Lehár Ferenc szülőházának hűlt helye

Komárom (Komarno), Lehár Ferenc park 6.

Szlovákia

 

Miután az utazó Komáromban az Erzsébet hídon átérve tovább sétál a történelmi városközpont felé (a blogger jónéhány évvel ezelőtt így, gyalogosan fedezte fel a történelmi városközpontot), jobb oldalon kellemes parkhoz ér. Ez a Lehár emlékpark, amelyet annak az 1970-es évek végén lebontott házsornak a helyén létesítettek, melyek egyikében született Lehár Ferenc.

 

Ma a nagy operettszerzőre Emil Venkov 1980-ban felavatott, a zeneszerzőt karmesterként ábrázoló szobra emlékeztet, amely pontosan azon a helyen áll, ahol egykor a Lehár–ház kertje volt.

 

Emlékművet vagy emléktáblát Lehár Ferenc édesapja, id. Lehár Ferenc is érdemelne, aki a Monarchia egyik legkitűnőbb katonakarmestere, ma is népszerű indulók zeneszerzője volt; még operettet is írt, amit a komáromi tiszti kaszinóban mutattak be. 

A Papageno oldal Kataliszt blogjában korábban már írtam részletesebben a témáról, érdemes ott elolvasni a családi hagyományt a Lehár család francia eredetéről és annak történetét, hogyan vált muzsikussá id. Lehár Ferenc, hogyan, mikor került Komáromba, s hogyan alapított családot. Itt csak a végét idézem fel:

Idősebb Lehár 31 éves korában Komáromban ismerkedett meg jövendő feleségével. Neubrandt Krisztina egy jómódú gyertyaöntő lánya volt, s négyheti ismeretség után össze is házasodtak. „Mikor anya 1869-ben férjhez ment, alig tudta magát németül kifejezni. Apám viszont akkor még alig beszélte a magyart…” — írta később másik fiuk, Antal.

Lehár Ferenc, a jövendő világhírű operettszerző 1870. április 30-án, hétfő este tíz órakor született itt, a Nádor és Baross utcák sarkán állott házban, s apja után a Ferenc Kristóf nevet kapta. A csecsemőt a helyőrség tábori lelkésze keresztelte meg.

A kis család hamarosan elhagyta Komáromot, mert a családfőt Pozsonyba helyezték. Később is sűrűn vezényelték más-más alakulathoz, így Lehár gyermekkora örökös vándorlásban telt. Fontosabb állomásai Sopron, Károlyváros, Kolozsvár, Budapest, ismét Pozsony, Prága, Bécs, Szarajevo, Brassó és újra Budapest voltak. A kis Lehár a nyári szünetekben azért gyakran visszajárt Komáromba, anyai nagyanyjáékhoz. „Sokat játszottam a Duna partján és a történelmi várfalak alatt…” – emlékezett később. A rengeteg költözködés közben még öt gyermekkel szaporodott a család.

Egykori otthonukat elköltözésük után is Lehár–házként emlegették. Később a házban hosszú ideig a Weis-féle fűszerkereskedés működött. 1940-ben, amikor Lehár Ferenc hetvenéves lett, Komárom városa fehér márványtáblával jelölte meg. Ezt az emléktáblát 1958-ban kétnyelvű szöveggel ellátott emléktáblára cserélték:

V TOMTO DOME SA NARODIL
DŇA 30 ÁPRILA 1870
SVETOZNÁMY HUDOBNỲ SKLADATEL
FRANTIŠEK LEHÁR FERENC
A VILÁGHÍRŰ ZENESZERZŐ
EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT
1870. ÁPRIL. 30. ÁN

 

A szülőház az 1950-es évek végén (Szénássy Zoltán: Lehár, 1995)

 

A jeles emlékhelyet – a környékbeli épületekkel együtt – városrendezési okokból az 1970-es évek végén lebontották. Helyén ekkor létesült a Lehárról elnevezett emlékpark. A zeneszerzőnek emlékkiállítása is van Komáromban, a Zichy–palotában. A város 1986 óta Lehár Zenei Napokat, 1989 óta pedig Lehár énekversenyt rendez.

 

További Lehár Ferenc-emlékhelyek a Zenevándor blogban:

Sopron, Lehár Ferenc utca 5. Itt volt Lehár Ferenc kisgyerek

Bad Ischl (Ausztria), Kreuzplatz 16. Császári színház a császári nyaralóhelyen

Bad Ischl (Ausztria) Szent Miklós-templom: Sisi lányának esküvője és Lehár ravatala

Bad Ischl (Ausztria): Bad Ischl temetője 

Bécs (Ausztria), Hackhofergasse: Schikaneder és Lehár kastélya

 

 

Ahol a Klapka-induló született

Komárom (Komarno), Rákóczi utca 233.

Szlovákia

 

Modern lakónegyedben, a 64-es úton, mely a városon belül Rákóczi nevét viseli, a Tó (Jazerná) utca sarkánál áll az Ister áruház modern épülete. 

 

Tó utca felőli oldalán 2001-ben, Egressy Béni halálának százötvenedik évfordulóján a rendszerváltás után újjáalakult Jókai Közművelődési Egyesület kétnyelvű emléktáblát helyezett el. 

Magyar felirata: 

EZEN TÓ UTCÁBAN SZEREZTE

1849-BEN A KLAPKA-INDULÓT

EGRESSY BÉNI

 

Az 1849-es történelmi napokban Egressy Béni — főhadnagyi rangban — katonakarmester volt Komáromban, s ezen a környéken, a Tó utca akkor 1303-as számot viselő házában volt a szállása. Ezt az adatot Szinnyei József naplójegyzetei őrizték meg az utókornak. Azt, hogy itteni szállásán foglalkozott indulójával, Egressy Ákostól tudjuk.

Ő Béni unokaöccse volt, Gábor bátyjának, a nagy színésznek fia, aki maga is Komáromban szolgált. Jegyzetei között a következő olvasható 1849. július 2-i dátummal:

A véletlen összehozott Béni bátyámmal, ki mint főhadnagy egy ház udvarán tanyázott századával. … lábsebe miatt még mindig szenvedőn, bepólyázott lábbal feküdt egy zsup szalmán az udvaron s odaérkezésemkor éppen a "Klapka-induló" hangjegyeit másolta...

Komáromban a II. hadtest tüzéreinek tisztikara határozta el katonazenekar felállítását, s március 1-jén a Komáromi Értesítőben tették közzé az erre vonatkozó felhívást. Ennek a zenekarnak irányítása volt Egressy Béni főhadnagy a II. hadtest zenekarának volt a karmestere. Miután megsebesült a kápolnai csatában, rossz lábbal, alig meggyógyulva jelentkezett Komáromban szolgálatra. Ismerős volt számára a város, hiszen vándorszínész korában többször járt itt, felesége, Kőnig Róza ide valósi lány volt. 

Klapka–indulójának történelmi, saját korán túlmutató szerepét a kiváló komáromi helytörténész, Szénássy Zoltán így fogalmazta meg: 

Ezen induló a maga idejében a hódolat kifejezője volt a vezér iránt, és lelkesedésre serkentő a honvédszívben. Történelmi küldetését azonban 100–150 évvel később érte el, amikor a kisebbségbe szakadt Komárom városának a vigaszt és a reményt jelenti. …  a maga idejében harci értéke volt, történelmi hitvallását most tölti be.

Egressy eredetileg zongorára írta az indulót, s a szintén katonakarmesterként Komáromban működő Doppler Károly hangszerelte meg fúvószenekarra. További történetéhez tartozik, hogy 1861-ben dallamára Thaly Kálmán szöveget írt Fel, fel, vitézek a csatára… kezdettel.

De térjünk vissza 1849-be.

A Komáromi Lapok augusztus 25-én adott hírt az indulóról:

Egresi Béni barátunk, a 2-ik hadtest pompás zenekarának főnöke, kit mint zene–szerzőt, nem csak Komárom, de a haza is jobban ismer, semhogy többet kellene róla ismerni, legújabban egy indulót szerzett, melyet Klapka tábornoknak lesz ajánlandó. Ezen indulót alig néhányszor hallá még eddig a komáromi közönség, máris megkedvellé, s csak értékéből vonnánk le, ha prózai szavakkal költőiségét akarnók kiemelni. Legyen elég annyit mondani, hogy ezen induló díszére válik mesterének, mestere pedig megérdemli, hogy a zenészet jelenkori óriásának, Liszt Ferencnek barátságát bírja.

Az induló 1849. augusztus 4-én hangzott fel először szerzője vezényletével nyilvánosan a ma Klapka György nevét viselő komáromi fő téren egy katonai parádén, amelyen az ácsi csatában aratott győzelmet ünnepelték.

Ezt játszotta a zenekar 1849. október 3-án, a gyászos kapituláció napján is. Amint köztudott, a fegyverletételi szerződés alapján minden komáromi várvédő menlevelet kapott, így kerülhették el sok ezren a vérpadot, a börtönt, a vádemelést. Egressy Béni és Doppler Károly is ennek köszönhette, hogy bántatlanul visszatérhetett Pest színházi életébe. Csak Egressy Béni nem sokáig dolgozhatott. Még befejezte Erkel Ferenc számára a Bánk bán librettóját, de sebesülése és tüdőbaja együttesen korai halálához vezetett.

1998 karácsony estéje óta a téren, ahol először felhangzott, a komáromi városháza tornyában naponta kétszer, délelőtt 10 és délután 4 órakor felcsendül a Klapka–induló főtémája:

 

Az emlékhelyről írtam a Papageno Kataliszt blogjában is.