Az Astoria szálló tőszomszédságában, a Kossuth Lajos utca és a Magyar utca sarkán lévő mostani épület helyén egykor az ún. Elefántos ház állott, amely a földszintjén levő Fekete Elefánthoz címzett fűszerkereskedés után kapta nevét.
A helyszín ma a Google térképen
Az Unger család tulajdonában lévő ház 1835-ben Kasselik Ferenc tervei alapján épült: kis telket körülfogó, kétemeletes, sarokerkélyes, belső udvaros, zárt építmény volt, földszintjén az üzlettel és raktárakkal. Tizenkét bérlakása a körbefutó nyitott függőfolyosóról nyílt. Ezek egyikében, a második emeleten lakott az 1860 és 1869 között Erkel Ferenc.
Az Elefántos ház az 1840-es években (Unger Emil - Magyar Zoltán könyvéből)
Várnegyed-beli lakásából Erkel 1860-ban költözött ide, a pesti oldalra, az akkori IV. kerületbe, a Nemzeti Színház tőszomszédságába (a színház legelső épülete a mai Astoria szállóval szemben, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán állt). Innét jóval könnyebb volt átsétálnia a napi próbákra és előadásokra, míg Budáról kénytelen volt konflissal járni.
Erkel családi élete ebben az időben bomlott fel; feleségétől, Ádler Adéltól különvált (1839-ben kötöttek házasságot s tíz gyermekük született). Hivatalosan nem váltak el, de nem éltek többet egy fedél alatt: felesége a kisebb gyerekekkel Gyulára költözött.
Erkel minden bizonnyal azért választotta ezt a Magyar utcai házat, mert az rokonai, a gazdag Unger család tulajdonában volt. Erkel két testvére, Rezső és János az 1840-es évek közepén Unger Karolinát, illetve Krisztinát vették feleségül, akik szintén testvérek voltak, s az ő bátyjuk, Unger Henrik volt akkor ennek a háznak a tulajdonosa.
E három testvér unokája volt a legelső pesti Ungernek, Unger Benedeknek, aki Burgenlandból vándorolva 1740 körül telepedett meg Pesten és nyitott kovácsműhelyt az egykori Hatvani kapunál. Több ingatlant is szerzett errefelé, s a 18. század végén már róla emlegették az utcát Ungergassénak, majd egy évszázad múlva Magyar utcának. Amúgy később az Astoria szállót is egy Unger-leszármazott – dr. Unger Richárd (1877-1928) építtette.
Mielőtt lakója lett volna, Erkel bizonyosan járt a házban látogatóban: az Unger családban úgy mesélték nemzedékről nemzedékre, hogy 1850-ben az ő zongorájukon "pötyögte le" először a La Grange–ária dallamát, amit 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operájába később illesztett be a Szilágyi Erzsébet szerepét — magyarul! — éneklő világhírű francia énekesnő, Anne La Grange számára.
Erkel, már mint a ház lakója valószínűleg itt végezte az utolsó simításokat a Bánk bánon, hiszen a régen várt opera ősbemutatójára a politikai helyzet enyhülésével csak 1861-ben kerülhetett csak sor, majd ebben a lakásban dolgozott az 1867-ben színpadra vitt Dózsa György című operáján. A komponálás nagy részét a színház nyári szünetében, Gyulán szokta végezni, ahol szüleinél, később testvéreinél töltötte a vakációt, de nyilván jutott a munkából a színházi szezon idejére is.
Időközben felnőtt, és muzsikussá vált fiai is itt laktak vele, s ekkor már bőven működött az „Erkel-műhely”, hiszen apjuk különösen Gyulát és Sándort jócskán belevonta operáinak kompozíciós, hangszerelési munkálataiba.
Itteni lakásában természetesen muzsikus látogatói is voltak. Id. Ábrányi Kornél írt le egy érdekes történetet 1867-ből, amikor néhány hónappal a Dózsa György premierje után, június 7-én Liszt Ferenc látogatta meg Erkelt:
Liszt fölkérte, játsszék valamit belőle. Zongorakivonat még nem lévén, Erkel Ferencnek a vezérkönyv ákombákomjait kellett használnia. Egy ideig csak ment a dolog, de egyszer nagy mértékben belejutván a 20-25 soru lapok kóta-labirintjába, bizony saját sas-szeme is felmondta a szolgálatot. S ekkor láttam, hogy még az övénél is vannak élesebb sas-szemek. Liszt ugyanis felkérte, hogy ő folytathassa tovább az olvasást, aki le is játszotta aztán úgy, mintha már előbb betanulta volna. Sohasem felejtem el azt a tekintetet, melyet akkor Erkel Ferenc reám vetett ugy lopvást. Mintha csak azt mondta volna, „íme egy csodás lángész, aki igazán beválik gondolat olvasónak”.
Erkel 1869-ig lakott itt, akkor ugyanis tulajdonosa eladta az Elefántos házat. A zeneszerző és még vele lévő fiai ekkor átköltöztek a közelben álló, a mai Múzeum körút 7. számot viselő, szintén az Unger család tulajdonát képező bérpalotába, amely építészének, Ybl Miklósnak egyik legszebb lakóháza.
Az egykori Elefántos ház további zenei vonatkozása, hogy Schunda József hangszergyáros 1869 augusztusában ebbe a házba költöztette át Dávid királyhoz címzett hangszerboltját.
A Hon, 1869. szept. 8.
Bár vásárlói nem hosszú ideig jártak ide, mert 1870 szeptemberében feladott hirdetései már arra hívták fel a figyelmet, hogy az üzlet újra elköltözött – igaz, nem nagyon messzire, csak kicsit beljebb a Magyar utcába, Schunda József saját házába.
Az 1890-es években lebontott Elefántos ház helyére 1902-ben épült fel a mai ötemeletes szecessziós bérház.
Források:
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Ábrányi Kornél, id.: Erkel Ferenc élete és működése. Bp. Buschmann F. Ny., 1895
Fabó Bertalan: Erkel Ferencz emlékkönyv. Bp. Pátria, 1910
Magyar Zoltán: A budapesti Magyar utca és a névadó család. = Turul (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társság közlönye) 1994 1-2. füzet
Unger Emil – Magyar Zoltán: Egy pesti polgárcsalád története. Bp. Bíró, 1995Nagy András, D.: Epizódok az Erkel család életéből. = A nemzeti romantika világából. Bp. Püski, 2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése