Itt volt énekesfiú Beniamino Gigli

Recanati: San Flaviano–katedrális

Olaszország, Marche régió, Macerata megye

A San Flaviano–katedrális régi templom helyére az 1200-as évek elején épült. Azóta természetesen számtalan alakítást ért meg, de középkori jellegét megőrizte.

A templom meghatározó szerepet játszott Beniamino Gigli életében. Miután apja kis cipészműhelyét a gyári tömegtermelés tönkretette, a papa megpályázta a katedrális harangozói állását, amit el is nyert. Ekkor családjával a templom terére, szolgálati lakásba költözött. Maga Gigli így írt erről emlékirataiban:

Éveken át úgy éreztem, mintha [a katedrális] saját otthonomhoz tartozott volna. Az itt folyó misék mindennapos életemnek ugyanúgy részét alkották, mint az evés, alvás vagy iskolábajárás, mivel ilyenkor apámnak fel kellett másznia a toronyba, hogy meghúzza a harangot; a zene, a kántálás, a tömjénfüst, a kórus ugyanakkor első találkozásomat jelentette a misztériummal, s első költői élményem volt.

Quirino Lazzarini, a templom kórusvezető-orgonistája tanította a kis Giglit először zenére, éneklésre, az 1890-es évek második felében:

Még hétéves sem voltam, amikor Maestro Quirino Lazzarini, a katedrális orgonistája megkérte a szüleimet, járuljanak hozzá, hogy belépjek a Schola Cantorumba. Ezt a fiúkórust ő alapította a katedrálisban, a szomszédos Loreto város bazilikájának kórusát véve mintául. Maestro Lazzarininek nagyon sokkal tartozom. Rendkívüli ember volt, a zene önzetlen rajongója, végtelenül jóindulatú és türelmes a kisfiúkkal, akikben a tehetség legcsekélyebb jelét fedezte fel. Kórusának kiépítése, mely a mi kis világunkban hamarosan egész jó hírnévre tett szert, büszkeséggel töltötte el. [...] A Schola Cantorumban vagy húszan énekeltünk. Jó ideig én voltam a bébi, és a maestro kénytelen volt egy zsámolyra állítani, hogy kobakom az orgonakarzat fölött látható legyen. [...] Miután egy ünnepi nagymisén elénekeltem első szólószerepemet, teljes bizonyossággal tudtam, hogy énekes akarok lenni.

A katedrálisban emléktábla is idézi Gigli alakját, szövegét szintén önéletrajzából vették:

Magyar fordítása:

Hatéves koromtól kezdve a katedrális árnyékában nőttem fel: ő alakított, tanított, s nyújtotta életem első lehetőségeit. Elsősorban énekelni tanított.

Forrás:

Beniamino Gigli emlékiratai. Bp. Zeneműkiadó, 1984

Beniamino Gigli szülőháza

Recanati: via del Risorgimento, 11

Olaszország, Marche régió, Macerata megye


 

Recanati dombtetőre épült; a városkát körülvevő rónaság lágyan hullámzik a derűs Appenninek lábától az Adria partjáig.

Nagy fia, Beniamino Gigli jellemezte így bölcsőhelyét. Gigli hatodik, legkisebb gyermekként 1890. március 20-án született Recanatiban, a Risorgimento utca 11. számú házban:

Apja cipész volt, aki a városka szegényebb rétegeinek készített lábbeliket, míg a gyári tömegtermelés tönkre nem tette kis műhelyét. Akkor megpályázta a harangozói posztot a katedrálisban, amit el is nyert, s a család elköltözött a templom közelében lévő szolgálati lakásba.

Beniamino rendkívüli énekhangja, amit saját vélekedése szerint édesanyjától, Estertől örökölt, kis gyermek kora óta közismert volt. Első zenei oktatását a katedrális kórusvezetőjétől nyerte. Ifjan több évig szülővárosában a patikus segédeként dolgozott, de az éneklés és a tanulás  vágya Rómába vitte. Magyarul is megjelent emlékirataiban (Zeneműkiadó, 1984) sok mindent megtudhatunk életének első, nagy szegénységben telt időszakáról és énekessé válásáról.

Szülőházát emléktábla jelöli:

Később is ezer szállal kötődött szülőföldjéhez: itt építtetett villát és itt nyugszik a temetőben. Múzeumát is megnézhetjük, ha arra járunk :)