Itt nyugszik Darius Milhaud

Aix-en-Provence: Szent Péter-temető (Cimetière Saint-Pierre)

Avenue des Déportés de la Résistance Aixoise

Franciaország, Provence-Alpes-Côte d'Azur régió, Bouches-du-Rhône megye

 

 

Aix-en-Provence egykor Provence fővárosa volt, ma gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa.

Ezt a temetőjét 1824-ben alakították ki a város Saint-Pierre városrészében. 1837-ben itt helyezték el az óváros templomai körül nyugvók földi maradványait és síremlékeit.

pompesfunebrespaysaixois.fr

 

Itt találhatók Aix-en Provence legfőbb háborús emlékművei és a szolgálat közben elhunyt csendőrök emlékműve. Itt van Paul Cézanne festőművész és Zola édesapjának sírja is.

A bejáratnál interaktív térkép található a síremlékek adataival, amely név szerinti keresést is lehetővé tesz.

Itt nyugszik, a temető zsidó részében az 1974. június 22-én Genfben, 81 éves korában elhunyt Darius Milhaud. A zeneszerző végakarata volt, hogy felnevelő városában helyezzék örök nyugalomra. Sírján szerény, négyszögletű zsidó kőtömb áll. 2008 óta vele alussza örök álmát felesége, Madeleine Milhaud. Ő színésznő volt, férje múzsája és több operájának szövegkönyvírója. Több mint harminc évvel túlélte őt: 106 éves korában. 2008. január 17-én hunyt el.

 

landrucimetieres.fr

Darius Milhaud további emlékhelye a Zenevándor blogban:

Aix-en-Provence: 2, place Barthélémy Niollon: Gyermekkorának színhelye

 

Darius Milhaud gyerekkorának helyszíne

Aix-en-Provence: 2, place Barthélémy Niollon

Franciaország, Provence-Alpes-Côte d'Azur régió, Bouches-du-Rhône megye



 

Provence egykori fővárosa a Saint Victoire-hegy által védett helyen, Marseille-től 30 km-re északra fekszik. Ma gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa.

Ebben a 17. századi, 1670-ben épült, Logis du Bras d’or-nak (Aranykar) nevezett házban töltötte gyermekkorát Darius Milhaud.

Forrás: monumentum.fr

A lexikonok, életrajzok szerint itt is született 1892. szeptember 4-én, de Armand Lunel: Mon ami Darius Milhaud (Barátom, Darius Milhaud) című könyve szerint anyai nagyszülei házában, Marseille-ben látta meg a napvilágot.

Zenei tehetsége korán megmutatkozott: három éves korában zongorán lejátszotta az utcán hallott olasz dalt. Később hegedülni tanult, koncertekre járt. A helyi Mignet gimnáziumban tanult, ott volt osztálytársa Armand Lunel, aki később az említett könyvet írta róla. Amikor már a párizsi Conservatoire-ban tanult, akkor is mindig hazajött ebbe a házban vakációzni.

A családi otthont megörökítette önéletrajzi könyvében, mely magyarul Életem partitrúrája címmel jelent meg (ford. Justus Pál, Zeneműkiadó 1964):

Házasságkötésük után szüleim Aix-en-Provence-ban rendezkedtek be az „Aranykar”-ban. Ebben az öreg házban pergett le a gyermekkorom. Igen korán megnyílt a szívem a környező tájra, és érzékenyen fogtam fel az ismerős zajokat. Az Aranykar a város közepén épült azon a kis téren, ahol az Avignoni út és a Sextius sétány találkoznak. Szobám ablakából végigláttam a Sextius sétányon egész a Gyógyforrás épületéig, s ez valóban szórakoztató volt, főként vasárnapokon! Bámultam a kordékat, az öszvéreket, a sokféle holmit és a parasztokat, akik kék köpenyben voltak, mint Cézanne képein, s hosszan üldögéltek, ittak és kártyáztak a kávéházakban. Volt egy „déli szobánk”, éppen az én szobámmal szemben; főként ebben a szobában éltem: a játékszobám, a tantermem, majd a zeneszobám volt. … Lakásunk az Aranykar egész első emeletét foglalta el. A földszinten apám rendezte be mandulakereskedelmi cégének irodáit (a céget még nagyapja alapította 1806-ban). 

Milhaud megérte, hogy 1967-ben emléktáblával jelölték meg gyerekkorának és ifjúságának házát.

Forrás: http://www.paca.culture.gouv.fr

Már betegen az ünnepségen (Forrás: www.paca.culture.gouv.fr)

Hallgassuk meg egy zenekari művét, melyet szülőföldje, Provence inspirált: