Gulyás György korai korszakának egyik helyszíne

 Békés, Petőfi utca 1. Zeneiskola

A Városházával szemben áll az 1844-ben épült klasszicista stílusú, műemlékjellegű épület – ismertebb nevén Kollégium –, mely eredetileg az 1552-ben alapított református iskolához tartozott, később pedig a 3. sz. általános iskola székhelye volt. Az 1982-es földrengés után, 1984-ben lett a Békési Zeneiskola új otthona.

Gulyás György emléktábláját 1997-ben helyezték el az épületen:

Gulyás György 1916-ban Békés megyében, Köröstarcsán született, Bélmegyeren, majd itt Békésen, ebben az épületben volt tanító. Később a Budapesti Zeneakadémián zeneszerzői és középiskolai énektanári diplomát szerzett. 1943-tól Debrecenben a Dóczi Tanárképző Intézet ének-zene tanáraként dolgozott.
Az ő tevékenységének eredményeképpen jött létre 1946-ban a kodályi elveket követve a mindmáig egyedülálló és azóta legendává vált békés-tarhosi zeneiskola (akkor Tarhos közigazgatásilag Békés városához tartozott), amelynek 1954-es megszüntetéséig igazgatója volt. Az intézményt még Kodály tekintélye sem volt képes megvédeni a korszak művelődéspolitikájától... Emlékének ébren tartásáért Gulyás György 1976-ban életre hívta a Békés-tarhosi Zenei Napokat.

A tarhosi álom szertefoszlatása után Debrecenbe visszatérve a Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója lett. Megalapította az iskola mára világhírűvé vált énekkarát, a Kodály Kórust, s a kórushoz kapcsolódva a Debreceni Nemzetközi Kórusversenyt. 1993. november 11-én hunyt el, a debreceni Köztemetőben nyugszik.

 

Források:

Békés-tarhosi zenei napok. Békés-tarhosi nyitott könyv 1976-tól. Békés, Békés Város Önkormányzata, 2002
Száz esztendeje született Gulyás György. = Békés Mátrix
Gulyás György (emléktábla). = békésikönyvtár.hu

Ide járt a fiatal Verdi zeneiskolába és könyvtárba

Busseto, via Roma 38. Monte di Pietà-palota

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

Barokk városi palota Busseto fő utcáján, a via Román, a via Biblioteca és a via Seletti között.

1679 és 1682 között épült. Ez volt a a ferencesek és a város kegyúri családja, a Pallaviciniek által 1537-ben alapított Monte di Pietà székháza. 

A Monte di Pietà (Segélyző Egyesület, szó szerint az Irgalom Hegye) egyszerre volt zálogház és jótékonysági egyesület, de kulturális funkciókat is magára vállalt. Fenntartotta a helyi zeneiskolát, amely ebben az épületben működött, a San Bartolomeo-templom kórusát, ösztöndíjakkal segítette arra érdemes helyi fiatalok tanulmányait. Hosszú bürokratikus ügyintézés után Verdi milánói tanulmányaihoz is hozzájárult, bár a költségek legnagyobb részét Antonio Barezzi fedezte.

Az egyesület 1768-ban könyvtárat is alapított, amelyet szintén ebben a palotában helyezett el. Ez a könyvár ma is működik és ugyanitt, az eredeti termekben található. Berendezése is megőrződött. A tinédzser Verdi sok-sok órát töltött ezen a helyen, szinte féktelen tudásszomjjal, nagy szorgalommal olvasva. Itt alapozta meg későbbi kiváló műveltségét. Zeneiskolai óráira is ide járt Ferdinando Provesihez.

Forrás: italoamericano.org

A könyvtár archívumában ott van a Monte di Pietà iratanyaga, a Verdi mecénásához, későbbi apósához, Antonio Barezzihez köthető Bussetói Filharmonikusok iratai, kéziratos kottái, köztük a Provesihez, Verdi első igazi zenetanárához kapcsolódó dokumentáció. Itt őrzik Verdi felesége, Giuseppina Strepponi 101 levelét kedves családi barátjukhoz, Giovanni Avanzi plébánoshoz. Szintén az itteni könyvtár kincse Emanuele Muzio 330 levele, melyeket abban az időben írt, amikor Milánóban Verdi tanítványa, famulusa, titkára és mindenese volt. A Verdinél nem egészen egy évtizeddel fiatalabb Muzio is Bussetóban nőtt fel, s ugyancsak ide, Provesi mesterhez járt zeneórákra.  


