Côte-Saint-André, 69 rue de la République: Hector Berlioz szülőháza és múzeuma (Musée Hector Berlioz)
Franciaország, Auvergne-Rhône régió, Isère megye
Côte-Saint-André egy kis, alig ötezer lélekszámú városka Franciaország délkeleti részén.
Itt született az európai romantikus zene egyik legnagyobb alakja, Hector Berlioz 1803. december 11-én és itt élt 18 éves koráig. Szülőháza még áll, ma múzeuma látogatható benne.
A kétemeletes városi ház 1680-ban épült. Valamikor 1730 előtt került Berlioz dédapja tulajdonába, aki ma látható formájára alakíttatta. A család egészen 1848-ig itt élt, a zeneszerző édesapja haláláig.
Berlioz apja, Louis Joseph Berlioz a délvidék egyik gazdag családjának leszármazottja volt. Orvos lett, de inkább csak kedvtelésből praktizált, elsősorban a környék szegényeit gyógyította. Otthonában a tudomány és az irodalom megértésre és művelésre talált: szabad szellemű, felvilágosult humanista volt, gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Segítette Hector zenei képességeinek kibontakozását zenetanárok szerződtetésével, ám azt szerette volna, ha a zene csak kedvtelés marad és ő is orvos lesz. Így fia, miután Grenoble-ban letette az érettségi vizsgát, 1822 őszén Párizsba utazott és orvostanhallgató lett. A zene azonban erősebbnek bizonyult, s bár apja nagyon nehezen adta be a derekát, Hector végleg a zeneművészet mellett döntött.
Szülőházának utolsó tulajdonosa, a Berlioz-rajongó gazdag Madame Dumien a házat a Berlioz Társaságnak adományozta, mely 1935-ben Berlioz múzeumaként megnyitotta a nyilvánosság számára. Az épületet 1942-ben műemlékké nyilvánították. Már 1885-ben, halála után alig több mint másfél évtizeddel megjelölték emléktáblával.
 |
| hberlioz.com |
Ma is eredeti dekorációk találhatók benne, mint például egy XVI. Lajos stílusú freskó az ebédlőteremben. Eredetiek a parketták és a festmények is, amelyeket 19. századi bútorok egészítenek ki. A képgyűjteményben portrék, olajfestmények, metszetek, eredeti fotográfiák találhatók a zeneszerzőről, családtagjairól és azon kortársairól, akikkel pályája során kapcsolatban állt. A kéziratgyűjteményben levelezés, kották, partitúrák, jegyzetlapok, kéziratok találhatók, köztük Berlioz és apja eredeti levelei és családi jogi iratok. A múzeumban eredeti hangszerek is láthatók: egy Erard zongora, amelyet Berlioz 1857-ben unokahúgainak vásárolt, mellette flageolet (egyenes fuvola), klarinét, gitár, pianoforte. Berlioz itt, otthonában tanult meg gitározni és fuvolázni, a hangszerjáték sokszor átsegítette kamaszkora nehéz pillanatain... A könyvtárban első kiadású művei és a róla szóló irodalom található, köztük az első Berlioz-monográfiákkal. Itt őrzik Edouard Colonne (1838-1910), a kor híres karmesterének hagyatékát is.
 |
| Berlioz szobája |
 |
| A nagy szalon |
Ma a látogató bejárhatja a teljes Berlioz-lakást: első szintjén a 19. század atmoszféráját tökéletesen megőrző konyhát, a kis ebédlőt, Berlioz doktor és mellette Hector egykori szobáját; a második szint helyiségeit, a könyvtárszobát, a nagy szalont és azt a szobát, amelyben Hecor a világra jött; a harmadik szinten pedig nővérei, Adèle és Nanci lányszobáit.
A városban 1994 óta minden évben megrendezik a Berlioz Fesztivált a legjobb francia és európai zenekarok, szólisták, tehetséges fiatal művészek közreműködésével.
Források:
http://www.hberlioz.com/LaCote/BerliozLacoteF.html
https://fr.wikipedia.org/wiki/Mus%C3%A9e_Hector-Berlioz (egy kivételével innét származnak az illusztrációk)
Kroó György: Berlioz. Gondolat kiadó, 1980
