Itt lett Mozart szerelmes

Bécs, I. Milchgasse 1./Tuchlauben 6. 

Ausztria

 

Bécs belvárosában, a Szent Péter-templom közelében, a Milchgasse sarkán egykor az Auge Gottes (Isten szeme) elnevezésű, középkori eredetű bérház állt, amely nevét a kapuja feletti ábrázolásról kapta (angyalfej Isten szemével). Miután 1896-ban megvásárolta az osztrák vöröskereszt, lebontották és helyére a mai házat építették.

 

A régi házban talált magának fedelet Wolfgang Amadeus Mozart, miután 1781 május elején a bécsi Deutschordenshausban drasztikus módon ért véget szolgálata a salzburgi hercegérseknél. 

Akkor itt, a második emeleten volt a Weber család otthona.

Weberéket Mozart négy évvel korábban Mannheimben ismerte meg. Az apa, Fridolin Weber - Carl Maria Weber nagybátyja - nagybőgős és kottamásoló volt, négy lánya: Josefa, Aloysia, Konstanze és Sophie zenei nevelést kaptak. Josefa és Aloysia hivatásos, kiváló operaénekesek lettek. Mozartot akkoriban Aloysia bűvölte el, akinek műveket is írt; később pedig Josefa lett a legelső Éj királynője a Varázsfuvolában.

Weberék 1779-ben Bécsbe költöztek, ahol a családfő hamarosan elhunyt, Aloysia pedig férjhez ment. 

A szállás nélkül maradt Mozartnak 1781. május elejétől özvegy Weberné adott ki szobát, így itt kezdte meg szabad művész-életét. Itt komponálta Szöktetés a szerájból című operájának nagy részét.

Ezekben a hónapokban fordult érdeklődése Konstanze felé, s beleszeretett - talán mert ugyanúgy hívták, mint operájának hősnőjét? Amúgy Konstanze is muzikális volt és kiválóan énekelt.

Miután Weber mama észrevette az udvarlást, úgy találta illendőnek, ha a fiatalember nem náluk lakik, így szeptemberben Mozart elköltözött a Grabenre.

Miután Mozart apja már Aloysia iránti érdeklődésekor is jól megmosta fia fejét s ettől kezdve ellenszenvvel viseltetett a család iránt, hevesen ellenezte a kapcsolatot Konstanzéval is, akivel soha nem tudott megbékélni. Akadtak bonyodalmak Weber mama részéről, sőt, egy ízben maga Mozart is elbizonytalanodott, így a szerelmesek csak a következő év augusztusában tudtak összeházasodni.

Az utódépület Milchgasse felőli homlokzatán ma Mozart emléktáblája látható:

 

Még a régi házat jelölték meg vele, majd áthelyezték a mai házra. Erről egy táblácska tanúskodott a nagy emléktábla alatt, ma már csak a helye látszik.

Szövege:

Ebben a házban élt Mozart 1781-ben és komponálta a Szöktetés a szerájból-t.

 

 

Itt született Fritz Kreisler

Bécs, Grosse Fischgasse 21. 

Ausztria

 

Bécs 2. kerületében, túl a Duna-csatornán (a Salztor-hídhoz esik legközelebb), áll a városi lakóház, amelyben 1875. február 2-án született minden idők egyik legkiválóbb hegedűművésze, Fritz Kreisler.

 

Első zenei leckéit orvos, egyúttal lelkes amatőr muzsikus édesapjától kapta. Csodagyerek volt, már 12 éves korától koncertezett. 1882-1885 között a bécsi, 1886-1887-ben a párizsi konzervatóriumban tanult. 14 évesen már koncertkörútra ment az Egyesült Államokba. 15 évesen visszatért Bécsbe, hogy elvégezze a középiskolát és újra itt lakott, szülőházában. Ez után érdekes módon egy ideig ő is orvosi tanulmányokat folytatott, ám abbahagyta és visszatért a zenéhez. 

 

1924-ben Berlinben, majd 1933-ban Párizsban telepedett le. Francia állampolgár lett.  Még 12 éves korában kikeresztelkedett, ám így is emigrálnia kellett. 1939-ben az Egyesült Államokba távozott, ahol 1944-ben kapta meg az állampolgárságot. Hosszú élet adatott neki, New York-ban hunyt el 1962-ben, 82 éves korában.

Bár élete nagy részét nem szülőhazájában töltötte, mégis a bécsiek egyik legszeretettebb művésze volt. Mint zeneszerző számtalan bravúros technikát követelő hegedű-darabot írt, amelyek ugyanakkor rendkívül romantikusak és dallamosak is. Szívesen fordult régi korok szerzőinek stílusához, azt a látszatot keltve, mintha művei csak átiratai lennének az általuk komponált műveknek - holott ezek is eredeti kompozíciók voltak, de az illető szerzők stílusában.

Szülőházát 1976-ban jelölték meg emléktáblával.   

 

Itt halt meg Salieri

Bécs, Göttweihergasse 1./Spiegelgasse 11.

Ausztria

 

 

Bécs belvárosában, a Spiegelgasse és a kicsiny Göttweihergasse sarkán 1848 körül épített négyemeletes nagy városi bérpalota áll.

 

Előd épületében, ezen a helyen élt évtizedeken át Antonio Salieri (1750-1825)  és abban a házban hunyt el.

Az olasz zeneszerző Legnanóban született. 15 éves korában Velencébe ment tanulni. Ott ismerte meg az akkor jónevű Florian Leopold Gassman muzsikust, akitől zeneszerzést és ellenpontot tanult. Gassman a szárnyai alá vette, nyelvekre is tanította. Ő vitte Bécsbe 1766-ban, ahol bevezette az akkoriban az olasz muzsika bűvkörében élő császári udvarba, s ezzel elindult magasra ívelő karrierje.

1774-ben nősült meg, akkoriban költözhetett ebbe a házba, mely felesége családjáé volt, s aztán haláláig itt élt. Házasságából nyolc gyermeke született, így nem volt olyan magányos, mint amilyennek Milos Forman láttatta az Amadeus-filmben...

Jó barátságban állt Gluck-kal. Növendéke volt Beethoven, Schubert és a csodagyerek Liszt, így ők is járhattak otthonában. 

1814-ben a bécsi konzervatórium alapító tagja volt, majd igazgatója lett.

Utókorában neve összeforrt Mozartéval, aki nagy riválisa volt. Mozart korai halála (1791) után szinte azonnal elterjedt a pletyka, hogy ő mérgezte volna meg: ezt Salieri maga is terjesztette, bár halálos ágyán visszavonta...

Erről valamivel többet ITT tudhatunk meg.

A mai épület sarokrészén 2000-ben helyezték el emléktábláját.

Ínyenceknek nagy elismeréssel ajánlom ezt az angol nyelvű posztot Salieri korai bécsi éveiről:

Michalorenz.blogspot.com

 

 

  

Itt lakott Bécs kedvenc zongoraművésze

Bécs, Getreidemarkt 10.

Ausztria

 

 

Négyemeletes neoklasszicista városi palota Bécs I. kerületében. 1871/72-ben épült Heinrich von Förster tervei alapján.

Kapuzata felett Bronz domborműves emléktábla tudatja, hogy 1888-tól élete végéig itt élt Alfred Grünfeld (1852-1924) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Ebben a házban hunyt el 1924. január 4-én.

 

Grünfeld a bécsi "felső tízezer" kedvenc zongoristája volt.

Prágában született és nevelkedett sokgyermekes, középosztálybeli zsidó kereskedő családban. Muzsikáló família voltak, egy évvel idősebb bátyja, Heinrich Grünfeld gordonkaművész lett, de több testvére is foglalkozott zenével.

Prágai, majd berlini zeneakadémiai tanulmányok után 1873-ban telepedett le Bécsben.

Nagynevű zongoraművész és tanár lett, egyik meghatározó személyisége az osztrák főváros zenei életének - és egyúttal szeretett figurája a művelt köröknek: közismert volt anekdotáiról és tréfáiról. Jó barátja volt Brahms és Johann Strauss. Strauss neki ajánlotta Tavaszi hangok című keringőjét.

Nem alapított családot, testvérével, Emmával élt Bécsben először a Praterstrasse 49. alatt, majd itt, a Getreidemarkton.  

Grünfeldet nemcsak Bécsben ismerték, hanem koncertkörútjai révén egész Európában - beleértve Oroszországot és Skandináviát -, sőt, az Egyesült Államokban is. Uralkodói elismerésekben is részesült, így például kitüntette III. Sándor orosz cár, Berlinben pedig elnyerte az "udvari zongoraművész" címet. 

1897-től a Bécsi Zeneakadémia professzora lett. Zeneszerzéssel is foglalkozott, két operettje mellett kifejezetten előadási célra írt saját magának egyrészt eredeti zongoradarabokat, másrészt pedig, mint az akkoriban divatos volt, ismert műveket dolgozott át zongorára, technikailag jól látványossá téve azokat. Élő koncerteken, szalonokban nagyon sokat improvizált.

Grünfeld arról is nevezetes a zenetörténetben, hogy a zongoraművészek közül ő volt az első, aki átlátta a hangfelvételek készítésében rejlő hatalmas lehetőségeket. Ezeket annak ellenére megérezte, hogy azért az akkori, gyerekcipőben járó technika még nem nyújtotta azt a hang-élményt, mint egy élő előadás. Így meglehetősen sok hangfelvételt készített: 94 klasszikus és romantikus művet és mintegy 100 darabot saját szerzeményei közül.

A bloggernek Grünfeld személye azért különösen kedves, mert erős kapcsolatok fűzték Nagykanizsához ifjúkori jóbarátja, Práger Béla gyógyszerész révén. Többször járt Kanizsán, koncerteket is adott.

Nagykanizsai vonatkozásait két posztban írtam meg másik blogomban. Érdemes elolvasni, teljesebbé teszi a képet!

A patikus és a zongoraművész 1.

A patikus és a zongoraművész 2.

Itt maga adja elő egyik jellegzetes szalondarabját; közben arcképeit nézegethetjük:

 

 

Itt volt Mozart legelső bécsi koncertje

Bécs, Am Hof 13. Collalto-palota

Ausztria

 

 

Az Am Hof tér Bécs történelmi városmagja. 1154 után itt volt a Babenbergek hercegi udvara, a "Hof", nevét is erről kapta.

Ma 13. számot viselő épülete a Collalto-palota.

 

Az épület előzményei még a Babenbergek korába vezetnek vissza. Az évszázadok során sokat építették, alakították, mellette álló kisebb épületekkel egyesítették. 1613 körül a magyar protestáns főnemes, gróf bethlenfalvi Thurzó György, Magyarország nádora tulajdonába került, majd az ellenreformáció előretörésével Collalto grófjának, birodalmi küldöttnek adományozták. Egészen a 19. századig a grófi családé maradt (sőt, még 1935-ben is felbukkant egy Collalto grófnő, aki benne lakott). Ők is sok alakítást végeztettek rajta. Mai homlokzata 1730 körül alakult ki, az épületbelső azonban sok korábbi részletet megőrzött, egészen a 13. századi pincerészig. 

 

1762. októberének második felében a palota akkori ura, Thomas Vinciguerra Collalto gróf meghívására házi hangversenyen játszott itt a hat éves csodagyerek, Wolfgang Amadeus Mozart, valamint tizenegy éves nővére, Nannerl.

Egy háromhetes müncheni kiruccanás után ez volt a Mozart család első nagyobb utazása a birodalom fővárosába. Többszöri megállóval három hét alatt érték el Bécset, ahol csaknem három hónapot töltöttek. Már ideérkezésükre elterjedt korábbi fellépéseik híre elsősorban Pálfy gróf lévén, aki tanúja volt a tehetséges gyerekek linzi bemutatkozásának és lelkendezve mesélt róla József főhercegnek (a későbbi II. Józsefnek). Így Bécsbe érve rögtön utasítást kaptak, hogy jelenjenek meg Schönbrunnban, aminek kapcsán az arisztokraták palotái is megnyíltak előttük. Köztük a Collalto palota is, ahol már az udvari koncert előtt öt nappal játszott a két gyermek; így itt zajlott le Mozart életének legelső bécsi fellépése - ha hihetünk Karl Zinzendorf gróf naplójának, az eseményre október 9-én este került sor.

Erről egy 1956-ban, születésének 200. évfordulóján elhelyezett emléktábla is tudósít. 

 

Szövege körülbelül így adható vissza magyarul:

Mozart 1762 októberének második hetében ebben az épületben lépett először annak a városnak a közönsége elé, amely később otthona és végzete lett. 

Források:

Helmut Kretschmer: Wiener Musikergedenkstätten. Bécs, 1992

David L. Nelson: Wien für den Musik-Liebhaber. Bécs, 2006

Maynard Solomon: Mozart. Park Könyvkiadó, 2006

https://www.geschichtewiki.wien.gv.at/Collaltopalais

 

Ide járt misére Párizsban a fiatal Liszt

Párizs, square Cavaillé-Coll: Saint Vincent de Paul (Páli Szent Vince) plébániatemplom

Franciaország

 

Párizs 10. kerületében, a La Fayette és a d'Abbeville utcák találkozásánál áll a grandiózus templom. Alapkövét 1824-ben tették le, teljesen csak 1844-re készült el.

A templom előtti térség parkos része Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899) francia orgonagyáros nevét viseli. Ő, illetve műhelye készítette a templom mindkét orgonáját: a nagyobbik orgonát 1852-ben, a kórusorgonát 1858-ban.

A templom orgonistái közül talán a legnagyobb név Louis Boëllmann, a Gótikus szvit szerzője, aki 1881-től 35 évesen bekövetkezett korai haláláig, 1897-ig volt először a kórus-orgona játékosa, majd a templom címzetes orgonistája. Érdekes név az orgonisták sorában Louis Braille, a vakok írásrendszerének megalkotója. Ő zenei tehetség is volt, remek csellista és orgonista.

A nagy Cavallé-Coll orgona

 

Maga a templom előtti tér Liszt Ferenc nevét viseli, aki kamasz korában itt a közelben, a Montholon utcában lakott és ide járt templomba Bardin abbéhoz. Jean Baptiste Edme Bardin abbé (1790-1857) a templom papja lelki tanácsadójaként fontos szerepet játszott életében. 1829-ben ő misézett Liszt bérmálásán. 

 

Amikor a 17 éves Liszt szinte halálosan beleszeretett az akkori kereskedelmi miniszter, Saint-Crique gróf lányába, Caroline-ba, akinek zongoraórákat adott, az előkelő apa gorombán kidobta házából, lányát pedig férjhez kényszerítette. Liszt ideg-összeroppanást kapott s a vallásban keresett vigaszt. Hónapokon át hosszú órákig térdelt e templom kövezetén, s mindennapos látogató volt Bardin atya gyóntatószékében. Arra vágyott, hogy pap lehessen, abbahagyta a zongorázást, az óraadást is, pedig az volt egyetlen jövedelemforrása akkoriban. 1828 októberében Párizs-szerte elterjedt a halálhíre, még újságban is megjelent... Hosszú vallási mániájából érdekes módon édesanyja mellett éppen Bardin rángatta ki, de erősen hozzájárult az 1830-as forradalom légköre is. Liline-t soha nem feledte, egész életében ő volt számára az elérhetetlen női eszmény. Egyetlenegyszer még találkoztak, 1844-ben, amikor Liszt abban a délfrancia városban koncertezett, ahol Liline élt. 

Érdemes Liszt életének ezt az időszakát megnézni a Szinetár Miklós által rendezett televíziós filmsorozatban: 

Források:

Alan Walker: Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek. Zeneműkiadó, 1986

https://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Vincent-de-Paul-pl%C3%A9b%C3%A1niatemplom_(P%C3%A1rizs) (innét származnak az illusztrációk)

Itt született Berlioz

Côte-Saint-André, 69 rue de la République: Hector Berlioz szülőháza és múzeuma (Musée Hector Berlioz)

Franciaország, Auvergne-Rhône régió, Isère megye

 

 

Côte-Saint-André egy kis, alig ötezer lélekszámú városka Franciaország délkeleti részén.

Itt született az európai romantikus zene egyik legnagyobb alakja, Hector Berlioz 1803. december 11-én és itt élt 18 éves koráig. Szülőháza még áll, ma múzeuma látogatható benne.

A kétemeletes városi ház 1680-ban épült. Valamikor 1730 előtt került Berlioz dédapja tulajdonába, aki ma látható formájára alakíttatta. A család egészen 1848-ig itt élt, a zeneszerző édesapja haláláig. 

Berlioz apja, Louis Joseph Berlioz a délvidék egyik gazdag családjának leszármazottja volt. Orvos lett, de inkább csak kedvtelésből praktizált, elsősorban a környék szegényeit gyógyította. Otthonában a tudomány és az irodalom megértésre és művelésre talált: szabad szellemű, felvilágosult humanista volt, gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Segítette Hector zenei képességeinek kibontakozását zenetanárok szerződtetésével, ám azt szerette volna, ha a zene csak kedvtelés marad és ő is orvos lesz. Így fia, miután Grenoble-ban letette az érettségi vizsgát, 1822 őszén Párizsba utazott és orvostanhallgató lett. A zene azonban erősebbnek bizonyult, s bár apja nagyon nehezen adta be a derekát, Hector végleg a zeneművészet mellett döntött.

Szülőházának utolsó tulajdonosa, a Berlioz-rajongó gazdag Madame Dumien a házat a Berlioz Társaságnak adományozta, mely 1935-ben Berlioz múzeumaként megnyitotta a nyilvánosság számára. Az épületet 1942-ben műemlékké nyilvánították. Már 1885-ben, halála után alig több mint másfél évtizeddel megjelölték emléktáblával.

hberlioz.com

 

Ma is eredeti dekorációk találhatók benne, mint például egy XVI. Lajos stílusú freskó az ebédlőteremben. Eredetiek a parketták és a festmények is, amelyeket 19. századi bútorok egészítenek ki. A képgyűjteményben portrék, olajfestmények, metszetek, eredeti fotográfiák találhatók a zeneszerzőről, családtagjairól és azon kortársairól, akikkel pályája során kapcsolatban állt. A kéziratgyűjteményben levelezés, kották, partitúrák, jegyzetlapok, kéziratok találhatók, köztük Berlioz és apja eredeti levelei és családi jogi iratok. A múzeumban eredeti hangszerek is láthatók: egy Erard zongora, amelyet Berlioz 1857-ben unokahúgainak vásárolt, mellette flageolet (egyenes fuvola), klarinét, gitár, pianoforte. Berlioz itt, otthonában tanult meg gitározni és fuvolázni, a hangszerjáték sokszor átsegítette kamaszkora nehéz pillanatain... A könyvtárban első kiadású művei és a róla szóló irodalom található, köztük az első Berlioz-monográfiákkal. Itt őrzik Edouard Colonne (1838-1910), a kor híres karmesterének hagyatékát is.

Berlioz szobája

A nagy szalon

Ma a látogató bejárhatja a teljes Berlioz-lakást: első szintjén a 19. század atmoszféráját tökéletesen megőrző konyhát, a kis ebédlőt, Berlioz doktor és mellette Hector egykori szobáját; a második szint helyiségeit, a könyvtárszobát, a nagy szalont és azt a szobát, amelyben Hecor a világra jött; a harmadik szinten pedig nővérei, Adèle és Nanci lányszobáit. 

A városban 1994 óta minden évben megrendezik a Berlioz Fesztivált a legjobb francia és európai zenekarok, szólisták, tehetséges fiatal művészek közreműködésével.

 

Források:

http://www.hberlioz.com/LaCote/BerliozLacoteF.html

https://fr.wikipedia.org/wiki/Mus%C3%A9e_Hector-Berlioz (egy kivételével innét származnak az illusztrációk)

Kroó György: Berlioz. Gondolat kiadó, 1980   

Lully Anet kastélyában

Anet, Diane de Poitiers kastélya (Le château d'Anet)

2, Place du Château

Franciaország, Centre Val-de-Loire régió, Eure-et Loire megye

 

 

Reneszánsz kastély Párizstól mintegy 70 kilométerre. II. Henrik francia király építtette kedvese, Diane de Poitiers számára 1547 és 1552 között. 

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Anet_01_(RaBoe).jpg

 

Az épületegyüttesen a kor leghíresebb művészei dolgoztak, díszítésében például részt vett Benvenuto Cellini. Többször járt itt Stuart Mária, aki később, angliai börtönében felidézte az itt töltött szép órákat.

Miután II. Henrik belehalt egy lovagi tornán szerzett sebesülésébe, a királyné, Medici Katalin végre száműzhette a kegyencnőt, aki 1566-ban itt hunyt el. Hamvai ma is a kastély melletti monumentális sírkápolnában nyugszanak; bár a francia forradalom alatt történtek miatt csak részlegesen... Sajnos, akkoriban a kastély egyik szárnyát is lebontották.

A Napkirály évszázadában a kastély Vendome hercegéé lett. Járt itt akkoriban La Fontaine, Molière és Jean-Baptiste Lully.

1686-ban XIV. Lajos legidősebb fia, a trónörökös látogatta meg Vendome hercegét, aki ebből az alkalomból kérte fel a királyi udvar hivatalos zeneszerzőjét opera írására. Így az Acis és Galatea című operát, egyik legutolsó művét Lully ebben a kastélyban komponálta. Előadásának színhelye 1686. szeptember 6-án Diane egykori, virágokkal és gyertyákkal feldíszített nagy galériája volt (Galerie de Diane, vagy Salle des fêtes a kastély jobb szárnyában - úgy tűnik, éppen ezt a szárnyat bontották le később..., Lully zenei vezetésével. Utána a teraszon nagy lakomát rendeztek, tűzijátékkal megkoronázva, s Lully is a vendégek között volt.

Maga a mű rendkívül sikeres lett, s ma is Lully egyik legérettebb alkotásának tartják.

A kastély 1899 óta francia nemzeti műemlék.

Itt nyugszik Darius Milhaud

Aix-en-Provence: Szent Péter-temető (Cimetière Saint-Pierre)

Avenue des Déportés de la Résistance Aixoise

Franciaország, Provence-Alpes-Côte d'Azur régió, Bouches-du-Rhône megye

 

 

Aix-en-Provence egykor Provence fővárosa volt, ma gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa.

Ezt a temetőjét 1824-ben alakították ki a város Saint-Pierre városrészében. 1837-ben itt helyezték el az óváros templomai körül nyugvók földi maradványait és síremlékeit.

pompesfunebrespaysaixois.fr

 

Itt találhatók Aix-en Provence legfőbb háborús emlékművei és a szolgálat közben elhunyt csendőrök emlékműve. Itt van Paul Cézanne festőművész és Zola édesapjának sírja is.

A bejáratnál interaktív térkép található a síremlékek adataival, amely név szerinti keresést is lehetővé tesz.

Itt nyugszik, a temető zsidó részében az 1974. június 22-én Genfben, 81 éves korában elhunyt Darius Milhaud. A zeneszerző végakarata volt, hogy felnevelő városában helyezzék örök nyugalomra. Sírján szerény, négyszögletű zsidó kőtömb áll. 2008 óta vele alussza örök álmát felesége, Madeleine Milhaud. Ő színésznő volt, férje múzsája és több operájának szövegkönyvírója. Több mint harminc évvel túlélte őt: 106 éves korában. 2008. január 17-én hunyt el.

 

landrucimetieres.fr

Darius Milhaud további emlékhelye a Zenevándor blogban:

Aix-en-Provence: 2, place Barthélémy Niollon: Gyermekkorának színhelye