Szombathely, Kisfaludy utca 9. Savaria Múzeum
A múzeum története 1872-ben kezdődött a Vasmegyei Régészeti Egylet megalapításával, amely célul tűzte ki a megye történeti emlékeinek gyűjtését és egy múzeum létesítését. A tudományos társaság 1900-tól a Vasvármegyei Kultúregyesület keretében folytatta munkáját. A gyarapodó muzeális anyagot kezdetben a püspöki palotában helyezték el. 1908-ban a múzeum önállósult, s a vármegye Czigler Győző tervei alapján 1908 és 1911 között fölépíttette számára mai otthonát, amelyet akkor Kultúrpalotának neveztek, s melyet alig néhány év múlva új szárnnyal bővítettek.
Az épület jeles helyszíne
Szombathely zenei életének is.
A Vasvármegyei Kultúregyesület 1899. okt. 29-én
alakult meg, amely 1922-től Vasvármegye és Szombathely Város Kulturális
Egyesülete néven működött tovább. Több mint négy évtizedig szervezte,
irányította a megye és a megyeszékhely közművelődési tevékenységét. Feladatának
tekintette az irodalmi, képzőművészeti és zenei élet megindítását, fejlesztését
is. Az egyesületi tevékenység fő területeinek megfelelően népművelési–közművelődési,
irodalmi (Faludi Társaság), szép– és iparművészeti (a 30-as évektől kezdve
Szent Márton Céh), valamint zenei szakosztályba csoportosította a tagságot. A
zenei szakosztály tevékenységének köszönhetően hamarosan pezsgő zenei élet
alakult ki a városban. A hangversenyek legtöbbjét itt, az akkor olvasóteremnek
használt nagyteremben tartották, de voltak koncertek a mai Savaria, akkor
Kovács–szállóban is.
 |
| A nagyterem egykor (Vasi Szemle 2006. 3.) ... |
 |
| ... és napjainkban, gyarló felvételemen... |
Csikor Elemér zongoraművész, egykori
Bartók–növendék irányításával — aki koncertező művészként is aktívan részt vett
a város zenei életében —1909-ben megalakult az 1932-ig ebben az épületben
működő Városi Zeneiskola, majd innét költözött át a Szily János utcába. Ebben az időben európai rangú művész–tanára
volt Bárdos Alice hegedűművész.
1901-ben megszerveződött a Vasvármegyei
Kultúregyesület Szimfonikus Zenekara Balassa Kálmán és Henne Ignác vezetésével.
Törzsgárdáját a város zenetanárai alkották, akikhez magas színvonalon muzsikáló
orvosok, ügyvédek, pedagógusok csatlakoztak. A zenekart gyakran kisegítette
fúvósokkal a városban állomásozó katonazenekar is. Az egyesületi zenekar
azonban nem mindjárt váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1906-ban
létrehívtak egy másik zenekart, a Filharmonikus Egyesületet. Nem lehet tudni,
hogy a két zenekar meddig működött egymás mellett, a későbbi években azonban a
Vasvármegyei Kultúregyesület zenekarát emlegették a zenei szakosztály
elődjének.
A zenekar későbbi története folyamán is több változást élt meg, mígnem
1935-ben kettészakadt a szombathelyi muzsikusvilág. Bárdos Alice vezetésével a
szimfonikus zenekarból kiváló erők Collegium Musicum néven kamarazenekart
alapítottak, s az új együttes néhány évig hol külön, Bárdos Alice otthonában, hol az Egyesület keretén belül tartotta
hangversenyeit. Bárdos Alice rövid időre még visszaült a szimfonikus zenekar
koncertmesteri székébe, azonban a zsidótörvények hatályba lépése miatt a zsidó
származású zenekari tagok — köztük Bárdos Alice is — kiszorultak az Egyesület
koncerttermeiből. A zenekar egy ideig még működött, aztán elnémították a
történelmi események, s csak 1962-ben éledt fel újra.
Már az Egyesület
működésének korai szakaszában megkezdődött a helyi erők felléptetése mellett
neves vendégszereplők meghívása (ezt egy időben hibájukul is rótták fel).
1922-ben Dohnányi Ernő nyilatkozott elismerően a zenekarról. Emil Sauer
1927-ben, Hubay Jenő 1928-ban lépett fel a Kultúrpalotában, s több hangversenyt
adott az épületben a szombathelyi születésű kitűnő, fiatalon elhunyt hegedűművész, Koncz János is.
1933. május 14-én a
nagyteremben—a néhány hónappal korábbi 50. születésnapja tiszteletére —
megtartott ünnepi hangversenyen Kodály Zoltán vezényelte az együttest. Műsoron
a Háry János–szvit szerepelt, kórusművekkel Szombathely dalosai is felléptek.
Az ünneplést 200 fős díszvacsora zárta a Sabaria szállóban. Kodály egyébként
rokonlátogatóban korábban többször megfordult a városban: anyai nagybátyja,
Jalovetzky Vilmos itt volt MÁV tisztviselő.
Bartók Béla 1934 tavaszán adott
nagyszabású koncertet a múzeum épületében. A hangverseny létrejöttében nagy
szerepe volt a zeneiskola igazgatójának, Csikor Elemérnek, aki a Zeneakadémián Bartók
tanítványa volt és annak idején az ő biztatására telepedett le Szombathelyen
(Magyarországon elsőként ő vett fel zeneiskolai tananyagba Bartók–darabokat).
A
március 18-án, vasárnap este fél 9-kor megrendezett hangversenyen (szombaton
nyilvános főpróbát is tartottak), tizenhárom [!] műsorszám kápráztatta el a
közönséget. Bartók szólistaként, kamaramuzsikusként és zenekari kísérettel
egyaránt pódiumra lépett Beethoven, Kodály és saját műveivel. Kamarapartnerei
kitűnő helyi művészek, Baranyai Gyula (gordonka) és Bárdos Alice (hegedű)
voltak.
 |
| Forrás: sso.hu |
Az est kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a Magyar parasztdalok
zenekari változatának magyarországi hangversenybemutatója, amelyet a
szombathelyi zenekar élén karmestere, Baranyai Gyula vezényelt. A monstre
műsorban Bartók: Régi magyar népdalok című ciklusával közreműködött az
Iparoskör Dalárdája. A koncert telt házat és hatalmas sikert hozott; Bartók
műsoron kívüli számot is adott ráadásként. A hódolat ugyanúgy szólt a
zeneszerzőnek, mint az előadóművésznek, akinek muzsikája ugyan még helyenként
szokatlan a kulturált fülnek, de azért kiérzik belőle, hogy ez a jövő zenéje – írta a helyi sajtó.
Bartók hat év múlva járt újra Szombathelyen: 1940.
március 2-án Zathureczky Ede közreműködésével adott szonátaestet. Ez volt
utolsó vidéki fellépése Magyarországon.
Források:
savariamuseum.hu
sso.hu
Gál József: Bárdos Alice és a szombathelyi Collegium. Szombathely, Szignatúra, 2003
Bartók Béla, ifj.: Apám életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1981
Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása I-II. = Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 2001, 2002
Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi koncertjei. = Vasi Szemle 2006. 3.
Breuer János: Magyar parasztdalok. Egy Bartók–mű három bemutatója. = Muzsika 1999. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése