A győri zsinagóga

Győr, Kossuth Lajos utca 5.

 

 

A sokszög alakú, hatalmas zsinagóga 1870-ben épült Benkó Károly tervei szerint.

 

A késő historizmus és szecesszió szellemében emelt templom Győr városának egyik reprezentáns épülete lett. Hosszú ideig mintaként szolgált más városok zsinagógáinak építéséhez, mint a nagyvárosi környezetbe jól illeszkedő, nagy befogadó képességű zsinagógák méltó előképe.

 

Itt volt 1874 előtt néhány évig kántor a későbbi kitűnő operaénekes, Ney Dávid (1842–1905) — Neu Dávid néven. Hamarosan a szintén győri kötődésű Richter János szerződtette a Nemzeti Színház operatársulatába, s futott be fényes művészpályát. Még győri kántor korában gyakran szerepelt a helyi Zeneegylet hangversenyein és népszínművekben is fellépett. Felesége is győri lány lett. Itteni kötődéseit és teljes pályáját egészen kiválóan, sok képpel és dokumentummal dolgozza fel a Győri Szalon, feltétlenül érdemes elolvasni!

A második világháború után elnéptelenedett templom állaga fokozatosan romlott. Az állami tulajdonba került épület eredetileg is iskolának épült szárnyában az 1970-es évek közepén helyezték el a Zeneművészeti Főiskolát, mely 2006-ban felvette a győri születésű világhírű hegedűművész, Varga Tibor (1921–2003) nevét. Az intézmény 2016 óta a Széchenyi István Egyetem keretében működik.

A zsinagóga régóta tervezett nagy rekonstrukciójára 2000 után kerülhetett sor. A felújítás során az eredeti állapotnak megfelelően alakították ki az épület nyolcszögletű központi terét, a díszítő festéseket is beleértve. Történelmének legsötétebb korszakára több emlékjel is figyelmeztet.

 

Kiváló akusztikájára építve gyakran szerveznek itt koncerteket, tömeges látogatottságú múzeumi előadásokat, tárlatvezetéseket, zeneművészeti eseményeket.

 

A győri Egyházmegyei Könyvtár zenei kincse

Győr, Káptalandomb 26. Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár

 

Az Egyházmegyei Kincstárnak és Könyvtárnak helyet adó épületet a város egyházi központjának számító Káptalandombon eredetileg az 1680-as években emelték. 1763-ban egy földrengés romba döntötte. 1764-68 között építették fel újra, majd 1870-ben bővítették. Ekkor készült el második emeleti nagy könyvtárterme.

 

A könyvtár gyűjteménye két értékes régi bibliotéka összevonásából született: a Papnevelő Intézet, illetve a Székesegyház könyvállományából, amelyeket 1872-ben Zalka János püspök egyesített. Ekkor szállíttatta ide a könyveket a számukra épült új könyvtárterembe. Az Egyházmegyei Könyvtár ma mintegy 67 ezer kötet könyvet, 1000 kötetnyi folyóiratot, 190 ősnyomtatványt, valamint 1850 előtti kéziratokat őriz.

A könyvtár zenei vonatkozású kincse a Zalka-antifonálé (Antiphonarium cuiusdam ecclesiae Hungaricae Varadiense).

 

Ez egy többkötetes sorozat két megmaradt darabjának egyike. Filipetz János nagyváradi püspök megrendelésére a 15. század utolsó harmadában készült. Magyarul ma azért Zalka János püspök nevén emlegetik, mert a 19. században ő restauráltatta. A zenetörténetileg jelentős dokumentum tartalmazza többek között Szent István officiumát.

A pergamenre írt impozáns kötet Magyarország legnagyobb kódexe. Mérete 82×52,5 cm, súlya körülbelül 70 kilogramm. Azért ekkorára készítették, hogy a korabeli kórus minden tagja számára jól olvasható legyen. Akkoriban ugyanis – a sokszorosítás gátjai miatt – Európa-szerte az volt a szokás, hogy az énekesek az egyetlen példányban létező kottákat állták körbe...

A témáról már készítettem egy kicsit részletesebb posztot, több képpel a Papageno oldal Kataliszt blogjában. 

A kódexről részletesen és nagyon érdekesen írt – szintén a Papageno oldalon – Thurzó Zoltán. 

 

A győri székesegyház zenei emlékei

Győr, Káptalandomb: Püspöki Székesegyház

 

A győri Nagyboldogasszony-székesegyház a Győri Egyházmegye főtemploma. A város legősibb részén, a Rába és a Duna összefolyásánál fekvő Káptalandombon áll, a Püspökvárral szemben.

 

Zenei életéről a rendelkezésre álló igazán gazdag szakirodalom alapján egy hosszabb posztot készítettem a Papageno oldal Kataliszt blogjába EGY SZÉKESEGYHÁZ KINCSEI - A SZENT LÁSZLÓ-HERMA ÉS A ZENEI EMLÉKEK címmel. A posztban szóltam a templom építéstörténetéről, majd orgonáiról és orgonistáiról, a középkortól kezdve. Elolvashatjuk a mai orgona történetét, megtudhatjuk, hogy kontúrjai miért formáznak M betűt, és milyen szobrok díszítik. 

 

Érdekes a székesegyházban felhangzó énekes és hangszeres zene története is, az 1600-as években már bizonyíthatóan voltak itt zenekari kíséretes misék. A regens chori-k közül mások mellett Istvánffy Benedek és Richter János (a nagy karmester, Hans Richter apja), majd a 20. századi Halmos László itteni tevékenységéről is olvashatunk bővebben. Sőt, a székesegyház zenetörténete során még Otto Nicolai neve is felmerül.

Ahol a kislány Blaha Lujza színházasdit játszott

Győr, Apáca utca 41. Orsolyita kolostor

 

 

Győr városközpontjától kis séta után hosszan elnyúló barokk stílusú épületegyüttessel találkozunk: a rend hagyománya szerint az egykori iskola és a zárda mint két magas homlokzatú szárny veszik közre a torony nélküli templomot.

 

1726-tól működött itt az orsolyita apácák által fenntartott rendház és iskola, melynek igen érdekes zenei vonatkozásai vannak. Közülük különösen izgalmas egy régi, ma a Nemzeti Múzeumban megtekinthető csembaló, amely – még főherceg korában – II. József császáré volt.

A következő évszázad közepének érdekes mozzanata, hogy egy ideig itt tanult bentlakásos iskolában Blaha Lujza. Akkori emlékeiből később emlékirataiban is mesélt.

Mindezekről részleteket a Papageno Kataliszt blogjában írtam meg II. JÓZSEF CSEMBALÓJÁTÓL A KISLÁNY BLAHA LUJZÁIG címmel.

 

Blaha Lujza további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Balatonfüred, Blaha Lujza villája 

Nyíregyháza-Sóstófürdő: Svájci lak 

Itt volt Liszt győri hangversenye

 Győr, Liszt Ferenc utca 13. Vármegyeháza

A Vármegyeháza hatalmas, klasszicizáló épülettömbje eredetileg ferences templom és kolostor volt. Amikor 1786-ban II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket, a kolostorban katonaiskolát helyeztek el, a templomot pedig raktárrá alakították. 1826-ban az épületegyüttes árverésen Győr város tulajdonába került. Ekkor építették át megyeházának, a templomhajó lett a közgyűlési terem.

Ebben a közgyűlési teremben, amelynek ablakai a Nefelejcs utcára néznek, adott hangversenyt Liszt Ferenc 1840. január 16-án.

A világsikereinek teljében magyarságára rádöbbent 29 esztendős Liszt gyermekévei után először tért vissza Magyarországra. 1840. január elején Pesten adott történelmi jelentőségű hangversenyeit követően, egy egész éjszakát a postakocsin töltve, 16-án reggel érkezett Győr határába, ahol a város vezetősége díszkísérettel várta. Távolabbi falvakból is összesereglett nagy tömeg előtt a Széchenyi téren zajlott le a hivatalos fogadás. A megyeháza nagytermében este 6 órakor Liszt öt részből álló hangversenyt adott.

Fáklyás hajdúk álltak a megyeház kapujában — írta korabeli források nyomán Bay Ferenc győri helytörténész — ahol a megye és a város vezető személyiségei várták Liszt Ferencet. Láthatóan meghatva lépdelt fel a lépcsőkön az éljenzés lelkes sorfala közt. Majd kitárultak a nagyterem szárnyas ajtói és a karos és koszorús gyertyatartók fényözöne köszöntötte a díszmagyarban megjelent művészt.

A Honművész tudósítóját ilyen patetikus szavakra ihlette Liszt zongorajátéka:

  

Vágy–csillámmal szegződött minden szem az emeltt helyen álló két zongorára, s a jelenési idő teltével kitörtt örömteli harsány tapsos "éljen" köszönté a magyar disz–öltözetü művészt. A bűvszer megzendült s most hangtengert, majd kéjpatakot teremte elő a remekül merészkedő ügyes kéz. […] egyformán végtelen hatalmu úr ő zongorája s az emberi érzelem felett.

A hangversenyen Liszt a Hexameron–variációkat, saját átiratában Bellini: Puritánok című operája alapján írt Ábránd-ját és Mercadantétól a Donna cariteát játszotta. Brányi Fanni és Vász Lujza egy Schubert–dalt és egy Bellini–áriát énekelt, Liszt zongorakíséretével.

Adjuk át ismét a szót a Honművész tudósítójának:

Magában érthető, hogy mindenik csuda–müve után sokszoros, de az egésznek végeztével mind addig nem szünő "éljen" harsogott, míg előbbi helyét ismét el nem foglalá. Rákoczi–indulóját kezdé most, de harmadik fogása az örömriadásba veszvén, magasztos érzetek köztt várá a meghatott szivek zajleappadtát. Ezt is hallottuk hát; miként? azt nem irhatom, tudják, kik őt szerencsések valának látni és hallani. Kéztyüit szépeink emlékül maguk köztt szétdarabolták, s dicsekszik szerencséjével, ki ennek parányi részecskéjét is mutathatja. Hangversenye után a megyéspüspök Stankovics János ő méltóságánál számára rendezett fényes vigalomban nem jelenhetett meg, részint utazás, részint működés–okozta bágyadtsága miatt.

Az egykori tudósító utolsó mondatában azonban tévedett: koncert után, amelynek bevételét az árvák illetve a győri színház számára ajánlotta fel, Liszt a város színházi és zenei életéért sokat fáradozó Ecker János házába ment és ott töltötte az estét.

Az eseményt a Megyeháza Nefelejcs utcai oldalán, a hangverseny helyszínének ablakai alatt emléktábla örökíti meg:

A közelmúltban, Liszt születésének 200. évfordulója alkalmából az épület főhomlokzatára is felkerült egy emlékjel. Nagy Sándor József mozaikja – Barabás Miklós híres festménye nyomán – a fiatal Lisztet örökíti meg; elkészítésében részt vettek a Waldorf iskola diákjai is. 

 

Források:

Dömötör Zsuzsa – Kovács Mária – Mona Ilona: Liszt tanulmányok. Bp. Zeneműkiadó, 1980
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Barsi Ernő: Liszt Ferenc győri hangversenye. = Honismeret 1986. 6.
Bay Ferenc: Liszt Ferenc és Bartók Béla hangversenye Győrött. = Győri Zenei Hetek 1956. Programfüzet. Győr, 1956
Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Köztérkép.hu

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban és 2012-ben készítettem 

Liszt Ferenc további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Budapest I. Fő utca 11-13. Andrássy Gyula budai palotája

Budapest I. Fő utca 30-32. A Budai Zeneakadémia

Budapest I. Krisztina körút 55. Egyszervolt mesepalota Budán

Budapest I. Országház utca 5. A félkarú zongoraművész budai otthona

Budapest I. Úri utca 43. Liszt Ferenc legjobb barátja

Budapest V. Apáczai Csere János utca 4. Pest első luxusszállodájának zenei emlékei

Budapest V. Báthory utca 24. Az utolsó német színház Pesten

Budapest V. Deák Ferenc utca 1. A pesti "Angol királynő" 

Budapest V. Ferenciek tere 7. Liszt Ferenctől az Illés együttesig: az egykori ferences kolostor

Budapest V. Hold utca 5. Muzsikáló ház a Lipótvárosban 

Budapest V. Irányi utca 1. Itt állt Zeneakadémiánk legelső otthona

Budapest V. Március 15. tér 9. Belvárosi Főplébániatemplom

Dáka, Batthyány kastély: Kastély zenei és történelmi sorsfordulókkal

Fót, Vörösmarty utca 2. Plébániatemplom: Liszt Ferenc Fóton

Győr, Káptalandomb 1. Püspökvár

Győr, Kazinczy utca 20. Győr krónikásának háza

Harka, Nyéki utca 2. Liszt és az aranytorkú harkai dalárda

Hosszúpályi, Zichy-kúria

Kalocsa, Szent István út 2-4. Nagyszeminárium. Itt is járt Liszt Ferenc

Kalocsa, Szentháromság tér: Zenei pillanatok a főszékesegyházban

Kalocsa, Szentháromság tér 1. Érseki palota: Liszt és a kalocsai érsek

Kőszeg, Schneller István utca 2-4. A kőszegi Bálház zenei emlékei

Mecseknádasd, Liszt utca 75. Itt született Liszt első magyar darabja

Mohács, Szepessy tér 6. Liszt pihenője

Pécs, Király utca 15. Hangversenyek a Hattyú-házban

Pécs, Mária utca 2. Egy színház hűlt helye

Sopron Fő tér 8. Storno-ház. Járt itt Mátyás király és Liszt Ferenc

Sopron, Petőfi tér 3. Liszt a pódiumon, Petőfi a nézőtéren

Sopronhorpács, Fő utca 2. Széchényi-kastély

Székesfehérvár, Városház tér 5. Liszt a fehérvári püspöknél

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 2. Liszt házikója

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 6. Zichy-kastély: A félkarú zongoraművész kastélya

 

A győri püspök muzsikusai és a Richter család

 Győr, Apáca utca 5.
Káptalani zenészek háza

A 16. század első felében ezen a telken a városháza állott, amelyet 1570-ben cseréltek el az akkor romokban álló piactéri nagypréposti házért, a mai Széchenyi tér és Rákóczi utca sarkán lévő épület elődéért. A csere után itt, a középkori városházában rendezték be a a székeskáptalan által fenntartott „magyar iskolát”, amelyet káptalandombi otthonából a német katonaság üldözött el. Az ekkor már kétemeletes épület az iskolai oktatás mellett a székesegyházi muzsikusoknak is otthona lett, mint a Káptalani zenészek háza (1778-ban az iskolát el is költöztették).

Egy kotta borítóján fennmaradt egy 1752-ből származó feljegyzés arról, mekkora lakásuk volt itt a zenészeknek:

A felső emeleten a succentornak valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. — Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel, padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…

(Itt megszakad a szöveg; idézi: Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században című könyvében.)

Közben az épületet a káptalan 1775-ben újjáépíttette.

Ma a nagyméretű kétemeletes ház homlokzatát copf stílusú vakolat–architektúra díszíti. Kosáríves kapuja felett latin nyelvű emléktábla látható:

 Magyar fordítása:

Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette a győri káptalan 1775. évben.

Az újjáépítés idején Istvánffy Benedek volt a székesegyház karnagya. Ő is itt lakott, először nem a karnagy, hanem az orgonista számára kijelölt lakásban. Új, kényelmesebb otthonát azonban már nem sokáig élvezhette: előbb felesége, Kőmíves Katalin halt meg 1778. június 5-én, majd negyvenöt éves korában, október 25-én ő maga is elhunyt.

1832 és 1854 között itt lakott Richter Antal, aki 1832-ben nyerte el a székesegyház zenei vezetőjének tisztségét. Richter Alsó–Ausztriából származott, korábban az Esterházyak kismartoni kórusában énekelt. Székesegyházi karnagyként komponálással is foglalkozott.

Felesége, Csazenszky Jozefa ebben a házban is született és nevelkedett, mivel apja székesegyházi muzsikus volt. A kitűnő énekhangú lány, majd fiatalasszony gyakran énekelt a székesegyházban, de hangversenyeken is. Részt vett például férje egyik nagy vállalkozásában, az 1844 októberében műkedvelőkkel, német nyelven, hangversenyszerűen bemutatott Cosi fan tutte című Mozart–operában és — szintén férje vezényletével — Haydn: Évszakok című oratóriumának előadásán is.

Hans Richter (Forrás: wiki)

Itt, a Káptalani zenészek házában született 1843. április 2-án fiuk, Richter János (Hans Richter), a legendás Wagner–karmester. Keresztapja maga a zenekedvelő püspök, Sztankovits János lett, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval felül is támogatta. János után még három gyermeke született a Richter–házaspárnak; kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.

Richter Antal nem csak az egyházi zene területén működött, szívügye volt a város zenei életének fejlesztése. 1846-ban sikerült megalakítania a Győri Férfidalegyletet, a következő évben pedig az egyleti zeneiskolát. Ugyan a Férfidalegylet működése az 1848/49-es események miatt megszűnt, s Richter életében nem is lehetett újra beindítani, mivel az osztrákok tiltottak minden közösségi formát, a dalegyleteket különösen a rebellió melegágyainak tartották. De az ő elképzelései éltek tovább, amikor 1862-ben megalakult a Győri Ének– és Zeneegylet; utódai őt tekintették a szellemi alapítónak.

Richter Antal 1854-ben, 52 éves korában hirtelen meghalt; a szájhagyomány szerint egy kórista hamis éneklése miatt annyira felizgatta magát, hogy szélütést kapott. Özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe költözött, ahol tehetséges fiát  beadta az udvari kórus konviktusába, ő maga pedig szólóénekesnőként bejárta egész Európát, illetve énektanárként is működött. Énekesi kvalitásait jelzi, hogy még férje életében szerződtették volna a hamburgi operaházba; férje halála után pedig ő volt Wagner: Tannhäuser című operájának első bécsi Vénusza. Énekpedagógusként olyan új módszert dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Férje zeneműveinek nagy részét — mintegy százhúsz kompozíciójának kéziratát — a bécsi Gesellschaft der Musikfreundénak ajándékozta. Richter Antalnak Győrben körülbelül harminc műve volt található a Richter János Archívumban, amelynek anyaga legújabban Budapestre került.

Bár Antal fia, Richter János korán elkerült Győrből, néhány vezénylési kísérlet után élete első nyilvános hangversenyét szülővárosában dirigálta. 1865. szeptember 19-én, a győri Ének– és Zeneegylet rendezésében a Radó-szigeten álló akkori színházban zajlott az a hangverseny, amelyet fényes karrierje kezdetének tekintett.

A Richter Antal által 1846-ban alapított Férfidalegylet 80. évfordulóján — 1927 februárjában — apa és fia közös emléktáblájával jelölték meg az épületet:

A könnyebb olvashatóság kedvéért:

Ebben a házban lakott 1832–1854-ig

RICHTER ANTAL

székesegyházi karnagy, a Győri Ének– és Zeneegylet megalapítója

Itt született 1843. április 5-én fia

Dr. RICHTER JÁNOS

világhírű karnagy.

Hálás kegyelettel emlékezetéül a Győri Ének– és Zeneegylet

80 éves jubileuma alkalmából

(Megjegyzés: Richter János valójában április 2-án született; a táblán megkeresztelésének dátuma olvasható.)

Sajnos, Richter Antal sírja ma már nem lelhető fel. A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető felszámolásakor az ő hamvait nem vitték át az új Nádorvárosi köztemetőbe, mint több jeles győri polgárét. Ez bizony az Ének- és Zeneegylet nagy mulasztása volt... 

Források:

Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980

Farkas Zoltán: Folyamatos múlt, befejezett jelen. Richter János Archívum Győrött. = Muzsika 2000. 6.
Vavrinecz Veronika: Richter Antal (1802–1854) élete és működése. 2003, Szkarabeusz Kiadó. /A Richter János Archívum közleményei I./


A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban

Győr, Petőfi tér 2.

A Bécsi kapu térről a Petőfi–hídon átérve Győr Újvárosnak nevezett városrészébe érkezünk az Evangélikus Egyházközség és Püspökség hatalmas, egyemeletes, 1824-ben klasszicista stílusban emelt tömbje elé.

Vörösmárvány kapuján belépve, udvarán az 1785-ben épült, copf stílusú, torony nélküli evangélikus templomra találunk.

Petz Lajos Győr zenei életéről szóló könyvében olvasható, hogy az ágostai evangélikus gyülekezet első karnagya Zathureczky Sámuel volt. Utóda 1836 és 1859 között Schmidt Ede lett. Amikor 1848-ban a fiatal Goldmark Károly a soproni színház koncertmestereként a társulattal hosszabb vendégszereplésre Győrbe jött, jó barátságba került a konvent épületében lakó Schmidt családdal. Emlékek életemből című könyvében erről így emlékezett meg:

Győri tartózkodásom egész ideje során otthonos voltam az evangélikus templom kántorának házában. A Schmidt család tagjai kedves emberek voltak, a fiú derék hegedűs, a bájos leány, Paulina pedig jeles zongorista. Majdnem minden nap muzsikáltunk; a fiúhoz szívélyes barátság fűzött, a leányhoz csendes vonzódás.

1849. június 28-án, a győri csata napján Goldmark kíváncsiságból kiment a csatatérre, de csaknem rajtavesztett, a zűrzavarban alig tudott visszakeveredni a városba. Aggódott a Schmidt családért, mert a plébánia az osztrák ágyúk lővonalába esett, ezért odament, hogy megnézze, mi van velük.

Mielőtt ismét átadjuk a szót Goldmarknak, egy megjegyzés: akkoriban, a folyószabályozás előtt a Rábca a plébánia másik oldalán folyt, ott, ahol ma a Bercsényi liget van. Medrét az 1907-es szabályozáskor helyezték át.

Az evangélikus plébánia, ahol laktak, s amely közvetlenül a Rábca jobb felőli hídja mellett volt, az osztrák ágyúk lőtávolságán belül volt. Meg kellett tudnom, történt-e velük valami baj. Kimentem hát hozzájuk.

A homlokzati rész földszintjén lakott a Schmidt család. Lakásukhoz hosszú folyosón át lehetett eljutni. Belépek és mindenütt katonákat látok. Az anya fogadott, jelt adott, hogy hallgassak; mindenki jól van, de a gyerekek félelem okából lenn a folyóparton, a töltés oldalában vannak. A folyosón két osztrák katona ült — bécsi fiúk —, én melléjük ültem és ártatlanul csevegtünk. Ekkor a folyosó bejáratánál megjelent egy tiszt, kiabál és szitkozódik, hogy az embereinek még nincs boruk; a távolból ott lát engem ülve, és kiabál: "Ki az a legény ott? Mit csinál itt? Egyenruhába öltöztetni, velünk jön!" — és eltűnt.

Goldmarkot az osztrák katonai parancsnokságra hurcolták, ahol valaki azt mondta rá, hogy szidta a császárt. Már kis híján kiadták az agyonlövetési parancsot, de a hadnagy, aki civilben színész volt, kikérdezte. Goldmark szerencséjére a durva előállítás alatt megviselt ruházata láttatni engedte fekete–sárga nadrágtartóját; az őrnagy, valószínűleg azt gondolva, hogy egy rebellis magyar nem viselne az osztrák nemzeti színekben pompázó nadrágtartót, elbocsátotta. Négy fegyveres katonával kísértette vissza a plébániára, akik közül az egyik — mint útközben kiderült — Goldmark színigazgatójának sógora volt.

A visszaemlékezés így folytatódott:

A plébánián Schmidték örömujjongással fogadtak, már elveszettnek hittek. Az éjszakát valamennyiökkel a templomban töltöttem. A rákövetkező reggel az osztrák katonaságot visszavonták, bevonultak az oroszok, végtelen oszlopokban láttam őket elvonulni. Leginkább katonazenéjük érdekelt, amelyben főleg lágy fafúvóhangszerek, natúrkürtök, fagottok stb. voltak.

Úgy tűnik, Goldmarkból még ilyen körülmények közepette is kibújt a muzsikus :)

Az épületegyüttes ma is az evangélikus egyház tulajdona. Érdekes módon eddig semmilyen forrásban nem találkoztam azzal, hogy kapcsolatba hozták volna Goldmark történetével...

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

 

Források:

Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Petz Lajos: Győr város zeneélete 1497–1926. Győr, 1930
Goldmark Károly: Emlékek életemből. Bp. Zeneműkiadó, 1980

A fényképeket 2008-ban készítettem

A régi Bárány szálló Győrben

Győr, Király utca 5. 

A középkori alapokon a 18. században emelt kétemeletes lakóház 1890 körül nyerte eklektikus homlokzatát.

Cseh süvegboltozatos kapualjából jutunk az udvarra, amelyet északról az egykori várfal határol.

Az épület a 18. században a pápai pálosok beszállóháza volt, később pedig itt működött a Bárány szálló. Ehhez az épülethez kapcsolódnak Győr korai színháztörténeti eseményei. A 18. század végén, az akkor még erősen német kultúrájú városban itt tartották előadásaikat a városban vendégszereplő különböző német színtársulatok.

A 19. században a fogadó kedvelt báli helyszín is volt. Gálos Rezső kutatásai szerint itt lakott Kazinczy Ferenc 1789-ben, amikor meglátogatta Rájnis Józsefet és Révai Miklóst. Barátai hazakísérték őt szállására, és ott éjfélig mulattak vele :)

Források:

Genthon István: Dunántúl. Bp. Képzőművészeti Alap, 1959 (Magyarország műemlékei 1.)

Czigány Jenő: Győr. 2., átd. kiad. Bp. Panoráma, 1974
Tomaj Ferenc: Győr utcái és terei. = Arrabona. A Győri Múzeum Évkönyve. 9. 1967
Győr színészetének vázlatos története. Győr, 1978, Győri Kisfaludy Színház
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

Bartók emlékkő Győrben

 Győr, Bartók Béla út 29.


 

A zeneszerző nevét viselő utcában, a 29. számú ház mellett kialakított parkban áll Borsos Miklós Bartók Béla–emlékműve. 

Forrás: köztérkép.hu

A nonfiguratív alkotás több jelentést hordoz. Alapformája egy stilizált páva, melynek farktollain a zenei vonalrendszer öt vonalát fedezhetjük fel.
Felirata: BARTÓK EMLÉKÉNEK

A Győrhöz személyesen is kötődő szobrászművész ezt az alkotását 1976-ban, életmű-kiállításán mutatta be Budapesten. Győrbe 1979-ben került.

Bartók hamvait 1988-ban hozták haza New York-ból és Farkasréten temették újra. Sírján Borsos Miklós e művének fekete márványból készült változatát helyezték el.  


Források:

Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Írta és szerk. Orbánné Horváth Márta. Győr, Városi Könyvtár, 2001

köztérkép.hu

Győr krónikásának háza

Győr, Kazinczy utca 20. 

A zárt sarokerkélyes barokk polgárház a 19. század első felében Ecker Jánosé volt. 

A vas– és szénkereskedő, s mellette városi tisztviselő Ecker János (1788–1852) – Kisfaludy Károly osztálytársaként – sokoldalú műveltséget szerzett a benedekrendi gimnáziumban. Német anyanyelve mellett jól tudott magyarul és latinul. Jártas volt az irodalomtörténetben, de ugyanolyan érdeklődéssel foglalkozott a természettudományokkal is.

Ecker János portréja a győri múzeumban

1836-ban eladta a vaskereskedést, s csak a közügyeknek élt. Többek között ellenőre volt a Magyar Színpártoló Egyesületnek, s ebben a minőségében rendkívül sokat tett Győr színházi és zenei életének fejlesztéséért: ő tárgyalt a színigazgatókkal, intézte a pénzügyeket, heroikus küzdelmet folytatott egy új, megfelelő színházépület emeléséért, illetve az akkori alkalmatlan épület karbantartásáért.

„Krónikás” melléknevét arról kapta, hogy 1823-tól 1852-ig naplót vezetett, amelyben napi rendszerességgel lejegyezte a városi eseményeket, német nyelven. 1841-től külön színházi naplót is írt. A kötetek legnagyobb részét közvetlenül halála után – részben politikai, részben személyes okokból – megsemmisítették. Egyik lánya szerencsére megmentette az 1847–1850 közti naplókat, illetve a színházi feljegyzésekből is előkerült később egy kötet. A felmérhetetlen veszteség mellett a megmaradt anyag ma alapvető helytörténeti forrásműnek számít.

Lám Frigyes, Győr színházi életének kutatója így írt Eckerről 1928-ban megjelent, Egy győri polgár a reformkorszakban című könyvében:

…legnagyobb gyönyörúsége a zene volt. Sok hangszerhez értett, de legszívesebben csellózott. Volt neki rendes négyes társasága [vonósnégyese], amellyel együtt muzsikált. Nevenapját, születésnapját, karácsony második estéjét zenebarátaival töltötte. Megszerzett minden új zeneművet, ebből igen nagy könyvtára volt. Képes volt Pestre vagy Bécsbe  utazni egy–egy operai előadásra.

Lám Frigyes ír arról is, hogy Ecker János az 1820-as évektől rendszeres vendége volt Sztankovics János kanonoknak, aki a zöldséges piacra néző erkélyes házában minden héten kétszer tartott zeneestélyt. Akkor is jó kapcsolatot tartottak, amikor 1838-ban Sztankovics győri püspök lett, akinek zenepártolásáról halála után meleg szavakkal emlékezett meg naplójában.

Ecker két évtizeden keresztül birtokolta ezt a ma is álló házat, amely a reformkori Győr egyik szellemi központja volt. Mivel a naplóírás és városi teendői sok idejét igénybe vették, elmés módszert talált ki, hogy zavartalanul tudjon dolgozni: megfelelő szögben beállított tükrök segítségével íróasztalánál ülve láthatta, hogy ki áll a kapu előtt. Ha kedves volt a vendég, megnyomott egy gombot, s a látogatható bejuthatott.

A zenekedvelő Eckernek számos művész volt a vendége, szinte mindenki járt nála, aki vendégszerepelni jött Győrbe. Naplójában leírja az akkor fiatal Anton Rubinstein és barátja, a fuvolista Eduard Heindl látogatásait 1847 júniusában, akik – Sztankovits püspök vendégeként – több hangversenyt is adtak a városban. Mindkét fiatalember beleszeretett egy–egy győri kisasszonyba, s pénzük teljesen elfogyván, Rubinstein Eckertől kért kölcsönt, hogy tovább tudjanak utazni. Később Ecker széljegyzetet fűzött a napló megfelelő soraihoz, miszerint a pernahajder zongorista sohasem adta meg tartozását…
A ház leghíresebb látogatója – 1840. január 16-i győri koncertje alkalmából – Liszt Ferenc volt. A Megyeházán adott hangverseny után a Püspökvárban elszállásolt Lisztet oda várták ünnepélyes vacsorára, Liszt azonban szívesebben ment fel Eckerhez.
Mivel az ezt az estét leíró napló is megsemmisült, idézzük Ecker megmaradt naplóinak győri fordítóját, Bay Ferencet:

A szíves házigazda mellett ott látjuk a hangverseny két szépséges hangú és tüzesszemű szereplőjét is, Brányi Fanni és Vász Lujza kisasszonyokat. A hangok nagy tanára a női nem nagy hódítója és hódolója is volt egyúttal, na meg Ecker János messze földön híres ménfői borai  is megtették a maguk hatását. […] Liszt […] meghitt kis társaságát nem hagyta el a püspök fényes vigalmáért.

Ecker János 1852-ben, hatvannégy éves korában hunyt el; a karmeliták templomának kriptájában (Bécsi kapu tér) helyezték örök nyugovóra. Sírköve ma is látható. A naplóiból fennmaradt eredeti kéziratokat a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban őrzik; anyagából a könyvtár 1973-ban közre is adott magyar fordításban egy bő válogatást Győr 1847–1850-ben, ahogyan egy lokálpatrióta látta címmel.

Házát 1988-ban jelölték meg nem túl szerencsés szövegű és nyelvtanilag sem pontos emléktáblával:

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.


Források:

Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Írta és szerk. Orbánné Horváth Márta. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980
Győri életrajzi lexikon. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003
Ecker János: Győr 1847–1850-ben, ahogyan egy lokálpatrióta látta. Győr, Kisfaludy Károly Könyvtár, 1973
Lám Frigyes: Egy győri polgár a reformkorszakban. Győr Szab. Kir. Város Kiadása, 1928
Pernesz Gyula: „A kultúra és Győr szerelmese…”.  Győr, 2002, Városi Könyvtár
Bay Ferenc: Liszt Ferenc és Bartók Béla hangversenyei Győrött. = Győri Zenei Hetek 1956. Programfüzet. Győr, 1956

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem.

A győri Püspökvár zenei emlékei

Győr, Káptalandomb 1. Püspökvár

A Püspökvár 13. századi eredetű, a 14–15. században kiépített együttese a város legrégibb építészeti emléke.

Forrás: travelin.pl

Az egyszerű, L alakú palota bejáratát sgrafittóval ékesített barokk csonka torony koronázza. A toronyhoz simul a Nagylucsei Orbán püspök által 1487 körül építtetett gótikus kápolna, a mindenkori győri püspök magánkápolnája. Három mérműves ablaka és a mennyezet csillagboltozata a gótika igényes alkotása.

Forrás: tudásbázis.sulinet

Benne egy értékes barokk szobaorgonát őriznek. A nem magyar mester által a 18. század elején készített hangszer Habsburg–főhercegek (Mária Terézia egyik lánya, Krisztina és férje, Albert Kázmér tescheni herceg) útján jutott hazánkba, valószínűleg a hercegi pár pozsonyi palotájából. 1920 után először a magyaróvári kórházkápolnába, majd a második világháború vége után a Hanság múzeumba került. Onnét szállították 1973-ban az egyházmegye központjába.

A palotabelsőt a 18. század második felében Hefele Menyhért tervei alapján alakították át. A barokk, biedermeier és empire bútorzatú, intarziával, aranyozással gazdagon díszített termek s a pompás barokk lépcsőház nem látogatható, hiszen az épület ma is a győri püspök rezidenciája. A kapualjban azért láthatunk szép ülőfülkéket:

Le lehet viszont menni a pincébe, oda, ahol 1945 Nagypéntekén Apor Vilmos püspök az élete árán védelmezte meg az ostrom elől odamenekült lányokat, asszonyokat. Ezekben a pincehelyiségekben 2004-ben A vértanúság helye elnevezéssel kiállítás nyílt.

A Püspökvár, mint a mindenkori győri püspök rezidenciája az idők folyamán kiváló muzsikusokat is látott falai között.

A művészetpártoló győri püspökök közül is kiemelkedik zeneszeretetével Sztankovits János. A „krónikás” Ecker János írta róla, hogy kanonok korában hetente kétszer zeneestély volt nála. Püspökké szentelése után (1838) nemcsak saját kedvtelésére rendezett házi hangversenyeket, hanem nagy mecénása lett a városban folyó zenei életnek. Minden Győrbe látogató muzsikus biztosan számíthatott anyagi támogatására. Több nagy művész az ő meghívására érkezett Győrbe; a férfiak a püspöki palotában szálltak meg, a hölgyek pedig ebédre voltak hivatalosak hozzá.
Kétségtelen, hogy legnevesebb vendége Liszt Ferenc volt, aki 1840. január 16-án a Megyeházán adott hangversenyt. De járt a Püspökvárban Ole Bull, Joseph Lanner, id. Johann Strauss, Anton Rubinstein. 1846-ban Otto Nicolai, aki akkoriban Bécsben volt karmester, szintén volt itt vendég, állítólag dolgozott is itt A windsori víg nők című operáján.

A jóbarát és zenélő–társ Ecker János Sztankovits püspök haláláról is megemlékezett, mely 1848 március elején következett be. A püspököt a Székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra, temetési szertartásán kívánsága szerint Richter Antal regens chori saját miséjét vezényelte.

Források:

Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Czigány Jenő: Győr. 2., átd. kiad. Bp. Panoráma, 1974
Szigeti Kilián: Győr. Bp. Zeneműkiadó, 1977 /Régi magyar orgonák/
Petz Lajos: Győr város zeneélete 1497–1926. Győr, 1930
Lám Frigyes: Egy győri polgár a reformkorszakban. Győr Szab. Kir. Város Kiadása, 1928
Ecker János: Győr 1847–1850-ben, ahogyan egy lokálpatrióta látta. Győr, Kisfaludy Károly Könyvtár, 1973