Olaszország, Campania régió, Nápoly megye
Luxusszálloda Nápoly Santa Luciáról elnevezett központi negyedében, a világ egyik legszebb pontján: a Nápolyi-öbölre, a Vezúvra és Capri szigetére néz.
 |
| www.vesuvio.it |
1882-ben egy belga üzletember, Oscar de Meseil építtette. Megnyitása után rögtön híres lett, két év múlva már itt szállt meg Viktória hercegnő, később svéd királyné (V. Gusztáv felesége) és orvosa, Axel Munthe. Felfedezték az írók és a művészek is: Maupassant, Oscar Wilde, Gabriele D’Annunzio és Enrico Caruso.
A második világháborúban szenvedett károkat két év múlva kijavították, és két új emeletet is húztak az épületre, mely ekkor nyerte el mai formáját. Mára a világ egyik leghíresebb szállodája, mely belső berendezésében őrzi 19. századi stílusát.
Állam- és kormányfők, uralkodók, arisztokraták, világhírű művészek látogatják. Nevek a közelmúltból:
Rainer monacói herceg és felesége, Grace Kelly, Rita Hayworth, Errol Flynn, Gina Lollobrigida, Alfred Hitchcock, Giorgio Armani, Butros Gali, Clark Gable, Claudia Schiffer, Hilary Clinton.
A muzsikusok közül: Claudio Abbado, Jon Bon Jovi, Maria Callas, Mariah Carey, José Carreras, Placido Domingo, Lorin Maazel, Ricky Martin, Mireille Mathieu, Riccardo Muti, Rudolf Nurejev, Luciano Pavarotti, Katia Ricciarelli, Bruce Springsteen, Sting és mások.
Érdemes ellátogatni a szálloda honlapjára, annak is a galériájába, nézegessük végig a pazar FÉNYKÉPEKET!
Egyet közvetlenül is megmutatok: ilyen a kilátás a Carusóról elnevezett étteremből:
Caruso és a Grand Hotel Vesuvio:
 |
| Enrico Caruso 1873-1821 |
A szálloda 9. emeletén található, panorámás kilátású étterem neve Caruso Roof Garden, ami nem véletlen, hiszen a csodálatos szálloda fontos szerepet játszott a világ legnagyobb nimbuszú tenoristája, a nápolyi születésű Enrico Caruso életében - és ez lett halála helyszíne is.
Caruso nagyon szerette ezt a szállodát, pályája utolsó időszakában nápolyi tartózkodásai idején rendszeresen itt lakott, s szerette csak „az én nápolyi házam”-ként emlegetni. Szalonból, dolgozószobából és hálószobából álló lakosztálya az ötödik emeleten volt.
A még pályakezdő Caruso operaénekesi bemutatkozása szülővárosában, a nevezetes San Carlo operaházban (A szerelmi bájital Nemorino szerepében) 1901. december 30-án nem volt szerencsés, s az énekes megfogadta, hogy soha többet nem lép fel szülővárosában. Ezt a fogadalmát be is tartotta. De nem szűnt meg szeretete szülővárosa iránt, bármilyen hatalmas sikereket ért is el a Metropolitanban és a Covent Gardenben. Nagyon gazdag volt, de Amerikában nemcsak iparmágnásokkal és arisztokratákkal barátkozott, hanem figyelemmel kísérte a szegény nápolyi bevándorlók sorsát és titokban sokakat segélyezett. Megmaradt heves nápolyi vérmérséklete is, ami többször sodorta kellemetlen helyzetekbe. Imádta a jó ételeket, kifejezetten a nápolyi konyhát, s hatásosan terjesztette is Amerikában. Szeretett maga főzni barátainak, s úgy tartotta, „inkább mondják rólam, hogy rossz tenorista vagyok, mint rossz szakács”.
Nevét a gasztronómia világában a Bucatini alla Caruso nevű tésztaétel őrzi.
Súlyos betegség után érkezett meg 1921 nyarán New Yorkból hazai földre, Sorrentóba, másik kedvenc szállodájába, a Vittoriába. Ott először javult az állapota, ám újra csak visszaesés következett, így felesége július 31-én gyorsan Nápolyba vitte, hogy onnét kis pihenővel Rómába utazzanak gyógykezelésre. De kedvenc szállodájában olyan súlyossá vált a helyzet, hogy utazásról szó sem lehetett, s ott halt meg augusztus 2-án, súlyos szenvedések után, mindössze 48 évesen.
A szálloda halljában ravatalozták fel, tömegek özönlöttek elbúcsúzni tőle. Gyászszertartását az olasz király rendeletére a királyi San Francesco di Paola bazilikában tartották.
Végakarata szerint szülővárosában helyezték örök nyugalomra. 2021 óta szülőházában múzeum látogatható, majd ezekre az emlékhelyekre is el fogunk látogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése