2022. március 25., péntek

Egy kitartó, nagy szerelem színhelye

Sopron, Szent György utca 24.

 

Sopron belvárosában, az Orsolya tér szomszédságában, a Lábasház mögött álló nagy, kétemeletes, 1860 körül épült romantikus stílusú épületben lakott egykor – 1868 és 1881 között – Carina Anna opera-énekesnő és Frankenburg Adolf író, szerkesztő.


 

Carina eredeti neve Gschmeidler Katalin volt. Ő is azt a divatot követte, mint akkoriban sok énekes, hogy olaszos művésznevet vett fel. Miután német színpadokon működött, 1863 és 1867 között állandó és megbecsült tagja volt a Nemzeti Színház operatársulatának. Erkel rá gondolva komponálta Dózsa György című operájában Csáky Lóra szerepét és ő volt az első magyar Wagner-előadás, a Lohengrin Elzája.

theatermuseum.at

 

Az énekesnő valószínűleg 1867-ben ismerte meg Frankenburg Adolf írót. Frankenburg, aki a mai Deutschkreuzben, Sopronkeresztúron született, gyerekkorából ismerte a szomszéd faluban élő kis Liszt Ferencet (ott volt legelső soproni koncertjén is).

Írói-újságírói pályára lépett, mellette hivatalt viselt, de kapcsolata a zenével és Liszt Ferenccel mindvégig megmaradt. Belső munkatársa volt Kossuth Pesti Hírlapjának, majd útjára indította a magyar irodalomtörténetben jelentős szerepet játszó Életképek című folyóiratot. Működése nem volt ínyére a kormányzatnak, ezért 1847-ben kancelláriai titkárnak Bécsbe helyezték. Mintegy két évtizedig élt ott. Sok zaklatásnak volt kitéve, ugyanis gyanúba fogták, hogy szerepet játszott a bécsi felkelés kirobbantásában. Első felesége meghalt, második feleségétől — egy osztrák bárónőtől, aki nem tudta elfogadni magyar érzéseit — külön élt, csak nem tudtak törvényesen elválni. 1866-ban nyugdíjazását kérte s hazatért Magyarországra.

Frankenburgot és az énekesnőt hamarosan gyengéd szálak fűzték össze. Amikor 1868-ban a bécsi Hofoper szerződtette Carinát, Frankenburg azért költözött Sopronba, ebbe a ma is álló házba, hogy közelebb legyen szerelméhez. Amikor az énekesnőnek nem volt színházi elfoglaltsága, itt a pár együtt is élt. Anna kapcsolatra azért nem szakadt meg a Nemzeti Színházzal sem, többször hívták vendégszerepelni, s az ezzel kapcsolatos hivatalos ügyeket Frankenburg intézte. Az író időközben Sopronban megalapította a később nevét viselő Irodalmi és Művészeti Kört. Ennek rendezvényein természetesen Carina Anna gyakori fellépő volt.  

Frankenburg szervezte meg az Irodalmi Körrel, hogy az 1881-ben 70. évét betöltő Liszt Ferenc szülőházán, a közeli Doborjánban emléktáblát állítsanak. Liszt a jeles alkalomra maga is Sopronba érkezett, ahol április 5-én gróf Zichy Géza és Carina közreműködésével hangversenyt adott az új kaszinóban. A koncert előtti napon Liszt több tisztelgő látogatást tett, köztük ebben a házban is járt barátainál. Másnap nagy társaság kísérte az ősz muzsikust Doborjánba és volt tanúja szülőházán az emléktábla leleplezésének (ekkor esett útba Harka falu, ahol Lisztet a helyi "aranytorkú dalárda" köszöntötte).

Frankenburg Adolf és Carina Anna 1881 októberéig voltak soproni lakosok. Ez évben meghalt Frankenburg második felesége, s 1881. október 10-én a hatvankilenc éves Frankenburg Adolf és a negyvenöt esztendős Carina Anna házasságot köthetett. Tíz nap múlva búcsút mondtak a soproni barátoknak és Pestre költöztek.

Házasságuk még három évig sem tarthatott: Frankenburg 1884. július 3-án elhunyt, Carina Anna 1885. május 7-én követte. Mindketten a Kerepesi temetőben nyugszanak.

Egykori soproni lakóhelyük homlokzatán csak Frankenburg emlékét hirdeti portrédomborműves márványtábla (Neszthy Egonné Haich Erzsébet munkája, 1934). Adatai nem teljesen pontosak, hiszen nem csak 1868-ban lakott itt, hanem attól kezdve egészen 1881 októberéig. És itt élt vele Carina Anna, még nem törvényesített kapcsolatban. Innét mentek nagycenki esküvőjükre…


 

Berecz Dezső írta 1941-ben a Soproni Szemlében megjelent szép tanulmányában:

Carina Anna emlékében mi azt a művészi értéket becsüljük, mely nevét a pesti Nemzeti Színház történetéhez fűzi s azt az emberi értéket, mely Frankenburg Adolf hányatott, küzdelmes életét nyugalommal és boldogsággal koszorúzta.

Ő is megérdemelte volna, hogy neve felkerüljön az emléktáblára!

Az emlékhelyről részletesebben írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése