A következő címkéjű bejegyzések mutatása: temető. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: temető. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 5., vasárnap

A Mozart-család és a salzburgi Szent Sebestyén-temető

Salzburg, Linzer Gasse 41. Sebastiansfriedhof

Ausztria

 

 

A salzburgi Szent Sebestyén-temetőt a Salzach folyót a belvároshoz legközelebb átszelő Staatsbrückétől indulva érhetjük el legkönnyebben, mintegy tízpercnyi sétával.  A forgalmas széles üzletutca bal oldalán láthatjuk a Szent Sebestyén-templomot, annak háta mögött terül el.

Míg a legutóbb meglátogatott Szent Péter-temető első látásra a fekvésével bűvöl el, a Sebastiensfriedhof is tartogat meglepetést: a kapun átlépve egy igazi olasz „camposanto”-ban találjuk magunkat. Nem hiába nevezik Salzburgot Észak Rómájának!

 

tealtraveler

 

A temetőt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek megbízásából Andrea Berteleo olasz építőmester tervezte és építette 1595 és 1600 között. Csaknem szabályos négyzet alakú. Minden oldalról íves oszlopárkádok veszik körül.

Középen kör alaprajzú, kupolás, toszkán oszlopokkal díszített mauzóleumot látunk. 1597 és 1603 között épült, szintén egy olasz építész, Elia Castello tervei alapján. Ez a Gabrielskapelle, a nevezetes, fogságban elhunyt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek nyughelye, aki még hatalma teljében építtette magának.

Itt nyugszik Wolf Dietrich hercegérsek
 

Az ő élete kész regény volt, itt hosszú lenne részletezni, de másik blogomban Egy salzburgi reneszánsz ember címmel már írtam róla és különös, tragikus sorsáról, benne egy hatalmas szerelemről, érdemes elolvasni! A kápolnába bemenni nem, csak a rácsokon keresztül kukucskálni lehet, valami azért látszik a mintás csempefalból és a főoltárból. 

 

Az árkádok által határolt gyönyörű zöld gyep közepén rögtön megpillantjuk a temető nagy turisztikai vonzerejét, a Mozart-sírt; bár, mint rögtön kiderül, igazából nem is Mozart-, hanem Nissen-sírnak kellene nevezni.

 

A Mozart-sír az igazi és a hamis sírkövekkel
 

Akik egészen biztosan itt nyugszanak, azok Constanze Mozart és második férje, Georg Nikolaus Nissen

Elsőként 1826-ban Nissent temették itt el. A Mozart-rajongó dán diplomata 1809-ben vette feleségül a fiatalon, 1791-ben megözvegyült Constanzét. Dániában majd Milánóban éltek, 1824-ben pedig visszaköltöztek Salzburgba, ahol Nissen két év múlva elhunyt. Constanze másfél évtizeddel túlélte férjét, 1842. március 6-án hunyt el szintén Salzburgban, s férje mellé, ebbe a sírba temették. Ekkor megfordították a sírkövet, Nissen felirata ezért most háttal van, Constanze neve szerepel szemből. A kő két oldalára Schiller: Elégia egy ifjú halálára című versének sorait írták.

Mellette, két utólag felállított sírkövön további nevek is olvashatók:

Leopold Mozart, a nagy Amadeus 1787-ben elhunyt édesapja,

Euphrosina Pertl (született Altmann): Mozart 1735-ben elhunyt    anyai nagyanyja,

Jeannette Berchtold zu Sonnenburg: Nannerl 16 évesen, 1805-ben elhunyt lánya, Mozart unokahúga,

Genovefa Weber (született Brenner): Constanze nagynénje és Carl Maria von Weber zeneszerző édesanyja. Operaénekesnő és színésznő volt, 34 évesen Salzburgban halt meg 1798-ban.

Ők mind valóban itt nyugodnának? Bizony, nagyon nagy valószínűséggel nem. Ezt a Konstanze és férje igazi sírjához kapcsolt turistacsalogató látványosságot, Mozart-emlékhelyet a nagy Mozart-rajongó és kutató, Johann Evangelist Engl, a Mozarteum alapítója alakította ki.

Legfájdalmasabb, hogy a zenevándor itt nem Leopold sírjánál áll, miközben azt hiheti, hogy igen. Igaz, Mozart apját ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra, de bizonyosan nem ebben a sírban, hanem a temető Komunengruft-nak nevezett részén, amely nem itt középen, hanem az árkádok alatt van, csak feledésbe merült, hogy pontosan hol.

Nem csak Leopold, hanem a további három itt felsorolt Mozart-rokon esetében is megvannak a kétségek. Hogy mik ezek és hogyan igyekeztek tisztázni a helyzetet, aminek folytán a kérdés még bonyolultabb lett, Papagenós blogomban foglaltam össze, ahol részletesebben és sokkal több képpel írtam a temetőről  azt érdemes elolvasni, ha az érdeklődő erről többet szeretne tudni. Sőt, megmutattam Paracelsus síremlékét is, akit szintén itt helyeztek örök nyugalomra.

Végül erre a konklúzióra jutottam:

Azért ha Salzburgban járunk, feltétlenül menjünk el a temetőbe, hiszen ilyen „echte” olasz sírkertet Itálián kívül nem nagyon láthatunk – és vannak ott más érdekességek is! A híres sír előtt állva Constanzéra és derék második férjére, a nagy Mozart-fan Nissenre mindenképpen gondolhatunk, hiszen az tényleg biztos, hogy ők itt nyugszanak. Csak kár, hogy Salzburg városa és maga a Mozarteum is engedményeket tett az idegenforgalomnak a hitelesség rovására…

Nannerl nyughelye, a salzburgi Szent Péter-temető

Salzburg, Sankt Peter Bezirk 1. Friedhof St.Peter

Ausztria

 

 

Salzburg óvárosának közepén fekszik a Szent Péter bencés főapátság kiterjedt együttese, amely a kolostort, templomát és temetőjét foglalja magában. Voltaképpen ez a Szent Rupert által alapított kolostor volt a város magja, amely köré az első salzburgiak letelepedtek. Így magának Salzburg városának létezését is a kolostor alapításának évétől, 696-tól számítják.

A Mönchsberg sziklái alatt elhelyezkedő Szent Péter-temető Európa egyik legromantikusabb, legszebb, igazán egyedi fekvésű sírkertje, mely egyúttal Európa legrégibb temetője.

 

Georg Pezolt: A temető 1849-ben (abebooks.com). Ma is szinte ugyanez a kép fogadja a látogatót

Középpontjában egy bájos gótikus épület, a Szent Margit-kápolna áll, körülötte szabadon körbesétálható sírokkal. A salzburgi nemesség családi kriptáit a temetőt három oldalról határoló árkádsoros falak védelmében helyezték el. 

Az úgynevezett katakombák felé az irányt több oldalról is nyilak mutatják. Itt, az árkádok alatt van egy érdekes sírkő Mozart nővére, Nannerl és a nagy Haydn öccse, a szintén kitűnő zeneszerző Michael Haydn nevével (Gruft Nr. 54).

A kő voltaképpen egy utólag állított emlékkő, ugyanis ők nem pontosan itt nyugszanak, és nem együtt. Mintegy negyedszázad különbséggel hunytak el, sírjuk pontos helye feledésbe merült. 

 



Mint a fenti képen is látható, közös sírkövük mögött kétoldalt két fekete kereszt áll, az ő portréjukkal, amelyek nagyon eredetinek tűnnek, valaha tényleg az ő sírjukat jelölhették. Az apátsági temetőnek ez a része volt az ún. Komunengruft, ahova a salzburgi polgárok temetkezhettek, így valahol a közelben nyugodhatnak hamvaik.  

Michael Haydn 44 évig működött Salzburgban mint a hercegérsek udvari muzsikusa és a Szent Péter-apátság zenei vezetője, így természetes, hogy 1806-ban bekövetkezett halálakor itt helyezték örök nyugalomra. Salzburgban van más emlékhelye is, majd oda is ellátogatunk.

Nannerlt 1829-ben saját kívánsága értelmében temették itt el, ugyanis hivatalosan a Szent Sebestyén-plébániához tartozott, már apja is annak temetőjében nyugodott. Ám attól félt, hogy sógornője, Konstanze, zseniális öccsének általa nagyon nem-szeretett felesége is oda fog temetkezni. Hogy még csak véletlenül se legyenek együtt holtukban sem, már halála előtt hét évvel kinyilvánította, hogy ő a Szent Péter-temetőben kíván nyugodni...

Személyéről, életéről, erről az itt is említett családi viszályról korábban két posztban is írtam másik blogomban Sankt Gilgenben töltött évei és utolsó salzburgi otthona kapcsán. 

Nannerl és Michael Haydn mellett további érdekességek is várják a temetőben a zenekedvelőket. 

Közvetlenül a katakombák bejáratánál, a Mönchsberg sziklájának támaszkodva van itt még egy kápolna, a Kreuzkapelle. Még 1170-ben épült, a hagyomány szerint arra a helyre, ahol annak idején az alapító Szent Rupert lakott. Falán régi síremlékek feliratait helyezték el. Mivel úgy tűnik, még sírkövük sem maradt fenn, az utókor itt állított emléket két régi salzburgi zeneszerzőnek, akiket sok-sok évszázaddal ezelőtt szintén ebben a temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Egyikük az 1537-ben elhunyt (1459-ben született) Paul Hofheimer zeneszerző és kora legnagyobb hatású orgonistája, aki hosszú pályája utolsó szakaszában Salzburgban volt udvari orgonaművész. Emléktábláját 1877-ben készítették.

 


A másik régi szerző már a barokk képviselője: Heinrich Biber (1644-1704) cseh származású hegedűművész, zeneszerző, aki 1670 körül állt a salzburgi hercegérsekség szolgálatába. Kimagasló jelentőségű műve a Salzburgi mise (Missa Salzburgiensis), amelyet 1682-ben, Salzburg alapításának 1100. évfordulójára komponált. Ő 1704. május 3-án hunyt el, másnap el is temették itt, az apátsági temetőben. Ennek emlékét 2004 óta őrzi a Kreuzkapelle falán elhelyezett címeres tábla:

 

 

Tovább barangolva a temetőben és a zenetörténetben, vannak még itt figyelemreméltó sírok amelyek közvetlenül vagy közvetve zenei vonatkozásúak. De még a „közvetve” kategóriában is érdekes személyiségekkel találkozhatunk!

