Salzburg, Linzer Gasse 41. Sebastiansfriedhof
Ausztria
A salzburgi Szent Sebestyén-temetőt a Salzach folyót a belvároshoz legközelebb átszelő Staatsbrückétől indulva érhetjük el legkönnyebben, mintegy tízpercnyi sétával. A forgalmas széles üzletutca bal oldalán láthatjuk a Szent Sebestyén-templomot, annak háta mögött terül el.
Míg a legutóbb meglátogatott Szent Péter-temető első látásra a fekvésével bűvöl el, a Sebastiensfriedhof is tartogat meglepetést: a kapun átlépve egy igazi olasz „camposanto”-ban találjuk magunkat. Nem hiába nevezik Salzburgot Észak Rómájának!
A temetőt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek megbízásából Andrea Berteleo olasz építőmester tervezte és építette 1595 és 1600 között. Csaknem szabályos négyzet alakú. Minden oldalról íves oszlopárkádok veszik körül.
Középen kör alaprajzú, kupolás, toszkán oszlopokkal díszített mauzóleumot látunk. 1597 és 1603 között épült, szintén egy olasz építész, Elia Castello tervei alapján. Ez a Gabrielskapelle, a nevezetes, fogságban elhunyt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek nyughelye, aki még hatalma teljében építtette magának.
Itt nyugszik Wolf Dietrich hercegérsek
Az ő élete kész regény volt, itt hosszú lenne részletezni, de másik blogomban Egy salzburgi reneszánsz ember címmel már írtam róla és különös, tragikus sorsáról, benne egy hatalmas szerelemről, érdemes elolvasni! A kápolnába bemenni nem, csak a rácsokon keresztül kukucskálni lehet, valami azért látszik a mintás csempefalból és a főoltárból.
Az árkádok által határolt gyönyörű zöld gyep közepén rögtön megpillantjuk a temető nagy turisztikai vonzerejét, a Mozart-sírt; bár, mint rögtön kiderül, igazából nem is Mozart-, hanem Nissen-sírnak kellene nevezni.
A Mozart-sír az igazi és a hamis sírkövekkel
Akik egészen biztosan itt nyugszanak, azok Constanze Mozart és második férje, Georg Nikolaus Nissen.
Elsőként 1826-ban Nissent temették itt el. A Mozart-rajongó dán diplomata 1809-ben vette feleségül a fiatalon, 1791-ben megözvegyült Constanzét. Dániában majd Milánóban éltek, 1824-ben pedig visszaköltöztek Salzburgba, ahol Nissen két év múlva elhunyt. Constanze másfél évtizeddel túlélte férjét, 1842. március 6-án hunyt el szintén Salzburgban, s férje mellé, ebbe a sírba temették. Ekkor megfordították a sírkövet, Nissen felirata ezért most háttal van, Constanze neve szerepel szemből. A kő két oldalára Schiller: Elégia egy ifjú halálára című versének sorait írták.
Mellette, két utólag felállított sírkövön további nevek is olvashatók:
Leopold Mozart, a nagy Amadeus 1787-ben elhunyt édesapja,
Euphrosina Pertl (született Altmann): Mozart 1735-ben elhunyt anyai nagyanyja,
Jeannette Berchtold zu Sonnenburg: Nannerl 16 évesen, 1805-ben elhunyt lánya, Mozart unokahúga,
Genovefa Weber (született Brenner): Constanze nagynénje és Carl Maria von Weber zeneszerző édesanyja. Operaénekesnő és színésznő volt, 34 évesen Salzburgban halt meg 1798-ban.
Ők mind valóban itt nyugodnának? Bizony, nagyon nagy valószínűséggel nem. Ezt a Konstanze és férje igazi sírjához kapcsolt turistacsalogató látványosságot, Mozart-emlékhelyet a nagy Mozart-rajongó és kutató, Johann Evangelist Engl, a Mozarteum alapítója alakította ki.
Legfájdalmasabb, hogy a zenevándor itt nem Leopold sírjánál áll, miközben azt hiheti, hogy igen. Igaz, Mozart apját ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra, de bizonyosan nem ebben a sírban, hanem a temető Komunengruft-nak nevezett részén, amely nem itt középen, hanem az árkádok alatt van, csak feledésbe merült, hogy pontosan hol.
Nem csak Leopold, hanem a további három itt felsorolt Mozart-rokon esetében is megvannak a kétségek. Hogy mik ezek és hogyan igyekeztek tisztázni a helyzetet, aminek folytán a kérdés még bonyolultabb lett, Papagenós blogomban foglaltam össze, ahol részletesebben és sokkal több képpel írtam a temetőről – azt érdemes elolvasni, ha az érdeklődő erről többet szeretne tudni. Sőt, megmutattam Paracelsus síremlékét is, akit szintén itt helyeztek örök nyugalomra.
Végül erre a konklúzióra jutottam:
Azért ha Salzburgban járunk, feltétlenül menjünk el a temetőbe, hiszen ilyen „echte” olasz sírkertet Itálián kívül nem nagyon láthatunk – és vannak ott más érdekességek is! A híres sír előtt állva Constanzéra és derék második férjére, a nagy Mozart-fan Nissenre mindenképpen gondolhatunk, hiszen az tényleg biztos, hogy ők itt nyugszanak. Csak kár, hogy Salzburg városa és maga a Mozarteum is engedményeket tett az idegenforgalomnak a hitelesség rovására…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése