevezik.

 

A templom az egész Schubert család életében fontos szerepet töltött be, hiszen lakóhelyük szerint hosszú ideig ehhez a plébániához tartoztak. A szülők itt kötöttek házasságot 1785. január 17-én és gyermekeiket itt keresztelték meg. Ebben a templomban indult Schubert énekesi pályafutása, amit később a császári udvar híres gyermekkórusában folytatott. A szülői házban, fivéreivel együtt már tanult zenét, házimuzsikálni is szoktak – apjuk ugyanis azt kívánta, fiai kövessék őt a tanítói hivatásban, amelynek akkor fontos része volt az éneklés és az aktív hangszeres játék. Ezért elküldte fiát énekórákra Michael Holzerhez, a templom zenei vezetőjéhez. A kis Schubert a templomi kórus szoprán szólamának énekese lett, mellette Holzertől hangszerjátékot is tanult. 

 

Első miséjét (F-dúr D 105) is itt mutatták be 1814. szeptember 25-én. 17 évesen írta, amikor mint segédtanító dolgozott apja közeli iskolájában. Művé e falak között együtt adhatta elő öreg tanárával, aki elismerése jeleként a zenei vezetést átengedte zseniális növendékének. Schubert egyik bátyja, Ferdinand ült az orgonánál, a szoprán szólót pedig életének nagy szerelme, a szintén azon a környéken élő Therese Grob énekelte; Schubert kifejezetten az ő hangjára komponálta a szólamot.

Minderről részletesebben írtam már a Papageno oldal Kataliszt blogjában.

Abban az időben, amíg Lichtentalban élt és kapcsolatban volt a templommal, az F-dúr misén kívül még három misét és több kisebb egyházi művet írt (Salve Regina, Stabat Mater és más darabok, jegyzéküket megtekinthetjük a templom honlapján).

A kiváló akusztikájú templomban mint autentikus környezetben természetesen rendszeresen játsszák Schubert (és nagy elődei, kortársai) egyházi műveit és ápolják emlékét.

1925-ben a külső homlokzatot emléktáblával jelölték meg:

1975-ben a szomszédos iskola előtt felavatták bronz mellszobrát, Gustinus Ambrosi alkotását. 

 

További Schubert-emlékhelyek a Zenevándor blogban:

Altmünster, Ebenzweier-kastély: Schubert derűs órái 

Atzenbrugg, Schlossplatz 1. Itt "bulizott" Schubert

Bad Gastein, Straubingerplatz 1-2. Schubert Bad Gasteinban

Bécs, Kettenbrückengasse 6. Itt halt meg Schubert

 

Az első zenét tanuló Liszt - Liszt Ferenc nagyapja

Rajka, Szent Márton-templom

 

 

Liszt Ferenc őseinek nyomában ismét Rajkán járunk. Mai emlékhelyünk a település központjában álló, Szent Mártonnak szentelt gótikus eredetű templom, mely – a nevét akkor még németesen író – List család életében fontos szerepet töltött be.

 

A római korban itt húzódott a birodalmat védő limes, és itt állt az egyik őrtorony. E toronyba a 14. században kis kápolnát építettek. A török utolsó Bécs elleni hadjárata idején, 1683-ban a falu távolabb lévő temploma elpusztult, ezért később ezt a kis kápolnát bővítették templommá. Tornya csúcsíves, mérműves ablakai és déli falának falképe is a középkort őrzi. Az oltárok gazdag díszítése, angyalalakjai és a szentek aranyozott szobrai már az érett barokk jegyeit mutatják.

 

Ennek a templomnak a kórusán tanult ugyanis orgonálni Liszt György Ádám, Liszt Ferenc nagyapja. A dédapa, a feltehetően Alsó-Ausztriából bevándorolt List Sebestyén családjával egy kis bérelt házban élt a közelben. Szegény földnélküli zsellér volt. Hosszú életet élt, 90 éves korában, 1793-ban hunyt el. Valószínűleg itt, a templom körül egykor létezett sírkertben temették el.

Bár egész életében szegény ember volt, gyermekeit taníttatta. A kis List György Ádám tanítója Feldinger Mihály József helyi iskolamester volt, ő fedezte fel a fiú zenei tehetségét. Mivel a szegény családban semmilyen hangszer nem volt, tanítója adott kölcsön a gyereknek használatra egy, a templom tulajdonát képező hegedűt, később orgonára is oktatta itt a templomban.

Feldinger akkor nem tudta, de nem is tudhatta, hogy az átadás pillanatában tulajdonképpen nagy találkozást hozott létre: a List–család először találkozott a zenével 

— írta könyvében Békefi Ernő (róla hamarosan még lesz szó).

Feldinger tanító úr meg lehetett elégedve növendékével, mert mint rendkívüli praeceptort (segédtanítót) maga mellett tartotta egészen húszéves koráig, amikor 1774-ben kiállította részére a felszabadítási okiratot. Liszt György Ádám ezzel megpályázhatta Nemesvölgy (ma Edelstal, Ausztria) megüresedett iskolamesteri állását, amelyet el is nyert. Így, a zene által a szegény zsellér fiából értelmiségi lett – bár így is szegény maradt… Új lakóhelyén nősült meg. Második fia volt Liszt Ádám, Liszt Ferenc édesapja. 

Velük kapcsolatban érdemes szót ejtenünk névhasználatukról: Ádám kezdte először vezetéknevét magyarosan Liszt-nek írni, s ezt idős korában György nagyapa is átvette tőle.

A templomban a főoltár előtt balra emléktáblát állítottak Liszt Ferenc rajkai őseinek, Békefi Ernő Liszt-kutatónak, valamint a templom egy jeles plébánosának (ő éppen a Liszt-ősök idejében működött):

 

Békefi Ernő (1894-1972) tanító, helytörténész, Liszt-kutató itt, a templom kriptájában nyugszik.

 

Veszprém megyei származású volt. 1912-ben szerzett tanítói oklevelet, s egész életében Rajkán működött, rendkívüli tisztelettel övezve. Zeneszeretetét a szülői házból hozta magával: egyenes ági rokonai között ma is sok zenepedagógus és művész van. A község lakosaiból zenekart és énekkart szervezett, s a fellépésekkel felejthetetlen élményekhez juttatta Rajka és a környező települések lakóit. Kutatta faluja múltját, ezzel összefüggésben kiemelten Liszt Ferenc felmenőinek történetét. Csak halála után, 1973-ban jelent meg a Zeneműkiadónál hézagpótló könyve, a Liszt Ferenc származása és családja, amelyben hiteles okmányokra támaszkodva sok, a Liszt-irodalomban korábban elterjedt tévedést, sőt hamisítást helyre tett. Ma utca és a község általános iskolája viseli nevét. 

A témáról korábban kicsit részletesebben és jóval több fényképpel már írtam a Papageno Kataliszt blogjában, érdemes azt a posztot is megnézni.

A Liszt-család további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Rajka, Jókai utca 6-8. Liszt Ferenc őseinek otthona

Vác, Avar utca: Alsóvárosi temető: A váci temetőben

Krems an der Donau (Ausztria): Itt született Liszt Ferenc édesanyja

 

A pesti Belvárosi Főplébániatemplom zenei emlékei

Budapest V. Március 15. tér 9. Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom

 

 

A kéttornyú templom Pest legrégibb épülete, s egyúttal Magyarország egyik legkiemelkedőbb építészeti és kultúrtörténeti emléke.

 

Első formájában a 11. században Contra Aquincum romjaira épült, annak köveiből. Már a Gesta Hungarorum is említi: 1046-ban e templom falai alatt helyezték el a vértanúságot szenvedett Gellért püspök holttestét. A hagyomány szerint itt tartották 1211-ben a gyermek Árpádházi Szent Erzsébet eljegyzését Thüringiai Lajossal. A román stílusú templomot a 14. század elején gótikus stílusban átépítették, mai szentélye ebből a periódusból származik.

A török időkben mecsetként használták, amelyről a szentély oldalfalában ma is látható mihrab-fülke tanúskodik. A visszafoglaláskor megrongálódott, majd nagyrészt leégett épületet 1725-1740 között barokk stílusban állították helyre. Későbarokk toronysisakjai 1795-ből valók. A második világháborúban is megrongálódott, de helyreállításakor szerencsére figyelemmel voltak építésének két meghatározó stíluskorszakára, a gótikusra és a barokkra.

Valószínűsíthető, hogy Pest városának első templomában a kezdeti időktől magas színvonalon művelték az egyházi zenét, de csak körülbelül az utolsó háromszáz évről állnak rendelkezésre megbízható források.

A zenei életnek ezt az utolsó három évszázadát a Papageno oldalon található Kataliszt blogomban részletesen áttekintettem (az ott felsorolt szakirodalmi források segítségével), érdemes azt megnyitni. Itt most a legfőbb témakörök összefoglalását adom, de egyetlen területre, Liszt Ferenc és a templom kapcsolatára alaposabban kitérek. 

A török kiűzése után, a 18. században kezdett kialakulni a templom zenei együttese, amely a német származású Joseph Bengraf (1745-1791) működése alatt teljesedett ki. Az ő 1784-től 1791-ig tartó karnagysága a főtemplom zenei életének egyik fénykora volt. A 19. század során a templom zenei vezetői Czibulka Alajos, Bräuer Ferenc majd Engeszer Mátyás és Szautner Zsigmond voltak. Szauner szolgálati ideje már a következő századba is átnyúlt, 1922-ig; őt követte Harmath Artúr, majd szinte már a közelmúltig Virágh Endre. Róluk is lehet kicsit többet olvasni a Papagenó-s blogomban, mint ahogy arról is, hogy a templom számos jeles személyiség esküvőjének és gyászmiséjének is színhelye volt.

1841. január 9-én itt házasodott össze Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia; később itt volt Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, a karmester Richter János és a primadonna Blaha Lujza esküvője is.

A gyászszertartások közül is emeljük ki a legfontosabbakat: 1855. november 24-én Vörösmarty Mihály, 1860. április 30-án Széchenyi István gyászmiséjét. Mindkét alkalommal Mozart Rekviemje hangzott fel Bräuer Ferenc vezényletével. 1870. június 10-én Batthyány Lajos miniszterelnök újratemetésekor az itt tartott gyászmise alkalmára komponálta Libera című művét vegyeskarra és mélyvonósokra Mosonyi Mihály, amelyet akkor Erkel Ferenc vezényelt. 

Az 1850-es években, Engeszer idejében kezdődött Liszt Ferenc gyümölcsöző kapcsolata a templommal. Schwendtner Mihály apát révén Liszt gyakran szállt meg a templom közelében egykor állott belvárosi plébánia épületében. Ott megtartott legendás matinéi mellett számos alkalommal hangzott fel Liszt-mű szerzője vezényletével, illetve jelenlétében a templomban is. 1856 szeptemberében Esztergomi miséjét az esztergomi bazilika felszentelési ünnepsége után először itt adták elő először hangversenyszerűen, megszakítások nélkül, az eredeti közreműködőkkel, Engeszer Mátyás vezényletével. Liszt szerint a mű itt sokkal jobban hangzott, mint Esztergomban,

s csodálatos megindulást keltett, sokan sírtak…

1870-ben a fővárosi plébánia égisze alatt Engeszer és felesége, Marsch Katalin szervezte meg Liszt Egylet néven az első hazai női énekkart, amely hamarosan vegyeskarrá bővült s a főváros egyik vezető kórusa, Liszt műveinek legfontosabb kortárs tolmácsolója lett. Próbáin rendszeres látogató volt Liszt, s több alkalommal maga vezényelte őket. Itt a templomban először 1872. február 4-én énekeltek Liszt-művet, a Missa Choralist, majd 1874 februárjában Liszt vezényletével a Koronázási misét. Liszt utoljára 1882 márciusában vezényelt itt, szintén Koronázási miséjét.

Bár rendszeresen nem ide járt istentiszteletekre, hanem a belvárosi ferences, illetve a terézvárosi templomba, azért szertartásokon is többször részt vett e templom falai között Liszt. 1872. február 10-én például tanú volt barátja, Reményi Ede hegedűművész esküvőjén. S ha február 8-án, egykori élettársa, Carolyne Wittgenstein hercegné születésnapján Pesten tartózkodott, minden évben itt celebráltatott misét Schwendtner apátplébánossal.

A templom jeles zenei hagyományai iránti tiszteletből közös emléktáblát állítottak Liszt Ferencnek és Harmat Artúrnak, mely a karzat alatt, a templom nyugati falán látható. Minden évben előadják Liszt négy miséjét, és október hónapban, születésnapjához kapcsolódva megszólaltatják orgonaműveit a templom nemrég felújított orgonáján.

 

 

 

 

 

 

A kecskeméti Öregtemplom nagyharangja

Kecskemét, Kossuth tér

 

Az Öregtemplom vagy Nagytemplom, azaz mai hivatalos nevén a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye társszékesegyháza Oswald Gáspár tervei alapján épült 1774-1806-ban, későbarokk (copf) stílusban.

 

Nem ez Kecskemét legrégibb temploma: az „öreg” jelző az alföldi szóhasználatban nagyot, hatalmasat jelent, s ez igaz, mert ez a templom az Alföld legmagasabb épülete. Erkéllyel övezett homlokzati tornyán az ország legnagyobb toronyórái mutatják az idő múlását.

Az épület nemcsak méretei, hanem művészi értékei miatt is jelentős. Az európai stílusjegyek mellett külön kecskeméti jellegzetességekkel is rendelkezik. Ilyen Merész Gyula 1900-ban festett oltárképe, a Barackos Madonna és ilyen az oszlopokon felfutó díszítés: szőlőfürtök, búzakévék, a szószék talapzatán pedig az aranyozott gyümölcscsokor.

A Barackos Madonna

 

A főbejárat felett karzat magasodik, amely két oldalt az oldalhajók fölött körülbelül a templombelső feléig húzódik. Teljes egészét kitölti a templom méreteihez méltó, hatalmas orgona, mely három manuállal, pedálsorral és 48 regiszterrel rendelkezik.

 

A templomot és annak legnagyobb harangját az egyik legnépszerűbb magyar népies műdal is népszerűsíti. Mintegy száz éve Pósa Lajos szövegére Dankó Pista írta a Búsan szól a kecskeméti öregtemplom nagyharangja című (Megkondult a kecskeméti… szövegkezdettel is ismert) nótát, mely a századforduló körül a Cigányszerelem című népszínműben hangzott fel először.

 

A templomról korábban már írtam kicsit részletesebben a Papageno oldal Kataliszt blogjában. Elolvashatjuk belőle az orgona rövid történetét és a gyerekkorát Kecskeméten töltött Révay József író, ókor-tudós szép visszaemlékezését, amelyben arról beszél, hogy a harang szava mit jelentett a kecskemétieknek.

A győri székesegyház zenei emlékei

Győr, Káptalandomb: Püspöki Székesegyház

 

A győri Nagyboldogasszony-székesegyház a Győri Egyházmegye főtemploma. A város legősibb részén, a Rába és a Duna összefolyásánál fekvő Káptalandombon áll, a Püspökvárral szemben.

 

Zenei életéről a rendelkezésre álló igazán gazdag szakirodalom alapján egy hosszabb posztot készítettem a Papageno oldal Kataliszt blogjába EGY SZÉKESEGYHÁZ KINCSEI - A SZENT LÁSZLÓ-HERMA ÉS A ZENEI EMLÉKEK címmel. A posztban szóltam a templom építéstörténetéről, majd orgonáiról és orgonistáiról, a középkortól kezdve. Elolvashatjuk a mai orgona történetét, megtudhatjuk, hogy kontúrjai miért formáznak M betűt, és milyen szobrok díszítik. 

 

Érdekes a székesegyházban felhangzó énekes és hangszeres zene története is, az 1600-as években már bizonyíthatóan voltak itt zenekari kíséretes misék. A regens chori-k közül mások mellett Istvánffy Benedek és Richter János (a nagy karmester, Hans Richter apja), majd a 20. századi Halmos László itteni tevékenységéről is olvashatunk bővebben. Sőt, a székesegyház zenetörténete során még Otto Nicolai neve is felmerül.

Itt volt Massenet gyász-szertartása

Égreville, Szent Márton-templom (Église de Saint-Martin)

Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye

 

A római katolikus, Szent Márton tiszteletére felszentelt templom a 13–15. századból származik. Ma műemlékként tartják nyilván. 

A Franciaország szívében fekvő kisváros Jules Massenet (1842–1912) második otthona volt élete utolsó nem egészen másfél évtizedében. 1912-ben, utolsó nyarán innét volt kénytelen Párizsba utazni, orvosaihoz, ám pár nap múlva meghalt. Végakarata szerint Égreville-ben temették el. Egyszerű, zene nélküli búcsúztatását ebben a templomban tartották, amire ma tábla emlékezik.

Forrás: geneanet.org

Ebben a szép klipben Massenet híres Meditációját hallgatva járhatjuk be az épületet kívül-belül. Égreville fő tere, ahol a templom áll, ma Massenet nevét viseli, sírja pedig meglátogatható a köztemetőben (legközelebb megmutatom).
Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Avon, 64 avenue Franklin Roosevelt 

Avon, Szent Péter-templom

Égreville, kastély

Égreville, temető

Párizs, rue Vaugirard

Saint-Étienne, Massenet szülőháza

Sisi kedvenc lányának esküvője és Lehár ravatala

Bad Ischl, Szent Miklós-templom (Nikolauskirche)

Ausztria, Oberösterreich



 

Az ellenreformáció idején az itt állt középkori templomot lebontották, és Mária Terézia rendeletére új, tekintélyesebb épületet emeltek a régi templom 1490-ből származó tornyának megtartásával.

3000 személy befogadására alkalmas, a klasszicizmus leegyszerűsített stílusában épült. Berendezése sokat gazdagodott 1820 után, mert ettől kezdve lett a salzkammerguti, gyönyörű fekvésű és hatásos gyógyvízű Ischl a császári család, s egyúttal az arisztokrácia és a nagypolgárság kedvenc nyári pihenőhelye.

Az 1850-ből származó főoltárkép Leopold Kuperwiesel (Schubert ifjúkori barátja!) alkotása. A régi orgona még az első templomból származott, majd 1825-ben új hangszert épített Simon Anton Hötzel. Mivel Ferenc József hatvan éven át (!) minden nyári vasárnap idejárt a reggel 7 órai misére, továbbra is nagy gondot fordítottak a templomra. Így 1888-ban ismét új orgonát kapott, mely a salzburgi mester, Matthäus Mauracher műhelyéből került ki. A három manuálos, több mint 60 regiszteres hangszert Ferenc József jubileuma alkalmából, 1908 és 1910 között megnagyobbították és császári jubileumi orgonának (Kaiser-Jubiläums-Orgel) nevezték el.

Mivel hivatalos orgonistája a jóbarátja volt, többször játszott rajta istentiszteletek alkalmával Anton Bruckner, aki 1863 óta járt vissza rendszeresen Bad Ischlbe. A császári család felkérésére ő orgonált Ferenc József és Erzsébet legfiatalabb lánya, Mária Valéria itt megtartott esküvőjén 1890. július 31-én. Haydn császár-himnuszának dallamát variálta, majd átvezetve Händel Messiásának Halleluja témájával zárta grandiózus játékát.

Az esemény emlékezetére a templom főbejáratánál márványtáblát helyeztek el.

1948. október 27-én itteni villájában bekövetkezett halála után több napon át a templomban állt Lehár Ferenc ravatala. Több ezren rótták le előtte kegyeletüket, majd ünnepélyes rekviemmel búcsúztatták. Sírja a közeli temetőben ma is meglátogatható.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.


A fényképeket 2017 nyarán készítettem