A pápai zenetanár kottafejes háza

Pápa, Bástya utca 38.

 

 

Pápa kicsit tágabb belvárosában láthatjuk ezt a ma már lakatlan, leromlófélben levő városi házat, amelyről még így is érzékelhető, milyen gyönyörű példánya műfajának, a városi polgárháznak.

 

A kapu feletti oromzaton még nyomokban látható, hogy az egész épületen végigvonuló szecessziós motívumok mellett kottafejek is díszítették (a violinkulcs és az első kottafej még megvan).

 

 

 

Nem véletlenül, hiszen ebben a házban élte tevékeny életének több évtizedét, és itt hunyt el 1928. július 17-én Gáty Zoltán (1856–1928) hegedűművész, zenetanár, zeneszerző, Pápa zenei életének jelentős alakja. Erősen gyanítható, hogy a házat ő maga építtette, s nem átalakítás során került rá a kottás díszítés, hanem az ő eredeti elgondolásából.

 

Gáty Zoltán (wikipedia)

Családjában, amelynek tagjai az idők folyamán többféleképpen írták nevüket (Gáti, Gáthy), többször is felbukkant a zenei tehetség. Nagyapja volt például Gáti István (1780-1859) földmérő mérnök, az 1802-ben kiadott első magyar zongoraiskola szerzője.

Gáty Zoltán Ajkán született 1856-ban, apja abban az időben ott volt mérnök. Gyerekkora óta hegedült. Eredetileg bölcsésznek készült, de rövid idő után otthagyta az egyetemet beiratkozott a nem sokkal korábban alapított pesti Zeneakadémiára – még Liszt és Erkel regnálása idején. 1884-ben kapta meg diplomáját zeneszerzés szakon, mellette Huber Károlytól tanult hegedülni.

Pályakezdő pesti évek után 1890-ben már családos emberként hívta meg a Dunántúli Református Egyházkerület a pápai tanítóképző ének- és zenetanárának. Éppen leköltözött Pápára, amikor a tanítóképzőt megszüntették, így helyette a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma alkalmazta. Ekkoriban lett tulajdonosa a Bástya utcai háznak, s benne élt egyre gyarapodó családjával. 1908-ig a gimnázium, majd a Nőnevelő Tanítóképző Intézetének tanára volt.

 

Muzsikál a család (https://pmtt.hu/2016/05/09/horvath-adrian-gaty-zoltan/)

 

Mint tanár, 70 éves korában történt nyugdíjazásáig szinte három ember munkáját végezte: hetente 50–60 órát tanított, vezette az iskolai énekkart és zenekart. Lakásán is fogadott magántanítványokat. 1904-ben három tanártársával megalapították a Pápai Zeneiskolát, amely a szerény körülmények között is – a tanárok csak jelképes fizetést kaptak – jeles eredményeket hozott, és 1926-ig működött.

Munkásságáról és utókoráról részletesen írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.

 

 

A pápai Esterházy-kastély zenei emlékei

Pápa, Fő tér 1. Esterházy-kastély

Magyarország egyik legszebb és legegyedibb élményt nyújtó, múzeumként látogatható főúri kastélya, amelyben igazán fantáziadús és látványos idegenvezetés fogadja a látogatót. 

 

 

Az épület történetéről érdemes elmondani, hogy a korábban itt állott végvár helyére épült, részben annak alapfalai felhasználásával. Az építkezést az 1740-es években Esterházy Ferenc (1683-1754) tárnokmester kezdte Franz Anton Pilgram tervei alapján. Később fia, Eszterházy Károly (1725-1799) egri püspök folytatta Fellner Jakab, majd Grossmann József szakmai irányításával, melynek eredményeként 1784-re alakult ki a mai barokk várkastély.

Az U alakú, egyemeletes épület a versailles-i palota nyomán elterjedt francia kastélytípus képviselője. Barokk pompájú, kőkorláttal és stukkós mennyezettel díszített lépcsőházát gyakran hasonlítják a pozsonyi Nyáry-palota híres lépcsőházához. A díszterem vagy Nádor-terem az emeleten található. Itt van a Pápa városát az 1700-as évek közepén ábrázoló nagy festmény. A kastély csodálatos architektúrájú tere a kápolna, dísze Joseph Ignaz Mildorfer Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festménye.

Képek helyett érdemes ezt a videót megnézni, benne minden híres termét láthatjuk:

 

A kastélynak (előd épületét is beleértve) rendkívül érdekes zenei vonatkozásai is vannak, amelyek máig nem váltak igazán köztudottá. 

A régi végvár idejében, 1535 után Pápa földesura Török Bálint lett. Bár többnyire Szigetváron tartotta udvarát, tartózkodott Pápán is. Őt szolgálva többször is megfordult itt Tinódi Sebestyén.

A mostani, akkor még valószínűleg nem teljesen kész kastélyban gyakran tartózkodott élete utolsó éveiben Esterházy Ferenc (1715–1785) kancellár, az építtető Esterházy Ferenc tárnokmester másik fia, Eszterházy Károly egri püspök testvére. 

Ferenc gróf fiatal korában a bécsi társasági élet egyik kedvence volt. A császár is nagyon kedvelte az életvidám fiatalembert, akire a hölgyek a Quin-quin becenevet ragasztották. A bécsi pletyka úgy tudta, hogy egy évszázaddal később Hugo von Hofmannsthal róla mintázta Octavian alakját Richard Strauss számára írt opera-librettójában, A Rózsalovagban. A franciás becenév, amely kedves csirkefogót, selymát jelent, többször el is hangzik az operában.

 

Richard Strauss Rózsalovagjának modellje, Esterházy Ferenc

 

Esterházy Ferencnek van még egy érdekes zenei vonatkozása. Szabadkőművesként a bécsi "Három kánon" páholy tagja volt. 1785-ben bekövetkezett halálakor Mozart, aki maga is szabadkőműves volt, az ő – és egy másik akkoriban elhunyt páholytag – emlékezetére komponálta Szabadkőműves gyászzene (K 477=479a) című zenekari darabját. 

És még egy érdekes, ráadásul közvetlenül a kastély épületéhez kötődő zenei vonatkozás, amit sajnos a kastély idegenvezetői sem tudnak, pedig ki lehetne ezzel is egészíteni az amúgy igazán attraktív és nagy élményt nyújtó múzeumlátogatást:

1846 nyarán tíz napon át vendégeskedett a kastélyban Otto Nicolai (1810-1849). A harmincas évei közepén járó német zeneszerző akkoriban Bécsben élt, a Kärntnertor Színház karmestere és császári udvari karnagy is volt (ő alapította a a világhírű Bécsi Filharmonikusok elődét.)

Otto Nicolai (Wikipedia)

 

Színházi nyári szünetét vígoperája, A windsori víg nők komponálásával töltötte. Egy növendéke révén került Pápára, tíz napot töltött a kastélyban gróf Esterházy Károly vendégeként, s itt fejezte be híressé vált operája 1. felvonását.

2015 óta a kastély felújítva, teljes pompájával fogadja a látogatókat, akik egészen egyedi, élő tárlatvezetéssel (benne madrigáléneklés, barokk tánc, lantjáték, marionett, korabeli nyelvezetű köszöntők és társalgás...) járhatják végig az egykori arisztokrata lakosztályokat, beleértve a kápolnát és az ősök arcképcsarnokát. Még teljesebb lehetne az élmény, ha az itt tárgyalt zenei vonatkozásokat is valamilyen módon beépítenék. Sőt, hosszabb távon koncertek vagy más rendezvények alapjául is szolgálhatnának!

Az emlékhelyet korábban, részletesebben és több képpel megírtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is. 

 

 

 

 

 

A pápai Griff szálló zenei emlékei

Pápa, Fő tér 15./Fő utca 1. Arany Griff Hotel

 

 

A Fő tér és a Fő utca sarkán áll a Griff Szálló copf stílusú, 1780–1790 között emelt, 1870 körül némileg átalakított épületegyüttese. 

 

Nevét az Esterházy család címerállatáról kapta. A Fő utca felőli oldalt Kapuszínnek is nevezik, ugyanis az emelet alatti részen nyílik a város sétálóutcájának, a Kossuth utcának a bejárata. 

A ház másik része a szálloda. Ma is meglévő patinás tánctermében, az ún. Tükörteremben egykor színi előadások és megyebálok zajlottak. Testőrtiszt korában táncolt itt leendő feleségével, Szegedy Rózával Kisfaludy Sándor. Később Mikszáth Kálmán volt jelen egy itt tartott táncmulatságon, s ez az élmény inspirálta A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényének báli jelenetét.

 

Az 1830-as évek közepétől egy bizonyos Frank Ignác volt a szálló és vendéglő bérlője, 1849 után pedig fia, a fordulatos életű, nótaszerzőként ismertté vált Szabadi Frank Ignác vette át az üzletet, s vezette 1861-ig. Mint a korabeli sajtóban is olvasható, számos csárdása született itt, a Griff falai között. Ezeket külföldi vendégszereplésein is játszotta a kor leghíresebb prímása, Patikárus Ferkó. Hírlik, hogy a Lujza-csárdást Bizet is hallotta, s ez inspirálta Carmenjének Torreádor-dalát. Szabadi Frank szerzeménye többek között a Nem loptam még életemben című máig közismert magyar nóta, s az ő dallamára éneklik a Befordultam a konyhára című Petőfi-verset.

A 19. század folyamán a Griff volt a pápai társas élet központja. Itt alakult meg 1834-ben, Széchenyi István kezdeményezése nyomán, az országban az elsők között a pápai kaszinó. E jeles eseménynek 1999-ben felavatott vörös márványtábla állít emléket a nagyteremben.

 

A 19. század legelejétől 1881-ig, a pápai kőszínház megépítéséig a városba érkező különböző színtársulatok túlnyomórészt a Griff nagytermében tartották előadásaikat. Játszott itt Déryné, Kántorné, majd Blaha Lujza. Ám közben itt zajlott egy olyan epizód, amelyet az irodalomtörténet is számon tart.

1842-ben a Komáromy Samu és Szákfi József közös igazgatása alatt álló színtársulat érkezett Pápára. A Griff nagytermében tartott előadásaiknak rendszeres látogatója volt két pápai diák, akik maguk is színészi–művészi vágyakat melengettek szívükben: Petrovics Sándor és Jókay Móric. A társulat vezető színésznője Szatmáryné Farkas Lujza volt, aki elbűvölte a kamasz Petőfit, s Jókaival tiszteletüket kívánták tenni a művésznőnél. A hölgyet azonban éppen egy kolléganőjével civakodva találták a Griff folyosóján. Petőfi – kiábrándulva – ekkor írta meg Szín és való című költeményét. De legalább lett annyi elégtétele, hogy ezzel a versével a kollégium pályázatán ő nyerte el a két arany pályadíjat.

A Griff nagyterme hangversenyek színhelye is volt. Játszott itt Reményi Ede, az ifjú Hubay Jenő és mások.

Külön kell szólni egy egészen kiemelkedő koncertről, azért is, mert gyönyörű folytatása is lett ugyanebben a teremben: 1937. február 22-én a Pápai Közművelődési Egyesület meghívására szonátaestet adott Bartók Béla és Gertler Endre.

A Bartóknál negyedszázaddal fiatalabb hegedűművész addigra kivételes európai karriert mondhatott magáénak. Brüsszelben élt és Bartókkal ekkor koncertezett először. Műsorukon Bach és Mozart egy-egy műve mellett Beethoven Kreutzer-szonátája és Bartók 1. rapszódiája szerepelt, valamint Bartók néhány szóló-darabot is előadott. A zongora, amelyen játszott, ma a Bartókról elnevezett pápai zeneiskola féltve őrzött kincse.

A nagyteremben 1996-ban, a szálló helyreállítás utáni újbóli megnyitásán Bartókra emlékező vörös márványtáblát lepleztek le:

 

EBBEN AZ ÉPÜLETBEN 

AZ ARANY GRIFF SZÁLLÓBAN – 

KONCERTEZETT 1937. FEBRUÁR 22-ÉN 

BARTÓK BÉLA 

A VILÁGHÍRŰ MAGYAR ZENESZERZŐ 

ÉS ZONGORAMŰVÉSZ 

AZ EMLÉKTÁBLÁT ÁLLÍTTATTA 

1996. MÁJUS 24-ÉN 

VÉGI ANDRÁS ÉS PÁPA VÁROS 

ÖNKORMÁNYZATA

E koncert után napra pontosan hatvan évvel később, 1997. február 22-én ugyanebben a teremben emlékhangversenyt rendeztek, amelyen részt vett az akkor kilencven éves Gertler Endre – aki aztán a következő év nyarán el is hunyt. Ő már ilyen idősen nem játszott, hanem egy kiváló tanítványát és zongorista partnerét hozta el, viszont bevezetőt mondott a koncerthez: megosztotta a közönséggel felbecsülhetetlen jelentőségű élményeit Bartók Béláról, melyeknek summája ez volt: „Bartóknál becsületesebb ember nem volt a világon.”

Veszprémi Napló 1997. márc. 6.

 

Gertler Endre akkor már láthatta a Bartókra emlékező vörösmárvány táblát. Ám még aznap este, a koncert zárásaként – jelenlétében – újabb emléktáblát avattak fel, amelyen már meg is örökítették a régi koncert méltó utójátékát:

 

E TEREMBEN 

EMLÉKHANGVERSENY 

RENDEZÉSÉRE KERÜLT SOR 

A 60 ÉVVEL EZELŐTTI 

BARTÓK — GERTLER 

KONCERT TISZTELETÉRE 

GERTLER ENDRE 

RÉSZVÉTELÉVEL PÁPÁN 

1997 FEBRUÁR 22-ÉN

 

Az emlékhelyről részletesebben és jóval több képpel, dokumentummal írtam a Papageno poldal Kataliszt blogjában, két részben, az elsőben a színházi előadásokról, a másodikban a koncertekről.