Források:

bassaparmense.it/paesi/Busseto/biblioteca.htm

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2016 augusztusában készítettem

 

Menuhin iskolája és sírja

Stoke d'Abernon: Cobham road
The Yehudi Menuhin School

Surrey, Egyesült Királyság

Yehudi Menuhin (1916–1999) 1963-ban Londonban iskolát alapított 8–19 éves zenei tehetségek számára, amit a következő évben vidéki környezetbe, természetközelbe, a Surrey-beli Stoke d'Abernon falucskába helyezett át. 

 

Forrás: www.tes.com

Iskoláját pályája megkoronázásának és reményei szerint az utókor számára időtálló hagyatékának tekintette, amelyen keresztül élete minden tapasztalatával és bölcsességével fordult az ifjú muzsikusnemzedékek tehetségeinek felfedezése, nevelése felé. 

Szerencsére sokáig, jó három és fél évtizedig volt módja vele törődni: ő fektette le az iskola működésének elméleti alapjait, felügyelte a tanárok szerződtetését, odaítélte az ösztöndíjakat. Maga is adott órákat és hívott meg nagy előadókat kurzusokat tartani

1993-ban Erzsébet királynő a "Baron of Stoke d'Abernon" címmel ruházta fel a művészt.

Menuhin 1999. március 12-én, 82 éves korában Berlinben hunyt el. Itt, az iskola parkjában temették el, egy fa alatt, amelyet halála előtt két évvel ő ültetett. 

Forrás: U3asiles.org.uk

Közelében nyugszik felesége, a 2003. január 25-én elhunyt Diana Gould Menuhin.

Forrás: findagrave.com

Források:

Monsaingeon, Bruno: Menuhin-varázs. Bp. Holnap Kiadó, 2014 
www.findagrave.com 

Sokoldalú emlékhely a bajai zeneiskola

Baja, Dózsa György út 18.

Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola

Az egyemeletes Kliegl–ház 1817-ben épült klasszicista stílusban. 1983 óta ez a bajai zeneiskola otthona.

A bajai születésű Kliegl József (1795–1870) nyomdász és feltaláló volt, akit hányatott élete sokfelé elsodort. 1835 körül nyomdai szedőgépet konstruált. Anyagi nehézségek miatt a gép csak részleteiben készülhetett el, de az is elveszett, csupán egy részletrajz maradt fenn. Az alapötlet nyomán viszont világszerte megindult a nyomdai szedőgépek tökéletesítése. Hasonló sorsra jutott a hegyi pályára alkalmas gőzmozdony terve, erről Petőfi Sándor is írt naplójában.

Klieglnek zenei vonatkozású találmánya is volt: olyan hangjegyíró gépet készített, amely zongorára szerelve egy óraművel forgatott hengerre felrajzolta azt a hangjegyet, amelyet a zongora billentyűjén leütöttek. Mivel ez kisebb tömegű gép volt, maga is el tudta készíteni a prototípust, amelyet Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is kipróbált. A gép a Nemzeti Múzeumba került, onnét azonban nyoma veszett...

Kliegl Józsefről Baján utcát neveztek el. Emlékművét, amelyet a ferences templom oldalánál lévő parkban helyeztek el, ükunokája, Kliegl Sándor szobrászművész készítette.

A bajai zeneiskola az ország legrégibb zeneiskolái közé tartozik. Az 1926-ban létrejött Liszt Ferenc Zenei Kör alapította 1929-ben. Első igazgatója Karig Emil nyugalmazott tanítóképző intézeti tanár volt, aki 1929-től 1944-ig vezette.

Az első évtizedben ideiglenes helyeken működtek, majd 1938-ban a város megvásárolta az akkor Haynald, ma Táncsics Mihály utca 8. számú épületet a Liszt Kör, illetőleg a zeneiskola székházául. Az egyre fejlődő iskola később kinőtte első állandó otthonát, s 1983-ban költözött át mai helyére, a Kliegl–házba.

Az aulában 2005. június 5-én avatták fel a bajai születésű Lukin László (1926–2004) emléktábláját.

Édesapja a polgári fiúiskola nagy tiszteletben álló tanára volt. Első zongoraleckéit édesanyjától kapta. A zene már diákkorában nagy szerepet játszott életében: a ciszterci III. Béla Gimnázium diákja volt, amikor 1942-ben a cserkészújságba cikket írt Kodály Zoltánról, amit el is küldött a zeneszerzőnek, s nagy örömére egy dedikált kottát kapott viszonzásként.

A kiváló zenepedagógus és karnagy mindvégig megőrizte kapcsolatait szülővárosával, ahova gyakran visszatért rendhagyó énekórákat tartani, hangversenyeket vezetni. A város 1989-ben díszpolgári címmel tüntette ki. A 79. évében elhunyt Lukin László a bajai Rókus–temetőben  nyugszik. Ének-zenei általános iskola viseli nevét.

Források:

http:liszt.baja.hu
Kliegl József. = http://bajaikonyvtar.hu/bek/banati/kliegl.htm
Lukin László. = www.lukinbaja.hu

A fényképeket 2007-ben készítettem

A Budai Zeneakadémia

Budapest I. Fő utca 30-32.

A budai kapucinus kolostor épületét 1776/77-ben emelték az 1716-ban felszentelt templom mellé. Helyükön a középkorban ágostonrendi kolostor állt, majd a török időkben dzsámi és fürdő. A kolostor a 19. század közepén végzett átalakításakor nyerte romantikus homlokzatát.

Itt működött 1870 és 1935 között az 1868-ban alapított Budai Zeneakadémia. Létrejötte annak a művelődésügyi felemelkedésnek egyik eredménye, amely jellemző volt a kiegyezéshez vezető időszak törekvéseire.

1867-ben, éppen Liszt Koronázási miséje kapcsán alapította meg Augusz Antal a Budai Egyházi Ének- és Zeneegyesületet, amely - nagyrészt erre az egyesületre támaszkodva - rövidesen világi vegyeskart és mellé zenekart hozott létre. Egy év múlva, 1868-ban az utánpótlás nevelésére zeneiskolát alapítottak, ez a Budai Zeneakadémia. Mintája a Pesten már három évtizede működő Nemzeti Zenede volt: a budai intézmény ugyanúgy középfokú zenei képzést nyújtott, csak nevében volt "akadémia". Benne túlnyomórészt jó műkedvelői fokot elért fiatalok tanultak. Később sok olyan növendéke volt, akiket nem vettek fel a Zeneakadémiára. De kiváló tanári gárdája lehetőséget adott tehetséges növendékeknek, hogy művészi fokra is eljuthassanak.

Liszt Ferenc többször is járt az épületben: a jóbarát, Augusz Antal révén került kapcsolatba a fellépésekért cserébe a zenei intézmények számára próbatermet biztosító kapucinusokkal. Ha Pesten tartózkodott, péntekenként gyakran a kapucinusoknál ebédelt... 1870-ben Lisztet tiszteletbeli taggá választotta a Budai Zeneakadémia. Az intézmény titkára, Bogisich Mihály (aki később a pesti egyetem magántanára lesz zenetörténetből) felkérésére átdolgozta számukra  Schubert: Die Allmacht című dalát férfikarra és tenorszólóra, s a bemutatót maga vezényelte.  Meglátogatta az épületet úgy is, hogy részt vett néhány zeneiskolai tanórán. Egy időben itt oktatott például Lina Schmalhausen, aki Lisztet utolsó éveiben mintegy házvezetőnőként, társalkodónőként gondozta, az ő egyik tanóráját is meglátogatta 1886 márciusában. 

A kórus és a Budai Zeneakadémia első zeneigazgatója Krahl Antal volt, aki sok nagyszabású hangversenyt szervezett igényes műsorokkal. 1880 és 1911 között a látványos fejlődésnek indult intézményt és a kórust az elismert karnagy és teoretikus, Szautner Zsigmond vezette. A nevezetesebb tanárok közül érdemes megemlíteni két korábbi Liszt-növendék, Juhász Aladár és Varga Vilma nevét, valamint Koncz János hegedűművészt, aki egykor Hubay-növendék volt.

Forrás: http://rakospalotaivillasor.blogspot.hu

Clauser Mihály igazgatóságának időszakát (1911-1938) megnehezítették a háborús körülmények, majd az 1920-as évektől Budán létrejövő székesfővárosi zenetanfolyamok  következtében a Budai Zeneakadémia elveszítette hegemón szerepét. Ekkor történt, hogy a kapucinus atyák váratlanul felmondták az addigi termek használatát, s az iskola kapkodva költözött át egy négyszobás lakásba a Margit körút és a Kapás utca sarkán. A Budai Zeneakadémia utolsó igazgatója Rajter Lajos volt, aki a második világháború miatt már nem tudta megvalósítani céljait. Amikor ő külföldre távozott, az intézmény rövid idejű munkaközösségi működés után beleolvadt a Fővárosi Zeneiskolába. Utóda a mai Járdányi Pál Zeneiskola.

Források:

Molnár Antal: Emlékezés az egykori Budai Zeneakadémiára. = Magyar Zene 1968. 1.
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. 2001, Helikon
www.jardanyizeneiskola-bp.hu

Pálóczi Horváth Ádám "nagyobbik" háza

Balatonfüred, Ady Endre utca 13.

A mai Ferencsik János Zeneiskola otthonát Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) mérnök, gazdálkodó, költő, népdalgyűjtő, a magyar zenei folklór úttörője tervezte és építette saját otthonának 1785-ben. Ez volt az ő füredi "nagyobbik háza", amely nagy vonalaiban ma is őrzi eredeti építészeti elgondolásait. Balaton felé néző erkélyes homlokzatával, fenyőfákkal beültetett nagy kertjével egyike Füred legszebb épületeinek.

fjz.hu

A helyi hagyomány sokáig Teasdale-nyaraló néven ismerte, mert a 19. század második felében Teasdale Vilmos angol származású mérnöké volt, aki a Lánchíd építésekor került Magyarországra.

Több tény is igazolja azonban, hogy ez az épület volt Pálóczi Horváth Ádám saját maga által tervezett háza: többek között egy, az eredetileg földmérő képesítésű költő-muzsikus által Füredről rajzolt térkép. 1906-ban ez a tény még nem volt ismert, így emléktábláját akkor a református templom falán állították fel. 1972-ben ezen a házon is helyeztek el emléktáblát a következő szöveggel:

MŰEMLÉKJELLEGŰ

ÉPÜLET.

ÉPÍTTETTE PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM

KÖLTŐ ÉS MÉRNÖK

SAJÁT TERVEI ALAPJÁN

1785-BEN, ROMANTIKUS STÍLUSBAN

ÁTÉPÍTTETTE TEASDALE VILMOS

ANGOL MÉRNÖK,

A LÁNCHÍD ÉPÍTÉSVEZETŐJE

1860 KÖRÜL.

FELÚJÍTOTTA

A MAGYAR FÖLDTANI INTÉZET

1972-BEN.

Horváth Ádám (ő maga a Pálóczi nevet soha nem használta) 1782 és 1797 között lakott és gazdálkodott Balatonfüreden. Korábban földmérő mérnök volt Pápán. 1782-ben megnősült, s az esküvő után költözött Füredre feleségével, akinek itt volt birtoka. Később a tihanyi kamarától bérbe vette a feloszlatott Benedek-rend szántódpusztai uradalmát, s felváltva gazdálkodott Füreden és Szántódpusztán.

Ez a ház második füredi otthona volt: korábban a maga által "kisebbik"-nek mondott házában lakott ifjú feleségével, a mai Horváth Ádám utca 12. alatt. Mire szép "nagyobbik" házát megtervezte és felépítette, házassága megromlott...

Horváth ifjúságának legszebb éveit töltötte Füreden, innét számítható költői és dalgyűjtői működésének legjobb szakasza. Ötödfélszáz énekek című dalgyűjteményének nagy részét ebben az időben jegyezte fel. Amint a zenetörténészek megállapították, gyűjteménye a 18. századi diákmelodiáriumokkal mutat rokonságot, de sokkal nagyobb terjedelmű azoknál. Bár kottaírása viszonylag kezdetleges - csak kétféle kottaértéket használ például a hosszabb illetve rövidebb hangok jelölésére -, munkássága ennek ellenére is nagy jelentőségű: ő a magyar népzene kultúrájának első képviselője, aki tudatos és következetes vizsgálatai során felfedezte a népzene értékes voltát, s ezzel megnyitotta az utat a későbbi tudományos kutatás számára is.

Költőként ő volt a Balaton első valóban ihletett rajongója és megörökítője. Bár a "magyar tenger" kifejezést Kazinczy Ferenc használta először, az elnevezésnek igazi értelmet Pálóczi Horváth adott a Balaton szépségeit megörökítő verseivel.

Füreden élénk irodalomszervezői tevékenységet is folytatott. Többek között Kazinczyval is levelezett, aki meg is látogatta. Kazinczy így jellemezte őt egy levelében:

Horváth egy szeretetreméltó Kurutz. Nem lehet hozzá hasonló literátort kapni, mert ő a maga nemében eggyetlen egy. Szüntelen dalol, pipázik, tréfát űz.

Kazinczy emlékét fehér márványtábla őrzi az épület falán.

Szövege sajnos nem teljesen korrekt, hiszen, mint a nagy nyelvújító meg is írta, nem ebben az épületben járt, hanem barátja régebbi otthonában:

Horváthnak a Balaton szélén most épülő nagy házát csak messziről láthattam.

Pálóczi Horváth Ádám 1793-ban közös megegyezéssel elvált feleségétől. Még négy évig Füreden lakott, mert szántódi szerződése is a Balaton-vidékhez kötötte, majd 1797-ben a somogyi Nagybajomba költözött.

Házát 1811 körül egy Vargha Ádám nevű ember vette meg. Érdekes adalék, hogy 1821-ben és 1824-ben József nádor kibérelte feleségének, Dorottya főhercegasszonynak, aki gyógyulni jött ide. Később a Vargha családtól vásárolta meg az angol mérnök.

1945 után állami tulajdon lett, egy ideig a Földtani Intézet laboratóriuma működött benne. 1986-ban városi tulajdonba került: művelődési ház, majd zeneiskola lett.

A zeneiskola 1987. október 30-án Ferencsik János nevét vette fel. A nagy karmesternek évtizedekig a Tamás-hegyen volt villája, s szinte az év minden szakában lehetett vele Füreden találkozni. Balatonfüred díszpolgára és önzetlen mecénása volt: a zeneiskola létrehozását és működését anyagilag is segítette. 1983. október 31-én, a zeneiskola korábbi épületének (Bajcsy-Zsilinszky utca 30.) megnyitásakor ő mondta az ünnepi beszédet.

Az intézmény mai épületén emlékét domborműves márványtábla őrzi, készítője Borbás Tibor szobrászművész:

köztérkép.hu

A táblát eredetileg még a régi épületen avatták fel, később helyezték át ide, a zeneiskola új otthonába, amelyet a közelmúltban nagyon szépen fel is újítottak. Kialakítottak egy Ferencsik-emlékszobát, amelyhez a nagy karmester unokahúga adományozott kedves személyes tárgyakat, dokumentumokat.

2016 nyarán a zeneiskola udvarába helyezték át Ferenczy Béni Ferencsik-mellszobrát, mely korábban a Tagore sétányon állt.

A szobor újraavatásán megnyitották a Ferencsik életét 150 fényképen bemutató állandó kiállítást. A képeket Mezey Béla fotóművész ajándékozta az intézménynek.
Van Ferencsiknek egy másik szobra is a zeneiskola folyosóján: Sigmond Olivér alkotását özvegye ajándékozta az iskolának.

2002-ben a város emléktáblát állított a zeneiskolában SZENDREY-KARPER LÁSZLÓ gitárművésznek is:

Szendrey-Karper László és felesége, Ágai Karola operaénekesnő 1968-ban vásároltak telket Balatonfüreden a Bocsár-dűlőben, amelyre 1972-ben kis nyaralót építettek. Részt vettek a város kulturális életében: többször tartottak jótékonysági hangversenyt, templomi zenés áhítatot és közreműködtek a Kőszínházi Napok 150. évfordulós rendezvényein.

Források:

Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred, Városi Tanács, 1988 [1989!]
Harmath István - Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. 4. bőv. kiad. Veszprém, 1984
Szekér Ernő: Hírek Balatonfüredről. = Honismeret 1988. 2.
Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám nyomában Balatonfüreden. : Magyar Zene 1967. 4.
Némethné Rácz Lídia: Pálóczi Horváth Ádám füredi házának története. = Pálóczi Horváth Ádám, a Magyar Tenger poétája Füreden. Balatonfüred, 2010. /Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai 57./
Küllős Imola: Utószó. = Énekes poézis. Válogatás Pálóczi Horváth Ádám Ó és új mintegy Ötödfélszáz énekek... című kéziratos dalgyűjteményéből. Bp. Magyar Helikon, 1979
Szenfnerné Varga Anikó: Ferencsik János Balatonfüred város első díszpolgára. Balatonfüred, 2002
Ők ketten. Szendrey-Karper László és Ágay Karola élete és művészete. Bp. Szemimpex, 2001

Zeneiskola a városházán

Vác, Március 15. tér 11. Városháza

Vác gyönyörű barokk városközpontjában áll a Városháza műemléképülete.

Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő volt, az 1718. évi telekkönyv már a városházát jelöli. A mai épületet Althann Mihály Frigyes püspök kezdte építtetni 1735-ben, de csak Mária Terézia 1764-es váci látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Justiciának, az igazság istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak a magyar, illetve a Migazzi címert tartja.

1934 és 1942 között a Városháza épületében működött PIKÉTHY TIBOR zeneiskolája. A kultuszminisztériumból indult el az a törekvés, hogy minden olyan városban, ahol nincs törvényes keretek között - például városi fenntartásban - működő zeneiskola, ott azt meg kell szervezni. Az 1915 óta váci püspökségi orgonaművész, karnagy Pikéthy így fogalmazta meg célkitűzéseit ls iskolája létrehozásának körülményeit az indulás évében:

Ez nem magán zeneiskola lesz, nem olyan, mely talán elsősorban az anyagi hasznot nézi, hanem komoly alapokon nugvó intézmény, mely hivatva lesz a város zenekultúráját minél magasabb fokra emelni. Ez nemcsak városunk elsőrendű érdeke, hanem nemzeti érdek is, mert a magyar zene világviszonylatban is az elsők között van. A minisztérium intézkedése másrészt azt célozza, hogy az okleveles, de állás nélküli zenetanároknak és művészeknek állást juttasson. Megindult országszerte a szervezés, s az illetékes tényezők figyelme városunkra terelődött. [...]

Tanárok voltak többek között: Balogh Margit (ének), Dullien Klára és Vinkovics Izabella (hegedű), Berdáné Fülöp Mária (zongora. Pikéthy Tibor igazgató a zeneelméletet és az összhangzattant oktatta. 

Egy volt növendék, Rostetter Szilveszter 1983-ban így emlékezett a zeneiskolára és megvalósítójára:

A hangszeroktatás a zongorára és a hegedűre terjedt ki. A későbbi években, amikor a tanulmányi szint már lehetővé tette, az összhangzattan is tantárgy lett, melyet ő, az mint igazgató tanító tanított igen érdekesen és figyelmet lekötően. Óriási élvezettel hallgattuk. [...] Én voltam az a növendék, aki a zeneiskola hangversenyén először Pikéthy-zongoradarabot játszottam, a Scherzo-t. Érthető szorongás van az ember szívében ilyenkor, ha az előadást a szerző is hallja. Nagyon kíváncsi voltam, utána mit fog mondani. Nem szólt semmit tulajdonképpen, csak mosolyogva hozzám jött, kezet fogott, megölelt és azt mondta: Köszönöm. Ilyen volt ő, egyszerűen nagyszerű. Sokkal jobban esett, mint ha dicsért volna. Ez volt jellemző egész zenei életvitelére.

Az iskola státusza "államilag engedélyezett és városilag segélyezett" volt.  Mint később Pikéthy fanyar humorral emlegette, az állami engedéllyel sosem volt baj, ám a városi segélyezést rendkívül nehéz volt "kikunyerálni". A kimagasló oktatási színvonal ellenére csökkent a növendéklétszám is, e két ok vezetett ahhoz, hogy 1942-ben Pikéthy kénytelen volt bezárni iskoláját.

Évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy Vácott véglegesen megoldódjon a zenetanítás ügye. A városnak ma két zeneoktatási intézménye van: a Bartók Béla Zeneiskola és a Pikéthy Tibor nevét viselő Zeneművészeti Szakközépiskola - e két iskola néhány éve egy intézményként működik.

Források:

Vác: a Dunakanyar szíve. Történelmi városkalauz helybelieknek és világcsavargóknak. Vác, 2009
Székelyhidi Ferenc: Pikéthy Tibor zeneiskolája. = Váci Polgár 2004. április
Székelyhidi Ferenc: Missa pro pace részlet. = Váci polgár 2004. március

A fényképeket 2016 nyarán készítettem