A győri Egyházmegyei Könyvtár zenei kincse

Győr, Káptalandomb 26. Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár

 

Az Egyházmegyei Kincstárnak és Könyvtárnak helyet adó épületet a város egyházi központjának számító Káptalandombon eredetileg az 1680-as években emelték. 1763-ban egy földrengés romba döntötte. 1764-68 között építették fel újra, majd 1870-ben bővítették. Ekkor készült el második emeleti nagy könyvtárterme.

 

A könyvtár gyűjteménye két értékes régi bibliotéka összevonásából született: a Papnevelő Intézet, illetve a Székesegyház könyvállományából, amelyeket 1872-ben Zalka János püspök egyesített. Ekkor szállíttatta ide a könyveket a számukra épült új könyvtárterembe. Az Egyházmegyei Könyvtár ma mintegy 67 ezer kötet könyvet, 1000 kötetnyi folyóiratot, 190 ősnyomtatványt, valamint 1850 előtti kéziratokat őriz.

A könyvtár zenei vonatkozású kincse a Zalka-antifonálé (Antiphonarium cuiusdam ecclesiae Hungaricae Varadiense).

 

Ez egy többkötetes sorozat két megmaradt darabjának egyike. Filipetz János nagyváradi püspök megrendelésére a 15. század utolsó harmadában készült. Magyarul ma azért Zalka János püspök nevén emlegetik, mert a 19. században ő restauráltatta. A zenetörténetileg jelentős dokumentum tartalmazza többek között Szent István officiumát.

A pergamenre írt impozáns kötet Magyarország legnagyobb kódexe. Mérete 82×52,5 cm, súlya körülbelül 70 kilogramm. Azért ekkorára készítették, hogy a korabeli kórus minden tagja számára jól olvasható legyen. Akkoriban ugyanis – a sokszorosítás gátjai miatt – Európa-szerte az volt a szokás, hogy az énekesek az egyetlen példányban létező kottákat állták körbe...

A témáról már készítettem egy kicsit részletesebb posztot, több képpel a Papageno oldal Kataliszt blogjában. 

A kódexről részletesen és nagyon érdekesen írt – szintén a Papageno oldalon – Thurzó Zoltán. 

 

A Carmina burana "őshazája"

Benediktbeuern, Benedekrendi kolostor

Németország, Bajorország tartomány, Bad Tölz-Wolfratshausen járás

Benediktbeuern, a nem egészen 3700 lelket számláló bajor városka 725/28 között alapított és 739-ben felszentelt bencés kolostoráról kapta nevét.

Von User: Bbb auf wikivoyage shared, CC BY-SA 1.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=22656837

Első épületét 955-ben lerombolták az idáig elkalandozó magyarok, de 1031-re újjáépült. A mai, két udvar köré rendezett késő reneszánsz épületegyüttes az 1669-től 1675-ig tartó átépítés során alakult ki.

carmina-burana-in-benediktbeuern.de

1803-ban megszűnt kolostorként működni. Üveggyárat telepítettek bele, majd különféle katonai célokat szolgált... 1930-ban lett újra egyházi épület, a szaléziánusok kapták meg.

A középkorban, a bencések idejében a kolostorban magas szintű oktatás folyt. Kódexmásoló műhelye is fontos munkát végzett. Itt másolta a 13. században, a vizsgálati eredmények szerint két szerzetes a szakirodalomban később Codex Buranus-nak nevezett könyvet , melynek tartalma a Carmina Burana néven közismert versgyűjtemény.

Felfedezésének története rendkívül érdekes. A 19. század legelején a francia forradalom szellemében szekularizálták a szerzetesi intézményeket, vagyonokat, így a benediktbeureni apátságot is. A könyvtár államosítását végrehajtó felvilágosult könyvtáros, egy bizonyos Christoph von Aretin fedezte fel a könyvtár hivatalos lajstromában nem regisztrált kötetet, amelyet — az egész kolostori könyvgyűjteménnyel együtt — ekkor vittek át Münchenbe, a Bajor Nemzeti Könyvtárba.
De, ha már a kolostort megfosztották egy ekkora kincstől, napjainkra legalább digitalizálták, így mi is fellapozhatjuk virtuálisan :) 

Ez a kódex az egyik leggazdagabb lelőhelye az ún. vagáns-költészet alkotásainak. Az egy kéziratba összemásolt, akkor száz-kétszáz

Egy illusztrációs oldal a kódexből

éves világi témájú, énekelve előadott verseket vándordiákok és szerzetesek írták középkori latin, alnémet, néhány esetben pedig ófrancia nyelven. Sok dal felett ott vannak a tipikus középkori dallamjelzések, a neumák is. Erőteljes egyházellenesség jellemzi tartalmukat, hangvételükben lírai gyengédség és humor váltakozik a trágárságig vaskos hangvétellel. Hát ezért nem szerepelt a kötet a kolostori könyvtár hivatalos lajstromában... Ezek a strófák a verselés technikájában is nagy újdonságot hoztak: a korábban szinte kizárólagosan használt rímtelen metrikus verselés után itt érkezett el az európai költészet a rímes és ritmikus verseléshez. A gyűjtemény darabjai szinte tobzódnak a felfedezés örömében, a sodró zeneiségű rím- és ritmusjátékokban.

Az egyik dallamjelzéses oldal

Gyaníthatóan ezt érezte meg bennük Carl Orff, amikor 24 kiválogatott versre 1936-ban megírta a zenetörténet egyik leghatásosabb és legnépszerűbb oratorikus művét, a Carmina buranát.  Erről a műről másik blogomban már írtam részletesebben, ITT elolvasható.

Az épületegyüttes jelenleg is a szalézi rend tulajdonában van. A nagyközönség számára a történelmi épületek legfontosabb részei szerencsére látogathatók, így természetesen a templom, de mellette a kolostor gótikus kerengője és nagyterme is. Ifjúsági szálláshelyet működtetnek benne és van a régi üveggyárnak is egy múzeuma. Minderről ITT tájékozódhatunk pontosan, ha meg szeretnénk látogatni a Carmina burana "őshazáját".

Ha nem jutunk el, nézzünk körül így:

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.