Bartók, látogatóban első feleségénél

 Szekszárd, Bezerédj utca 14.

 

 

A Béla király térről kiinduló utca bal oldalán találjuk a kétszintes lakóházat.

Járt benne Bartók Béla, aki első feleségét és fiát látogatta meg itt.

Bartók 1909 novemberében kötött házasságot magántanítványával, Ziegler Mártával. Egy gyermekük született, az apjára rendkívüli módon hasonlító ifjabb Bartók Béla, aki később jelentős, forrásértékű könyveket publikált édesapjáról.

1923-ban a házaspár elvált, Bartók zeneakadémiai növendékét, Pásztory Dittát vette feleségül.

Hamarosan Ziegler Márta is új családot alapított: 1925-ben férjhez ment unokatestvéréhez, Ziegler Károly mérnökhöz és Szekszárdra költözött. Egy ideig ifjabb Bartók Béla is vele élt.

Ez a ház akkor a Szekszárd-Bátai Árvízmentesítő Társulaté volt, ott volt mérnök Ziegler Károly, így szolgálati lakás lehetett, ahol az új házaspár élt. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány. 

Érdekes megjegyezni, hogy a cég, így Ziegler Károly főnöke egy bizonyos Molnár Sándor volt, akinek Miklós fia aztán Mészöly Miklós néven jelentős író lett. Gyerekkorában tanította őt Márta zongorázni...

Bartók Béla válásuk után is törődött feleségével, segítette abban, hogy zongoratanárként érvényesüljön, mert felelősséget érzett anyagi helyzete iránt. Szekszárdon először 1927. január elején látogatta meg a Ziegler-házaspárt, akik akkor várták első gyermekük születését. Bartók sietett levélben az első menyét nagyon szerető édesanyját tudósítani:

M.-ék [Mártáék] nagyon szép csendes kis lakásban laknak.

Ebben a levélben mesélt a város határában tett "egzotikus" kirándulásukról is.

Végül idézzük a jeles szekszárdi helytörténészt, Töttős Gábort, mit írt a házról:

Bejáratánál két marcona kerékfordító öntöttvas oroszlán emlékeztet a hintós világra. A kapu fölött szőlőfürtöt tart két hasonló nemes sörényes. Nem tudjuk, Bartók Béla, aki az 1920-as években többször megfordult itt első feleségénél, vajon hogyan őrizte emlékezetében. Ifj. Bartók Béla számára, aki gyermekként hosszabb időt töltött a házban, bizonyára kedves emlékként idéződött.

 

Abban téved a leírás, hogy Bartók többször is járt volna itt, a források szerint ez volt az egyetlen alkalom; de rendszeresen levelezett volt feleségével, akit "Édes Márta"-ként szólított meg...

ez inkább egy griff, vagy sárkány...

Az épület ma is a vízügyé, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság megyei szervezete működik benne.

 

Bartók Szekszárdon kirándult

Szekszárd, Szűcsény-szurdik

 

Szekszárd sajátos része a Felsőváros északi nyúlványában, a szőlőhegyek felé vezető részen a löszbe mélyen bevágódott vízmosások, amelyek egész rendszert alkotnak. A Szűcsény-szurdik löszfalába valaha pinceszerű odúkat vájtak, amelyeket még az 1960-as években is használtak lakásnak.

 

googlemaps

 

Egy alkalommal, 1927. január 9-én kirándult ide Bartók Béla.

 

Ziegler Márta, még Bartók feleségeként

 

Első feleségét és vele élő fiukat, ifjabb Bartók Bélát jött Szekszárdra meglátogatni. Bartók, mint köztudott, nem egészen másfél évtized után, 1923-ban elvált első feleségétől, Ziegler Mártától és Pásztory Dittával kötött házasságot. Márta 1925-ben hozzáment unokatestvéréhez, Ziegler Károly mérnökhöz, akivel Szekszárdon élt, s velük első házasságából született fia is.

Bartók válásuk után először 1927 januárjában látogatta meg Szekszárdon a Ziegler-házaspárt, ekkor vitték kirándulni. Benyomásairól édesanyjának a következőket írta:

 

Tegnap nagy, 2 órás kirándulást tettünk a szöllőhegyekbe. Egy szakadékban vezet oda az út, a szakadék egyik oldalán legkevesebb 20 barlanglakás, egészen szabályszerű ablakokkal, tornáccal, házszámmal. Szinte Afrikában érzi magát az ember...

 

Biztosan nem véletlen, hogy Afrikára asszociált Bartók, hiszen 1913-ban még Mártával járt népzenegyűjtő úton az algériai Biskrában és környékén, ott láthatott hasonlót... 

 

A szurdikokat ma már tanösvénynek hívják és jeles turistacélpontok. A Csodahelyek blogban fényképek kíséretében több érdekességet is olvashatunk róluk.

A pápai Griff szálló zenei emlékei

Pápa, Fő tér 15./Fő utca 1. Arany Griff Hotel

 

 

A Fő tér és a Fő utca sarkán áll a Griff Szálló copf stílusú, 1780–1790 között emelt, 1870 körül némileg átalakított épületegyüttese. 

 

Nevét az Esterházy család címerállatáról kapta. A Fő utca felőli oldalt Kapuszínnek is nevezik, ugyanis az emelet alatti részen nyílik a város sétálóutcájának, a Kossuth utcának a bejárata. 

A ház másik része a szálloda. Ma is meglévő patinás tánctermében, az ún. Tükörteremben egykor színi előadások és megyebálok zajlottak. Testőrtiszt korában táncolt itt leendő feleségével, Szegedy Rózával Kisfaludy Sándor. Később Mikszáth Kálmán volt jelen egy itt tartott táncmulatságon, s ez az élmény inspirálta A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényének báli jelenetét.

 

Az 1830-as évek közepétől egy bizonyos Frank Ignác volt a szálló és vendéglő bérlője, 1849 után pedig fia, a fordulatos életű, nótaszerzőként ismertté vált Szabadi Frank Ignác vette át az üzletet, s vezette 1861-ig. Mint a korabeli sajtóban is olvasható, számos csárdása született itt, a Griff falai között. Ezeket külföldi vendégszereplésein is játszotta a kor leghíresebb prímása, Patikárus Ferkó. Hírlik, hogy a Lujza-csárdást Bizet is hallotta, s ez inspirálta Carmenjének Torreádor-dalát. Szabadi Frank szerzeménye többek között a Nem loptam még életemben című máig közismert magyar nóta, s az ő dallamára éneklik a Befordultam a konyhára című Petőfi-verset.

A 19. század folyamán a Griff volt a pápai társas élet központja. Itt alakult meg 1834-ben, Széchenyi István kezdeményezése nyomán, az országban az elsők között a pápai kaszinó. E jeles eseménynek 1999-ben felavatott vörös márványtábla állít emléket a nagyteremben.

 

A 19. század legelejétől 1881-ig, a pápai kőszínház megépítéséig a városba érkező különböző színtársulatok túlnyomórészt a Griff nagytermében tartották előadásaikat. Játszott itt Déryné, Kántorné, majd Blaha Lujza. Ám közben itt zajlott egy olyan epizód, amelyet az irodalomtörténet is számon tart.

1842-ben a Komáromy Samu és Szákfi József közös igazgatása alatt álló színtársulat érkezett Pápára. A Griff nagytermében tartott előadásaiknak rendszeres látogatója volt két pápai diák, akik maguk is színészi–művészi vágyakat melengettek szívükben: Petrovics Sándor és Jókay Móric. A társulat vezető színésznője Szatmáryné Farkas Lujza volt, aki elbűvölte a kamasz Petőfit, s Jókaival tiszteletüket kívánták tenni a művésznőnél. A hölgyet azonban éppen egy kolléganőjével civakodva találták a Griff folyosóján. Petőfi – kiábrándulva – ekkor írta meg Szín és való című költeményét. De legalább lett annyi elégtétele, hogy ezzel a versével a kollégium pályázatán ő nyerte el a két arany pályadíjat.

A Griff nagyterme hangversenyek színhelye is volt. Játszott itt Reményi Ede, az ifjú Hubay Jenő és mások.

Külön kell szólni egy egészen kiemelkedő koncertről, azért is, mert gyönyörű folytatása is lett ugyanebben a teremben: 1937. február 22-én a Pápai Közművelődési Egyesület meghívására szonátaestet adott Bartók Béla és Gertler Endre.

A Bartóknál negyedszázaddal fiatalabb hegedűművész addigra kivételes európai karriert mondhatott magáénak. Brüsszelben élt és Bartókkal ekkor koncertezett először. Műsorukon Bach és Mozart egy-egy műve mellett Beethoven Kreutzer-szonátája és Bartók 1. rapszódiája szerepelt, valamint Bartók néhány szóló-darabot is előadott. A zongora, amelyen játszott, ma a Bartókról elnevezett pápai zeneiskola féltve őrzött kincse.

A nagyteremben 1996-ban, a szálló helyreállítás utáni újbóli megnyitásán Bartókra emlékező vörös márványtáblát lepleztek le:

 

EBBEN AZ ÉPÜLETBEN 

AZ ARANY GRIFF SZÁLLÓBAN – 

KONCERTEZETT 1937. FEBRUÁR 22-ÉN 

BARTÓK BÉLA 

A VILÁGHÍRŰ MAGYAR ZENESZERZŐ 

ÉS ZONGORAMŰVÉSZ 

AZ EMLÉKTÁBLÁT ÁLLÍTTATTA 

1996. MÁJUS 24-ÉN 

VÉGI ANDRÁS ÉS PÁPA VÁROS 

ÖNKORMÁNYZATA

E koncert után napra pontosan hatvan évvel később, 1997. február 22-én ugyanebben a teremben emlékhangversenyt rendeztek, amelyen részt vett az akkor kilencven éves Gertler Endre – aki aztán a következő év nyarán el is hunyt. Ő már ilyen idősen nem játszott, hanem egy kiváló tanítványát és zongorista partnerét hozta el, viszont bevezetőt mondott a koncerthez: megosztotta a közönséggel felbecsülhetetlen jelentőségű élményeit Bartók Béláról, melyeknek summája ez volt: „Bartóknál becsületesebb ember nem volt a világon.”

Veszprémi Napló 1997. márc. 6.

 

Gertler Endre akkor már láthatta a Bartókra emlékező vörösmárvány táblát. Ám még aznap este, a koncert zárásaként – jelenlétében – újabb emléktáblát avattak fel, amelyen már meg is örökítették a régi koncert méltó utójátékát:

 

E TEREMBEN 

EMLÉKHANGVERSENY 

RENDEZÉSÉRE KERÜLT SOR 

A 60 ÉVVEL EZELŐTTI 

BARTÓK — GERTLER 

KONCERT TISZTELETÉRE 

GERTLER ENDRE 

RÉSZVÉTELÉVEL PÁPÁN 

1997 FEBRUÁR 22-ÉN

 

Az emlékhelyről részletesebben és jóval több képpel, dokumentummal írtam a Papageno poldal Kataliszt blogjában, két részben, az elsőben a színházi előadásokról, a másodikban a koncertekről. 

 

 

 

 

 

Ifjú titánok Szegeden

Szeged, Dugonics tér 2.

 

 

A romantikus stílusú Vajda-ház 1860-ban épült Hoffer Károly tervei alapján. Szép, öntöttvas erkélyrács és karos gázlámpák díszítik. 

 

Egykor itt lakott a Bauer család; az ő fiuk, Bauer Herbert Balázs Béla néven lett költő, filmesztéta, akinél megfordult két barátja, Bartók Béla és Kodály Zoltán is.

Az ifjú Bauer Herbert mint Eötvös-kollégista ismerte meg Kodályt, akivel egy ideig szobatársak voltak, s közeli barátok lettek. Így hívta meg az akkor 24 éves Kodályt a szülői házba. Látogatásáról így írt Kodály-monográfiájában Eősze László:

1905 tavaszán Szegeden találjuk Kodályt. Bauer Herbertéknél tölt egy hetet. Herbert és húga, Hilda, valamint az a vidám társaság, amely körülveszi őt, gondoskodik róla, hogy kipihenje és elfelejtse a szakvizsga fáradalmait. Friss erőt gyűjt a további munkához. Sokat csatangol a szegedi tanyákon, a Tisza partján. Séta közben fűzfa sípokat farag. Bejárja Tápé, Rókus, Szőreg, Deszk vidékét. Béresektől, halászoktól jegyez le dallamokat, ezeket otthon zongorán lejátssza, megharmonizálja.

A következő évben Bartók is volt itt vendég, 1906. augusztus 24. és szeptember 4. között.

Balázs Béla húga, Schilling Oszkárné Bauer Hilda (1887–1965) egy 1960-ban írt levelében így emlékezett Bartók látogatására:

Pontosan emlékszem, hogy fivérem, Balázs Béla, levelet írt édesanyámnak, hogy hangoltassa fel a zongorát, mert Bartók Béla jön. Bartók nálunk szállt meg a Dugonics tér 2. szám alatti lakásban, és kb. tíz napig volt nálunk, onnét járták Balázs Bélával a Szeged környéki falvakat. 

Bartók, ha nem járta a vidéket, nálunk otthon tartózkodott és dolgozott. Sokat zongorázott. Nem tudok róla, hogy bárkit meglátogatott volna. Ellenben Juhász Gyula sógora, a kitűnő muzsikus, König (később Király) Péter mindig nálunk tartózkodott, ha Bartók otthon volt. Rendkívül tisztelte Bartókot. Mikor elutazott, és kikísértük a vonathoz (az éjszakai 1 órás személyvonathoz, mert az olcsóbb, mint a gyors), König Péter velünk volt, együtt ültünk a vasúti vendéglőben.

Érdekes, hogy akkor, "ifjú titán" korukban Balázs Béla elég külsőségesen, felületesen értékelte Bartókot. Később aztán, amiben része lehetett az ő irodalmi műveire megkomponált két Bartók-műnek (A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi) nagyon is helyre tette magában Bartókot és ezt írta: 

Én csak egy igazi hőst ismertem: Bartók Bélát. Áldott ezért az én sorsom. Szememmel láttam az ember legmagasabb erkölcsi értékét.

Erről a kérdésről többet olvashatunk a Papageno oldal Kataliszt blogjában, ahol korábban már írtam az emlékhelyről. Ott adtam meg felhasznált forrásaimat is. 

A Bauer család egykori lakóházának homlokzatán Balázs Béla 1954-ben állított emléktáblája fölé 2002-ben helyezték el Tóth Sándor által készített portrédomborművét, amely korábban a Balázs Béla Úttörőház épületét díszítette.

 

Bartók a "benedeki határon"

Gyula, Bartók Béla út 12.

 

 

A mai tűzoltólaktanya épülete egy jó évszázaddal ezelőtt meglehetősen kétes hírű szálloda volt, Magyar Király vendégfogadónak hívták. A híres gyulai állatvásárok idején itt tanyáztak a lókupecek. De egyszer, kényszerűségből, megszállt benne Bartók Béla is.

 

Bartókot rokoni szálak fűzték Békés megyéhez anyai nagyapja, majd Elza húga révén. Így amikor elkezdett népzenét gyűjteni, az egyik első útja is Békés megyébe vezette.

1906. július 20-án utazott először Gyulára, mert szerette volna volna meghallgatni a Vágási nevű ismert dudást, akiről az hírlett, ott lesz a gyulai vásárban. De látogatásaának első napja akkor duplán sikertelen lett: csak itt, a város rosszabbik szállodájában kapott szobát, a dudás pedig nem volt a vásárban.

Édesanyjának küldött beszámolójában ezt írta:

A város első szállodája tömve volt, némi keresés után megtaláltam a másodikat és az utolsót. Még egy szoba volt üresen, vásár miatt dupla áron. A folyosón gyanús fehérnépek szaladgáltak: rosszhírű szállodába értem, a hol két jövedelmező keresetforrást egyesítenek leleményes élelmességgel.

Másnap azonban sikerült kijutnia az ismerős intézőhöz, Galgóczi Gézához a Gyulához tartozó Józsefbenedekre (ez a "benedeki határ", ahol a dalban a babám szánt...). Az intéző gyermekeinek ott megismert pesztrája, egy Illés Anna nevű csorvási leány lett Bartók egyik legkiválóbb énekese, adatközlője.

Illés Panna (csorvastortenete.gportal.hu)

 

A magyar népdal című művében 1924-ben így emlékezett meg a lányról, akit ő Pannának szólított:

Magyar paraszténekeseim közül eddig a legtöbb dallamot, körülbelül 80-at, 1906-ban Békésgyulán jegyeztem le, Illés Panna, akkor 18 éves lánytól.

De nem kevésbé értékes anyagot gyűjtött Borek András uradalmi cselédtől is, akit cselédlakásában keresett fel: ő énekelte Bartóknak többek között az Elindultam szép hazámból kezdetű dalt.

Az idők folyamán mintegy 750–800 dalt gyűjtött Békésben, ebből 169-et Gyulán és környékén.

Gyulai látogatását a tűzoltósággal szemben kis emlékkő örökíti meg:

NÉPÜNK NAGY FIA 

NÉPDALGYŰJTŐ MUNKÁJÁT 1906-BAN 

VÁROSUNKBAN ÉS KÖRNYÉKÉN KEZDŐ

BARTÓK BÉLA
1881–1945

EMLÉKÉRE

ERKEL FERENC MÚZEUM 1960. XI. 20.

Az emlékhelyről már írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában több képpel. Ott meghallgathatjuk Illés Panna énekét is Bartók eredeti hangfelvételéről és mellé megnézhetjük a dal lejegyzését.

Bartók afrikai szállodája

Biskra, avenue Hakim Saadam: AN Hotel

Algéria

 

A mai AN Hotel a 19. század végén épült Biskra város központjában neo-mór stílusban. Akkor Hotel Transatlantique volt a neve és a város legelőkelőbb szállodájának számított. Ma is nyilvánvalóan a város legjobb szállodáinak egyike.

Ma... (https://an-hotel-biskra.booked.net/)

... és egykor (google.com/maps, Laich E)

 

1913-ban itt szállt meg Bartók Béla, amikor Biskrában és a környékbeli oázisokban gyűjtött népzenét. Június 10. körül érkezett felesége, Ziegler Márta társaságában fonográffal és viaszhengerekkel felszerelkezve, otthoni előzetes arab nyelvi tanulmányok után. Szeptember elejéig szeretett volna maradni, ám belázasodott és két hét után haza kellett utaznia. De így is gyűjtött 118 hengernyi anyagot!

Gyűjtésének eredményeként 1917-ben jelentette meg A biskra-vidéki arabok népzenéje című tanulmányának első részét a Szimfónia című folyóiratban, majd annak megszűnése után a teljes tanulmány 1920-ban német nyelven jelent meg a Zeitschrift für Musikwissenschaft című berlini folyóiratban.

2004-ben a szálloda egyik közösségi termében háromnyelvű - magyar, francia és arab - táblát állítottak Bartók emlékezetére.

 

infovilag.hu

 

Sőt, ha megnézzük ezt a videót, ebből kitűnik (2'20"-nél, majd 3'44"-nél), hogy van egy Pavillon Béla Bartók-nak nevezett helyiség is a szállóban, ami talán éppen az a szoba, ahol Bartók annak idején megszállt. 

 

A videofelvételen sajnos éppen csak feltűnnek a feliratok és a szobára is csak egy pillantást vethetünk, de a bloggernek az az érzése, mintha kis Bartók-emlékszobaként rendezték volna be.

Jó lenne erről többet tudni, de sajnos semmit nem írt róla a magyar sajtó; az emléktábláról is csak egyetlen említés található annak kapcsán, hogy 2006-ban Sólyom László köztársasági elnök járt a szállodában és helyezett el koszorút. 

 

A további Bartók Béla-emlékhelyek a Zenevándor blogban:

Baja, Jókai utca 19. A bajai Éber Emlékház

Baja, Szentháromság tér 6. Itt volt Bartók bajai hangversenye

Balatonberény, Kossuth Lajos utca 14. Bartók Balatonberényben 

Békéscsaba, Andrássy út 1. Bartók egyik kedvelt vidéki koncerthelyszíne

Budapest I. Bécsi kapu tér 7. Itt (is) találkozott Thomas Mann és Bartók

Budapest, I. Szilágyi Dezső tér 4. Bartók otthona 1922-1928

Győr, Bartók Béla út 29. Bartók emlékkő Győrben 

Kecskemét, Katona József tér 5. A kecskeméti színház zenei emlékei

Szombathely, Kisfaludy utca 9. Zene a Savaria Múzeumban

A kecskeméti színház zenei emlékei

Kecskemét, Katona József tér 5. Katona József Színház

A városképi jelentőségű, gyönyörű színházépületet Juhász Gyula nevezte először ékszerdoboznak. Erősen emlékeztet a budapesti Vígszínházra, ami nem véletlen, hiszen mindkettőt a Magyarországon is sokat dolgozó, kitűnő, elsősorban színházépítésre specializálódott Hermann Helmer és Ferdinand Fellner tervezte, s nagyjából egyidőben épültek fel.

 

Megnyitó előadására, amelyen Ferenc József és Erzsébet királyné is részt vett, 1896. október 14-én került sor, amikor a budapesti Nemzeti Színház művészei mutatták be Katona József Bánk bánját. Akkor még Városi Színháznak hívták.

Színpadán zenés előadásokat, elsősorban népszínműveket, operetteket is játszottak: a zenés vonal már a színház korai történetében, Kövessy Albert és Bihari Ákos igazgatósága idején erős volt. A fővárosi bemutatók után hamarosan itt is játszották például A víg özvegyet és a János vitézt. 

1908 után pedig igazi aranykor következett, amikor Mariházy Miklós lett a kecskeméti direktor, aki. Kecskemétet zenei szempontból is a legerősebb vidéki társulattá tette; előfordult, hogy operát is műsorra tudtak tűzni. Az első világháború és az azt követő ínséges évek azonban nem kedveztek a színészetnek és ezt az aranykort is megtörték.

Mariházy korszakának részleteiről, primadonna feleségéről, Turcsányi Olgáról és a nagy sikerek utáni szomorú végkifejletről a Papageno Kataliszt blogjában részletesen írtam.

A továbbiakban idézzünk fel olyan fontos zenei eseményeket, amelyeknek a színház adott otthont.

1937. április 18-án délelőtt a Vásárhelyi Zoltán által vezetett Városi Dalárda a színházban rendezte meg Bartók Béla jelenlétében az Éneklő Alföld Bartók-ünnepét, tíz alföldi énekkar közreműködésével. A hangversenyen számos Bartók-kórusmű hangzott fel az 1910-ben komponált Négy régi magyar népdaltól az 1935-ös keltezésű két- és háromszólamú egynemű karokig, köztük húsz ősbemutató.

Több alkalommal ünnepelték a színházteremben a kecskeméti születésű Kodály Zoltánt. 1947. december 18-án a város díszpolgára lett. 1962. december 16-án nyolcvanadik születésnapjának szintén itt megünnepelt estjét különösen emlékezetessé tette, hogy Illyés Gyula maga olvasta fel Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez című versét; még azon a napon Illyés jelenlétében Kodály avatta fel a színház mögött Vígh Tamás Katona József-emlékművét.

Az ékszerdoboz színházterem belső terének vörös-arany színű, igazi klasszikus látványát a filmesek is felfedezték: több, mint húsz magyar és külföldi játékfilm színházi jeleneteit forgatták itt.

Forrás: a színház honlapja

 

A kifejezetten zenés produkciók közül kiemelkedik az 1982-ben Tony Palmer által rendezett életrajzi filmsorozat Richard Wagnerről, amelyben a nagy német operaszerzőt Richard Burton játszotta.

A Szinetár Miklós nevéhez fűződő Liszt Ferenc televíziós sorozat jelenetei közül is több itt készült.

2005-ben Agnieszka Holland választotta helyszínül Beethoven életéről Ed Harris főszereplésével készült filmjéhez (nálunk Beethoven árnyékában címmel játszották). Itt vették fel a IX. szimfónia ősbemutatójának jelenetét:

 

A nem-zenés filmek közül először Ranódy László Pacsirta című, Kosztolányi Dezső regényéből készült filmjét említsük meg: Vajkay levéltáros és felesége (Páger Antal és Tolnay Klári) itt nézte meg a Gésák című angol operettet - amit egyébként abban az időben, amikor a Pacsirta játszódik, a valóságban is műsoron tartott a kecskeméti színház…

Később itt forgatta Bereményi Géza a Hídember, Szabó István pedig a Mephisto, majd a Csodálatos Júlia színházi jeleneteit.

Az operaház fantomja két filmváltozatában is járt a színház falai között. Mindkét film az eredeti Gaston Leroux-regény alapján készült, bár az 1982-ben német televíziós filmként forgatott változat csak nyomokban hasonlít a regényre. Ebben Maximilian Schell, Jane Seymour és Michael York voltak a főszereplők; a sztori-beli Faust előadásban amúgy Begányi Ferenc énekelte Mefisztót s egy kisebb szerepben Mikó András operarendező is feltűnt. Maga a kecskeméti színházépület pedig a „Magyar Királyi Operaház” szerepét kapta, azaz a sztorit Budapestre helyezték át, s a Fantom polgári neve Korvin Sándor 🙂 

 

Bartók Balatonberényben

Balatonberény, Kossuth Lajos utca 14.

A település főutcájában, a mai 14. szám alatt újabb építésű villa látható.

Egykor nádfedeles parasztház állt a helyén. Abban a házban, a hátsó udvari szobában szállt meg Bartók Béla 1906 szeptemberében, népdalgyűjtő utazásai során.

A huszonöt éves Bartók az akkoriban általa zongorán gyakran kísért Vecsey Ferenc hegedűművész édesapja révén került gyűjteni a közeli Keszthelyre, ahol a Festetics uradalom intézőjének vendége volt. Az intéző gyermekeinek későbbi visszaemlékezései szerint Bartókot édesapjuk vitte ki Balatonberénybe egy falusi lagzira.

Vörös József plébános kutatásait felhasználva Tóthné Németh Gizella balatonberényi pedagógus adta közre 2000-ben megjelent Bartók Béla Balatonberényben című kiadványában a még fellelhető információkat. Benne — ifjabb Bartók Béla édesapjáról szóló könyve ellenében — tényekkel bizonyítja, hogy Bartók valóban járt a településen.

A kis könyvben így rekonstruálja a házat:

A falu széles Fő utcája a Balaton felé lejt, s szinte rányílik a tóra. Az első lakóházak 80–100 méterre vannak a víztől. Itt, a falu elején, a tóhoz közel eső házak egyikében töltött el néhány napot 1906 szeptemberében az ifjú zenekutató. A fehérre meszelt falú, nádfedeles parasztház utcára néző két kis ablakával Kovács József, melléknevén „Jó reggelt Józsi bácsi” tulajdona volt.

A házigazda lánya Bartók látogatásakor még nem élt, de édesapjától gyakran hallotta a történetet, melyet az 1970-es években így adott tovább:

Kora reggel az első pásztor a csikós volt. Majd következtek: csordás, kanász és végül a libapásztorok. Hajtották végig a falun csordájukat a legelőkre. A csikós ostorral durrogtatott, már hallatszott a gulyakolomp, ezt követte a kanász kürtölése. Ahogy ezt Bartók meghallotta, kiugrott az ágyból, úgy hálóöltözetben a kisajtóra támaszkodott, végig nézte, hallgatta az elvonulást, pedig egy óránál is tovább tartott.

Az egykori kislány úgy tűnik, kiváló rajzkészséggel rendelkezett, mert idős korában, 1950 körül, mielőtt lebontották volna, lerajzolta a szülői házat. Jól látszik udvar felőli része, Bartók szobájába valószínűleg a jobb szélen látható ajtó vezetett. A kiskapuba is odaképzelhetjük Bartókot, a kerítésre támaszkodva, ahonnét, szinte panorámás helyről, kiválóan végignézhette az állatok reggeli felvonultatását...

Az eddigi kutatás szerint Bartók három dalt gyűjtött Balatonberényben. Ezek közül kettő egyértelmű, mert rendelkezésre áll az eredeti támlap Bartók kézírásával: az egyik az Elhervadt a citrusfa kezdetű rabének (később Bartók feldolgozta a Magyar népdalok I. tételében A rab címmel), a másik pedig a Fehér Laci lovat lopott című ballada egy variánsa, amelyet Ifi Juli, akkor Bartókkal egyidős helybéli fiatalasszony énekelt. Egyébként éppen Ifi Juli személye a perdöntő bizonyíték, hogy Bartók valóban Balatonberényben járt; ifjabb Bartók ugyanis apja életét napról napra rekonstruáló könyvében Pusztaberényt írt. 

A világháló csodája révén mi is meghallgathatjuk, amit Bartók hallott és fonográfon rögzített, hozzá megnézhetjük lejegyzéseit. IDE KATTINTVA az Elhervadt a cidrusfát, ITT pedig Ifi Julit, amint a Fehér Laci-balladát énekli! 

Amúgy a szájhagyomány szerint Bartók később is járt Berényben. A téma első kutatója, Vörös János plébános többször beszélgetett Nyers János bácsival, akinek a század elején csónak-parkja volt, bérbeadással, javítással foglalkozott. Szerinte Bartók a feleségével együtt nyaralt Berényben. A plébános úr így jegyezte le "csónakos János bácsi" szavait:

Jól ismertem Bartók tanár urat. Vékony, filigrán, gyorsmozgású, alacsony ember volt. Igen éles szemével mintha belelátott volna az emberbe. Ha csónakot kért, nem ment ki a nyílt vízre. Vagy a Zala torkolata, vagy Keresztúr felé evezett a part mentén. Valahol lehorgonyzott, bottal kiemelt egy csomó hínárt és azt nézegette, a bogarakat vizsgálta órákon át.

Amit Bartók tekintetének erejéről mondott, illetve a hínár és a bogarak hosszú szemléléséről, teljesen beleillik a Bartókról ismert képbe. Így talán az az emléke is igaz, hogy Bartók nyaralt is Berényben, és ha a feleségével, akkor egy későbbi alkalommal, 1909 után kellett történnie.

1956. augusztus 5-én, Zákonyi Ferenc balatonfüredi helytörténész kezdeményezésére az egykori parasztház mellett, a 12. házszámot viselő akkori  Községházán egy egyszerű, szöveges emléktáblát avattak.

1990-ben emlékoszlopot is állítottak a ház előtt. Kenéz László helybeli szobrászművész alkotásán egy szép dolomitsziklán rézdomborítású Bartók–portré látható.

 

Az élmény teljesebbé tételéhez érdemes tovább sétálni a Kossuth utcán, egészen a 129. házszámig. Ott található a Múltház-nak nevezett falumúzeum, amely Bartók és Balatonberény kapcsolatáról is megemlékezik.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

Források:

Tóthné Németh Gizella: Bartók Béla Balatonberényben (Vörös József által gyűjtött adatok felhasználásával). Balatonberény Község Önkormányzat Polgármesteri Hivatala, 2000 (innét származnak az archív fényképek is)
www.köztérkép.hu

Bartók emlékkő Győrben

 Győr, Bartók Béla út 29.


 

A zeneszerző nevét viselő utcában, a 29. számú ház mellett kialakított parkban áll Borsos Miklós Bartók Béla–emlékműve. 

Forrás: köztérkép.hu

A nonfiguratív alkotás több jelentést hordoz. Alapformája egy stilizált páva, melynek farktollain a zenei vonalrendszer öt vonalát fedezhetjük fel.
Felirata: BARTÓK EMLÉKÉNEK

A Győrhöz személyesen is kötődő szobrászművész ezt az alkotását 1976-ban, életmű-kiállításán mutatta be Budapesten. Győrbe 1979-ben került.

Bartók hamvait 1988-ban hozták haza New York-ból és Farkasréten temették újra. Sírján Borsos Miklós e művének fekete márványból készült változatát helyezték el.  


Források:

Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Írta és szerk. Orbánné Horváth Márta. Győr, Városi Könyvtár, 2001

köztérkép.hu

Zene a Savaria Múzeumban

Szombathely, Kisfaludy utca 9. Savaria Múzeum

A múzeum története 1872-ben kezdődött a Vasmegyei Régészeti Egylet megalapításával, amely célul tűzte ki a megye történeti emlékeinek gyűjtését és egy múzeum létesítését. A tudományos társaság 1900-tól a Vasvármegyei Kultúregyesület keretében folytatta munkáját. A gyarapodó muzeális anyagot kezdetben a püspöki palotában helyezték el. 1908-ban a múzeum önállósult, s a vármegye Czigler Győző tervei alapján 1908 és 1911 között fölépíttette számára mai otthonát, amelyet akkor Kultúrpalotának neveztek, s melyet alig néhány év múlva új szárnnyal bővítettek.

Az épület jeles helyszíne Szombathely zenei életének is.

A Vasvármegyei Kultúregyesület 1899. okt. 29-én alakult meg, amely 1922-től Vasvármegye és Szombathely Város Kulturális Egyesülete néven működött tovább. Több mint négy évtizedig szervezte, irányította a megye és a megyeszékhely közművelődési tevékenységét. Feladatának tekintette az irodalmi, képzőművészeti és zenei élet megindítását, fejlesztését is. Az egyesületi tevékenység fő területeinek megfelelően népművelési–közművelődési, irodalmi (Faludi Társaság), szép– és iparművészeti (a 30-as évektől kezdve Szent Márton Céh), valamint zenei szakosztályba csoportosította a tagságot. A zenei szakosztály tevékenységének köszönhetően hamarosan pezsgő zenei élet alakult ki a városban. A hangversenyek legtöbbjét itt, az akkor olvasóteremnek használt nagyteremben tartották, de voltak koncertek a mai Savaria, akkor Kovács–szállóban is.

A nagyterem egykor (Vasi Szemle 2006. 3.) ...

... és napjainkban, gyarló felvételemen...

Csikor Elemér zongoraművész, egykori Bartók–növendék irányításával — aki koncertező művészként is aktívan részt vett a város zenei életében —1909-ben megalakult az 1932-ig ebben az épületben működő Városi Zeneiskola, majd innét költözött át a Szily János utcába. Ebben az időben európai rangú művész–tanára volt Bárdos Alice hegedűművész.

1901-ben megszerveződött a Vasvármegyei Kultúregyesület Szimfonikus Zenekara Balassa Kálmán és Henne Ignác vezetésével. Törzsgárdáját a város zenetanárai alkották, akikhez magas színvonalon muzsikáló orvosok, ügyvédek, pedagógusok csatlakoztak. A zenekart gyakran kisegítette fúvósokkal a városban állomásozó katonazenekar is. Az egyesületi zenekar azonban nem mindjárt váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1906-ban létrehívtak egy másik zenekart, a Filharmonikus Egyesületet. Nem lehet tudni, hogy a két zenekar meddig működött egymás mellett, a későbbi években azonban a Vasvármegyei Kultúregyesület zenekarát emlegették a zenei szakosztály elődjének.

A zenekar későbbi története folyamán is több változást élt meg, mígnem 1935-ben kettészakadt a szombathelyi muzsikusvilág. Bárdos Alice vezetésével a szimfonikus zenekarból kiváló erők Collegium Musicum néven kamarazenekart alapítottak, s az új együttes néhány évig hol külön, Bárdos Alice otthonában, hol az Egyesület keretén belül tartotta hangversenyeit. Bárdos Alice rövid időre még visszaült a szimfonikus zenekar koncertmesteri székébe, azonban a zsidótörvények hatályba lépése miatt a zsidó származású zenekari tagok — köztük Bárdos Alice is — kiszorultak az Egyesület koncerttermeiből. A zenekar egy ideig még működött, aztán elnémították a történelmi események, s csak 1962-ben éledt fel újra.

Már az Egyesület működésének korai szakaszában megkezdődött a helyi erők felléptetése mellett neves vendégszereplők meghívása (ezt egy időben hibájukul is rótták fel). 1922-ben Dohnányi Ernő nyilatkozott elismerően a zenekarról. Emil Sauer 1927-ben, Hubay Jenő 1928-ban lépett fel a Kultúrpalotában, s több hangversenyt adott az épületben a szombathelyi születésű kitűnő, fiatalon elhunyt hegedűművész, Koncz János is.

1933. május 14-én a nagyteremben—a néhány hónappal korábbi 50. születésnapja tiszteletére — megtartott ünnepi hangversenyen Kodály Zoltán vezényelte az együttest. Műsoron a Háry János–szvit szerepelt, kórusművekkel Szombathely dalosai is felléptek. Az ünneplést 200 fős díszvacsora zárta a Sabaria szállóban. Kodály egyébként rokonlátogatóban korábban többször megfordult a városban: anyai nagybátyja, Jalovetzky Vilmos itt volt MÁV tisztviselő.

Bartók Béla 1934 tavaszán adott nagyszabású koncertet a múzeum épületében. A hangverseny létrejöttében nagy szerepe volt a zeneiskola igazgatójának, Csikor Elemérnek, aki a Zeneakadémián Bartók tanítványa volt és annak idején az ő biztatására telepedett le Szombathelyen (Magyarországon elsőként ő vett fel zeneiskolai tananyagba Bartók–darabokat).

A március 18-án, vasárnap este fél 9-kor megrendezett hangversenyen (szombaton nyilvános főpróbát is tartottak), tizenhárom [!] műsorszám kápráztatta el a közönséget. Bartók szólistaként, kamaramuzsikusként és zenekari kísérettel egyaránt pódiumra lépett Beethoven, Kodály és saját műveivel. Kamarapartnerei kitűnő helyi művészek, Baranyai Gyula (gordonka) és Bárdos Alice (hegedű) voltak.

Forrás: sso.hu

Az est kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a Magyar parasztdalok zenekari változatának magyarországi hangversenybemutatója, amelyet a szombathelyi zenekar élén karmestere, Baranyai Gyula vezényelt. A monstre műsorban Bartók: Régi magyar népdalok című ciklusával közreműködött az Iparoskör Dalárdája. A koncert telt házat és hatalmas sikert hozott; Bartók műsoron kívüli számot is adott ráadásként. A hódolat ugyanúgy szólt a zeneszerzőnek, mint az előadóművésznek, akinek muzsikája ugyan még helyenként szokatlan a kulturált fülnek, de azért kiérzik belőle, hogy ez a jövő zenéje – írta a helyi sajtó.

Bartók hat év múlva járt újra Szombathelyen: 1940. március 2-án Zathureczky Ede közreműködésével adott szonátaestet. Ez volt utolsó vidéki fellépése Magyarországon.

Források:

savariamuseum.hu
sso.hu
Gál József: Bárdos Alice és a szombathelyi Collegium. Szombathely, Szignatúra, 2003
Bartók Béla, ifj.: Apám életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1981
Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása I-II. = Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 2001, 2002
Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi koncertjei. = Vasi Szemle 2006. 3.
Breuer János: Magyar parasztdalok. Egy Bartók–mű három bemutatója. = Muzsika 1999. 3.

Itt volt Bartók bajai hangversenye

Baja, Szentháromság tér 6. 

Duna Wellness Hotel

Magyarország egyik legszebb terén, a Sugovica partján áll az 1860-as években épített szálloda.

Alapításakor Nemzeti Szállodának hívták. Kezdettől fogva Baja nevezetessége, a „boldog békeidők” gazdag Bácskájának találkozóhelye volt, messze idegenből is érkeztek vendégei.

 

1930 körül (Forrás http://bacs-kiskun-leveltar.hu)

Létrehozása óta nagy fejlődésen ment keresztül. Az 1920-as évekre szobáinak száma háromszorosára nőtt, ahogy az épületet több ízben is kibővítették, alakították. Az 1950-ben államosított és Béke szállónak átnevezett épülethez abban az időben építészetileg oda nem illő részeket is toldottak, megváltoztatva az épülettest külső tagolását is, leegyszerűsítve épületplasztikáját. Duna szállodának 1960-ban nevezték el.

A főépülethez derékszögben csatlakozó, eredetileg földszintes épületszárnyban volt a szálloda díszterme, ahol mulatságokat, színházi előadásokat, műsorokat és hangversenyeket tartottak. Az azóta sajnos lebontott nagyteremben (helyén ma különterem és konyha van) a bajai Liszt Ferenc Kör meghívására fellépett többek között Basilides Mária, Dohnányi Ernő és Hubay Jenő.

Körülbelül itt volt a díszterem

1928. április 9-én, Húsvét hétfőn Bartók Béla adott a teremben szólóestet. Műsorán régi olasz szerzők mellett Beethoven és Chopin, valamint Kodály és saját művei szerepeltek.

Gál Zoltán bajai helytörténész szerint Bartók meghívásának ötlete Fülep Lajos révén merült fel, aki 1922 és 1927 között Baján volt lelkész, s a gimnáziumban (LINK) az új magyar zenét, Bartók és Kodály művészetét népszerűsítő előadásokat tartott.

Bartók bajai fellépéséről id. Éber Sándor bajai festőművész — maga is kitűnő zongorista — írt méltó kritikát a Bajai Újság című lapba Fényszóró a magyar éjszakában címmel:

Csupa szín és élet itt minden, új formák, új beszéd ez, melyet, ha megértünk, boldogságos tündérvilágunk lesz gazdagabb. Oh áldott, boldog ország ez a szegény magyar haza, melynek éjszakájában ilyen fényes csillagok világítanak és vezetnek.

Koncert után Éber, akivel Bartók egészen összebarátkozott, otthonában látta vendégül a zeneszerzőt.

2005-ben a város portrédomborművel díszített emléktábla állításával örökítette meg Bartók egyetlen bajai koncertjét:

Források:

w.hotelduna.hu
ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1981
Gál Zoltán: Bartók bajai hangversenye. = www.bacskaisport.hu (hozzáférés: 2007, azóta sajnos eltűnt...)

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 őszén készítettem