A Mozart-család és a salzburgi Szent Sebestyén-temető

Salzburg, Linzer Gasse 41. Sebastiansfriedhof

Ausztria

 

 

A salzburgi Szent Sebestyén-temetőt a Salzach folyót a belvároshoz legközelebb átszelő Staatsbrückétől indulva érhetjük el legkönnyebben, mintegy tízpercnyi sétával.  A forgalmas széles üzletutca bal oldalán láthatjuk a Szent Sebestyén-templomot, annak háta mögött terül el.

Míg a legutóbb meglátogatott Szent Péter-temető első látásra a fekvésével bűvöl el, a Sebastiensfriedhof is tartogat meglepetést: a kapun átlépve egy igazi olasz „camposanto”-ban találjuk magunkat. Nem hiába nevezik Salzburgot Észak Rómájának!

 

tealtraveler

 

A temetőt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek megbízásából Andrea Berteleo olasz építőmester tervezte és építette 1595 és 1600 között. Csaknem szabályos négyzet alakú. Minden oldalról íves oszlopárkádok veszik körül.

Középen kör alaprajzú, kupolás, toszkán oszlopokkal díszített mauzóleumot látunk. 1597 és 1603 között épült, szintén egy olasz építész, Elia Castello tervei alapján. Ez a Gabrielskapelle, a nevezetes, fogságban elhunyt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek nyughelye, aki még hatalma teljében építtette magának.

Itt nyugszik Wolf Dietrich hercegérsek

 

Az ő élete kész regény volt, itt hosszú lenne részletezni, de másik blogomban Egy salzburgi reneszánsz ember címmel már írtam róla és különös, tragikus sorsáról, benne egy hatalmas szerelemről, érdemes elolvasni! A kápolnába bemenni nem, csak a rácsokon keresztül kukucskálni lehet, valami azért látszik a mintás csempefalból és a főoltárból. 

 

Az árkádok által határolt gyönyörű zöld gyep közepén rögtön megpillantjuk a temető nagy turisztikai vonzerejét, a Mozart-sírt; bár, mint rögtön kiderül, igazából nem is Mozart-, hanem Nissen-sírnak kellene nevezni.

 

A Mozart-sír az igazi és a hamis sírkövekkel

 

Akik egészen biztosan itt nyugszanak, azok Constanze Mozart és második férje, Georg Nikolaus Nissen. 

Elsőként 1826-ban Nissent temették itt el. A Mozart-rajongó dán diplomata 1809-ben vette feleségül a fiatalon, 1791-ben megözvegyült Constanzét. Dániában majd Milánóban éltek, 1824-ben pedig visszaköltöztek Salzburgba, ahol Nissen két év múlva elhunyt. Constanze másfél évtizeddel túlélte férjét, 1842. március 6-án hunyt el szintén Salzburgban, s férje mellé, ebbe a sírba temették. Ekkor megfordították a sírkövet, Nissen felirata ezért most háttal van, Constanze neve szerepel szemből. A kő két oldalára Schiller: Elégia egy ifjú halálára című versének sorait írták.

Mellette, két utólag felállított sírkövön további nevek is olvashatók:

Leopold Mozart, a nagy Amadeus 1787-ben elhunyt édesapja,

Euphrosina Pertl (született Altmann): Mozart 1735-ben elhunyt    anyai nagyanyja,

Jeannette Berchtold zu Sonnenburg: Nannerl 16 évesen, 1805-ben elhunyt lánya, Mozart unokahúga,

Genovefa Weber (született Brenner): Constanze nagynénje és Carl Maria von Weber zeneszerző édesanyja. Operaénekesnő és színésznő volt, 34 évesen Salzburgban halt meg 1798-ban.

Ők mind valóban itt nyugodnának? Bizony, nagyon nagy valószínűséggel nem. Ezt a Konstanze és férje igazi sírjához kapcsolt turistacsalogató látványosságot, Mozart-emlékhelyet a nagy Mozart-rajongó és kutató, Johann Evangelist Engl, a Mozarteum alapítója alakította ki.

Legfájdalmasabb, hogy a zenevándor itt nem Leopold sírjánál áll, miközben azt hiheti, hogy igen. Igaz, Mozart apját ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra, de bizonyosan nem ebben a sírban, hanem a temető Komunengruft-nak nevezett részén, amely nem itt középen, hanem az árkádok alatt van, csak feledésbe merült, hogy pontosan hol.

Nem csak Leopold, hanem a további három itt felsorolt Mozart-rokon esetében is megvannak a kétségek. Hogy mik ezek és hogyan igyekeztek tisztázni a helyzetet, aminek folytán a kérdés még bonyolultabb lett, Papagenós blogomban foglaltam össze, ahol részletesebben és sokkal több képpel írtam a temetőről – azt érdemes elolvasni, ha az érdeklődő erről többet szeretne tudni. Sőt, megmutattam Paracelsus síremlékét is, akit szintén itt helyeztek örök nyugalomra.

Végül erre a konklúzióra jutottam:

Azért ha Salzburgban járunk, feltétlenül menjünk el a temetőbe, hiszen ilyen „echte” olasz sírkertet Itálián kívül nem nagyon láthatunk – és vannak ott más érdekességek is! A híres sír előtt állva Constanzéra és derék második férjére, a nagy Mozart-fan Nissenre mindenképpen gondolhatunk, hiszen az tényleg biztos, hogy ők itt nyugszanak. Csak kár, hogy Salzburg városa és maga a Mozarteum is engedményeket tett az idegenforgalomnak a hitelesség rovására…

Itt lett Mozart szerelmes

Bécs, I. Milchgasse 1./Tuchlauben 6. 

Ausztria

 

Bécs belvárosában, a Szent Péter-templom közelében, a Milchgasse sarkán egykor az Auge Gottes (Isten szeme) elnevezésű, középkori eredetű bérház állt, amely nevét a kapuja feletti ábrázolásról kapta (angyalfej Isten szemével). Miután 1896-ban megvásárolta az osztrák vöröskereszt, lebontották és helyére a mai házat építették.

 

A régi házban talált magának fedelet Wolfgang Amadeus Mozart, miután 1781 május elején a bécsi Deutschordenshausban drasztikus módon ért véget szolgálata a salzburgi hercegérseknél. 

Akkor itt, a második emeleten volt a Weber család otthona.

Weberéket Mozart négy évvel korábban Mannheimben ismerte meg. Az apa, Fridolin Weber - Carl Maria Weber nagybátyja - nagybőgős és kottamásoló volt, négy lánya: Josefa, Aloysia, Konstanze és Sophie zenei nevelést kaptak. Josefa és Aloysia hivatásos, kiváló operaénekesek lettek. Mozartot akkoriban Aloysia bűvölte el, akinek műveket is írt; később pedig Josefa lett a legelső Éj királynője a Varázsfuvolában.

Weberék 1779-ben Bécsbe költöztek, ahol a családfő hamarosan elhunyt, Aloysia pedig férjhez ment. 

A szállás nélkül maradt Mozartnak 1781. május elejétől özvegy Weberné adott ki szobát, így itt kezdte meg szabad művész-életét. Itt komponálta Szöktetés a szerájból című operájának nagy részét.

Ezekben a hónapokban fordult érdeklődése Konstanze felé, s beleszeretett - talán mert ugyanúgy hívták, mint operájának hősnőjét? Amúgy Konstanze is muzikális volt és kiválóan énekelt.

Miután Weber mama észrevette az udvarlást, úgy találta illendőnek, ha a fiatalember nem náluk lakik, így szeptemberben Mozart elköltözött a Grabenre.

Miután Mozart apja már Aloysia iránti érdeklődésekor is jól megmosta fia fejét s ettől kezdve ellenszenvvel viseltetett a család iránt, hevesen ellenezte a kapcsolatot Konstanzéval is, akivel soha nem tudott megbékélni. Akadtak bonyodalmak Weber mama részéről, sőt, egy ízben maga Mozart is elbizonytalanodott, így a szerelmesek csak a következő év augusztusában tudtak összeházasodni.

Az utódépület Milchgasse felőli homlokzatán ma Mozart emléktáblája látható:

 

Még a régi házat jelölték meg vele, majd áthelyezték a mai házra. Erről egy táblácska tanúskodott a nagy emléktábla alatt, ma már csak a helye látszik.

Szövege:

Ebben a házban élt Mozart 1781-ben és komponálta a Szöktetés a szerájból-t.

 

 

Konstanze Mozart salzburgi villája

Salzburg, Nonnberggasse 12.

Ausztria

 

 

Salzburg egyik "házi hegye" a Nonnberg, mely apácakolostoráról kapta nevét. A belvárosból a Kaigasse 32. számú ház mellett emelkedő lépcsősoron juthatunk fel ide, ahol a Nonnberggasse 12. szám alatt találjuk meg Konstanze nyári lakát.

 

Jobbról a Festung magasodik fölénk, balról páratlan a kilátás, lábaink alatt egész Salzburg, háttérben pedig a hegycsúcsok. A turista itt kiszakadhat a belvárosi nyüzsgésből is. 

 

Az épületek sorában két villa van itt közvetlenül egymás mellett a hegyoldalban: a keskenyebb homlokzatú 12/B és közvetlenül mellette a 12. számú.

A blogger Konstanze nyomában

 

Egykor a 12. szám alatt lakott Konstanze Mozart, másodszor is megözvegyülve. Nyári villaként használta, mert volt lakása lent a belvárosban is: először a Tomaselli kávéház épületében az Alter Markton, később pedig a Mozartplatzon, ahol már jártunk.

A hegyi villához rendkívül érdekes történet fűződik: egy angol zenerajongó házaspár, Vincent és Mary Novello látogatása. Az ő naplóikból ismerhetünk meg fontos részleteket a már hatvanas éveinek derekán járó Konstanze személyéről és életmódjáról.

Minderről már írtam a Papageno Kataliszt blogjában, sok-sok képpel, az érdeklődőnek oda érdemes ellátogatni a részletekért.

 

Konstanze Mozart további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Salzburg, Mozartplatz

Salzburg, Mozartplatz 8.

Mozart özvegyének utolsó lakhelye

Salzburg, Mozartplatz 8.

Ausztria

A Mozartplatz téglalap alakú reprezentatív tér Salzburg óvárosában, amelyet az 1500-as évek végén, a nagy városépítő Dietrich von Raitenau érsekségének idején, az ő elképzelései szerint alakítottak ki. Egykor Mihály tér, Michaelsplatz volt a neve. Akkor Mihály arkangyal kőszobra díszítette. Ma Salzburg legnagyobb fia nevét viseli és az ő monumentális szobra áll a közepén.

Éppen a Mozart-szobor háta mögött helyezkedik el a 8-10. házszámokkal jelölt épületegyüttes, az ún. Kanonokudvar.

 

Három polgárház volt itt eredetileg, amelyeket a hercegérseki olasz építész, Santino Solari 1620 körül épített, s a 8. számúban ő maga lakott. Még a 17. században a három épületet egyesítették, egységes homlokzattal. Később egyházi tulajdonba került és itt éltek a kanonokok. Aztán lakóház lett, de volt itt postahivatal és postakocsi állomás is.

Itt volt Mozart özvegyének, Konstanzénak utolsó lakása, és itt hunyt el 1842. március 6-án.

Konstanze Mozart (született Weber) 29 évesen maradt özvegy 1791-ben, egy hétéves és egy pár hónapos kisfiúval (és több elhunyt gyermeke emlékével). Hét év múlva ismerkedett meg a Mozart-rajongó, Bécsben szolgálatot teljesítő dán diplomatával, Georg Nikolaus Nissennel. Hosszabb szerelmi kapcsolat után 1809-ben házasodtak össze. Egy évtizedig Koppenhágában éltek, rövid ideig Itáliában, majd 1822-ben Salzburgba települtek át.

Először a régi piactéren laktak (Alter Markt), és volt egy házuk a Nonnbergen, ahol a nyarakat szokták tölteni. Aztán téli lakásukat ide, az akkor még Szent Mihály térre tették át. Itt, ebben a házban halt meg 1826. március 24-én Nissen, aki mindvégig a Mozart-hagyaték rendezésén és Mozart életrajzán dolgozott. Ezzel Konstanze másodszor is özvegyen maradt.

A sors kifürkészhetetlen akaratából ugyanazon a napon hunyt el legkisebb húga férje. Sophie Weber, férjezett nevén Haibl Mozart legkedvesebb sógornője volt, aki három és fél évtizeddel azelőtt önzetlenül ápolta a muzsikust halálos betegsége idején. Most megözvegyülve nővéréhez költözött. Harmadik nővérük, Aloysia Weber, a kiváló énekesnő, akibe Mozart nagyon ifjan szerelmes volt, szintén Salzburgban töltötte idős korát, bizonyosan találkoztak. Ugyanakkor Konstanze feltűnően kerülte az özvegyen úgyszintén Salzburgban élő sógornőjét, Mozart húgát, Nannerlt. Még Mozart életében Leopold papa, aki nem helyeselte Mozart házasságát, nagyon Konstanze ellen nevelte lányát, s a ráhatás megfogant... pedig egészen közel éltek egymáshoz...

Konstanze utolsó éveiben minden követ megmozgatott, hogy szobrot állítsanak férjének. Mint azóta minden turista látja, a szobor elkészült, de felállítását már nem érte meg: jó fél évvel korábban, 1842. március 6-án meghalt. Megérte viszont a szoboravatás nagy eseményét Sophie, aki nővére halála után még négy évig itt lakott és itt halt meg 1846. október 26-án.

 

A ház homlokzatán ma egyszerű emléktábla látható. Magyar szövege:

Ebben a házban halt meg 1842. március 6-án Mozart özvegye, Konstanze Nissen, született Weber és 1846. október 26-án húga, Sophie Haibl, Mozart halálos betegségében hű ápolónője.

Az emlékhelyről részletesebb posztot írtam több képpel a Papageno oldal Kataliszt blogjában. Ott szóltam egy fényképről is, amelyről sokáig azt gondolták és terjesztették, hogy Konstanze időskori képe. Hogy mi vele a helyzet, szintén ott olvasható el.