Egy operaénekesnő tragédiája

Budapest I. Donáti utca 49.

A ház első emeletén, az erkélyes lakásban lakott élete utolsó körülbelül három évében Szabó Ilonka (1911-1945), az Operaház magánénekese.

Pályáját a Mátyás-templom énekeseként kezdte. 1934-ben lett az Operaház tagja. Rendkívül finom hangjával, bájos lényével és remek színészi képességeivel számos lírai és drámai koloratúrszoprán főszerep egyedülálló megformálójaként aratott sikereket.

Forrás: színészkönyvtár.hu

Otthonában (színészkönyvtár.hu)

Egy zenés mozifilm létrejöttében forgatókönyvíróként is részt vett és ő volt a főszereplő is. A film Déryné naplója alapján készült és életének kolozsvári időszakát dolgozta fel. Futótűz címmel Farkas Péter rendezte. 

Meg is nézhetjük:

 

 

 

1943 novemberében már játszották a második bécsi döntéssel akkorra visszakerült Kolozsváron, ám hivatalos budapesti bemutatója (1944. március 30.) a német megszállás utáni napokra esett. Így a film elsikkadt a történelem viharaiban, később pedig a Tolnay Klári főszereplésével készített Déryné-film is elhomályosította létét.
 
Az 1944-ben bekövetkezett események hamarosan végzetessé váltak Szabó Ilonka számára: Egyes források szerint közvetve a Budán fellépett kiütéses tífusz áldozata lett: betegsége miatt nem engedték le az óvóhelyre a terhességének végén járó énekesnőt, így a ház egy üres lakásában, magas lázban fekve, magányosan hozta világra gyermekét, s belehalt. Halála napjaként az életrajzokban 1945. január 27. szerepel, az anyakönyvben viszont január 29.

A tragédiába minden bizonnyal belejátszott, hogy férje, Hives Henrik tagja volt az ellenállási mozgalomnak. Raics István elbeszélése szerint a férj a németek bevonulása után kénytelen volt illegalitásba vonulni, s a nyilasok a lakásában meghúzódó énekesnőt faggatták, bántalmazták, s ők voltak azok, akik betegségét tífusznak mondva, nem engedték le az óvóhelyre. Létezik haláláról egy drasztikusabb változat is, bár az eddig megtalált hírlapi források tükrében ez a kevésbé valószínű: eszerint az  énekesnő is tevékenyen részt vett az ellenállásban, iratkézbesítés közben elfogták és megkínozták. Annyi bizonyos, hogy a kisbaba túlélte a borzalmakat, 1945. április 19-én ugyanis ez az apróhirdetés jelent meg a Népszavában:

Egy 1947 augusztusi újságcikk is életben lévőnek mondta a gyermeket. Egy filmes weboldal szerint kisfiú volt, de további sorsáról eddig nem találtam semmit. Édesapja, Hives Henrik, aki túlélte az ostromot, Nagy Ferenc miniszterelnök kabinetfőnöke lett. Vele tartott 1947 kora nyarán hivatalos útjára Svájcba. Nagy Ferencet ekkor kényszerítették lemondásra, s az események hatására Hives sem tért haza.

Szabó Ilonka sírja a Farkasréti temetőben található. Emlékét sokáig elhallgatták, hiszen férjét (Nagy Ferenchez hasonlóan) 1948-ban megfosztották magyar állampolgárságától. Később Donáti utcai otthonához közel utcát neveztek el az énekesnőről, ám neve és személye mégsem került vissza a köztudatba. 

 

Frissítés: A témát három évvel később, új információkkal bővítve közreadtam a Papageno oldalon vezetett blogomban.

Források:

Adalékok a Víziváros történetéhez 1-2. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1991
Raics István: Szabó Ilonka halálának egyéves fordulójára. = Színház (hetilap) 1946. 3-4.
György Ferenc: A budai Szt. Erzsébet kórház legendája. = Világ 1947. augusztus 7.
Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Bp. Európa, 1990

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2004-ben készítettem

Pálóczi Horváth Ádám "nagyobbik" háza

Balatonfüred, Ady Endre utca 13.

A mai Ferencsik János Zeneiskola otthonát Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) mérnök, gazdálkodó, költő, népdalgyűjtő, a magyar zenei folklór úttörője tervezte és építette saját otthonának 1785-ben. Ez volt az ő füredi "nagyobbik háza", amely nagy vonalaiban ma is őrzi eredeti építészeti elgondolásait. Balaton felé néző erkélyes homlokzatával, fenyőfákkal beültetett nagy kertjével egyike Füred legszebb épületeinek.

fjz.hu

A helyi hagyomány sokáig Teasdale-nyaraló néven ismerte, mert a 19. század második felében Teasdale Vilmos angol származású mérnöké volt, aki a Lánchíd építésekor került Magyarországra.

Több tény is igazolja azonban, hogy ez az épület volt Pálóczi Horváth Ádám saját maga által tervezett háza: többek között egy, az eredetileg földmérő képesítésű költő-muzsikus által Füredről rajzolt térkép. 1906-ban ez a tény még nem volt ismert, így emléktábláját akkor a református templom falán állították fel. 1972-ben ezen a házon is helyeztek el emléktáblát a következő szöveggel:

MŰEMLÉKJELLEGŰ

ÉPÜLET.

ÉPÍTTETTE PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM

KÖLTŐ ÉS MÉRNÖK

SAJÁT TERVEI ALAPJÁN

1785-BEN, ROMANTIKUS STÍLUSBAN

ÁTÉPÍTTETTE TEASDALE VILMOS

ANGOL MÉRNÖK,

A LÁNCHÍD ÉPÍTÉSVEZETŐJE

1860 KÖRÜL.

FELÚJÍTOTTA

A MAGYAR FÖLDTANI INTÉZET

1972-BEN.

Horváth Ádám (ő maga a Pálóczi nevet soha nem használta) 1782 és 1797 között lakott és gazdálkodott Balatonfüreden. Korábban földmérő mérnök volt Pápán. 1782-ben megnősült, s az esküvő után költözött Füredre feleségével, akinek itt volt birtoka. Később a tihanyi kamarától bérbe vette a feloszlatott Benedek-rend szántódpusztai uradalmát, s felváltva gazdálkodott Füreden és Szántódpusztán.

Ez a ház második füredi otthona volt: korábban a maga által "kisebbik"-nek mondott házában lakott ifjú feleségével, a mai Horváth Ádám utca 12. alatt. Mire szép "nagyobbik" házát megtervezte és felépítette, házassága megromlott...

Horváth ifjúságának legszebb éveit töltötte Füreden, innét számítható költői és dalgyűjtői működésének legjobb szakasza. Ötödfélszáz énekek című dalgyűjteményének nagy részét ebben az időben jegyezte fel. Amint a zenetörténészek megállapították, gyűjteménye a 18. századi diákmelodiáriumokkal mutat rokonságot, de sokkal nagyobb terjedelmű azoknál. Bár kottaírása viszonylag kezdetleges - csak kétféle kottaértéket használ például a hosszabb illetve rövidebb hangok jelölésére -, munkássága ennek ellenére is nagy jelentőségű: ő a magyar népzene kultúrájának első képviselője, aki tudatos és következetes vizsgálatai során felfedezte a népzene értékes voltát, s ezzel megnyitotta az utat a későbbi tudományos kutatás számára is.

Költőként ő volt a Balaton első valóban ihletett rajongója és megörökítője. Bár a "magyar tenger" kifejezést Kazinczy Ferenc használta először, az elnevezésnek igazi értelmet Pálóczi Horváth adott a Balaton szépségeit megörökítő verseivel.

Füreden élénk irodalomszervezői tevékenységet is folytatott. Többek között Kazinczyval is levelezett, aki meg is látogatta. Kazinczy így jellemezte őt egy levelében:

Horváth egy szeretetreméltó Kurutz. Nem lehet hozzá hasonló literátort kapni, mert ő a maga nemében eggyetlen egy. Szüntelen dalol, pipázik, tréfát űz.

Kazinczy emlékét fehér márványtábla őrzi az épület falán.

Szövege sajnos nem teljesen korrekt, hiszen, mint a nagy nyelvújító meg is írta, nem ebben az épületben járt, hanem barátja régebbi otthonában:

Horváthnak a Balaton szélén most épülő nagy házát csak messziről láthattam.

Pálóczi Horváth Ádám 1793-ban közös megegyezéssel elvált feleségétől. Még négy évig Füreden lakott, mert szántódi szerződése is a Balaton-vidékhez kötötte, majd 1797-ben a somogyi Nagybajomba költözött.

Házát 1811 körül egy Vargha Ádám nevű ember vette meg. Érdekes adalék, hogy 1821-ben és 1824-ben József nádor kibérelte feleségének, Dorottya főhercegasszonynak, aki gyógyulni jött ide. Később a Vargha családtól vásárolta meg az angol mérnök.

1945 után állami tulajdon lett, egy ideig a Földtani Intézet laboratóriuma működött benne. 1986-ban városi tulajdonba került: művelődési ház, majd zeneiskola lett.

A zeneiskola 1987. október 30-án Ferencsik János nevét vette fel. A nagy karmesternek évtizedekig a Tamás-hegyen volt villája, s szinte az év minden szakában lehetett vele Füreden találkozni. Balatonfüred díszpolgára és önzetlen mecénása volt: a zeneiskola létrehozását és működését anyagilag is segítette. 1983. október 31-én, a zeneiskola korábbi épületének (Bajcsy-Zsilinszky utca 30.) megnyitásakor ő mondta az ünnepi beszédet.

Az intézmény mai épületén emlékét domborműves márványtábla őrzi, készítője Borbás Tibor szobrászművész:

köztérkép.hu

A táblát eredetileg még a régi épületen avatták fel, később helyezték át ide, a zeneiskola új otthonába, amelyet a közelmúltban nagyon szépen fel is újítottak. Kialakítottak egy Ferencsik-emlékszobát, amelyhez a nagy karmester unokahúga adományozott kedves személyes tárgyakat, dokumentumokat.

2016 nyarán a zeneiskola udvarába helyezték át Ferenczy Béni Ferencsik-mellszobrát, mely korábban a Tagore sétányon állt.

A szobor újraavatásán megnyitották a Ferencsik életét 150 fényképen bemutató állandó kiállítást. A képeket Mezey Béla fotóművész ajándékozta az intézménynek.
Van Ferencsiknek egy másik szobra is a zeneiskola folyosóján: Sigmond Olivér alkotását özvegye ajándékozta az iskolának.

2002-ben a város emléktáblát állított a zeneiskolában SZENDREY-KARPER LÁSZLÓ gitárművésznek is:

Szendrey-Karper László és felesége, Ágai Karola operaénekesnő 1968-ban vásároltak telket Balatonfüreden a Bocsár-dűlőben, amelyre 1972-ben kis nyaralót építettek. Részt vettek a város kulturális életében: többször tartottak jótékonysági hangversenyt, templomi zenés áhítatot és közreműködtek a Kőszínházi Napok 150. évfordulós rendezvényein.

Források:

Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred, Városi Tanács, 1988 [1989!]
Harmath István - Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. 4. bőv. kiad. Veszprém, 1984
Szekér Ernő: Hírek Balatonfüredről. = Honismeret 1988. 2.
Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám nyomában Balatonfüreden. : Magyar Zene 1967. 4.
Némethné Rácz Lídia: Pálóczi Horváth Ádám füredi házának története. = Pálóczi Horváth Ádám, a Magyar Tenger poétája Füreden. Balatonfüred, 2010. /Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai 57./
Küllős Imola: Utószó. = Énekes poézis. Válogatás Pálóczi Horváth Ádám Ó és új mintegy Ötödfélszáz énekek... című kéziratos dalgyűjteményéből. Bp. Magyar Helikon, 1979
Szenfnerné Varga Anikó: Ferencsik János Balatonfüred város első díszpolgára. Balatonfüred, 2002
Ők ketten. Szendrey-Karper László és Ágay Karola élete és művészete. Bp. Szemimpex, 2001

Egy budai kávéház emléke

Budapest I. Színház utca - Szent György tér

A 19. század első felében a Várszínházzal szemben volt megtalálható a Színház kávéház. Budai tartózkodásakor járt benne Beethoven és valószínűleg Haydn is, amikor Teremtés című, akkor még egészen új oratóriumát vezényelte a palotában. Törzshelye volt a Várszínházban éppen játszó német, majd magyar társulatok tagjainak.

Egyelőre ez a Várszínházról és közvetlen környékéről a legrégebbi kép, amit találtam: Weissenberg Ignác rajza alapján készült litográfia a 19. század első feléből:

A Várszínház a 19. század első felében

Déryné Széppataki Róza, amikor az 1830-as évek közepe táján a magyar színjátszás legjobb erőivel, a Budai Magyar Játékszíni Társasággal a Várszínházban működött, itt lakott a téren, közvetlenül a kávéház mellett nyíló keskeny utca sarkán. Emlékirataiban így festette le a helyet és a színészek életmódját:

Budán a színészek, lehet mondani, majd mind egy környéken laktunk: mind a György téren. Én éppen szembe a színházzal, s itt egy kávéház, melynek ajtaja éppen a György-térre szolgált ki, - két oldalt, az ajtót közbevéve, két festett pad, - ott volt a gyűlhelye valamennyi színésznek a próba óráját elvárandó.

Kántorné, Kovácsné és én többnyire mindig együtt voltunk nálam, mert ők udvari szobákban laktak, az én ablakaim pedig az utcára szolgáltak. Ők otthon unták magukat, s nekem is igen jól esett a társalgás.

Déryné ebben az időben gyengélkedéssel küzdött: a színházban sokszor adtak operát, s ő a próbákon sem kímélte a hangját, ami sok energiáját elvette. Orvosi javaslatra sokat kellett szabad levegőn lennie. Emlékezéseiben elmeséli kollégáival tett környékbeli kirándulásaikat is. Többször leereszkedtek például a Vérmezőre, bár ott mindig elszomorította a jakobinus kivégzések emléke...

Források:

Bevilaqua Borsodi Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak: kávé és kávésmesterség, 1535-1935. Bp. Athenaeum, 1935
Déryné Széppataki Róza: Déryné emlékezései 2. kötet. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1955

A bajai Arany Oroszlán

 Baja, Oroszlán utca 3.

A Városi Színháztermet magában foglaló épület helyén hajdan az Arany Oroszlánhoz címzett vendégfogadó állt.

A Tudományos Gyűjtemény 1831-es kötete így írta le az épületet:

Fent az emeletben, falon és a’ fedélről függő kristály nagy gyertyatartókkal, tükrökkel ’s ülő helyekkel ékesített tánczoló nagy palota, ’s tizenegy nagyobb és kisebb vendég szobák vagynak…, földszinten pedig két kávéházi nagyterem helyezkedett el.

Itt adtak találkozót egymásnak a vidék gazdag kereskedői: sokszor egész vagyonok úsztak el a napokig tartó kártyacsatákon, miközben jeles bajai cigányzenészek szórakoztatták a vendégeket.

Ez a fogadó, annak kristálycsillárokkal és tükrökkel ékesített nagyterme volt a vidéki magyar nyelvű színjátszás egyik bölcsője. Kilényi Dávid, a magyar színészet hőskorának jeles színigazgatója 1827-ben társulatával Baján tartózkodott, innen Szabadkára készült menni. Az volt a törekvése, hogy magyar nyelvű zenés darabokat mutasson be, és ehhez Bácska két híres "Muzsika–Mester"-ét, az akkoriban Baján élő Rózsavölgyi Márkot és a szabadkai Arnold Györgyöt kérte fel, mint a Magyar Kurir 1827. április 13-i számában is olvasható:

Tegnapelőtt butsuzott, és ma egészen elvált Városunktól azon derék Magyar Színjátszó Társaság, melly Kilényi Úr igazgatása alatt 4 hónapig mulatatott bennünket. 18 Személyből áll. Városunkban illy hoszszas tartózkodása elegendőképpen megmutatja mind a' Társaságnak a' maga sorsával volt megelégedését, mind pedig azon bizodalmat, melylyet Bajának érdemes Lakósitól nyert, részint válogatott játékinak előadásával, részint pedig tagjainak illendő magokviseletével. - Mult esztendei Karátsony havának 2-dik napján nyitotta meg Kilényi Úr Játékszínét az úgy nevezett Oroszlány Vendégfogadóban, és azolta mindenestül hatvanegy darabokat játszott Társasága. A' három utolsó előadatok a' Bátskaiakra nézve legszembetünőbbek voltak: mert nevezetesen az 59-ik játékra (Kemény Simon) ama híres Bátskai Muzsika-Mester Arnold György Úr Szabadkai Egyházi Muzsika Kar Igazgatója, a' hatvanadik játékra (Illyés Sapkája) pedig a' Társaság itt léte alatt hasonlókép' híres Bátskai Muzsika Mester Rózsavölgyi (Rozenthal) Úr Baja Városának lakosa készítette a' Muzsikát.

Rózsavölgyi ekkor találkozott Szöllősy Szabó Lajos (1803–1882) színésszel, a későbbi táncművésszel, akivel egy jó évtized múlva, az 1840-es évek elején közösen megalkották az első sikeres magyar "szabályozott" társastáncot, a körmagyart.
A következő videorészlet ezt a táncot, egyik mai rekonstrukcióját mutatja, Rózsavölgyi Márk zenéjére:

Az Arany Oroszlán helyére épített színházterem száz évvel a Kilényi–féle társulat szereplése után ismét a bajai zenei élet jelentős eseményének helyszíne lett: itt tartotta első hangversenyét a Bajai Liszt Ferenc Kör 1926. november 15-én (a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Fleischer Antal vezényelte).

A koncerteket a Duna Szállóban (Szentháromság tér 6.), illetve, ha annak terme kicsinek bizonyult, itt, az Oroszlán színháztermében rendezték.
A Liszt Kör, amelynek a neves festőművész, id. Éber Sándor is volt elnöke, 1944-ig 149 hangversenyt szervezett; az 1944. március 19-ére szervezett százötvenedik a német megszállás miatt elmaradt... 

A terem mindmáig számtalan színházi, zenei, táncművészeti programnak ad helyet.

Források:

Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1994
Kemény Simon: Csonka–Bácska Tükre. Homok, 1931
Gál Zoltán: Egy bajai zenepártoló társaság. =bacskaisport.hu

Blaha Lujza villája

 Balatonfüred, Blaha Lujza utca 4.

A klasszicista stílusú, szép vonalú épület egykor Blaha Lujza nyaralója volt - ma szállodaként az ő nevét viseli.

Bejáratának oszlopai fölött a következő felirat olvasható:

E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke

Fölötte, a timpanonban pedig:

Blaha Lujza nyaralója 1893-1916

Zákonyi Ferenc, Balatonfüred tudós helytörténésze kutatásai szerint az itt húzódó köves, kopár területet 1866-ban kezdték felparcellázni. Ezt a telket akkor egy bizonyos özvegy Szűcs Lajosné vásárolta meg, 1867-ben ő építtette a villát.

Blaha Lujza régóta szerette Füredet és a Balatont. Még nem volt villatulajdonos, amikor ezt írta a naplójába:

Az én figyelmemet és lelkemet már akkorra úgy uralta a Balaton, hogy minden egyéb alig érdekelt. Az a nagy víz olyan hatást tett rám, mintha úgy magához ölelni, magához édesgetni akarna.

Ez a villa már akkor megtetszett neki, amikor 1891-ben súlyos betegsége után lábadozni ment Füredre, de csak később, pesti házuk és gödöllői nyaralójuk eladása után tudták megvenni férjével, báró Splényi Ödönnel. A házat Blaha Lujza nemcsak nyaralónak szánta, hanem színpadi pályafutását befejezve ide szeretett volna visszavonulni.

Legvidámabb napom, ha Füredre mehetek, legszomorúbb, ha kis fészkemet ott kell hagynom

 - olvashatjuk naplójában, melyben részletesen leírta házának belsejét:

Az én kis házam ilyen: a folyosóról nyílik a szalon, ettől balra egy kis családi vendégszoba, azután az én szobám, mellette uramé, és végül a könyvtárszoba. A belépőtől jobbra az ebédlő és három vendégszoba. Az udvar felől egy zárt folyosó, konyha, két cselédszoba, éléskamra. Az udvaron a kertész lakása, kis majorsági udvar és árnyas meg rózsákkal bőven ellátott kert. Az én szobám ablaka a kis templomra nyílik, melynek édes szavú harangját hallani mindig alig várom. Szobám oly közel van a templomhoz, hogy a szentmisét onnét szobámba hallom, nemegyszer így végzem ájtatosságomat.

Ezen a régi képeslapon láthatjuk is, milyen közel van az épület a Kerektemplomhoz:

Füredi életmódjáról is írt:

Ha szép idő van, reggel fél hat órakor kelek, és háromnegyed nyolc óráig többnyire férjemmel, ha ott van, különben egyedül a Balaton partján sétálok. Visszatérve reggeli sétámból, rendesen, mielőtt hazatértem, elmentem kis templomunkba, elvégezendő napi imámat. Onnét haza reggelizni, ez a család első összejövetele. Itt lesz megállapítva, hogy mit főzzünk, ki mit fog egész nap csinálni? Délelőtt fürdés, azután a déli hajóhoz menés, megnézni, kik jönnek? Azután ebéd, pihenés és újból séta... Néha elmegyek a színházba, sőt évente egyszer-kétszer fel is szoktam lépni. Vacsoránkat, ha az idő engedi, a szabadban költjük el. Fél tízkor, ritkábban később, pihenésre térés.

Balatonfüredi nyaralójában (forrás: oszk.hu)

Ez volt nyári menetrendje. De jobban szerette Füreden az őszt és a tavaszt:

Az esős napokat otthon töltöm, előszedem emlékeimet, el-elgondolkozva az ezekkel kapcsolatos események felől. Olvasgatok, mert igen szép könyvtáram van, összeülünk és magunk között elbeszélgetünk.

Villáját hosszú ideig fenyegették hitelezők, de valahogy mindig sikerült megmentenie. Élete utolsó tíz évének nyarait mégsem tölthette itt, mert egy meggondolatlan jótállásának következményei megfosztották szeretett fészkétől; attól kezdve a Margitszigettel próbálta Füredet pótolni.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred Városi Tanács, 1988 [1989!]
Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüredért Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Blaha Lujza naplója. Bp. Gondolat, 1987
Karcsai Kulcsár István: Így élt Blaha Lujza. Bp. Móra Kiadó, 1988
Nagymihály Sándor: A Nemzet csalogánya. Blaha Lujza életregénye. Bp. Helikon, 1941