Az Ábrányiak ősi fészke

Nyírábrány, Iskola utca 4. Eördögh-Ábrányi-Szapáry-kastély

 

 

Nyírábrány Hajdú-Bihar megye északkeleti szélén, közvetlenül a magyar-román államhatár mellett, a 48-as számú főút mentén, Debrecentől mintegy 30 km-re fekszik. Korábbi neve Szentgyörgyábrány, egy időben Szabolcs megyéhez tartozott.

 

Központjában, környezetéből kiemelkedő dombos földháton áll a klasszicista stílusú kastély. Eördögh Alajos, Szabolcs megye főjegyzője, majd alispánja építtette az 1820-as évek első felében, tervezője Povolny Ferenc volt (ő építette a debreceni városházát is). A helyi emlékezet szerint ezen a helyen már a középkor óta kastély állott, s a mai épület annak felhasználásával készült. Mai historizáló, döntően neoklasszicista formaelemeket tartalmazó kialakítását valamikor 1900 előtt, a Szapáryak idejében nyerte el.

 

Az eredeti tulajdonos-építtető, Eördögh (Ábrányi) Alajos (1786-1853) a magyar szellemi életben jelentős szerepet játszó dinasztia atyja volt. Ő maga is nagy műveltséggel rendelkezett és fiait is ennek szellemében nevelte.

Otthonuk, mint az uradalom központja pezsgő szellemi és zenei életnek, jelentős könyvtárnak és képtárnak adott helyet. A helyi hagyomány szerint Eördögh Alajos pártfogolta Lavotta Jánost, aki tíz évet töltött házában, s állítólag Stradivari-hegedűjét is a családra hagyományozta. Megfordult itt a kor híres muzsikusai közül Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Boka János, majd a fiatal Erkel Ferenc is.

Nyírábrányban születtek fiai: Ábrányi Emil (1820. november 20-án) és Ábrányi Kornél (1822. október 15-én), akik a kastélyban töltötték gyermek- és ifjúkorukat (harmadik testvérük, Aurél jogász lett). 

Ábrányi Kornél, a zenetörténész

 

Apjuk nagy vagyonához méltón neveltette őket; azt azonban ellenezte, hogy Kornél fia zenei pályára lépjen, pedig fiára a legnagyobb hatást éppen az apja által meghívott muzsikusok
gyakorolták, akiktől itt, a családi kastélyban sajátította el a zene alapjait. Ő később mint zenetörténész és zenei szaklapok szerkesztője, kora zenei közéletének tanúja, munkása  és megörökítője írta be nevét Magyarország zenei életének történetébe. 1860-ban ő alapította az első magyar zenei szakfolyóiratot, a Zenészeti Lapokat. Jelentős szerepet játszott a Zeneakadémia előkészítésében, majd titkárként és tanárként dolgozott az intézményben: zeneszerzést, zeneelméletet, zenetörténetet és esztétikát tanított. Ő írta az első jelentős magyar zeneesztétikai tankönyvet. A zenei közélet terén egyik alapítója volt a Zenészsegély Egyletnek, 1865-ben pedig az ő indítványára jött létre az Országos Daláregyesület.

Bátyja, Ábrányi Emil (1820-1850) szépirodalommal, újságírással foglalkozott, majd az 1848/49-es szabadságharcban belügyminiszteri titkár és kormánybiztos volt. Hegedüs Géza irodalomtörténész szerint olyan költő és újságíró volt, aki a legforradalmibb szellemek közé tartozott. Fiatalon, tüdőbajban hunyt el. 

Később ugyanebben a kastélyban gyerekeskedtek a muzsikus Ábrányi Kornél fiai: Ábrányi (II.) Kornél író, publicista és Ábrányi (II.) Emil költő. 

Hogy ne okozzon nehézséget a keresztnevek ismétlődése, nézzük meg az egyszerűsített családfát évszámokkal együtt: 

A család feltehetően Eördögh (Ábrányi) Alajos 1853-ban bekövetkezett halála után adta el az uradalmat. A későbbi tulajdonosok több átalakítást hajtottak végre az épületen.

1945 után a kifosztott kastélyban iskolát rendeztek be. Egykori 23 hektáros angol stílusú tájképi parkjának nagy része ma is megvan, a parkon keresztülfolyó patak felduzzasztásából kialakított tórendszer azonban részben elpusztult, a kastély előtti kert elvadult. Az épület 1990 után magánkézbe került, kihasználatlanul áll.

A közelben a családról elnevezett parkban megnézhetjük Ábrányi Kornél zeneszerző 1923-ban készült műkő mellszobrát, mely Füredi Richárd alkotása. 

Az emlékhelyről részletesebben írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában