Zenei pillanatok a Főszékesegyházban

Kalocsa, Szentháromság tér: Nagyboldogasszony katedrális

 

A Liszt Ferenc szobrával díszített téren, az Érseki palota szomszédságában áll a Főszékesegyház. Már 1010-ben, a Szent Koronát Rómából magyar földre hozó Asztrik idejében templom volt ezen a helyen, amelyet a tatárdúlás után újjáépítettek, de az 1600-as évek elején a hajdúk felgyújtottak. A ma is látható barokk főszékesegyházat Csáki Imre bíboros terveztette és utódai építtették fel Mayerhoffer András tervei alapján.

A templom arany, rózsaszín és fehér színekben tündöklő belső tere lenyűgözi a belépőt. A mély szentély megőrizte a román kori templom formáját, de a magas főhajó csehsüveg-boltozatával barokk templomok hatását kelti.

Forrás: geolocation.ws

A főoltárképet Kupelwieser Lipót festette 1857-ben. A párizsi világkiállításon is feltűnést keltő kép Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja. A Fájdalmas Szűz-oltár alatt Szent Piusz hamvai nyugszanak aranyozott koporsóban.

A Főszékesegyház ékessége a hatalmas méretű, jellegzetesen francia hangzású orgona, amelyet a pécsi Angster József épített 1876/77-ben. Többször játszott rajta Liszt Ferenc, aki kalocsai látogatásai alatt részt vett a templomban a Nagyhét egyházi szertartásain is.

1868 június elején, Haynald Lajos érseki beiktatási ünnepségén Reményi Ede hegedült a templom kórusán. A művész titokban utazott le Kalocsára, hogy meglepje a zenekedvelő érseket. Unokaöccse, Reményi Antal így emlékezett meg a Zenészeti Lapok tudósítása alapján az eseményről:

Reményi ... a beiktatásai mise alatt megjelent a choruson és varázshegedűjén egy ünnepélyes szólóba kezd. A jelenlévők megihletődve tekintenek hátra. S Reményit ott látva, bizony csak a szent hely tartóztatta őket vissza attól, hogy lelkesült éljenekbe ne törjenek ki. Az érseknek igen tetszett a meglepetés és melegen megköszönte a nagy művész ötletes figyelmét.

Az unokaöccs nem közölte, de nagyon valószínű, hogy Reményi Ede akkor a nemrég elkészült Koronázási mise Offertorium tételéből játszotta a hegedűszólót, melyet Liszt kifejezetten az ő vonója alá komponált:

 


Források:

Czellár Katalin - Somorjay Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Reményi Ferenc: Reményi Ede életrajza. = Miskolci Szemle 1928. okt.-dec.

Itt is járt Liszt Ferenc

Kalocsa, Szent István út 2-4. Nagyszeminárium

 

Az egykori papnevelde 1760-1767 között épült barokk stílusban. Második emelettel 1807-ben bővült. Ez volt az ún. Nagyszeminárium.

1951-ben megszüntették az intézményt, épületét államosították. Először szociális otthon lett, 1957-től a Kalocsára telepített szovjet repülősök családjai laktak benne. 1974-1977 között alakították művelődési központtá Kerényi József tervei alapján. Ma a Tomori Pál Főiskola otthona.
1986-ban Liszt Ferenc kalocsai látogatásainak emlékére, halálának 100. évfordulóján márványtáblát helyeztek el az épület falán:

Liszt Ferenc hat alkalommal, utoljára halála előtt egy évvel, 1885 áprilisában járt Kalocsán - az Érseki palota kapcsán ITT olvashatunk erről részletesebben. 1885. április 6-án, húsvéthétfő délutánján ide, a Nagyszemináriumba is ellátogatott, ahol korábbi tanítványa, Almássy Miklós papnövendék volt. Elkísérte egy másik volt kiváló növendéke, Siposs Antal. Zongorázásra is sor került, Liszt Charité című művét játszotta e falak között.

Források:

Czellár Katalin - Somorjai Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1996
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Kóta 1986. 6.
www.kalocsa.hu

A fényképeket 2004 őszén készítettem

Liszt Ferenc legjobb barátja

Budapest, Úri utca 43. 

 

 

Az egyemeletes barokk lakóház 1720 körül épült. Mai homlokzatát 1866-ban kapta, amikor Wagner János megtoldotta báró Augusz Antal számára. A háborús károk után 1958-ban leegyszerűsített formában állították helyre.

Augusz Antal (1807-1878), a korában jelentékeny közéleti szerepet játszó és művészetpártoló báró az 1840-es évek óta Liszt Ferenc leghívebb barátja volt. Azon a történelmi jelentőségű hangversenyen ismerkedtek össze, amikor Lisztet díszkarddal tüntették ki, mintegy az egész nemzet nevében. Barátságuk különösen kiteljesedett, amikor 1869-től Lisztnek szorosabbá váltak kapcsolatai Magyarországgal és több időt töltött itthon. 1877-ig, Augusz haláláig sokszor volt Liszt ebben a házban nem is vendég, hanem inkább családtag: többnyire itt töltötte névnapjait, itt karácsonyozott és szilveszterezett. Többször vendégeskedett Augusz szekszárdi házában is.

Liszt révén az Augusz-házban más jeles muzsikusok is megfordultak. 1869. május 3-án a Vigadóban adott két nagy sikerű koncertje után például, mielőtt elutazott volna Rómába, jeles társaság gyűlt itt össze: itt volt Erkel Ferenc, Reményi Ede hegedűművész és Liszt egyik neves tanítványa, a zongoraművész Sophie Menter. Liszt és Sophie ezen az estén két zongorán eljátszották az A-dur zongoraversenyt.

A műből csak hagyományos felvételt találtam, kétzongorás változatot nem. Azért hallgassuk meg :)

1988-ban az épületet Lisztet és baráti körét ábrázoló emléktáblával jelölték meg. Alkotója Farkas Pál szekszárdi szobrászművész.

Saját felvételem, 2007

A domborművet közelebbről megszemlélve még két muzsikust látunk az eddig említetteken kívül, akik szintén gyakran megfordultak itt:

Ha nehezen lenne olvasható a képről, ide másolom valamennyi nevet: Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, Augusz Antal és Reményi Ede.

Ez pedig itt az eredeti kép, ami alapján a dombormű készült. Kollartz és Rusz rajza a Magyarország és a Nagyvilág című folyóiratban jelent meg, 1870-ben:

Frissítés:

Az emlékhely történetét később kibővítve megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőművészeti Alap, 1961

Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem

Hangversenyek a Hattyú-házban

Pécs, Király utca 15.

A belvárosi Hattyú vigadó, illetve Hattyú- vagy Fehérhattyú-ház néven is ismert épület a 19. század elejéről származik. Később eklektikus stílusban alakították át. Szép boltíves kapualja van.

Első emeleti nagyterme az 1800-as évek elejétől Pécs híres tánc- és színházterme volt (sajnos később kis irodákra osztották fel). 1815/16 telén operaelőadásokat tartott benne Hoch Lipót társulata. Később hangversenyeknek is helyet adott.

Az épület történetének legnagyobb eseményére 1846. október 26-án került sor, amikor Liszt Ferenc zongorázott e falak között. Liszt eredetileg egyetlen koncertet szándékozott Pécsett adni, de az október 25-én a színházban megtartott hangversenyén olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy másnapra még egy fellépést elvállalt a Hattyú vigadóba, ráadásul jótékony célra. Műsorán elsősorban operaparafrázisok szerepeltek. Az Életképek tudósítása szerint itteni koncertjén - ha lehet - még jobban elbájolta hallgatóságát, mint előző nap a színházban. A koncert végén Liszt tiszta bevételként 350 pengőforintot adott át a püspöknek jótékony célra. Az összeget az azóta megszüntetett budai-külvárosi temető kápolnájának építésére fordították (1981-ben lebontották az egyetemi kollégium építése miatt).

Az egyéb zenei események közül helyi viszonylatban kiemelkedett az az este, amikor 1862. február 1-jén a frissen megalakult Pécsi Dalárda itt tartotta bemutatkozó estjét. Ettől kezdve rendszeresen itt rendezték az országos viszonylatban is kiemelkedő Dalárda "alapszabályszerű" dalestjeit.

E két eseményről Liszt profiljával díszített márványtábla emlékezik meg az épület homlokzatán:

Szövegét ide másolom a jobb olvashatóság kedvéért:

A Hattyú épület nagytermében

hangversenyezett 1846. október 26-án

LISZT FERENC.

Itt zengett fel először a magyar dal

a Pécsi Dalárda 1862-ben

tartott hangversenyén.

A pécsi dalosmozgalom 100. évfordulóján, 1962-ben.

Zenei illusztrációnk Liszt fantáziája Donizetti: Lammermoori Lucia című operájának szextettjére:

Még néhány nagy név a ház zenetörténetéből:
Hangversenyezett a Hattyú nagytermében gróf Zichy Géza, a félkarú zongoraművész, a Hubay-Popper vonósnégyes és Reményi Ede. Érdekesség, hogy 1891 februárjában az 52. gyalogezred zenekarának itt megtartott koncertjén a Pécsett katonaidejét töltő Kerner István, az Operaház későbbi nagyszerű karmestere és főzeneigazgatója játszotta Beethoven c-moll zongoraversenyét.

 

Frissítés:

Az emlékhely történetét később kibővítve megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Kolta János: Pécs. Bp. Panoráma, 1975
Nádor Tamás: Zenei emlékhelyek Pécsett. Pécs, Városi Tanács, 1974
Nádor Tamás: Zenés esték a Mecsekalján. Pécs, TIT Baranya megyei Szervezet, 1979
Nádor Tamás: Pécs zenei krónikája. Pécs, Pro Pannonia, 1995
Nádor Tamás: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Pécs-Baranya. Pécs, Baranyai Megyei Művelődési Központ, 1986
Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, Városi Tanács, 1982

A fényképeket 2008 nyarán készítettem

Itt halt meg Lavotta János

Tállya, Rákóczi utca 24.

 

A község főutcájában ma is megvan az a földszintes ház, amelyben 1820-ban Horváth József patikája volt. Ide tért be a nagybeteg Lavotta János, hogy kiváltsa gyógyszerét.

A ház 2007 nyarán

Lavotta, amióta 1804-ben megvált a kolozsvári színtársulattól, ahol néhány éven át zeneigazgató volt, nyugtalan és önpusztító vándoréletet élt. Régi barátainál, patrónusainál húzta meg magát. Utoljára Gesztelyen Puky István látta vendégül.

A blogger Lavotta nyomában...

Szilágyi Sándor 1930-ben megjelent Lavotta-könyvében így írta le a verbunkos mesterének halálát:

Már májusban [1820-ban] maga is érezte, hogy a halál mindennap eljön őt megnézni egyelőre csak a szoba ablakán keresztül. [...] gyógyulni szeretne, a gyógyulás pedig egyre messzebb távolodik tőle. Nyugtalan vére is hajszolja. Eszébe jut az ő régi barátja, Őry Filep Sámuel tállyai orvos, felkacag lelkében az áldott Hegyalja szőlőtőkékkel végigültetett hegyeinek sok régi emléke, a vidám napok és még vidámabb fiatalsága, átmegy hát Tállyára. Ott a patikus is jó barátja, hátha talán ott inkább? Őry Filep szeretettel fogadja, vizsgálja, azonnal orvosságot is ír neki. Rogyadozó lábakkal, erőtlenül megy a recepttel ő maga a patikába, hiszen nem igen volt, ki mást küldjön gyógyszerért. Mégegyszer végigvánszorog a jól ismert utcákon, amelyek hajdan visszhangozták gangos-erős lépéseit, sápadtan, görnyedten megy be a patikába, átnyújtja a receptet s aztán elveszti az eszméletét és összerogy. A patikus felsegíti, de azonnal látja, hogy Lavotta onnan kimenni már nem fog. Ágyat hozat hát be a gyógyszertár helyiségébe, belefekteti, ápolgatja a haldokló öreg pajtást. Pár rövid óra még, hiszen Lavottának nincsen is már keresnivalója e világi életben. Végrendelkezik szegény, de ezzel is hamar elkészül. Néhány forint, a kis láda - vándorlásának hű társa - benne az élet eredménye: 120 kotta és - mindenekfölött a hegedű. Aztán jön a pap. Az öreg test még elsuttogja a földi életben elkövetett bűneit... Ember volt, nagyon is ember, pedig többre rendeltetett... Ez a tragédia teljessége...

A tállyai hagyomány szerint azonban Lavotta nem magában a patikában, hanem a vele szemben levő, ma Rákóczi út 23. számot viselő házban hunyt el, a római katolikus plébánia halotti anyakönyve III. kötetének 557. oldalán olvasható bejegyzés szerint 1820. augusztus 11-én. Sikerült megtalálni az anyakönyvet, íme az 1820. augusztus hónapjában bejegyzett halálesetek - Lavotta nevét csillaggal meg is jelöltem:

 

 

Ez itt az említett ház:

Tállya, Rákóczi utca 23.

Ha igaz is, hogy ebben halt meg, a patikában mindenképpen járt.

 

A családtalan muzsikust halálának helyszínén temették el, sírja ma is meglátogatható a tállyai temetőben.

Az egykori patika szépen felújított épülete ma magántulajdonban van. Külső homlokzatán 2002-ben avatták fel Lavotta domborműves emléktábláját, Kiss György szobrászművész alkotását, amely a verbunkos nagy mesterét hegedűvel a kezében ábrázolja.

Szövege:

Tállyán halt meg

Lavotta János

1764-1820

a verbunkos

muzsika

mestere

Források:

Szilágyi Sándor: Lavotta János. A kor és az ember. Bp. Egyetemi Nyomda, 1930
Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról. Miskolc, Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, 1994

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem

Lavotta János emlékszobája

Tállya, Rákóczi utca 10. Maillot-kastély 

 

 

A kastély 1720 körül épült barokk stílusban. A báró Maillot család akkoriban került Tállyára, ugyanis miután az elveszett szabadságharc után elkobozták a Rákócziak birtokait, egy részüket ők kapták meg. Az épületet az évszázadok alatt többször átalakították.

Forrás: bor.mandiner.hu

Egyik földszinti termében 2001-ben nyitották meg az 1820-ban Tállyán elhunyt és eltemetett Lavotta János emlékszobáját, amelyben művészi alkotások, kották, képek segítségével mutatják be a nagy verbunkos triász jeles tagjának életútját, munkásságát.

A Maillot-kastélyban állítják ki a Tállyán működött Középeurópai Művésztelep alkotóinak műveit is. A pezsgő művészeti élet néhány évre megszűnt, de 2014-ben újjáélesztették.

Lavotta János emlékét a sátoraljaújhelyi székhellyel működő Lavotta Alapítvány ápolja. Dombóvári János, az ottani, Lavottáról elnevezett zeneiskola igazgatója, az alapítvány elnöke több évtizedes kutatómunkájának eredményeként Pusztafedémestől Tállyáig címmel 1994-ben hézagpótló monográfiát jelentetett meg Lavotta Jánosról, a Lavotta Kamarazenekar pedig rendszeresen játssza és hangfelvételeken is közreadja Lavotta és kortársai zenéjét, illetve az általuk inspirált, vagy hatásaikat mutató műveket.

Zenei mellékletünkben ők játszanak - Lavottát:

 

Források:

Czellár Katalin - Somorjai Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
Látnivalók Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. Miskolc, Well-Press, 1998

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem

 

Lavotta János sírja

Tállya, Rákóczi utca 1. Temető

Az 1820. augusztus 11-én Tállyán elhunyt Lavotta Jánost nagy pompával, több vármegye urának részvételével helyezték örök nyugalomra a tállyai temetőben. A hagyomány szerint hegedűjét is a koporsójába tették. Temetésén - állítólag - a verbunkos másik kiemelkedő képviselője, Bihari János játszott zenekarával. A síremléket, mely ma helyreállított állapotban látható, 1831-ben egy tisztelője, Újfalussy Mihály állíttatta.

A gúla alakú síremlék feliratai:

NEMES LAVOTTA JÁNOS, HÍRES MAGYAR HANGMŰVÉSZ ÉS NEMZETI NÓTÁK SZERZŐJE PORAI FELETT

KI MEGHALT 1820-IK ESZTENDŐSEN, ÉLETÉNEK 56-IK ESZTENDEJÉBEN

A MAGYAR MUZSIKA EGYIK KEDVELŐJE ÁLTAL EMELTETETT SZATMÁRBÓL 1831-IK ESZTENDŐBEN

ITT NYUGSZIK A MAGA IDEJÉNEK ORFEUSSA

A  HANGMŰVÉSZET MESTERSÉGÉNEK MEGTISZTELTETÉSE 

Végül egy stílusos zene:

 


Források:

Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról. Miskolc, Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, 1994
Tállya. Szerk. Frisnyák Sándor. Tállya, Önkormányzat, 1994
Takács Péter: Tállya. Bp. Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002

A fényképeket 2007 nyarán készítettem

Emlékoszlop Lavotta Jánosnak

Tállya, Rákóczi utca 34.

Tállya központjában, a Polgármesteri Hivatal előtt egy 1922-ben felállított (és 1994-ben felújított) obeliszk látható. Három, a településsel kapcsolatba került neves személyiségnek állít emléket.

Egy-egy oldalán Lavotta János, Bernáth Béla és Zempléni Árpád domborművű arcképét helyezték el, korabeli ízlésű méltató verssorokkal, a negyediken pedig  a felállítás körülményeit rögzítették.

Lavotta János (1764-1820) a magyar zenetörténetben nagy szerepet játszott verbunkos triász egyik jeles tagja volt; Tállyán hunyt el, sírja is a helyi katolikus temetőben található. Emlékszobája 2001 júliusában nyílt meg a Maillot-kastélyban.

Az 1878-ban született sátoraljaújhelyi főszolgabírót, Bernáth Bélát mint a hegyaljai szőlők újratelepítőjét tisztelik. A tállyai születésű Zempléni Árpád (1865-1919) - eredeti nevén Imrey Árpád - a maga korában jónevű költő volt; legnagyobb sikert aratott verseskötetének címét - Turáni dalok - is megörökítették domborművén.


Források:

Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról. Miskolc, Szent Maximilián Lap- és Könyvkiadó, 1994

A fényképeket 2007 nyarán készítettem

Bajai muzsikusok sírjánál

Baja: Rókus temető

 

A hatalmas gesztenyefák által díszített Rókus utca elején találjuk a Rókus temetőt. Baján született, élt és működött muzsikusok is nyugszanak itt.

A temetőkápolnától balra állhatunk meg Allaga Géza (1841-1913) zeneszerző, karmester, cimbalomművész sírjánál:

Az óbecsei születésű zenész kisgyermek korában költözött szüleivel Bajára. Itt járt gimnáziumba és itt kezdett zenét tanulni. Gál Zoltán helytörténész így írt Allaga bajai gyerekkoráról és muzsikussá válásáról:

A kis Géza tízévesen került a bajai gimnáziumba, a mai III. Béla gimnázium elődjébe. Szüleivel, testvéreivel gyakran muzsikált. Hegedülni, zongorázni, énekelni egyaránt tanult, nem különösebb kedvvel és eredménnyel. Amikor azonban 14 évesen a híres bajai zenetanár, Matuschek Ignác kezdte oktatni, olyan szép előmenetelre tett szert a gordonka-játékban, hogy a következő esztendőben beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Napi 10-12 órákat gyakorolt, és közben a jogot is végezte. Opus 1-e (első kompozíciója) a Bajai emlék címet viseli.

1870-től rövid ideig a bajai tanítóképzőben tanított, majd a fővárosba költözött, s a Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának első gordonkásaként működött. 1880-tól kezdett el a cimbalommal foglalkozni olyan eredményesen, hogy felkeltette Liszt Ferenc figyelmét is, s a Nemzeti Zenedében cimbalom tanszéket létesítettek számára.

Tragikus öregkoráról ismét Gál Zoltánt idézzük:

Amikor Allaga Géza 1898-ban nyugalomba vonult, az egész muzsikus világ bensőségesen elköszönt tőle. Művei ez után is sorra megjelentek, a zenei körök igényt tartottak a jelenlétére. A csapások azonban sorozatosan követték egymást: meghalt imádott felesége, elhunyt édesapja, majd édesanyja is. Egészsége megrendült, hallása megromlott, csak bottal tudott járni. Testvére, Ottó hívására 1909-ben Bajára költözött, annak Vaskúti út melletti szőlőjében töltötte napjait a legnagyobb szeretet és gondoskodás közepette. Újabb csapás érte, amikor meghalt veje, Csapody István szemészprofesszor, aki hét árvát hagyott hátra. Özvegye hívta édesapját, Allaga Gézát, hogy költözzön hozzá Budapestre. Ebben meg is maradtak, az idős zeneszerző azonban másként határozott. Nem akart senkinek sem a terhére lenni. Önkezével vetett véget életének 1913 augusztusában. A bajai Rókus temetőben alussza örök álmát, a kápolna közelében.

A Rókus temetőben nyugszik Herr György (1888-1960) karnagy, zenetanár:

A nagybecskereki születésű Herr az első világháborúban orosz fogságba esett. Tomszkban elvégezte a zeneiskolát, amelynek később tanára lett, majd Moszkvában opera-karnagyi tanfolyamot látogatott. 1924-ben Minszkben opera-karmesterré választották. 1925-ben került haza. Baján telepedett le és a Bajai Daloskör karnagyaként és a Tanítóképző zenetanáraként működött.

Szüleivel közös sírban nyugszik a kiváló zongoratanár, Recska Ilona (1897-1970). A Liszt Ferenc Zeneiskola alapító tanári karának tagja volt. Nyugdíjazása után otthonában is tanított.

A Rókus temetőben nyugszik Petz Vilmos (1902-1979) kántortanító, karnagy és lánya, Petz Eszter (1930-2006) ének-zene tanár:

A temető bejáratától jobbra, a kerítés melletti sorban, egyszerű betontömbbel fedett családi sírban nyugszik a bajai születésű legendás karmester, pedagógus, egyházzenész Lukin László (1926-2004). 1950-től nyugdíjazásáig a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, s mellette személyesen és a televízión keresztül több nemzedéket nevelt zenehallgatásra, zeneszeretetre. Baja díszpolgárának ma a városban általános iskola viseli a nevét, emléktáblát a zeneiskolában avattak tiszteletére.

A kápolnától jobbra lévő kriptában, családtagjai körében nyugszik id. Éber Sándor (1878-1947) festőművész, aki Baja második világháború előtti zenei életének is jeles alakja volt mint a Bajai Daloskör karnagya, valamint a bajai Liszt Ferenc Kör alapító tagja és elnöke.

Források:

Herencsár Viktória: Cimbalmos ősök nyomában I. Allaga Géza (1841-1913). Magánkiadás, 2001
Gál Zoltán: A cimbalom atyjának nevezték. = www.bacskaisport.hu (2007)
Kemény Simon: Csonka-Bácska Tükre. Homok, 1931

A fényképeket 2007 őszén készítettem