A pesti Nemzeti Casino palotájának zenei emlékei

Budapest V. Széchenyi István tér 2.: az egykori Lloyd-palota

 

A régen Kirakodó, később sokáig Roosevelt, ma Széchenyi István téren, az 1980-as évek elején felépült Átrium (ma Sofitel) szálloda helyén egykor Pest értékes, leginkább közszeretetben álló, és a benne lévő intézmények következtében is egyik legfontosabb épülete, a Lloyd-palota állt.

A Lloyd-palota 1856-ban (Vasárnapi Újság szept. 14.)

 

A helyszín ma

1861-től kezdve a Felsőház itt tartotta tanácskozásait. 1864-től elsőemeleti, híres üvegverandás termei a Deák-körnek adtak otthont, s mindezzel a Lloyd-palota a kereskedelem mellett Magyarország egyik legfontosabb politikai központja is lett. 1867-ben innét nézte Erzsébet királyné, amint a koronázás után Ferenc József elvégzi a hagyományos négy kardvágást a koronázó dombon… Végül 1944-ig a Generali Biztosító Társulat használta a palotát.

Az egykori szép klasszicista palota 1830 és 1859 között a régi Pest kulturális és társas életének is jeles színhelye volt. Széchenyi István javaslatára ugyanis 1830-ban a Dorottya utcai Vogel-féle házból ide, az első emeletre költözött az 1827-ben általa megalapított Nemzeti Casino s itt működött 1859-ig. Maga Széchenyi is a palotában lakott az 1830-as évek első felében.

A Casino létesítésével Széchenyi alkalmat kívánt teremteni a nemesség rendszeres eszmecseréjének, kulturált szórakozásának. Célul tűzte ki a magyar nyelv használatának szorgalmazását, a kultúra és a művészetek támogatását. A társulás különösen 1848-ig fejtett ki ezen a téren rendkívül elismerésreméltó tevékenységet, ami vonatkozik a zene pártolására is (később kicsit belemerevedtek a szerepükbe, de az első korszakban még nyitottak voltak a művelt polgárság felé).
Termeiben rendszeresen tartottak – elsősorban kamarazenei jellegű – hangversenyeket. A legelső koncertet 1834. február 16-án rendezték, a Táborszky-vonósnégyes játszotta egy Haydn és egy Beethoven vonósnégyest játszott. Ők állandó szereplői lettek a kaszinó koncertjeinek. 

E hangversenyek rendezésében különösen sokat buzgólkodott Rosty Albert Békés megyei főjegyző, majd másod-alispán. Maga is kitűnő műkedvelő muzsikus volt; ifjan Bécsben iskolatársa, Brunszvik Ferenc révén Beethovennel is találkozott. Még Gyuláról ismerte az Erkel-családot. Amikor hírét vette, hogy az időközben muzsikussá érett Erkel Ferenc, aki annakidején gyermekként az ő gyulai házikoncertjein lapozott kottát, két állomáshelye között átutazóban Pestre érkezett, lehetővé tette a Casinóban zongoraművészi bemutatkozását.
A huszonnégy éves Erkel 1834. május 4-i koncertjéről így írt a Honművész:

Kalkbrenner 93 ik szerzeményét (Grande Marche ’s a’t.) quintett.kiséret mellett (violonnal) fortepianón ritka ügyességgel , mind a’ jobb mind a’ bal kéznek egy’irányos fürgeségével játszá a’ Kolosvárról jött s éppen Pesten keresztül utazó, Békés-Gyulán született, hazánkfija, ’s klavirtanitó, Erkel Ferencz ur. Valamint jeles előadását méltán megtapsoltuk, úgy méltán s kétszeresen örülhettünk, hogy ezen érdekes intézetünk megismerteté velünk olly honi s tisztán magyarul beszélő hangász-művészt, kiben méltán büszkék lehetünk, annyival inkább, mivel ő csupán magyar és erdély országban tökéletesité magát remek játszóvá.

Erkel személye és tehetsége annyira megnyerte a Casino vezetőinek tetszését, hogy neve csakhamar sűrűn felbukkant az intézmény hangversenyeinek műsorán – annál is inkább, mert 1835-ben Pesten telepedett le. 

Így jellemezte ezt a korszakot id. Ábrányi Kornél, Erkel első életrajzírója:

1837-ben a magyarországi zeneélet ... a nemzeti színház megnyílta után mind nagyobb arányokat öltött. ... A nemzeti kaszinó termében rendes heti koncertek tartattak, helybeli vagy vendég-művészek közreműködése mellett. Az utazó virtuózok már akkor sűrűbben kezdtek lerándulni Pestre is, hol néha hetekig is megragadtak. Pesten a gr. Széchenyi István által alapított s az ő fennkölt szellemétől irányított nemzeti kaszinó járt elől a jó példával. Termeiben minden vasárnap a legkomolyabb irányu zeneelőadások tartattak meghivók mellett, melyekben a társadalom szine-java vett részt s nem egyszer a főrangu műkedvelő körök képviselői is közreműködtek. Erkel Ferenc majd mindenikben részt vett pedig mint magánjátszó s a klasszikus zenetermékek magyarázója. Minden Pestre jött hirneves virtuóz itt érintkezett a főváros elit-világával s minden fővárosi művész ambiciójához tartozott, e zenematinékon magát aklimatizálni.
 

1839. március 17-én a Nemzeti Casinóban lépett fel először – mint nyolcéves csodagyermek – Joachim József hegedűművész. Nem önálló koncertje volt ez még, hanem egy vegyes műsorban működött közre: mesterével, a lengyel Stanisław Serwaczyńskivel, aki akkoriban a pesti Nemzeti Színház zenekarának koncertmestere volt, egy azóta elfeledett német zeneszerző, Friedrich Eck kettősversenyét játszotta. De a közönség így is meglátta benne a jövő nagy hegedűsét.

Itt jegyezzük meg, hogy az ezt az eseményt megörökítő emléktábla rossz helyen van a Dorottya utca 5. számú épületen, hiszen onnét a Casino már 1831-ben ideköltözött!

Hangversenyek mellett bálokat, banketteket is rendeztek itt. 1839/40-es pesti látogatásakor itt (is) ünnepelték Liszt Ferencet: december 29-én az arisztokrácia adott számára bankettet, ezt viszonozva január 2-án Liszt rendezett ugyanitt vacsorát, január 9-én pedig főrangú hölgyek hívták meg ide fényes táncestélyre. Ez az est arról is nevezetessé vált, hogy a Nemzeti Casinóban ekkor táncoltak először csárdást, ahogy a Honművész is megírta:

Lakoma után magyar nóták zendültek meg, ’s a’ lelkesült társaság közül, mind a’ nőnemből mind a’ fiatal férfiakéból, többen vállalkoztak a’ magyar táncz eljárására, mi élénk tapsokkal fogadtatott. Liszt ur a’ legzajobb tapsolóknak egyike volt, ’s örvendni látszott, hogy ő e tekintetben is uj epochát támaszta pesti mulatságainkban, mert nemzeti casinónk lététől óta ma járták el ott legelőször a’ nemzeti magyar tánczot.

Ünnepelték itt banketten 1844-ben a világhírű táncosnőt, Elssler Fannyt. Hector Berlioz is megfordult itt: 1846-ban ugyanis Pesten járt mint karmester (erre a vendégszereplésére hangszerelte meg az utolsó pillanatban Rákóczi indulóját, amelyet el is vezényelt a Nemzeti Színházban). Pesti tartózkodásának idejére esett a Casino Deák Ferenc tiszteletére rendezett lakomája, amelyre őt is meghívták. Hallotta beszélni Deákot, amint a köszöntésekre válaszolt, ezt fel is jegyezte naplójában. És még nagyon sok eseményt lehetne sorolni ezekből az évtizedekből…

A Casino 1859-ig bérelte a Lloyd-palota első emeletét, ekkor átköltöztek a Cziráky-palotába (V. Kossuth Lajos utca 5.), amelyet később meg is vásároltak, s ezzel véget is ért a palota zenei aranykora.

 

A Lloyd-palota 1945-ben. Még megmenthető lett volna...

 

Fennállása alatt két alkalommal érte súlyos kár a Lloyd-palotát. Az elsőt 1849-ben Hentzi ágyúi okozták. Helyreállítása azonban már 1850-ben megtörtént. Nem így csaknem száz évvel később: 1944/45-ben szintén komolyan megrongálódott, és – bár építész szakemberek szerint még meg lehetett volna menteni – 1948 nyarán lebontották. Helyére 1980-ban kezdték építeni az Átrium szállodát, amely később a Sofitel nevet kapta.

 

Az emlékhelyről részletesebben írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.

 

Liszt "zenereggélyei" a Belvárosi Plébánián

Budapest V. Március 15. tér: az egykori Belvárosi Plébánia

 

 

 

Egykor az Erzsébet-híd pesti hídfőjének helyén, Pest egyik legszebb fekvésű pontján egy igazán szépvonalú épület állt: a Belvárosi Plébánia Feszl Frigyes által tervezett otthona. 1854/55-ben épült gótizáló romantikus stílusban. 

 

Klösz György felvétele. FSZEK Budapest Gyűjtemény, 001233

 

Templomában, a szerencsére ma is létező, kimagasló jelentőségű Belvárosi Főplébániatemplomban már jártunk a bloggal. Ma a plébánia egykori épületének életét elevenítjük fel, amely nem csak Feszl egyik jeles alkotása volt, hanem Liszt Ferenc révén bevonult a magyar zenetörténetbe is.

Nagytudású apátplébánosa, Schwendtner Mihály – akit a szabadságharcban való részvétele miatt korábban halálra ítéltek, majd helyette hat évi várfogságot szenvedett el – Liszt nagy tisztelője volt; többször és gavallérosan látta vendégül a zeneszerzőt a plébánia falai között.  

 

Zenetudományi tanulmányok VII. kötet. Akadémiai Kiadó, 1959

 

Liszt első ízben 1865-ben lányával, Cosimával és vejével, Hans von Bülow-val együtt volt az apátplébános vendége, amikor Szent Erzsébet legendája című oratóriumának pesti ősbemutatója kapcsán tartózkodott Pesten.
Id. Ábrányi Kornél leírta az egyik itt elköltött vacsorát, amikor maga Liszt ült a zongorához, hogy a társaság táncolhasson – egy plébánián!

… Liszt ... amúgy con amore játszotta a sok keringőt, polkát s franczia négyest, Bülow pedig még a kotilion rendezésére és az előtánczosi szerepre is vállalkozott. A kik részt vettek a tánczban, elmondhatták, hogy istenibb zene mellett ember még nem keringőzött, mint ők.

Ekkor Schwendtner egy Dunára néző, kényelmesen berendezett vendégszobát állandó jelleggel Liszt rendelkezésére bocsátott, eljövendő pesti tartózkodásaira. Így Liszt 1871 őszéig, amikor először bérelt állandó lakást magának, mindig itt lakott, amikor Pest-Budára látogatott.
 

Itt szállt meg 1867 nyarán, a koronázás napjaiban, amikor nem kapott meghívót a Mátyás-templomba, s csak lopva tudta meghallgatni saját Koronázási miséjét. 

 

1869-től még szorosabban kötődött Magyarországhoz, ettől kezdve minden évben hosszú hónapokat töltött Pesten. Szokásává lett rendszeres kis hangversenyeket, matinékat tartani a plébánia épületében. Ezeket zártkörű házimuzsikálásoknak, művészek, írók, ismert műbarátok társas összejövetelének szánta. Az elsőt 1870. november 27-én tartotta, ezen Reményi Ede hegedűművésszel muzsikált együtt, majd még decemberben is rendezett kettőt. A hangversenyeknek a híre futótűzként terjedt, s a harmadikon már annyian tolongtak, hogy alig fértek el.

A matinékon nemcsak Liszt játszott, hanem fiatal muzsikusokat is bemutatott a közönségnek. Ez hatalmas lehetőséget jelentett számukra, mert azon kívül, hogy előmozdította érvényesülésüket, addig nem engedte őket közönség elé, míg rendben nem találta műsorukat. Így szinte külön mesterkurzust tartott nekik, amivel mintegy megelőlegezte a majd 1875-ben meginduló zeneakadémiai oktatást.

1870 ősze és 1871 tavasza között 13 matinét rendezett a plébánia épületében. Érdemes elolvasni, hogy az 1870. december 4-i "zenereggély"-ről mit írt Vadnai Károly, hogy jobban el tudjuk képzelni a helyszínt és a légkört:
 

Mi – boldog pestiek – hallhatjuk most a legszebb zenét, mely valaha a zongora billentyűi alól fölfakadt. A Schwendner apát – a szivélyes házigazda – elsőemeleti termei vasárnaponkint valóságos modern Olympot képeznek; hová – legyen bármily rideg az idő, s hulljon bár a hó szakadatlanul, mint tegnapelőtt – az öröm verőfényében szállnak föl a múzsák és a gráciák ... S a zongorakirálynak ... mindenik vendégéhez van egy nyájas szava, vagy legalább pillantása ... A díszes teremben, melyet képek, szobrok, virágok és ízléses bútorok ékítenek, körülbelül százan gyűlhettek össze ... A csoportzatok ... fesztelenül társalogtak. Köztük járt-kelt Liszt, látható örömmel ... A terem közepén áll két remek Bösendorfer kitárva, alatta hangjegycsomagok. ... S a vendégek már alig várják, hogy a mester leüljön zongorájához.

Liszt 1871 őszén állandó lakást bérelt magának, így többet nem szállt meg itt, matinéit pedig később az új Zeneakadémia első épületében levő lakásában, a Hal téren folytatta. Schwendtner apáttal továbbra is jó barátságban maradt, s ha Pesten időzött, vasárnaponként általában vele s papjaival vacsorázott itt a plébánián. 

Egy kis jellemző apróság: Liszt igencsak értékelte a Belvárosi Plébánia házvezetőnőjének reggeli kávéját. Schwendter Mihálynak írta 1865-ben Rómából:

Alázatos üdvözleteim a reggeli kávék szeretreméltó elkészítőjének - Rézi kisasszonynak - aki a Belvárosi Plébánia igazi magyar vendégszeretetét hasonlíthatatlanul kellemesen irányítja és ékesíti.

 

Érdemes még megjegyezni, hogy a Belvárosi Plébánia épületében tartotta próbáit az Engeszer Mátyás karnagy és felesége, Marsch Katalin által 1870-ben alapított Liszt Egylet. Ez egy kórus volt, amely női karból hamarosan vegyeskarrá bővült, s a főváros egyik vezető kórusa, Liszt műveinek legfontosabb kortárs tolmácsolója lett. Liszt maga is többször vezényelte őket itt a plébánián és a templomban is.


Schwendtner Mihály 1885. november 25-én hunyt el Pesten, nem egészen egy évvel Liszt Ferenc előtt. A plébánia épületét 1895-ben városrendezési okokból – az Erzsébet híd építése miatt – lebontották. Mint Horváth Ágnes egyházzenész, zenetörténész megjegyzi, ezzel a döntéssel a Pesti Főtemplom és Plébánia egy funkcionálisan és (zene)történetileg is igen fontos, reprezentatív épületét veszítette el.

Az emlékhelyről némileg részletesebben írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.
 

 

Liszt a pódiumon, Petőfi a nézőtéren

Sopron, Petőfi tér 3.

 

Sopronban a Petőfi tér és a Liszt Ferenc utca sarkán eklektikus stílusú egyemeletes épület áll, amely ma a Kozmutza Flóra nevét viselő általános iskola otthona. Egykor jeles szerepet töltött be Sopron művészeti és társas életében, mint a Kaszinó székháza.

 

Története 1789-ig nyúlik vissza: eredeti formájában ekkor építtette Ringer József tervei alapján gróf Pejachevich Károly. Kétemeletes saroképület volt, klasszicizáló későbarokk stílusban. Karzatos emeleti báltermében húsz zenész számára, az alsó kisebb teremben tizennyolc zenekari tagnak készült orkeszter is volt, így az épületben nemcsak bálokat tartottak, hanem remek helyszínnek bizonyult hangversenyek számára is.

1829. január 30-án itt rendezték meg azt a hangversenyt, amely mintegy közvetlenül megelőzte a Sopron zenei életében oly nagy jelentőségű Soproni Zeneegyesület (Oedenburger Musikverein) megalakulását: id. Kurzweil Ferenc betanításával és vezényletével helyi muzsikusok előadták Haydn: Évszakok című oratóriumát, majd március 6-án a Teremtést is. Ugyanez év március 25-én a kisteremben megtartott összejövetelen határozták el a Zeneegyesület megalakulását.

A jelentős helyi zenei megmozdulások mellett az épület történetének különlegessége, hogy három hangversenyt adott benne Liszt Ferenc.

A hangversenyekről részletesebben írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában, itt most összefoglalásukat adom.

Az első koncertet csak valószínűsíteni tudják a kutatók, hogy itt történt, de a valószínűség nagyon-nagyon erős. Ez a csodagyerek Liszt élete első nyilvános fellépése volt 1820. októberében – a pontos nap nem ismert. S hogy miért Sopronban lépett először közönség elé a 9 éves kisfiú? Mert akkoriban Sopron volt a Liszt család lakóhelyének, az alig 20 km-re fekvő Doborjánnak (ma Raiding, Ausztria) közigazgatási székhelye. 

 

Az említett Papageno-posztból elolvashatjuk műsorát és azt, hogy gyerekkori barátja Frankenburg Adolf mint szemtanú hogyan emlékezett az eseményre.

Kerek húsz év múlva, 1840-ben járt Liszt Ferenc ismét Sopronban, már mint európai hírű zongoravirtuóz. Árvízi hangversenyei után az egész ország hangos volt a még nem is egészen harminc éves művész nevétől, amikor február 18-án ismét hangversenyt adott Sopronban az időközben tűz martalékává vált, de még szebbre újjáépített Kaszinóban, amelynek bevételét helyi jótékony célokra ajánlotta fel. Másnap Lisztet Sopron város díszpolgárává választották.

Ezen a koncerten volt jelen a Sopronban katonáskodó Petőfi, akkor még Petrovics Sándor, aki barátai segítségével úgy szökött ki a laktanyából, hogy ott lehessen, s aki ezért másnap kurtavasat kapott büntetésből...

Liszt 1846-os magyarországi látogatásakor újra adott hangversenyt a soproni Kaszinóban. Ez a koncert nyári időszakban, augusztus 3-án volt, mégis hatalmas érdeklődés kísérte. Műsora a szokásos operaparafrázisokból, Schubert-dalokból és magyar ábrándokból állt. A 400 ezüst forint bevételt ismét jótékony célokra ajánlotta fel. Ugyanaznap a megyegyűlés Lisztet Sopron vármegye táblabírájává avatta, s a város egy színezüstből készült karmesteri pálcával ajándékozta meg.  

Liszt Ferenc legközelebb csaknem három évtized múlva, 1874-ben hangversenyezett Sopronban, akkor már a közelben álló új Kaszinóban (ma a Magyar Művelődés Háza, Széchenyi tér 15.).

1893-ban, Liszt halála után hét évvel az épület tőszomszédságában Sopron városa szobrot állított a zeneszerzőnek, emlékezvén itteni koncertjeire. Alkotója Tilgner Viktor pozsonyi születésű, Bécsben működött szobrászművész volt. A mellszobrot 1977-ben a Magyar Művelődés Háza előtt, annak Templom utcai oldalánál állították fel.

Itt pedig, az egykori Kaszinó épületénél két emlékjel is idézi Liszt alakját.  Az 1820. októberi koncert emlékét márványtáblán örökítették meg a mostani épület Liszt Ferenc utcai oldalán.  A zongorázó Liszt domborművű portréja Szakál Ernő alkotása.  

 

Újabb emlékjel a járdába ágyazott kis tábla, mely azt jelzi, hogy az épület a soproni Liszt Ferenc sétaút harmadik állomása. Virtuális útvonalat kialakítva ugyanilyen módon elhelyezett bronztáblákkal jelölték meg azokat a legfontosabb épületeket, ahol élete során Liszt megfordult, illetve ahol ma emlékét ápolják. A további állomások: Fő tér 8., Templom utca 6., Széchenyi tér 15., Szent György utca 12. Ezek közül a közelmúltban már jártunk a Fő tér 8. alatti Storno-házban, és tervezem a többi emlékhely bemutatását is.

Végül ismételten ajánlom a Papageno oldalon az erről az emlékhelyről írt részletesebb posztot, ahol több kép is látható és a témához kapcsolódó zenét is hallgathatunk. 

Liszt Ferenc további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Budapest I. Fő utca 11-13. Andrássy Gyula budai palotája

Budapest I. Fő utca 30-32. A Budai Zeneakadémia

Budapest I. Krisztina körút 55. Egyszervolt mesepalota Budán

Budapest I. Országház utca 5. A félkarú zongoraművész budai otthona

Budapest I. Úri utca 43. Liszt Ferenc legjobb barátja

Budapest V. Apáczai Csere János utca 4. Pest első luxusszállodájának zenei emlékei

Budapest V. Báthory utca 24. Az utolsó német színház Pesten

Budapest V. Deák Ferenc utca 1. A pesti "Angol királynő" 

Budapest V. Ferenciek tere 7. Liszt Ferenctől az Illés együttesig: az egykori ferences kolostor

Budapest V. Hold utca 5. Muzsikáló ház a Lipótvárosban 

Budapest V. Irányi utca 1. Itt állt Zeneakadémiánk legelső otthona

Budapest V. Március 15. tér 9. Belvárosi Főplébániatemplom

Dáka, Batthyány kastély: Kastély zenei és történelmi sorsfordulókkal

Fót, Vörösmarty utca 2. Plébániatemplom: Liszt Ferenc Fóton

Győr, Káptalandomb 1. Püspökvár

Győr, Kazinczy utca 20. Győr krónikásának háza

Győr, Liszt Ferenc utca 13. Itt volt Liszt győri hangversenye

Harka, Nyéki utca 2. Liszt és az aranytorkú harkai dalárda

Kalocsa, Szent István út 2-4. Nagyszeminárium. Itt is járt Liszt Ferenc

Kalocsa, Szentháromság tér: Zenei pillanatok a főszékesegyházban

Kalocsa, Szentháromság tér 1. Érseki palota: Liszt és a kalocsai érsek

Kőszeg, Schneller István utca 2-4. A kőszegi Bálház zenei emlékei

Mecseknádasd, Liszt utca 75. Itt született Liszt első magyar darabja

Mohács, Szepessy tér 6. Liszt pihenője

Pécs, Király utca 15. Hangversenyek a Hattyú-házban

Pécs, Mária utca 2. Egy színház hűlt helye

Sopron Fő tér 8. Storno-ház. Járt itt Mátyás király és Liszt Ferenc

Sopronhorpács, Fő utca 2. Széchényi-kastély

Székesfehérvár, Városház tér 5. Liszt a fehérvári püspöknél

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 2. Liszt házikója

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 6. Zichy-kastély: A félkarú zongoraművész kastélya

 

 

 

 

A kőszegi Bálház zenei emlékei

Kőszeg, Schneller István utca 2-4.

 

 

Az egyemeletes, egyszerű homlokzatú, U alaprajzú barokk Bálház a 18. század végén épült, de legrégebbi részei 16–17. századiak. Közvetlenül kapcsolódik hozzá az egykori városfal részeként 1546-ban épített Lombai-torony maradványa.

 

Az 1795-ben megnyílt Bálházban származásra való tekintet nélkül szórakozhattak együtt a város lakói. A bálok mellett itt zajlottak a színházi előadások, majd hangversenyek is. 

Német színészek már 1770 óta járták a megyét. Itt, a többségében ekkor még tagadhatatlanul német ajkú város színpadán mérkőzött meg 1818 után a német színészettel a magyar vándortársulatok sora. 1820 körül Kilényi Dávid társulatával – felváltva Szombathelyen és Kőszegen – fellépett a Bálházban Déryné Széppataki Róza és Szentpétery Zsigmond is. 

1840-ben a városban megalakult a Kőszegi Hangász Egyesület, amely rendezvényeit szintén a Bálházban tartotta. Közülük piros betűs ünnepként emelkedik ki Liszt Ferenc 1846. szeptember 26-i hangversenye. A virtuóz pályájának csúcsán álló Liszt ekkor hangversenyezett a legtöbb városban Magyarországon.

Két nappal a koncert előtt, szeptember 25-én a városi tanács ünnepi ülésen foglalkozott Liszt fellépésével, akit – mint jeles zongorást és honfit – Kőszeg városa díszpolgárává választotta.

Liszt fellépésének emlékét az épület falán emléktábla örökíti meg.

 

Megható pillanat volt, amikor 140 évvel később, 1986. szeptember 27-én – kései utódaként a virtuóz zongorajátékban – az emléktáblát Cziffra György koszorúzta meg. Kőszegi koncertje alkalmából Cziffrát is Kőszeg díszpolgárává avatta a város, s őt is ugyanúgy éjszakai szerenáddal tisztelték meg ezen a napon, mint annak idején Liszt Ferencet.

Ugyancsak itt tartották az 1859-ben megalakult, Kőszeg kulturális életében meghatározó szerepet betöltő – ma is létező – Concordia kórus általában bállal egybekötött estjeit is.

Az épület közvetlen közelében 2013-ban szobrot állítottak Liszt Ferencnek, mely Veres Gábor alkotása. Úgy tűnik, a város azon a kis terecskén panteont kíván létesíteni, mert Liszt mellett ott áll Herman Ottó és Ottlik Géza szobra is. Liszt éppen a Bálházra tekint…

Mindezekről – különösen Liszt koncertjéről – sokkal részletesebben írtam a Papageno oldal  Kataliszt blogjában, több illusztrációval.

Pest első luxusszállodájának zenei emlékei

Budapest V. Apáczai Csere János utca 4.

 

 

A mostani Marriott szálloda helyén a híres Duna-parti szállodasor első tagjaként 1871-ben nyílt meg a GRAND HOTEL HUNGARIA. A főváros első ötemeletes épületét neoreneszánsz stílusban Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezte.

A helyszín egykor... (OSZK)

 

... és ma

Rendkívüli vendégeket vonzott: angol király, indiai maharadzsa, a japán császár öccse is jártak itt, de Edison és Roosevelt is. Természetesen sok kiváló zeneszerző és előadóművész is megszállt benne: Wagner, Puccini, Richard Strauss, Lehár Ferenc, Anna Pavlova, Fjodor Saljapin és mások, egészen a csodagyerek Menuhinig. 

Vasárnapi Újság 1871. 25. szám

A Hungáriának luxus díszudvara, étterme, kávéháza és ragyogóan berendezett kétemeletnyi magas bálterme is volt. Ezek révén a magyar zenei élet fontos helyszínévé vált, különösen az 1870-es, 1880-as években. Számos hangversenyt és zenei vonatkozású bankettet, fogadást, díszvacsorát rendeztek itt. Különösen Liszt Ferenc kötődött sok szállal az épülethez, aki 1869 óta az évnek mintegy egyharmadát - elsősorban a Zeneakadémia miatt - rendszeresen Magyarországon töltötte.

Az 1945-ben, Budapest ostromakor teljesen szétlőtt épület történetének itt csak vázlatosan érintett zenei vonatkozásait részletesen megírtam a Papageno Kataliszt blogjában LISZTTŐL MENUHINIG - AZ ELSŐ PESTI LUXUSHOTEL ZENEI EMLÉKEI címmel még több képpel; van köztük egy olyan karikatúra is Lisztről, amelyet éppen a Hungáriában rajzolt róla egy muzsikus az ottani étlapra 😊

A posztból sajnos eltűnt egy beágyazott videofelvétel, így itt újra megosztom.

1933-ban készült, amikor Richard Wagner halálának félévszázados évfordulója alkalmából az épületen ünnepélyesen felavatták Wagner emléktábláját - ami aztán az épülettel együtt elpusztult...

 

A helyére épült szálloda falán ma Wagner és Liszt közös emléktáblája látható, amely egyúttal a régi szállodáról is megemlékezik:

 

Hubay Jenő palotája

Budapest I. Bem rakpart 11./Fő utca 21.

 

 

A Margit (ma Bem) rakpart és a Fő utca között építtette fel reprezentatív lakóházát a 19. század végén Hubay Jenő hegedűművész. 

 

A Duna-parti karcsú, négyemeletes, reneszánsz stílusú Hubay-palota 1898-ra lett készen, s csaknem negyven éven keresztül szolgált a házassága révén a főnemességgel rokoni kapcsolatba került, majd maga is nemességet kapott művész és családja életének hátteréül.

 

Hófehér zenetermében megfordult és muzsikált számos később híressé vált növendéke, s melletük szinte mindenki, aki azokban az évtizedekben meghatározó művésze volt a magyar zenei életnek. Mivel Hubay hosszú ideig volt a Zeneakadémia rektora, a fővárosba látogató nemzetközi hírű művészek közül is sokan ellátogattak ide.

 

Minderről részletesebben olvashatunk a Papageno Kataliszt blogjában, ahol két részben írtam meg a palota történetét. Az is kiderül, hogy mi lett az épület sorsa, mi maradt meg belőle háborús bombatalálat után.

1. rész: PRIVÁT ZENETEREM VILÁGHÍRŰ VENDÉGEKKEL

2. rész: A HUBAY-PALOTA TÖRTÉNETE - RÁADÁS

Itt volt Bartók bajai hangversenye

Baja, Szentháromság tér 6. 

Duna Wellness Hotel

Magyarország egyik legszebb terén, a Sugovica partján áll az 1860-as években épített szálloda.

Alapításakor Nemzeti Szállodának hívták. Kezdettől fogva Baja nevezetessége, a „boldog békeidők” gazdag Bácskájának találkozóhelye volt, messze idegenből is érkeztek vendégei.

 

1930 körül (Forrás http://bacs-kiskun-leveltar.hu)

Létrehozása óta nagy fejlődésen ment keresztül. Az 1920-as évekre szobáinak száma háromszorosára nőtt, ahogy az épületet több ízben is kibővítették, alakították. Az 1950-ben államosított és Béke szállónak átnevezett épülethez abban az időben építészetileg oda nem illő részeket is toldottak, megváltoztatva az épülettest külső tagolását is, leegyszerűsítve épületplasztikáját. Duna szállodának 1960-ban nevezték el.

A főépülethez derékszögben csatlakozó, eredetileg földszintes épületszárnyban volt a szálloda díszterme, ahol mulatságokat, színházi előadásokat, műsorokat és hangversenyeket tartottak. Az azóta sajnos lebontott nagyteremben (helyén ma különterem és konyha van) a bajai Liszt Ferenc Kör meghívására fellépett többek között Basilides Mária, Dohnányi Ernő és Hubay Jenő.

Körülbelül itt volt a díszterem

1928. április 9-én, Húsvét hétfőn Bartók Béla adott a teremben szólóestet. Műsorán régi olasz szerzők mellett Beethoven és Chopin, valamint Kodály és saját művei szerepeltek.

Gál Zoltán bajai helytörténész szerint Bartók meghívásának ötlete Fülep Lajos révén merült fel, aki 1922 és 1927 között Baján volt lelkész, s a gimnáziumban (LINK) az új magyar zenét, Bartók és Kodály művészetét népszerűsítő előadásokat tartott.

Bartók bajai fellépéséről id. Éber Sándor bajai festőművész — maga is kitűnő zongorista — írt méltó kritikát a Bajai Újság című lapba Fényszóró a magyar éjszakában címmel:

Csupa szín és élet itt minden, új formák, új beszéd ez, melyet, ha megértünk, boldogságos tündérvilágunk lesz gazdagabb. Oh áldott, boldog ország ez a szegény magyar haza, melynek éjszakájában ilyen fényes csillagok világítanak és vezetnek.

Koncert után Éber, akivel Bartók egészen összebarátkozott, otthonában látta vendégül a zeneszerzőt.

2005-ben a város portrédomborművel díszített emléktábla állításával örökítette meg Bartók egyetlen bajai koncertjét:

Források:

w.hotelduna.hu
ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1981
Gál Zoltán: Bartók bajai hangversenye. = www.bacskaisport.hu (hozzáférés: 2007, azóta sajnos eltűnt...)

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 őszén készítettem