Itt született Klafsky Katalin, a 19. század opera-világsztárja

Jánossomorja, Szabadság utca 33.

 

 

Jánossomorja három község: Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja összeolvadásából keletkezett, mai nevét 1970-ben kapta. A Dunántúl északnyugati szögletében, a Kisalföld nyugati szélén, a Fertő-Hanság medence és a Mosoni-síkság találkozásánál, a 86-os számú főút mentén fekszik, Győr-Moson-Sopron megyében.

 

https://jenikirbyhistory.getarchive.net / public domain

 

Az egykori mononszentjánosi részen, a Szabadság utca 33. alatt földszintes házat látunk. Ennek mára lebontott hátsó, udvari részében született 1855. szeptember 19-én Klafsky Katalin, a maga korában világhírű drámai szoprán Wagner-operaénekesnő. Egészen hihetetlen karrierje innét, a szegénységből indult el, apja foltozóvarga volt. 

Klafsky Katalin szülőháza ma (googlemaps, 2022)

 

Már kora gyermekkorában együtt énekelt szép hangú édesanyjával a templomi kórusban. Tizennégy éves volt, amikor hangja a helyi kántor győri zeneértő barátait ámulatba ejtette, s javasolták, tanuljon énekelni. A család helyzete ezt nem tette lehetővé... Közben édesanyja meghalt, apja újranősült, s hogy a nemszeretem mostohaanyát kikerülje, a felserdült Katalin Pozsonyban, s hamarosan Bécsben mint pesztonka próbált szerencsét. A fáma szerint abban a házban, ahol szolgált, lakott a Bécs zenei életében nagy tekintélyű Joseph Hellmesberger, aki egyszer meghallotta a hangját, amint munkája közben énekelt. Ő vitte el a nagynevű, Bécsben működő énektanárhoz, Mathile Marchesihez. Mindössze másfél évi tanulás után ki is nyílt előtte a pálya. Salzburgban kezdett, ahol a kórusból még csak kisebb szólószerepekkel „ragyogott ki”. Az igazi beérkezés Lipcsében következett be, ahol 1882-ben Angelo Neumanntól – a Wagner műveit elsőként elismerő és színpadra állító színidirektortól – megkapta élete első Wagner-szerepeit: az egyik Nornát Az istenek alkonyában és a Tannhäuser Vénuszát.

 

Izolda jelmezében – Forrás: https://jenikirbyhistory.getarchive.net / public domain

 

Egy beugrás miatt két hét alatt (!!!) megtanulta a Trisztánból Brangäne szerepét. Brémában Izoldaként aratott hatalmas sikert. Énekelte Brünnhildét, A bolygó hollandiban Sentát, a Tannhäuser Erzsébetét, a Fidelio Leonóráját, Gluck Iphigeniáját, Mozart Donna Annáját. Lipcse után a hamburgi városi színház első drámai szopránja lett, ott is telepedett le, ez a város volt sokáig az otthona. Vendégszerepelt Bécsben, Londonban, majd egy hatalmas turné következett az Egyesült Államok számos nagyvárosában a Damrosch Opera Company-val, amely a német opera, főleg Wagner műveinek tengerentúli terjesztésére alakult. Velük még Mexikóba is eljutott. A New York-i sajtó a legnagyobb, legeszményibb Wagner-énekesnek nevezte.

Magánélete viszont nem alakult ennyire szerencsésen. Első férje egy lipcsei kereskedő volt, akivel nem élt jól, s elváltak. 1887-ben kötött másodszor házasságot Franz Greve baritonistával. Vele nagyon boldog volt, ám férje öt év után meghalt. Harmadik férje, Otto Lohse a hamburgi opera karmestere, ettől kezdve neve a színlapokon Katharina Klafsky-Lohse alakban szerepelt. Ez a házassága azonban az ő korai és megmagyarázhatatlan halála miatt lett rövid életű...

Amerikából való hazatérése után még fellépett Hamburgban, utoljára a Fidelio Leonórájának kosztümjét öltötte magára. A harmadik előadást már alig bírta végigcsinálni erős fejfájása és szédülései miatt. A vizsgálat során kiderült, hogy tályog van az agyában. Mivel pályája során korábban is küzdött indokolatlan szédülésekkel, felmerült, hogy ezeket a "Heideboden átka", azaz a Hanság mocsarának gyilkos klímája okozta, s halála is ennek következménye. Bár a korabeli lapok írtak olyat is, hogy Amerikában erősen beütötte fejét egy asztal sarkába...  Bármi okozta is, agyműtétnek kellett alávetni, ami akkor hatalmas kockázattal járt, s ő 1896. szeptember 22-én, alig pár nappal a műtétje és 41. születésnapja után bele is halt.

Gyökereit soha nem tagadta meg. Apját, testvéreit anyagilag támogatta. Ha kötelezettségei miatt nem tudta őket meglátogatni, fizette költségeiket, hogy ők utazzanak hozzá. De néhányszor haza is látogatott. A falusiak sokáig emlékeztek az elegáns, kalapos hölgyre, aki régi tanítójának orgonakíséretével olyankor énekelt is az istentiszteleteken. Ezzel együtt fagyosan fogadták, mert a falu merev erkölcsi felfogása nem tudta megemészteni többszöri házasságkötéseit.

 

Sírja Hamburg Ohlsdorf-i temetőjében – forrás: wikipedia

 

 

Több, mint tízezer ember kísérte utolsó útjára. Végakarata szerint a Tannhäuser Erzsébet-jelmezében helyezték örök nyugalomra második férje, Franz Greve baritonista sírjában Hamburg Ohlsdorf-i temetőjében. Nyughelye ma is megvan (Grablage X 5, 408/409). A sírkövön, saját kívánságára, férje neve alatt mindössze ennyi áll: KATHARINA. Lent is olvasható két név. Ha az évszámokat egyeztetjük, Leonore Kraehler (Greve) az ő lányuk lehetett. Erre utal keresztneve is, Katharina egyik legjobb szerepe a Fidelióból...

Klafsky Katalin szülőházát 1996-ban, halála centenáriumán jelölték meg kétnyelvű emléktáblával:

 

 

Az énekesnő és családja történetét részletesebben és több képpel megírtam korábban a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg a forrásaimat is. Érdemes ellátogatni oda is, mert szélesebb családjából több muzsikust is megemlítek abban a posztban és megmutatom a falusi templomot is, ahol gyerekként, majd híres énekesnőként is énekelt.