Budapest, I. Kapisztrán tér 6. Mária Magdolna Torony
A középkori torony egy azóta elpusztult templomhoz, a Mária Magdolna-templomhoz tartozott.
A Mária Magdolna-templom a Budán élő magyar polgárság temploma volt (a budai német polgárok az 1300-as évektől a vártemplom funkcióját is betöltő Nagyboldogasszony, azaz a Mátyás-templomba jártak).
Első írásos említése 1256-ból származik. Akkor kisebb volt, s a 14. század végén alakították háromhajós bazilikává. Az épülethez nyugatról csatlakozó tornyot a 15. század közepén emelték. A török hódoltság idején dzsámiként használták. Buda felszabadítása után a ferencesek kapták meg, akik barokk stílusban állították helyre és déli oldalához kolostort építettek.
A felújított templomban koronázták meg 1792-ben I. Ferencet. Három évvel később ugyanitt fosztották meg egyházi tisztségeitől és papi jelvényeitől az utóbb kivégzett Martinovics Ignácot. 1817-től helyőrségi templomként működött. Az 1944/45-ben megsérült épületet a torony és a csatlakozó kápolnák kivételével – nagy valószínűséggel inkább politikai okok, mint a károk miatt, mert állítólag megmenthető lett volna – 1950-ben lebontották.
1945-ben... (Fortepan 52009, Kramer István)
Középkori zenei életével behatóan foglalkozott a régész Zolnay László. Akkoriban a templomnak önálló iskolája, illetve saját zene- és énekkara volt. Zolnay azt feltételezi, hogy zenei téren erős rivalizálás lehetett a Mária Magdolna- és a Nagyboldogasszony-templom között, mert ők is tartottak fenn hasonló iskolát, s a nemes vetélkedés minden bizonnyal serkentő volt mind a magyar, mind a német polgárok plébániája számára.
Ennek a korszaknak további érdekességeiről a Papageno Kataliszt blogjában írtam, így egy bizonyos Jacobus mesterről is, a templom akkori zenei vezetőjéről, akinek személyét kályhacsempén ábrázolva (!) a Zolnay által vezetett ásatáson lelték fel. A csempe előkerülése további hipotézisekhez vezetett a középkori templom zenei életéről.
Az a bizonyos kályhacsempe (Új Tükör 1976/47)
Jóval később, 1874 és 1896 között itt, a Mária Magdolna-templomban működött az átépítés alatt álló Mátyás-templom zenei együttese. Két jeles személyiség tevékenysége fémjelezte ezt a mintegy két évtizedet. Egyikük Bogisich Mihály (1839–1919), A keresztény egyház ősi zenéje című kötet szerzője és Vavrinecz Mór (1858-1913). Róluk is kicsit részletesebben szóltam a Papageno Kataliszt-blogjában.
A templom 1910 körül (Fortepan 82525, Klösz György)
Az 1980-as évek közepén romkertet alakítottak ki az ásatások során feltárt gótikus maradványokból. Padozatának burkolatán kirajzolódik a középkori templom alaprajza, melyből tisztán kivehető, valaha milyen impozáns és tekintélyt parancsoló épület magasodott a téren.
2017-ben kezdődött el a helyszínen egy kulturális-turisztikai központ kialakítása, amelynek célja a templom történetének és szellemi örökségének bemutatása mellett a Várnegyed e részének népszerűsítése, vonzerejének növelése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése