Bécs, Parkring 1. Stadtpark
Ausztria
A világvárossá fejlődött Bécs első nyilvános parkjaként 1864-ben nyitották meg, 64 hektáron. A róla elnevezett körút-szakasz, a Parkring külső peremét szegélyezi. Tervezésében a szakember Rudolph Siebeck mellett egy tájképfestő, bizonyos Joseph Sellény is közreműködött.
Bár a város közepén található, a Stephansplatzról egy kellemes sétával könnyen megközelíthető, mégis a nyugalom oázisa.
Hosszában, majdnem a közepén kis folyócska szeli át: ez a Wien folyó (patak), amely árvízveszély miatt régóta nagyrészt a föld alatt fut, csak utcanevek és a Theater an der Wien színház elnevezése emlékeztet rá. A Stadtparkban szabadon látjuk éppen csak csörgedezni, de monumentális építészeti felvezetéssel, amelyet a bécsi szecesszió nagymestere, Otto Wagner tervezett.
Már az utcáról jól látható a Kurszalon romantikus, neoreneszánsz épülete. Eredeti rendeltetése kávéház és étterem, ám amióta 1868-ban koncertet adott benne Johann Strauss, a zene otthonává vált. Ma is látványos, elsősorban operett-koncertek színhelye.
A park világhírű attrakciója Johann Strauss aranyozott szobra. Nem egyszerűen egy szobor, hanem Strauss személyén keresztül a bécsi keringő emlékműve, apoteózisa.
Régóta tervezték, de a világháború miatt csak 1921. június 26-án sikerült felavatni az Edmund Hellmer jegyezte emlékművet. Az aranyozott bronzszobor fehér márványrelief előtt áll, amelyen ifjak és leányok éppen kikelnek a Duna hullámaiból.
Nem ez az egyetlen zeneszerző-szobor a parkban, bár kétségtelenül a leglátványosabb. A többit felállításuk időrendje szerint vegyük szemügyre:
Schubert nagyszabású emlékművét 1872-ben a Bécsi Férfidalegylet állíttatta. Carl Kundmann szobra Schubertet ülve, jegyzetfüzettel és ceruzával ábrázolja. A talapzat Theophil Hansen által készített domborművei a hangszeres és a vokális zene allegóriái. Schubert persze a valóságban a szobornak éppen ellentéte, egy szerény, feltűnésmentes figura volt, aki csak barátai között tudta elengedni magát. Az emlékmű már az ő alkotói nagyságát átlátó utókor üzenete…
1899-ben avatták fel a parkban Anton Bruckner emlékművét, amelynek talapzatán egy múzsa térdelt a zeneszerző mellszobra alatt, és emelte őt mintegy piedesztálra. A Bruckner-portrét Viktor Tilgner készítette, a múzsát Fritz Zerritsch faragta. Ennek ma már csak egy egyszerűsített változatát láthatjuk, mivel az emlékművet vandálok többször is megrongálták. Ezért áthelyezték a Régi Egyetem belső udvarára, helyére pedig a portrészobornak csak egy másolatát helyezték ki – a múzsa nélkül.
1980-ban két operettszerző szobrával bővült a zeneszerzők emlékműveinek sora.
Robert Stolz szobrának alkotója Rudolf Friedl.
Lehár Ferenc emlékműve Franz Coufal alkotása, aki a hagyományos, szinte konzervatív portrészobrot expresszív kubista háttér előtt helyezte el.
A Kurszalon melletti virágóra a Stadtpark jelmondatát is megjeleníti: „A mi kertünk”. És ez valóban így van: a bécsiek magukénak érzik, pihennek, piknikeznek a hatalmas füves területeken, amelyeken nemhogy nem tiltják a fűre lépést, hanem kezdettől erre a célra szánták őket. Turisták se hagyják ki, hiszen a városnézés üdítő, pihentető színfoltja lehet!
 |
| A blogger is járt ott 😊 |
Az emlékhelyről már írtam korábban, ennél sokkal részletesebben, különösen a Strauss-emlékmű felállításának történetéről. Így érdemes ellátogatni a Papageno oldalon erre a címre: BÉCS A STADTPARKBAN IS ZENESZERZŐINEK HÓDOL