Először maradjunk a falak mellett, az árkádok alatt. Két olyan család tagjai is nyugszanak itt, akiket Mozart életrajzából ismerünk.

A 16. szám alatt találjuk Lorenz Hagenauer (1712-1792) sírját. A jeles férfiú fűszerkereskedő volt, Leopold Mozart közeli barátja. Leopold papa tőle bérelte a Getreidegassei lakást, ahol zseniális fia megszületett. A két család barátsága szinte egy életen át tartott: a tehetősebb Hagenauer alkalmanként pénzzel is segítette Mozartékat, Leopold pedig zenére tanította Hagenauer gyerekeit, akik játszópajtási kapcsolatban voltak a Mozart gyerekekkel.

 

A Hagenauer-sírkő

A Haffner név is ismeretes Mozarttal kapcsolatban, elsősorban két népszerű zeneműve révén. Szintén az árkádok alatt, a 39. szám alatt nyugszik idősebb Sigmund Haffner (1699-1772) és fia, ifj. Sigmund Haffner (1756-1787). A Haffnerek is módos salzburgi kereskedők voltak, id. Sigmund néhány évig Salzburg polgármestereként is tevékenykedett. A Haffner-szerenád (KV 250) az ő lánya, Elisabeth esküvőjére készült, a Haffner-szimfónia (KV 385, D-dúr) pedig arra az alkalomra, amikor ifj. Siegfried, aki nagyjából egyidős volt Mozarttal, nemességet kapott. 

 

A Haffner család sírköve

Elszakadva a Mozart-kortársaktól, de még mindig az árkádok mentén maradva, a 33. szám alatt találhatjuk Richard Mayr (1877-1935) és bátyja, Carl Mayr (1875-1942) nyughelyét. Közülük Richard az ismertebb, kiváló operaénekes volt (bassz-bariton), a bécsi operaház művésze. Máig etalon mint A rózsalovag Ochs bárója, de sok Mozartot is énekelt, rendszeresen részt vett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Bátyja, Carl festőművész volt.

 

Richard Mayr sírja

 

A továbbiakban sétálgassunk a szabadon álló síremlékek között!

Itt találkozhatunk az egyik legérdekesebbel, ami újra visszavezet bennünket a Mozartok korába. Egy régi sírkövön, domborműves címer alatt a Giuseppe Tomaselli nevet olvashatjuk. A név ismerős lehet az Alter Markt tér híres kávéháza után, ami valóban ennek a családnak a nevét viseli és Giuseppe fia, Franz volt a tulajdonosa. Maga Giuseppe fiatal tenoristaként 1781-ben jött Salzburgba és a hercegérseki udvar énekese lett – s így természetesen jó ismeretségbe került Leopold Mozarttal. 1806, a hercegérsekség szekularizációja után pályáját Bécsben folytatta mint az udvari opera tenoristája és elismert énektanár, majd nyugdíjazása után visszatért Salzburgba. A sírkőnek támaszkodó két kisebb feliratos kő tanúsága szerint Tomasellik még a 20. században is éltek Salzburgban!

 

A Tomaselli család sírja

Végül egy név a 20. századból: Salzburg díszpolgáraként a város által adományozott díszsírhelyen nyugszik Bernhard Paumgartner (1887-1971) karmester, több mint fél évszázadon át meghatározó szereplője Salzburg zenei életének mint az Ünnepi Játékok dirigense majd elnöke, illetve a Mozarteum elnöke és a Camerata Academica Salzburg zenekar alapítója. 



A temető muzsikus sírjainak történetét korábban részletesebben és még több fényképpel illusztrálva megírtam a Papageno Kataliszt blogjában.

 

 



2023. július 27., csütörtök

Caruso sírja szülővárosában

 

Nápoly, via Nuova del Campo: Santa Maria del Pianto temető

Olaszország, Campania régió, Nápoly megye 


 
 
A temető Nápoly északkeleti, San Carlo all'Arena nevű városrészében található.
 
A "Könnyező Szűz Máriá"-nak szentelt temploma a 17. század közepén, a nagy pestisjárvány után épült. A temető róla kapta a nevét, de egyszerűbben Cimitero del Piantónak is nevezik.

Utolsó kívánságának megfelelően itt helyezték örök nyugalomra a legendás tenort, Enrico Carusót, ugyanabban a városrészben, ahol 48 évvel korábban meglátta a napvilágot.
 
A Pianto temető a google térképen, Caruso sírkápolnája zölddel jelölve

 
Caruso pályája és sikerei teljében, 48 évesen szülővárosának legelegánsabb szállodájában, a Grand Hotel Vesuvióban hunyt el 1921. augusztus 2-án. Jártunk már ott is a bloggal, abban a posztban elolvashatjuk halála körülményeit.
 
A szálloda előcsarnokában ravatalozták fel. Gyászszertartását az olasz király, III. Viktor Emánuel rendeletére a monumentális királyi San Francesco di Paola bazilikában tartották, ami nagy megtiszteltetés volt, mert ez a kiváltság addig csak a királyi család tagjainak járt:

https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=430920

 
A király Caruso temetésének napját nemzeti gyásznappá nyilvánította, így szinte végeláthatatlan tömeg kísérte el a koporsót ide, a "Pianto" temetőbe.
 
Ebben a kis videóban elmosódottan, de azért láthatunk mozgóképeket Caruso gyászmenetéről:
 


 
Első nyughelye egy bérelt kápolna volt. Végleges sírkápolnája a következő évre készült el Giovanni Cimmino építész tervei szerint.
 
 
Caruso sírkápolnája (findagrave.com)


 
A nápolyiak bizony hajlanak a teatralitásra  ez Caruso végtisztessége kapcsán is megnyilvánult, ugyanis üvegkoporsóban temették el. Mintegy tíz évig a mostani kápolnában is abban nyugodott... Amerikai feleségének, Dorothynak a nápolyi rokonság tiltakozása miatt csak az 1930-as évek elején sikerült elérni, hogy a bebalzsamozott holttestet elrejtsék a kíváncsi pillantások elől... 

Ma ilyen a kápolna belseje, amelyet két éve, halála centenáriumának jegyében szépen felújítottak:

vistanet.it



A közelben egy másik érdekes sírkápolnát is találunk. Abban a szintén nápolyi születésű Antonio De Curtis, azaz Totò (1898-1967) nyugszik. Ő nálunk kevéssé ismert, míg az olaszok a legnagyobb filmkomikusuknak tartják.
  


2022. április 3., vasárnap

Itt nyugszik Darius Milhaud

Aix-en-Provence: Szent Péter-temető (Cimetière Saint-Pierre)

Avenue des Déportés de la Résistance Aixoise

Franciaország, Provence-Alpes-Côte d'Azur régió, Bouches-du-Rhône megye

 

 

Aix-en-Provence egykor Provence fővárosa volt, ma gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa.

Ezt a temetőjét 1824-ben alakították ki a város Saint-Pierre városrészében. 1837-ben itt helyezték el az óváros templomai körül nyugvók földi maradványait és síremlékeit.

pompesfunebrespaysaixois.fr

 

Itt találhatók Aix-en Provence legfőbb háborús emlékművei és a szolgálat közben elhunyt csendőrök emlékműve. Itt van Paul Cézanne festőművész és Zola édesapjának sírja is.

A bejáratnál interaktív térkép található a síremlékek adataival, amely név szerinti keresést is lehetővé tesz.

Itt nyugszik, a temető zsidó részében az 1974. június 22-én Genfben, 81 éves korában elhunyt Darius Milhaud. A zeneszerző végakarata volt, hogy felnevelő városában helyezzék örök nyugalomra. Sírján szerény, négyszögletű zsidó kőtömb áll. 2008 óta vele alussza örök álmát felesége, Madeleine Milhaud. Ő színésznő volt, férje múzsája és több operájának szövegkönyvírója. Több mint harminc évvel túlélte őt: 106 éves korában. 2008. január 17-én hunyt el.

 

landrucimetieres.fr

Darius Milhaud további emlékhelye a Zenevándor blogban:

Aix-en-Provence: 2, place Barthélémy Niollon: Gyermekkorának színhelye

 

2022. március 28., hétfő

Itt nyugszik a 19. század "magyar Pavarotti"-ja

Szentendre, Bükkös part 36. Katolikus Kálvária

 

 

Szentendre belvárosától 6-7 perces sétával érhetjük el a Dunakanyar körút túlsó oldalán fekvő 18. századi, barokk stílusú Katolikus Kálváriát. Temetőjében nyugszik – családi sírboltban – Stéger Ferenc operaénekes (1824-1916).



 

Már a város felől közeledve is érdekes és impozáns látvány tárul elénk a Kálváriát kissé ovális alakban körülvevő, fehérre meszelt kerítésfal mögül kimagasló három kőkereszttel. A díszes barokk vasrácsajtajú kapun belépve (a kulcsot a katolikus plébánián lehet elkérni) sokszögű, mellvédes építményt találunk, mely a kápolnát foglalja magában. Kétkarú, félköríves lépcsőn a teraszra juthatunk, ott állnak a kívülről is látott keresztek.

A kerítésfal belső oldalában kialakított tizenöt stációfülkében domborműveken tárulnak elénk a Keresztút állomásai. A fal és a kápolna közötti zöld terület a temető. A fal előtt körben helyezkednek el az egykori városlakók síremlékei. Ne hagyományos sírköveket keressünk: az elhunytak nevét tartalmazó táblákat a kerítésfalba építették be.

Stéger Ferenc nyughelyét is ott jelöli egy fekete márvány sírkő, a sírhalom előtte domborodik. Hogy ebben a sírban pihen az itt született és diadalmas európai pálya után Szentendrére hazatért nagy tenorista, ezt talán még a „bennszülött” szentendreiek közül sem sokan tudják, hiszen teljes neve nincs is a táblára vésve, csak ennyi: Stéger-család sírboltja és Nagy-család 1909.


  

Stéger Ferenc, bár a pesti Nemzeti Színház mellett bejárta Európa számos színpadát, igazi szentendrei, hiszen Szentendrén született és itt is hunyt el.
 

www.theatermuseum.at

Ötven éves korában Nemzeti Színházunkból akkor vonult nyugalomba, amikor a magyar operajátszás kezdett erősebben Wagner felé fordulni. Ő, bár Wagner személyesen is kitüntette dicséretével és énekelt is Wagner-szerepeket, mégis otthonosabban érezte magát a belcanto repertoárban. Hangjával is lettek problémái, aktív korának hang-pazarlásai megbosszulták magukat. Így, európai diadalmas vándorévei közötti pesti periódusokkal megtűzdelt pályája után 1874-ben, mindössze ötven évesen a csendes magánéletbe vonult vissza.

Itt még jó négy évtized adatott neki, amit szerető feleségével szülővárosában tölthetett. 1910-ben hatvan éves házassági évfordulójukat is megünnepelték!

Családtagjai közül itt nyugszik 1920-ban elhunyt felesége, a lengyel származású Leona Szymanska. Ő is operaénekes volt, de nem sokáig: nagyon hamar férjhez ment a már akkor sikeres Stégerhez és lemondott a pályáról. Egy leányuk született, Antónia, férjezett nevén Nagy Józsefné. A sírfelirat értelmében ő is itt nyugodhat és talán férje és gyermekei is.

Az emlékhelyről írtam részletesebben és több képpel a Papageno oldal Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is. 

 

2022. március 8., kedd

Séta Debrecen temetőjében

Debrecen, Benczúr Gyula utca 6. Debreceni Köztemető

 

 

A Nagyerdőben lévő temetőt a város tanácsa 1932-ben létesítette.


 

Megtervezésével a városi műszaki osztály vezetőjét, Borsos Józsefet bízták meg, aki park, épület és szobrászat lenyűgöző összhangját teremtette meg.

A temetőkert Debrecen történelmi emlékparkja is, hiszen a város különböző területein fekvő régi temetők megszüntetésével ide temették a város nagy halottait; egyedül Csokonai Vitéz Mihály sírját hagyták eredeti helyén.

A díszparcella a főbejárattól jobbra helyezkedik el. Itt nyugszik Boka Károly (1808-1860), Debrecen híres prímása, az „alföldi cigánykirály”. Hamvait 1945 után, a régi temető felszámolásakor szállították ide. 

Boka Károly sírja


Ugyancsak a díszparcellában nyugszik Gulyás György karnagy (1916-1993), Debrecen zenei életének kimagasló egyénisége: a Debreceni Kodály Kórus és a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny megalapítója, a Zeneakadémia Debreceni Tagozatának létrehozója és igazgatója.

Gulyás György sírja

 

A két zenei zenei kötődésű sír után tegyünk egy sétát más területek kiemelkedő személyiségeinek nyughelye körül.

A díszparcellában Református Kollégium híres professzorai közül itt nyugszanak Komáromi Csipkés György (1628-1678) és Budai Ézsaiás (1766-1841). Megállhatunk Könyves Tóth Mihály (1809-1895) református lelkész sírja előtt is. 1846-ban az ő Széchenyi utcai lakására rohant Petőfi, hogy eskesse össze Prielle Kornélia színésznővel…

Fazekas Mihály (1766-1828) síremlékét Tóth András szobrászművész (Tóth Árpád költő édesapja) készítette. 

Fazekas Mihály sírja


Közelében nyugszik sógora, Diószegi Sámuel (1760-1813) református lelkész, botanikus. Közös munkájuk, az 1807-ben megjelentetett Magyar füvészkönyv az első, Linné rendszerét követő magyar nyelven írt botanikai rendszertan.

Szintén a díszparcellában nyugszik Oláh Gábor (1881-1942) író, költő, újságíró és Kiss Tamás (1902-2003) költő, tanár.

A két utolsó síremlékkel egy kicsit a zene világába is visszakerülünk.

Bizonyára mindenki megtalálja dr. Balthazár Dezső (1871-1936) református püspök sírját, melyet életnagyságú szobra őriz. Az 1910-es évek második felétől élete végéig a református országos zsinat, illetve az egyetemes konvent elnöke volt. Unokája Vásáry Tamás zongoraművész-karmester.

Sokan ellátogatnak Szabó Elek (1879-1959) és felesége, Jablonczay Lenke (1884-1967) sírjához, ma már velük nyugszik leányuk, Szabó Magda hamvainak egy része is. Ő tette szüleit halhatatlanná Ókút, Régimódi történet és Für Elise című regényeiben. A sírkő tanúsága szerint ugyanebben a sírban nyugszik Lenke édesanyja, a szerencsétlen sorsú Gacsáry Emma és nagynénje, Jablonczay Gizella. Itt már békében megférnek…

Szabó Elek és felesége (a képet még Szabó Magda halála előtt készítettem)

 

Jablonczay Lenke személyével pedig úgy kanyarodtunk vissza a zenéhez, hogy, mint szintén a Régimódi történetből tudjuk, Lenke egészen kiválóan zongorázott. A világhírű hegedűs, Jan Kubelik is biztatta, nagy jövőt jósolt neki, ha zeneakadémián tanulhatna tovább. De felmenői elkártyázták Lenke örökségét, s szigorú nagyanyja amúgy sem engedte volna ki a nagyvilágba a fiatal lányt…

Az emlékhelyről már írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában AHOL DEBRECEN NAGYJAI NYUGSZANAK címmel. Az a poszt sokkal részletesebb, több a kép, érdemes megnyitni!

 

További temetők a Zenevándor blogban:

Baja (Bács-Kiskun megye), Rókus temető

Barcs (Somogy megye)

Miskolc (Borsod megye), Nagyleány-temető 

Mosonmagyaróvár (Győr-Moson-Sopron megye), Izraelita temető

Tállya (Borsod megye) 

Vác (Pest megye), Alsóvárosi temető

Bad Ischl (Ausztria) 

Égreville (Franciaország)

 

 

 

 

Bad Ischl temetője

Bad Ischl, Grazer Strasse: Friedhof Bad Ischl

Ausztria, Oberösterreich 

 


Ha zenei körúton vagyunk az egykori császári nyaralóhelyen, a folyóparti, múzeumként megtekinthető Lehár-villától a Grazer Strassén öt-tíz perc sétával elérhetjük Bad Ischl csodálatos fekvésű köztemetőjét.


 

Benne számos kiváló személyiség nyughelyét fedezhetjük fel a művészetek, a tudományok, az arisztokrácia, a közélet köréből. 

A főbejárattól balra, a Schulzbachfeldweg utca felőli oldalon, a fal mellett, körülbelül középen találjuk Lehár Ferenc (1870–1948) sírját (a műholdas térképen csillaggal jelöltem).



 

Lehár Ferenc sikerekben gazdag életút után a második világháború idejében – élete alkonyán – rendkívül nehéz, fenyegetett időszakot volt kénytelen átélni nem „megfelelő” származású feleségéhez való ragaszkodásának következtében. Svájci rövid emigráció után szinte az utolsó pillanatban érkezett vissza kedves nyári rezidenciájába, Ischl-i villájába. Ott hunyt el 1948. október 24-én. Gyászistentiszteletét a helyi plébániatemplomban tartották és kívánsága szerint a köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Együtt nyugszik 1906-ban elhunyt édesanyjával és feleségével, akit a svájci emigrációban veszített el.

Lehár sírjának közelében találjuk Oscar Straus (1870–1954) nyughelyét.


 

A bécsi operett úgynevezett ezüstkorának kiváló mestere 1876-ban, azaz kisgyermekként járt először Ischlben, amelynek egyik leghűségesebb kedvelője lett. Villájánál már jártunk a bloggal. Itt halt meg 84 éves korában, 1954. január 11-én.

Egy, szintén a Lehár-nyughely közvetlen közelében álló sírkövön Richard Tauber (1891–1948), Lehár jó barátja, művei tenor szerepeinek ihletője és első előadója nevét olvashatjuk. Neki is volt villája Bad Ischlben, közel Lehár nyaralójához. Ám ez nem az ő sírja!!! Tauber is emigrált a nácik elől, ő Londonba. Ott halt meg és a Londonhoz közeli Brompton Cemeteryben temették el. Ebben a sírban egy rokona, Max Tauber nyugszik; Richard Tauber nevét emlékezésként vésték a kőre. Nyilván nemes volt a szándék, hogy a nagy énekes előtt hazájában is le lehessen róni a kegyeletet, de egyben félrevezető is…


 

A temetőnek kiváló honlapja van, érdemes meglátogatni. Vannak még zenei kötődésű síremlékek, bár számunkra kevéssé ismertek (Ella Pancera zongoraművész, Joseph Ramsauer zeneszerző, Spas Wenkoff hőstenor). Több író, festőművész is nyugszik itt, és az egynaposan elhunyt kis Habsburg-főhercegnő, Agnes, Erzsébet királyné unokája...

A temetőről írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában is. 

 

További temetők a Zenevándor blogban:

További temetők a Zenevándor blogban:

Baja (Bács-Kiskun megye), Rókus temető

Barcs (Somogy megye)

Debrecen, Benczúr Gyula utca 6. Köztemető

Miskolc (Borsod megye), Nagyleány-temető 

Mosonmagyaróvár (Győr-Moson-Sopron megye), Izraelita temető

Tállya (Borsod megye) 

Vác (Pest megye), Alsóvárosi temető

Égreville (Franciaország)

 



2022. február 27., vasárnap

Itt nyugszik Massenet

Égreville, Temető (Cimetière communal): Le Chemin de Saint-Marc, 22

Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye

 

 

Égreville ma körülbelül kétezer lelkes település Franciaország szívében. Köztemetőjében nyugszik a nagy francia romantikus zeneszerző, Jules Massenet (1842-1912).


 

Az 57 éves, nagy tekintélyű zeneszerző 1899-ben vette meg az égreville-i történelmi kastélyt. Élete utolsó nyarát is itt töltötte 1912-ben. Augusztus 9-én egészségi állapota miatt kénytelen volt haza, Párizsba utazni, hogy eljusson orvosaihoz, de már nem tudtak segíteni rajta. Néhány nap múlva, augusztus 13-án elhunyt.

 

Kívánságának megfelelően a szeretett Égreville-ben temették el. Egyszerű, zene nélküli búcsúztatását a Szent Márton-templomban tartották, majd a kisváros temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Madame Massenet - lánya, Juliette rajza (www.jules-massenet.fr)

 

Ma már együtt nyugszik feleségével. Ő fiatal lányként Rómában Liszt Ferenc zongorista növendéke volt, és éppen Liszt közvetítésével ismerte meg leendő férjét, a kezdő zeneszerzőt. Madame Massenet, Louise Constance de Gressy három és fél évtizeddel túlélte férjét: 97 éves korában, 1938-ban hunyt el.

Az emlékhelyről korábban a Papageno Kataliszt blogjában is írtam ugyancsak ITT NYUGSZIK MASSENET címmel.


Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Avon, 64 avenue Franklin Roosevelt 

Avon, Szent Péter-templom

Égreville, kastély

Égreville, Szent Márton-templom

Párizs, rue Vaugirard

Saint-Étienne, Massenet szülőháza


2017. szeptember 4., hétfő

A barcsi "daliás káplán" sírja

 Barcs, Vasvári Pál utca: Temető





Itt nyugszik Huber Gyula (1861–1943) barcsi apátplébános, aranykoszorús nótaszerző (II. parcella). 42 évi barcsi szolgálat után, 1943. augusztus 17-én hunyt el. Hívei előszeretettel nevezték daliás káplánnak...




 

Forrás:
Puskás Béla: Temetők üzenete. Kaposvár, szerzői kiadás, 2001
somogytemetkezés.hu

A fényképeket 2008-ban készítettem. Köszönöm Zsókának, hogy elvitt oda és segített megkeresni!

2016. szeptember 28., szerda

Déryné sírjánál

Miskolc, Dóczy József utca: Nagyleány-temető






A Szent Anna-templom fölötti domboldalon terül el a Szent Anna-temető. Mögötte a református részt hívják Nagyleány-temetőnek. Itt van DÉRYNÉ SZÉPPATAKI RÓZA sírja.



Déryné 1872. szeptember 29-én, 79 éves korában hunyt el miskolci otthonában, a ma Hunyadi utca 52. számot viselő ház kis udvari lakrészében. Ekkor már özvegyi sorban, szegénységben élt. Utolsó éveiben húgával, Kilényi Dávid színigazgató özvegyével lakott együtt. Szállásadónőjük, Balajthyné asszony fél évszázad múlva így mesélte Rozsnyay Kálmánnak:

Nagy szegénységben múlt ki. S ha az emberséges Forster speditőr nem segít, nem is tudom, hogy takarították volna el. Forster ténsúr nem röstelte még a koporsót is maga emelgetni a szentmihály lovára.

A Borsod Miskolci Értesítő friss száma így számolt be a temetésről (1872. október 3.):

A Déryné temetése kedden [október 1.] délután történt meg egész egyszerűséggel, mondhatni elhagyatottsággal, mert alig volt elég ember arra, hogy a testet a gyászravatalról levévén, a halottas kocsira segítse. Mily iróniája a sorsnak - így hunyni el annak, kinek diadalkocsiját egykor ezrek húzták s most itt lévő pályatársai vagy a pályán egykor működtek sem érdemesítik annyira, hogy a temetéseni megjelenésre másokat felhívtak vagy csak maguk is megjelentek volna. A rokonkeblű Lévayn s a valódi rokonon, dr. Horváth Józsefen [felesége Déry István unokahúga volt] kívül alig láttunk mást ravatalánál. Hamvai a nagylány temetőbe tétettek örök nyugalomra.

A tudósító valószínűleg felületes volt, hiszen más visszaemlékezések szerint a temetésen ott volt húga, ott volt szállásadójának családja; Cenner Mihály színháztörténész kutatásai szerint a pályatársak pedig azért hiányoztak, mert a társulat csak két nap múlva érkezett meg a városba. Ez azonban nem változtat a szomorú tényen, hogy öregségében és halálában a miskolciak elfelejtették Dérynét.
A "rokonkeblű Lévay" a Miskolcon élő Lévay József költő volt, ő legalább méltó nekrológot írt a 19. századi szín- és operajátszás korszakos jelentőségű alakjáról az említett újság aznap gyászkeretben megjelent számába.
Déryné sírját egy évtizedig csak egyszerű fakereszt jelölte A fehérmárvány obeliszket 1882-ben "a nemzeti kegyelet" állította.
Felirata:
DÉRY ISTVÁNNÉ / SZÉPPATAKI RÓZA / MAGYAR SZÍNMŰVÉSZNŐ/ HAMVAINAK / A NEMZETI KEGYELET /SZÜL. 1793. DEC 24 / MEGH. 1872 SZEPT 29

Húga, Johanna 1881. április 18-án hunyt el, Déryné sírja mögé temették. Az ő sírkövét "baráti emlékül emelte Latabár Endréné", a híres miskolci színigazgató özvegye:



Források:

Cenner Mihály: Déryné alkonya. Ami a naplóból kimaradt: 1847-1872. = A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14/1975. Miskolc, 1976
Déryné levelei. Miskolc, 1984
Saád Andor: Emlékek Dérynéről és hugáról, Széppataki Johannáról. = A Miskolci Heman Ottó Múzeum Közleményei 8.
Rozsnyay Kálmán: Ahol Déryné meghalt. = Emlékalbum a Miskolczon 1823-ban megnyílt első magyarországi kőszínház 100 éves jubileumára. Miskolc, 1923

A "kataliszt" jelzésű fényképeket még digitális "korszakom" előtt készítettem, így a szokásosnál is gyengébb minőségűek...

2016. szeptember 24., szombat

A váci temetőben

Vác, Avar utca: Alsóvárosi temető




A belvárosból a Budapesti főúton indulhatunk el a szép fekvésű Alsóvárosi temetőbe. Átkelve a Gombás patak barokk szobrokkal díszített hídján, a nagy közlekedési csomóponton túl, a domboldalon meg is találjuk. 


PIKÉTHY TIBOR (1884-1972) több, mint fél évszázadon át volt a váci püspökség orgonistája, karnagya, zenei vezetője. 88 éves korában, 1972. július 21-én Vácon hunyt el. Sírjához ne a lépcsősoron menjünk fel, hanem a kis földúton kanyarodjunk balra, a szupermarket irányába. Ott látunk egy virágokkal telepingált falú kis házat, amellett menjünk be a temető területére: a sír e ház mögött található:



Pikéthy Tibor sírja közelében találjuk híres növendéke, a 2009-ben Vácon elhunyt LEHOTKA GÁBOR orgonaművész síremlékét. Lehotka Vácon született, Vácon kezdte zenei tanulmányait. Elbeszélése alapján Pikéthy Tibortól emberileg is sok útravalót kapott. Neki is sokat jelenthetett a város; ő is itt hunyt el és szülei sírja mellé temették.



Az Alsóvárosi temetőben nyugszik korának egyik legnagyobb cigányprímása, BANDA MARCI (1847-1924) feleségével és - valószínűleg - egyik fiával:



A váci születésű muzsikus apja Bihari János együttesének klarinétosa volt, ám korán meghalt. A kisfiúnak a mélyszegénységből sikerült kiemelkednie tehetségével. Ifjan egy másik legenda, Rácz Pali vette szárnyai alá, aki helyettes prímásává nevelte. Későbbi önálló pályafutását szinte lehetetlenség elmesélni. Egyik csúcspontja az az 1903-ban a Népszínházban megrendezett prímásverseny volt, melyben a 25 estén át bemutatkozott 25 prímásból és zenekarból Banda Marcié lett az aranyérem.
Muzsikálását így jellemezte Vác tudós történetírója, Tragor Ignác:

Játéka az érzésnek őszinte odaadó melegségével volt áthatva. [...] Nem cifrázott, nem cigánykodott, nem illegette magát. Egyszerűen és szerényen, de párját ritkító melegséggel szólaltatta meg a hegedűjét. [...] Teljesen átérezte az egyes dalokat, belehatolt a szellemükbe és így szépségüket a maguk egészében varázsolta bele hallgatóinak szívébe.

Banda Marci a fővárosba kerülése után is mindvégig vácinak érezte magát. Meghalni is Vácra jött, sógorasszonya házába. Temetésén zenekara élén részt vett Radics Béla és id. Magyari Imre és a váci cigányzenészekkel együtt játszották Banda Marci kedvelt kesergőit.

Az Alsóvárosi temetőben Liszt Ferenc két rokona (?) is nyugszik.

Özv. LISZT FERENCNÉ 89 évesen hunyt el 1873-ban. 1810-ben lett Liszt Ferenc váci halászmester második felesége. Sírköve éppen a földön feküdt (fia sírja mellett), amikor a temetőben jártam:



Szintén itt nyugszik fiuk, LISZT MIHÁLY, aki síremlékének tanúsága szerint 1879-ben, 60 évesen hunyt el.




Nem világos, milyen fokú rokonságban álltak a zeneszerzővel. Tragor Ignác, Vác történetírója szerint Liszt Ferencné férje, Liszt Ferenc váci halászmester a zeneszerző nagybátyja, apjának testvére volt. De nem stimmelnek az évszámok: Tragor szerint a derék halászmester 1760-ban született, holott ekkor akit apjának vél, Liszt apai nagyapja még csak öt éves kisgyerek. 1760-ban született Ferenc nevű fiú az előző nemzedékben sincs (ezt a vonalat részletesen kikutatta Békefi Ernő Rajkán, ahonnét a Liszt-családfa szerteágazott...). Pedig Tragor Ignác sokat tud a váci Liszt Ferencről, foglalkozásáról és két házasságáról. Még azt is írja, hogy első házasságából született lánya, Bognárné Liszt Franciska hagyatékából került egy Liszt saját kezű aláírásával ellátott fénykép a váci múzeumba. Úgyhogy valamilyen családi kapcsolatnak valószínűleg kellett lennie. Tragor szerint maga Liszt már kisgyerekkorában, apjával is gyakran ellátogatott Vácra, majd később, amikor a Zeneakadémia elnökeként sokat tartózkodott Magyarországon, szintén többször - inkognitóban - meglátogatta unokatestvéreit; ennek azonban a magyar Liszt-szakirodalomban még nem találtam nyomát...


Források:

Lehotka Gáborral beszélget 70. születésnapján Muth Ágota Gizella. = Parlando 2008. 6.
Székelyhidi Ferenc: Banda Marci
Tragor Ignác: Vác az előadó művészetekben. Vác, 1934