Sokoldalú emlékhely a bajai zeneiskola

Baja, Dózsa György út 18.

Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola

Az egyemeletes Kliegl–ház 1817-ben épült klasszicista stílusban. 1983 óta ez a bajai zeneiskola otthona.

A bajai születésű Kliegl József (1795–1870) nyomdász és feltaláló volt, akit hányatott élete sokfelé elsodort. 1835 körül nyomdai szedőgépet konstruált. Anyagi nehézségek miatt a gép csak részleteiben készülhetett el, de az is elveszett, csupán egy részletrajz maradt fenn. Az alapötlet nyomán viszont világszerte megindult a nyomdai szedőgépek tökéletesítése. Hasonló sorsra jutott a hegyi pályára alkalmas gőzmozdony terve, erről Petőfi Sándor is írt naplójában.

Klieglnek zenei vonatkozású találmánya is volt: olyan hangjegyíró gépet készített, amely zongorára szerelve egy óraművel forgatott hengerre felrajzolta azt a hangjegyet, amelyet a zongora billentyűjén leütöttek. Mivel ez kisebb tömegű gép volt, maga is el tudta készíteni a prototípust, amelyet Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is kipróbált. A gép a Nemzeti Múzeumba került, onnét azonban nyoma veszett...

Kliegl Józsefről Baján utcát neveztek el. Emlékművét, amelyet a ferences templom oldalánál lévő parkban helyeztek el, ükunokája, Kliegl Sándor szobrászművész készítette.

A bajai zeneiskola az ország legrégibb zeneiskolái közé tartozik. Az 1926-ban létrejött Liszt Ferenc Zenei Kör alapította 1929-ben. Első igazgatója Karig Emil nyugalmazott tanítóképző intézeti tanár volt, aki 1929-től 1944-ig vezette.

Az első évtizedben ideiglenes helyeken működtek, majd 1938-ban a város megvásárolta az akkor Haynald, ma Táncsics Mihály utca 8. számú épületet a Liszt Kör, illetőleg a zeneiskola székházául. Az egyre fejlődő iskola később kinőtte első állandó otthonát, s 1983-ban költözött át mai helyére, a Kliegl–házba.

Az aulában 2005. június 5-én avatták fel a bajai születésű Lukin László (1926–2004) emléktábláját.

Édesapja a polgári fiúiskola nagy tiszteletben álló tanára volt. Első zongoraleckéit édesanyjától kapta. A zene már diákkorában nagy szerepet játszott életében: a ciszterci III. Béla Gimnázium diákja volt, amikor 1942-ben a cserkészújságba cikket írt Kodály Zoltánról, amit el is küldött a zeneszerzőnek, s nagy örömére egy dedikált kottát kapott viszonzásként.

A kiváló zenepedagógus és karnagy mindvégig megőrizte kapcsolatait szülővárosával, ahova gyakran visszatért rendhagyó énekórákat tartani, hangversenyeket vezetni. A város 1989-ben díszpolgári címmel tüntette ki. A 79. évében elhunyt Lukin László a bajai Rókus–temetőben  nyugszik. Ének-zenei általános iskola viseli nevét.

Források:

http:liszt.baja.hu
Kliegl József. = http://bajaikonyvtar.hu/bek/banati/kliegl.htm
Lukin László. = www.lukinbaja.hu

A fényképeket 2007-ben készítettem

A legendás hangversenyrendező szülőháza

Baja, Táncsics Mihály utca 17.

Ebben a házban született és nevelkedett Kun Imre (1892. június 27. –  1977. október 3.), a legendás hangversenyrendező.

Szülei pedagógusok voltak. Négy fiúgyermekük közül Imre a másodikként született. Édesapja szép kort megérve 1943-ban hunyt el. 80 éves édesanyját és legfiatalabb öccsét Auschwitzba hurcolták, nevük ott olvasható a bajai zsinagóga udvarán létesített emlékművön a többi bajai áldozat nevével együtt.

Kun Imre a helyi izraelita népiskola elvégzése után tanulmányait 1902 őszétől 1910-ig a ciszterci gimnáziumban folytatta. Közepes rendű tanuló volt, de a zene már akkor érdekelte. A fővárosban banktisztviselői pályára lépett. Közben foglalkozott újságírással, majd 1917-ben kezdett hangversenyrendezésel kísérletezni. Első koncertjét még „hályogkovács” módjára rendezte éppen Baján, 1917 őszén.

1919 szeptemberében a fővárosi Scala Hangversenyiroda titkára lett, s hamarosan egy földijével létrehozta a Koncert Hangversenyirodát. Megnősült, gyermekei születtek, s bekerült a hangversenyrendezés európai vérkeringésébe: alapító, majd elnökségi tagja lett a Zenei Versenyrendezők Nemzetközi Szövetségének. Az ő javaslatának eredményeképpen Budapesten tartották meg 1933-ban az első nemzetközi Liszt Ferencről elnevezett zongoraversenyt.

1944-ben rajta és gyermekein is a svéd követség segített, így megmenekültek a deportálástól. 1949-től az Állami Hangversenyirodát vezette, majd 1951 és 1957 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat művészeti titkára volt. A Magyar Rádióból ment nyugdíjba, ahol a műsorcsere rovat vezetője volt, s továbbra is a Budapesti Zenei Versenyek és Fesztiválok igazgatója maradt. Ebben a minőségében kulcsszerepet játszott az 1950-es, 1960-as évek budapesti jelentős zenei versenyei megrendezésében (Bartók Fesztivál és Zongoraverseny 1948, 2. Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny 1956, Erkel Énekverseny 1960, Liszt–Bartók Zongoraverseny 1961, Casals Verseny 1963). 

 Egyik lánya így jellemezte:

Nagyon szerette a művészeteket, de tisztában volt azzal, hogy igazán nagy művész sohasem válhat belőle. Ezért életét annak szentelte, hogy a művészetek és az emberek között teremtsen kapcsolatot. Szenvedélyesen gyűjtött minden régi művészeti emléket. Tevékenységével vagyont sohasem gyűjtött, de számtalan jó barátot igen.

Művelt, rokonszenves egyéniségével, jó szervezőképességgel és halk szóval munkálkodott fél évszázadnál több időt a zene szolgálatában. A legkiválóbb magyar művészeket ismertette meg a nagyvilággal, s Magyarországra hozta a század világnagyságait. A világ nagy zeneművészei közül többeket barátjának mondhatott.

Emlékeit 30 év művészek között címmel írta meg (1960, átdolgozott és bővített kiadás 1965). Gazdag hagyatékát családja a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának ajándékozta.

1977-ben, életének 87. évében hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben van.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

Források:

Bánáti Tibor: Kun Imre hangversenyrendező. = Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Kun Imre: 30 év művészek között: egy hangversenyrendező naplója. Bp. 1960, Zeneműkiadó

Egy nagy múltú gimnázium

Baja, Szent Imre tér 5. 

III. Béla Gimnázium

A google maps szerint Szent Imre tér 1., az intézmény honlapja szerint 5. az épület házszáma.

Az 1757-ben alapított iskola mai épületét 1815-ben emelték, majd 1892-ben és 1931-ben jelentősen bővítették, alakították.

Az épület ma (bajabela.sulinet.hu)...

... és ilyen volt régen

Korábban a közelben ma is álló ferences kolostorban folyt a tanítás. Az intézmény a ferencesek után 1879-től a ciszterci rendé lett. III. Béla király nevét, aki a ciszter rendet letelepítette Magyarországon, az 1921/22-es tanévben vette fel. Ma már szobra, Kő Pál alkotása is ott áll az épület előtt. 1948 óta állami iskola.

Híres növendéke volt Nagy Ignác író (1819–1821), Türr István tábornok (1835–1840), Tóth Kálmán költő (1839–1845), Szarvas Gábor nyelvész (1842–1848). Pályakezdőként az 1905/06-os tanévben itt tanított Babits Mihály.

Borbás Tibor Babits-domborműve az aulában (1983)

Az iskolának a zenei életben nevet szerzett diákjai is voltak.

Az 1850-es években itt folytatta szülővárosában, Óbecsén elkezdett gimnáziumi tanulmányait a későbbi jeles gordonkaművész, a

Allaga Géza (forrás: wikipedia)

cimbalom egyik megújítója, Allaga Géza (1841–1913). Apja 1848/49-ben Kossuth kormánybiztosa volt; Haynau halálra ítélte, majd — mint A kőszívű ember fiai-ban Richárdnak — a halálos ítélet után felolvasták a megkegyelmezést. A család ezután telepedett le Baján. A megpróbáltatások ellenére szeretetteljes családban nevelkedő fiú, bár szülei taníttatták zenére, nem mutatott különös tehetséget. Érdeklődését Matuschek Ignác zenetanár keltette fel a gordonka iránt. Hamarosan olyan haladást ért el, hogy beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Vidéki — közte rövid bajai — működés után véglegesen 1871-ben költözött a fővárosba, ahol a Nemzeti Színház, majd az Operaház zenekarának első gordonkásaként működött. 1880-tól kezdett el a cimbalommal foglalkozni olyan eredményesen, hogy felkeltette Liszt Ferenc figyelmét is, s a Nemzeti Zenedében cimbalom tanszéket létesítettek számára. Tragikus öregkor után 1913 nyarán öngyilkos lett, a bajai temetőben nyugszik.

Az 1902/03-as tanévtől nyolc éven át ebben az iskolában tanult a bajai születésű Kun Imre (1892–1977), a legendás hangversenyrendező, majd az 1940-es évek elején a szintén Baján született Lukin László (1926–2004) zenepedagógus, karnagy.

Források:

Bálint László: A bajai III. Béla Gimnázium. Bp. Tankönyvkiadó, 1989 /Iskolák a múltból./
Herencsár Vikória: Cimbalmos ősök nyomában I. Allaga Géza (1841–1913) Magánkiadás, 2001
Gál Zoltán : A cimbalom atyjának nevezték. = w.bacskaisport.hu
Bánáti Tibor: Kun Imre (1892–1977). = bajaikonyvtar.hu
Elhunyt Lukin László karnagy. = w.sulinet.hu/tart/fcikk/Kde/0/22714/1

A "kataliszt" jelű fényképeket 2007-ben készítettem

Itt volt Bartók bajai hangversenye

Baja, Szentháromság tér 6. 

Duna Wellness Hotel

Magyarország egyik legszebb terén, a Sugovica partján áll az 1860-as években épített szálloda.

Alapításakor Nemzeti Szállodának hívták. Kezdettől fogva Baja nevezetessége, a „boldog békeidők” gazdag Bácskájának találkozóhelye volt, messze idegenből is érkeztek vendégei.

 

1930 körül (Forrás http://bacs-kiskun-leveltar.hu)

Létrehozása óta nagy fejlődésen ment keresztül. Az 1920-as évekre szobáinak száma háromszorosára nőtt, ahogy az épületet több ízben is kibővítették, alakították. Az 1950-ben államosított és Béke szállónak átnevezett épülethez abban az időben építészetileg oda nem illő részeket is toldottak, megváltoztatva az épülettest külső tagolását is, leegyszerűsítve épületplasztikáját. Duna szállodának 1960-ban nevezték el.

A főépülethez derékszögben csatlakozó, eredetileg földszintes épületszárnyban volt a szálloda díszterme, ahol mulatságokat, színházi előadásokat, műsorokat és hangversenyeket tartottak. Az azóta sajnos lebontott nagyteremben (helyén ma különterem és konyha van) a bajai Liszt Ferenc Kör meghívására fellépett többek között Basilides Mária, Dohnányi Ernő és Hubay Jenő.

Körülbelül itt volt a díszterem

1928. április 9-én, Húsvét hétfőn Bartók Béla adott a teremben szólóestet. Műsorán régi olasz szerzők mellett Beethoven és Chopin, valamint Kodály és saját művei szerepeltek.

Gál Zoltán bajai helytörténész szerint Bartók meghívásának ötlete Fülep Lajos révén merült fel, aki 1922 és 1927 között Baján volt lelkész, s a gimnáziumban (LINK) az új magyar zenét, Bartók és Kodály művészetét népszerűsítő előadásokat tartott.

Bartók bajai fellépéséről id. Éber Sándor bajai festőművész — maga is kitűnő zongorista — írt méltó kritikát a Bajai Újság című lapba Fényszóró a magyar éjszakában címmel:

Csupa szín és élet itt minden, új formák, új beszéd ez, melyet, ha megértünk, boldogságos tündérvilágunk lesz gazdagabb. Oh áldott, boldog ország ez a szegény magyar haza, melynek éjszakájában ilyen fényes csillagok világítanak és vezetnek.

Koncert után Éber, akivel Bartók egészen összebarátkozott, otthonában látta vendégül a zeneszerzőt.

2005-ben a város portrédomborművel díszített emléktábla állításával örökítette meg Bartók egyetlen bajai koncertjét:

Források:

w.hotelduna.hu
ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1981
Gál Zoltán: Bartók bajai hangversenye. = www.bacskaisport.hu (hozzáférés: 2007, azóta sajnos eltűnt...)

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 őszén készítettem

Egy nagy tudós "menedékhelye"

Baja, Deák Ferenc utca 1. Türr István Múzeum

A múzeumot 1935-ben hozta létre a város az egykori takarékpénztár épületében. A múzeum ma is ebben a városképi jelentőségű, részben klasszicista, részben szecessziós stílusú épületben működik.

Sokoldalú, gazdag gyűjteményében a legnagyobb súllyal a régészeti és a néprajzi tárgyak szerepelnek. Gyarapodásához nagyban hozzájárult a múzeum névadójának, a bajai születésű Türr István (1825–1908) tábornoknak a hagyatéka.

1958 és 1963 között itt volt muzeológus Lükő Gábor (1909-2001) néprajztudós. Szűkebb kutatási területe a népzene, népköltészet és népművészet formai elemzése és kelet-európai összehasonlítása volt.

Forrás: Lükő Gábor Alapítvány

Bajai évei a mellőzöttség hosszú évtizedeire estek. Bár a háború előtt sem tartozott a rendszer kedvenc tudósai közé, az indoklás szerint "idealista beütései" miatt a szocializmusban is agyonhallgatták. Korábban, 1936 és 1949 között Debrecenben dolgozott, aztán 1970-ig, nyugdíjazásáig a gyulai, a bajai és a kiskunfélegyházi múzeumokban talált munkát és menedéket.

Források:

Harangozó Imre: Elment a tűzcsiholó. = Napút 2001. 4.
Halász Péter: Lükő Gábor emlékezete. = Honismeret 2001. 3.

Az első független magyar zenész tanulóévei

Baja, Bartók Béla utca 1.

Ferences rendház és Páduai Szent Antal-kolostortemplom

Baja központjában áll az egykori ferences rendház, s hozzá tapadva a kolostortemplom, más néven Barátok temploma.

A városban már a 13. századtól jelen voltak a ferencesek, akik a török kiűzése után, a 17. század végén tértek vissza, köztük több bosnyák származású barát is volt. A település régi templomának helyén először rendházukat építették fel, alapkövét 1722-ben rakták le. Az épület eredetileg barokk stílusú volt, azonban az átépítések miatt ez külső képén kevéssé látszik. Némileg megmaradt udvarának és folyosóinak barokk kiképzése.

A barokk stílusú templomot 1730 körül kezdték építeni, majd 1780-ban átalakították. Mai arculatát 1930 körül nyerte el, tornyát 1902-ben építették újjá. A szoborkert felé néző Mater Dolorosa szobor Baja legrégibb ismert barokk alkotása, 1740-ből származik.

A 18. század végén a rendház épületében működött az 1757-ben alapított bajai ún. kisgimnázium. 1791-től ide járt iskolába az

Forrás: wikipedia

1777-ben Tolnán született Fusz János. Itt énekesfiúként zenei oktatásban is részesült, tehetségére már akkor felfigyeltek. Tanulmányait befejezve néhány évig tanítóként működött, majd az 1790-es évek végén muzsikusként a jeles mecénás, verebi Végh Ignác alkalmazásába lépett. A későbbiekben felváltva Bécsben és Pozsonyban működött. Zenei tehetsége legerőteljesebben dalaiban nyilvánult meg, amelyekről az idős Haydn és Beethoven is kedvezően nyilatkozott. Színházi karmesterként is működött, zenei tárgyú írásait rendszeresen közölték bécsi és lipcsei zenei szaklapok.

A YouTube jóvoltából egy kamaraművét hallgathatjuk meg:

A kolostor épületén tábla idézi Martinovics Ignác emlékét, aki itt tanult bölcsészetet és itt tett szerzetesi fogadalmat:

A templom oldalánál lévő parkban állították fel a bajai születésű feltaláló, Kliegl József emlékművét, amelyet ükunokája, Kliegl Sándor szobrászművész készített:

Források:

www.szentantal.bajabaratok.hu
www.bajabela.sulinet.hu
Bálint László: A bajai III. Béla Gimnázium. Bp. Tankönyvkiadó, 1989 /Iskolák a múltból./
Sas Ágnes – Farkas Zoltán: Fusz János. Bp. Mágus, 2003 /Magyar zeneszerzők 28./

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007-ben készítettem

A bajai Arany Oroszlán

 Baja, Oroszlán utca 3.

A Városi Színháztermet magában foglaló épület helyén hajdan az Arany Oroszlánhoz címzett vendégfogadó állt.

A Tudományos Gyűjtemény 1831-es kötete így írta le az épületet:

Fent az emeletben, falon és a’ fedélről függő kristály nagy gyertyatartókkal, tükrökkel ’s ülő helyekkel ékesített tánczoló nagy palota, ’s tizenegy nagyobb és kisebb vendég szobák vagynak…, földszinten pedig két kávéházi nagyterem helyezkedett el.

Itt adtak találkozót egymásnak a vidék gazdag kereskedői: sokszor egész vagyonok úsztak el a napokig tartó kártyacsatákon, miközben jeles bajai cigányzenészek szórakoztatták a vendégeket.

Ez a fogadó, annak kristálycsillárokkal és tükrökkel ékesített nagyterme volt a vidéki magyar nyelvű színjátszás egyik bölcsője. Kilényi Dávid, a magyar színészet hőskorának jeles színigazgatója 1827-ben társulatával Baján tartózkodott, innen Szabadkára készült menni. Az volt a törekvése, hogy magyar nyelvű zenés darabokat mutasson be, és ehhez Bácska két híres "Muzsika–Mester"-ét, az akkoriban Baján élő Rózsavölgyi Márkot és a szabadkai Arnold Györgyöt kérte fel, mint a Magyar Kurir 1827. április 13-i számában is olvasható:

Tegnapelőtt butsuzott, és ma egészen elvált Városunktól azon derék Magyar Színjátszó Társaság, melly Kilényi Úr igazgatása alatt 4 hónapig mulatatott bennünket. 18 Személyből áll. Városunkban illy hoszszas tartózkodása elegendőképpen megmutatja mind a' Társaságnak a' maga sorsával volt megelégedését, mind pedig azon bizodalmat, melylyet Bajának érdemes Lakósitól nyert, részint válogatott játékinak előadásával, részint pedig tagjainak illendő magokviseletével. - Mult esztendei Karátsony havának 2-dik napján nyitotta meg Kilényi Úr Játékszínét az úgy nevezett Oroszlány Vendégfogadóban, és azolta mindenestül hatvanegy darabokat játszott Társasága. A' három utolsó előadatok a' Bátskaiakra nézve legszembetünőbbek voltak: mert nevezetesen az 59-ik játékra (Kemény Simon) ama híres Bátskai Muzsika-Mester Arnold György Úr Szabadkai Egyházi Muzsika Kar Igazgatója, a' hatvanadik játékra (Illyés Sapkája) pedig a' Társaság itt léte alatt hasonlókép' híres Bátskai Muzsika Mester Rózsavölgyi (Rozenthal) Úr Baja Városának lakosa készítette a' Muzsikát.

Rózsavölgyi ekkor találkozott Szöllősy Szabó Lajos (1803–1882) színésszel, a későbbi táncművésszel, akivel egy jó évtized múlva, az 1840-es évek elején közösen megalkották az első sikeres magyar "szabályozott" társastáncot, a körmagyart.

 
Az Arany Oroszlán helyére épített színházterem száz évvel a Kilényi–féle társulat szereplése után ismét a bajai zenei élet jelentős eseményének helyszíne lett: itt tartotta első hangversenyét a Bajai Liszt Ferenc Kör 1926. november 15-én (a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Fleischer Antal vezényelte).

A koncerteket a Duna Szállóban (Szentháromság tér 6.), illetve, ha annak terme kicsinek bizonyult, itt, az Oroszlán színháztermében rendezték.
A Liszt Kör, amelynek a neves festőművész, id. Éber Sándor is volt elnöke, 1944-ig 149 hangversenyt szervezett; az 1944. március 19-ére szervezett százötvenedik a német megszállás miatt elmaradt... 

A terem mindmáig számtalan színházi, zenei, táncművészeti programnak ad helyet.

Források:

Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1994
Kemény Simon: Csonka–Bácska Tükre. Homok, 1931
Gál Zoltán: Egy bajai zenepártoló társaság. =bacskaisport.hu

Errefelé lakott Rózsavölgyi Márk

 Baja, Madách utca


 

A mai Madách utcában, ma már pontosan nem meghatározható helyen lakott az 1810-es évek közepétől RÓZSAVÖLGYI MÁRK (1789 k.–1848), a verbunkos utolsó nagy mestere, a csárdás atyja. Mivel akkoriban a muzsikus már meglehetős ismertségnek örvendett országszerte, feltételezhető, hogy inkább a hosszú utca elején lakhatott, közel a zsinagógához és a városközponthoz.

A Madách utca eleje napjainkban

Rózsavölgyi (akkor még Rosenthal) Márk és Baja kapcsolatáról a hegedűvirtuóz–zeneszerző 1834-ben Pesten írott önéletrajzában a következő olvasható:

1813-ban felmondtam állásomat [első hegedűs volt a Magyar Színjátszó Társulatnál] s nagy hangversenykörútra készültem Oroszországba. El is indultam, de mikor Bajára, Bács megyébe kerültem, s ott a legnagyobb sikerrel két hangversenyt adtam, beleszerettem egy ottani nagyon csinos kislányba, s el is vettem feleségül. A mai napig ebből a házasságból egy kislány és két fiú született. Szeretett feleségemmel alig hat esztendeje éltem boldogan és megelégedetten Baján, amikor 1819 április utóján éjjel a tűzvészben minden vagyonomat elvesztettem, 11-től 1-ig ugyanis 375 ház égett le. 

A szép bajai lányt, Szlovák Henriette-et 1814-ben vette feleségül. Ezzel nemcsak hazai, hanem külföldi útjairól is lemondott. Baján harmonikus, örömteli családi életet élt. Itteni hangversenyei anyagilag is sikeresek lehettek, muzsikusként kijárt számára a társadalmi megbecsülés. Egy zenekedvelő helyi földbirtokos, Szentgyörgyi Horváth János személyében olyan pártfogója is akadt, aki pénzt ajándékozott számára, hogy itt maradjon és sokat muzsikáljon. Amikor már három éve élt Baján, egyre többször és hosszabb ideig utazott a Dunántúlra, ahol a nagyobb városokban — a leggyakrabban Pécsett — sikeres hangversenyeket adott, ezáltal jómódúvá lett. Amikor csak tehette, hazament családjához, s mert a zenekedvelő bajaiak is látni, hallani kívánták. A mai Madách utcában — amelynek régi hivatalos neve Újvilág, majd Istvánmegyei utca volt, de a lakosság csak Zsidó utcának nevezte — lakott addig, amíg házát az 1819. április 17-én keletkezett tűzvész el nem hamvasztotta. Elégett minden értéke: könyvei, kéziratai, kottái, bútorai. A koldusbotra jutott zenészt szükségszállásán meglátogatta a város néhány előkelősége, segítségüket felajánlva, de Rózsavölgyi elhagyta Baját, ahol mind ez ideig életének legnagyobb öröme és legnagyobb csapása érte.

Forrás: http://keptar.oszk.hu/027200/027268

Ezután hangversenykörutakat tett, majd a temesvári színházban volt zeneigazgató és szólista. Idézzünk ismét önéletrajzából:

Két évig laktam ott [Temesváron], azután feleségemmel és két gyermekemmel visszatértem Bajára, ahol a legnagyobb lelkesedéssel fogadtak. Itt ismét vidáman éltem kis családommal, főleg zene- és szépírásórákból. Farsang idején egymás után 12 évig a magam zeneigazgatója voltam, minden évben mindenfajta új táncdallamot komponáltam, amelyek mindig nagyon tetszettek. 1824-ben a tek. Veszprém vármegye Veszprémbe hívott Mivel szerzeményeim egész Magyarországon mindenfelé nagyon tetszettek, a tek. Bács vármegye számomra évi 400 Ft kegydíjat biztosított, azzal a feltétellel, hogy mindig Bács vármegyében kell élnem. Mivel azonban láttam, hogy gyermekeim nőnek s egy nagyvárosban sokkal jobb nevelést kaphatnak, ez a gondolat arra késztetett, hogy Pestre költözzem. 1833 májusában tényleg elhagytam Baját, hogy Pestre menjek lakni; ezzel elvesztettem Bács megye kegydíját.

Hogy második bajai tartózkodása idején, 1821 és 1833 között Rózsavölgyi hol élt, esetleg ugyanezen a környéken-e, arról nem szólnak a források. De elképzelhető, hogy abban az évtizedben is errefelé lakott, hiszen a zsidó származású családok jó része a zsinagóga környékén élt.

Ebben az időben, 1822-ben Baján született meg fia, Rózsavölgyi Gyula - aki majd 1850-ben megalapítja a Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadót.

Rózsavölgyi Márk Baján alkotta műveinek egy részét, illetve itteni élményei ihlették azokat. Távozása után szerzeményeit a híres bajai Vajda cigánydinasztia még sok évtizedig játszotta. Bár két ízben is, s összesen majdnem két évtizedig élt Baján, a városban sokáig semmilyen elnevezés nem idézte a verbunkos utolsó nevezetes mesterének alakját. 2010-ben végre a városközpontban egy kis teret neveztek el róla a csárdás-táncoló Guinnes-rekord teljesítése kapcsán.

Források:

Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk. Átdolg., bőv. kiad. Bp. Athenaeum 2000, cop. 2001
Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr Múzeum, 1996
Legány Dezső: A magyar zene krónikája : zenei művelődésünk ezer éve dokumentumokban. Bp., Zeneműkiadó, 1962. /Magyar zenetudomány 4./

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2007-ben készítettem

A bajai Éber Emlékház

 Baja, Jókai utca 19. 

Baja keskeny, csendesen kanyargó utcájában áll Éber Sándor festőművész egykori otthona. Már a család életében valóságos múzeum volt, benne saját képekkel és a környéken gyűjtött népművészeti tárgyakkal.

Id. Éber Sándor (1878–1947) a pécsi tanítóképző elvégzése után a fővárosban Székely Bertalan növendéke lett. A Tanítóképző Intézet

tanáraként érkezett Bajára 1902-ben, ahol két évtizeden keresztül tanított. Művészként elsősorban a monumentális festészet vonzotta: élete során huszonkét templom, illetve iskola falát díszítette kissé szecessziós, néhol magyaros elemekkel tűzdelt seccóival, freskóival.

Harmonikus családi életet élt Baján megismert feleségével. Hét gyermeke közül leánya, Éber Anna (1905-2002) és fia, ifj. Éber Sándor (1909–1985) szintén neves képzőművész lett. A következő nemzedék is büszkélkedhet egy kiváló művész-egyéniséggel: Éber Anna leánya Pártay Lilla táncművész-koreográfus. 

Id. Éber Sándor apja, Éber Márton 1878-tól Szekszárdon az Újvárosi templom kántora és az Augusz–ház zenetanítója volt. Az Éber Emlékház kiállítási tárgyai között ott van díszes karmesteri pálcája, amelyet a Szekszárdi Dalárdától kapott ajándékba:

Fiát gyermekkorától tanította muzsikálni, így a képzőművésszé lett id. Éber Sándor életében a zene is nagy szerepet játszott. 1915 és 1922 között a Bajai Daloskör karnagya volt, s alapító tagja, majd elnöke a bajai Liszt Ferenc Körnek, amely a második világháború előtti időszakban számos jeles muzsikust hívott a városba koncertezni. Ezek a hangversenyek legtöbbször a vendégszerető Éber–házban végződtek, ahol a festőművész műveltsége és jóízű derűje vonzotta a vendégeket. Járt itt többek között Basilides Mária, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő; 1928. április 9-én, húsvét hétfőn este pedig Bartók Béla. Id. Éber ösztönös megértője lett Bartóknak, akiről méltató cikket írt a Bajai Újságba Fényszóró az éjszakában címmel. A festőművész nagy vágya volt, hogy legyen műtermében egy házi orgonája. Ennek hiányában gyakran játszott, improvizált a belvárosi templom orgonáján, s nyilvánosan is fellépett a Liszt Ferenc Kör rendezvényein.

A hangulatos Éber–házat festők — Rudnay Gyula, Nagy István —, írók, esztéták is látogatták, s a műterem a helyi művészeti élet centruma és tanúja lett. Ma nyilvános múzeumként látogatható, miután ifj. Éber Sándor 1985-ben bekövetkezett haláláig hűségesen gondozta és bővítette a hagyatékot.

Forrás: bajaimuzeum.hu

Id. Éber Sándor és családtagjai Baján, a Rókus temetőben lévő családi kriptában nyugszanak.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

 

Források:

Kovács Zita: Az Éber Emlékház. Baja, Türr István Múzeum, 1999

www.bajaimuzeum.hu/eber-emlekhaz

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2007-ben készítettem 

Bajai muzsikusok sírjánál

Baja: Rókus temető

 

A hatalmas gesztenyefák által díszített Rókus utca elején találjuk a Rókus temetőt. Baján született, élt és működött muzsikusok is nyugszanak itt.

A temetőkápolnától balra állhatunk meg Allaga Géza (1841-1913) zeneszerző, karmester, cimbalomművész sírjánál:

Az óbecsei születésű zenész kisgyermek korában költözött szüleivel Bajára. Itt járt gimnáziumba és itt kezdett zenét tanulni. Gál Zoltán helytörténész így írt Allaga bajai gyerekkoráról és muzsikussá válásáról:

A kis Géza tízévesen került a bajai gimnáziumba, a mai III. Béla gimnázium elődjébe. Szüleivel, testvéreivel gyakran muzsikált. Hegedülni, zongorázni, énekelni egyaránt tanult, nem különösebb kedvvel és eredménnyel. Amikor azonban 14 évesen a híres bajai zenetanár, Matuschek Ignác kezdte oktatni, olyan szép előmenetelre tett szert a gordonka-játékban, hogy a következő esztendőben beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Napi 10-12 órákat gyakorolt, és közben a jogot is végezte. Opus 1-e (első kompozíciója) a Bajai emlék címet viseli.

1870-től rövid ideig a bajai tanítóképzőben tanított, majd a fővárosba költözött, s a Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának első gordonkásaként működött. 1880-tól kezdett el a cimbalommal foglalkozni olyan eredményesen, hogy felkeltette Liszt Ferenc figyelmét is, s a Nemzeti Zenedében cimbalom tanszéket létesítettek számára.

Tragikus öregkoráról ismét Gál Zoltánt idézzük:

Amikor Allaga Géza 1898-ban nyugalomba vonult, az egész muzsikus világ bensőségesen elköszönt tőle. Művei ez után is sorra megjelentek, a zenei körök igényt tartottak a jelenlétére. A csapások azonban sorozatosan követték egymást: meghalt imádott felesége, elhunyt édesapja, majd édesanyja is. Egészsége megrendült, hallása megromlott, csak bottal tudott járni. Testvére, Ottó hívására 1909-ben Bajára költözött, annak Vaskúti út melletti szőlőjében töltötte napjait a legnagyobb szeretet és gondoskodás közepette. Újabb csapás érte, amikor meghalt veje, Csapody István szemészprofesszor, aki hét árvát hagyott hátra. Özvegye hívta édesapját, Allaga Gézát, hogy költözzön hozzá Budapestre. Ebben meg is maradtak, az idős zeneszerző azonban másként határozott. Nem akart senkinek sem a terhére lenni. Önkezével vetett véget életének 1913 augusztusában. A bajai Rókus temetőben alussza örök álmát, a kápolna közelében.

A Rókus temetőben nyugszik Herr György (1888-1960) karnagy, zenetanár:

A nagybecskereki születésű Herr az első világháborúban orosz fogságba esett. Tomszkban elvégezte a zeneiskolát, amelynek később tanára lett, majd Moszkvában opera-karnagyi tanfolyamot látogatott. 1924-ben Minszkben opera-karmesterré választották. 1925-ben került haza. Baján telepedett le és a Bajai Daloskör karnagyaként és a Tanítóképző zenetanáraként működött.

Szüleivel közös sírban nyugszik a kiváló zongoratanár, Recska Ilona (1897-1970). A Liszt Ferenc Zeneiskola alapító tanári karának tagja volt. Nyugdíjazása után otthonában is tanított.

A Rókus temetőben nyugszik Petz Vilmos (1902-1979) kántortanító, karnagy és lánya, Petz Eszter (1930-2006) ének-zene tanár:

A temető bejáratától jobbra, a kerítés melletti sorban, egyszerű betontömbbel fedett családi sírban nyugszik a bajai születésű legendás karmester, pedagógus, egyházzenész Lukin László (1926-2004). 1950-től nyugdíjazásáig a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, s mellette személyesen és a televízión keresztül több nemzedéket nevelt zenehallgatásra, zeneszeretetre. Baja díszpolgárának ma a városban általános iskola viseli a nevét, emléktáblát a zeneiskolában avattak tiszteletére.

A kápolnától jobbra lévő kriptában, családtagjai körében nyugszik id. Éber Sándor (1878-1947) festőművész, aki Baja második világháború előtti zenei életének is jeles alakja volt mint a Bajai Daloskör karnagya, valamint a bajai Liszt Ferenc Kör alapító tagja és elnöke.

Források:

Herencsár Viktória: Cimbalmos ősök nyomában I. Allaga Géza (1841-1913). Magánkiadás, 2001
Gál Zoltán: A cimbalom atyjának nevezték. = www.bacskaisport.hu (2007)
Kemény Simon: Csonka-Bácska Tükre. Homok, 1931

A fényképeket 2007 őszén készítettem