Ahol megelevenedik a Verdi-operák világa

Busseto: via Ferdinando Provesi 35.
Villa Pallavicino: Verdi Múzeum

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

A város délnyugati részén nyárfasortól övezett úton juthatunk el a Pallaviciniek egykori nyári rezidenciájához.

Forrás: Di Marco Musmeci - Opera propria, CC BY-SA 3.0

A monumentális villa, amely egy halastó közepén kialakított mesterséges szigeten áll, 1518-ban épült reneszánsz stílusban. Hamarosan a várost uraló Pallavicino családé lett, akik nyári rezidenciaként használták. 1533-ban itt látták vendégül V. Károly császárt, akit lenyűgözött a sakktábla-szerűen tervezett tökéletesen szimmetrikus épület. Tíz év múlva itt találkozott V. Károly és III. Pál pápa.

Az idők folyamán az épületet tovább alakították, díszítették barokk, majd rokokó stílusban, de szerencsére alapvetően nem változtattak rajta.

1959-ben a villa Busseto városáé lett, benne helyezték el a városi múzeumot (Museo Civico). Teljes felújítás után 2009-ben az intézményt mint Giuseppe Verdi Múzeumot nyitották meg.

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

A helytörténeti emlékek mellett a múzeum bemutatja a Bussetóban felnőtt Verdi zeneszerzői életművét olyan módon, hogy operái közül a legfontosabb 27 mű egy-egy termet vagy teremrészletet kapott. E termeket az egyes operák ősbemutatóinak díszlettervei alapján rendezték be. Bennük látványos dekorációkat, korabeli plakátokat, ábrázolásokat helyeztek el, amelyeket a kiállított jelmezek koronáznak meg. Természetesen az egyes termekben az illető opera zenéje szól.

A Traviata és a Rigoletto terme:

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

Az Otello terme:

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

A Nabuccótól a Falstaffig terjedő sétát kiegészíti a Requiem Rossininek és Manzoninak szentelt terme és Verdi szalonjának látványa. Így, teremről teremre sétálva merülhet el a látogató Verdi műveinek világában. 

Itt a termek alaprajza:

Eredeti Verdi-relikviákat a városközpontban, a Casa Barezziben láthatunk, így a két múzeum remekül kiegészíti egymást.

A Barezzi-ház

Busseto: via Roma 119. Casa Barezzi

Olaszország, Emilia–Romagna régió, Parma megye

Éppen szemben Busseto központi épületével, a történelmi Roccával, áll a fő utcai palotasor egyik legnevezetesebb épülete, Giuseppe Verdi egyik fontos emlékhelye és múzeuma, a Barezzi–ház.

Ezt a két képet kedves útitársam készítette:

Tulajdonosa, Antonio Barezzi (1787–1867) élelmiszer- és borkereskedő. Szenvedélyes zenekedvelő, öt hangszeren játszott. Alapító tagja volt a bussetói filharmonikus zenekarnak, mely próbáit Barezzi otthonában, a nagy emeleti szalonban tartotta. Ma egykori házának homlokzatán márványtábla őrzi emlékét:

Forrás: museocasabarezzi.it

A közeli Le Roncole faluban élő Carlo Verdi boltos és fogadós Antonio úrtól szerezte be az áruit. Amikor kiderült kisfia, Giuseppe zenei tehetsége, megmutatta őt Barezzinek. Ezzel el is dőlt a leendő nagy operaszerző sorsa: Antonio Barezzi személyében önzetlen pártfogóra lelt, aki gondoskodott taníttatásáról a bussetói gimnáziumban és zeneiskolában, fizette szállását és kijárt számára egy szerény ösztöndíjat a segélyező egylettől. Verdi gyerekkorától szinte naponta megfordult a házban, összebarátkozott Antonio úr gyerekeivel. Itt jutott először igazi zongorához és részt vehetett a zenekar próbáin a szalonban. Ahogy teltek az évek, később vezényelte is őket és darabokat írt számukra, majd hivatalosan is ő lett a karnagyuk. Volt idő, amikor itt is lakott, mert a szomszédban brutálisan meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt, és Signora Barezzi nyugodtabb lett, hogy még egy férfi került a házba, még ha ez a férfi csak 18 éves volt is...
Margheritával, Barezzi elsőszülött lányával a gyerekkori jó pajtásság után szerelmesek lettek egymásba és Antonio úr nem ellenezte a kapcsolatot: akkor már biztos volt Verdi nagy tehetségében és minden erejével segítette őt a pályakezdésben. A fiatalok 1836. május 4-én a ház háta mögötti kis templomban házasodtak össze; az esküvői vacsorát itt, a szalonban tartották.

A négy év után megözvegyült, kicsi gyermekeit is elveszített Verdi mindvégig apósának szólította Barezzit, akit nagyon szeretett és haláláig rendkívül hálás volt neki. Később is meglátogatta itt a házban, második feleségével, Giuseppinával együtt. Itt voltak Barezzi halálos ágyánál is, aki addigra világhírűvé vált veje karjaiban hunyt el 1867. július 21-én. 

A Barezzi–ház az egyik legfontosabb Verdi-emlékhely. Ma múzeum és a Verdi Társaság (Associazione Amici di Verdi) székhelye. Szerencsére sok fontos berendezési tárgya megmaradt, így például a nevezetes szalon szinte eredeti formájában látható.

museocasabarezzi.it

Belépve valósággal Verdi korában érezhetjük magunkat: a bútorok, a képek, a dekoráció mind az 1800-as éveket idézik. Az 1600-as évekből származó kőkandalló felett ott van Antonio Barezzinek halála után, egyetlen fényképe alapján 1877-ben festett portréja. Az ablak előtt az a bécsi Tomaschek fortepiano áll, amelyet Barezzi 1835-ben vásárolt, s amelyiken gyakran játszott a fiatal Verdi. Ezen a hangszeren komponálta  A két Foscari című operáját, és ezen játszotta a Nabucco híres kórusának dallamát, hogy megkönnyítse a szomszéd szobában Barezzi haldoklását...

Oldalt Margherita testvérének, Demetriónak és feleségének portréi, ők őrizték meg a család bútorait. Középen, egy vitrinben Verdi halotti maszkja és kezének másolata, amelyet a halála utáni napon készített Luigi Secchi (az ő későbbi műve a közelben 1913-ban felavatott nagy Verdi-emlékmű).

Forrás: ibcmultimedia.it

A jobb oldali falon, középen ott van Margherita portréja, amelyet nagybátyja, a festő Stefano Barezzi készített Margherita és Verdi esküvőjére. Ebben a szalonban tartották az esküvői ebédet. A családi ebédlőasztal, amely mellett ültek, a következő terem közepét foglalja el, rajta kiállítási tárgyakkal. Ebben a második teremben  a fiatal Verdi több portréja is látható, köztük a legelső róla készült kép,  Stefano Barezzi 1836-ban, Verdi házasságkötésére készített szénrajza.

Forrás: ibcmultimedia.it

Megtekinthetjük a fiatal Verdi két komponálási gyakorlatának eredeti kéziratát, Barezzi Verdi továbbtanulásának ügyében írt levelét és számos értékes kéziratot. Látható Verdinek az a levele is, amelyben „apósának, jótevőjének és barátjának” ajánlja Macbeth című operáját.

A nevezetes ebédlőasztal

Felirat igazolja, hogy ennél az asztalnál zajlott az esküvői lakoma

A múzeum megemlékezik Verdi egyetlen tanítványáról, a bussetói születésű Emanuele Muzióról (1821–1890), akit Verdi úgy segített és pártfogolt, ahogyan őt korábban Antonio Barezzi. Látható Verdi első mesterének, a bussetói filharmonikusok karmesterének, Ferdinando Provesinek egyetlen fennmaradt portréja. Verdi-operaelőadásokról is számos dokumentumot őriznek, külön kiemelve a helyi színházat.

Mint olasz földön általában, Bussetóban járva is érdemes figyelni a múzeum nyitvatartási idejére, mert a Casa Barezzi is bezár a déli szieszta idején... Pontos információkat ITT találhatunk.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2016 augusztusában készítettem