A bajai Arany Oroszlán

 Baja, Oroszlán utca 3.

A Városi Színháztermet magában foglaló épület helyén hajdan az Arany Oroszlánhoz címzett vendégfogadó állt.

A Tudományos Gyűjtemény 1831-es kötete így írta le az épületet:

Fent az emeletben, falon és a’ fedélről függő kristály nagy gyertyatartókkal, tükrökkel ’s ülő helyekkel ékesített tánczoló nagy palota, ’s tizenegy nagyobb és kisebb vendég szobák vagynak…, földszinten pedig két kávéházi nagyterem helyezkedett el.

Itt adtak találkozót egymásnak a vidék gazdag kereskedői: sokszor egész vagyonok úsztak el a napokig tartó kártyacsatákon, miközben jeles bajai cigányzenészek szórakoztatták a vendégeket.

Ez a fogadó, annak kristálycsillárokkal és tükrökkel ékesített nagyterme volt a vidéki magyar nyelvű színjátszás egyik bölcsője. Kilényi Dávid, a magyar színészet hőskorának jeles színigazgatója 1827-ben társulatával Baján tartózkodott, innen Szabadkára készült menni. Az volt a törekvése, hogy magyar nyelvű zenés darabokat mutasson be, és ehhez Bácska két híres "Muzsika–Mester"-ét, az akkoriban Baján élő Rózsavölgyi Márkot és a szabadkai Arnold Györgyöt kérte fel, mint a Magyar Kurir 1827. április 13-i számában is olvasható:

Tegnapelőtt butsuzott, és ma egészen elvált Városunktól azon derék Magyar Színjátszó Társaság, melly Kilényi Úr igazgatása alatt 4 hónapig mulatatott bennünket. 18 Személyből áll. Városunkban illy hoszszas tartózkodása elegendőképpen megmutatja mind a' Társaságnak a' maga sorsával volt megelégedését, mind pedig azon bizodalmat, melylyet Bajának érdemes Lakósitól nyert, részint válogatott játékinak előadásával, részint pedig tagjainak illendő magokviseletével. - Mult esztendei Karátsony havának 2-dik napján nyitotta meg Kilényi Úr Játékszínét az úgy nevezett Oroszlány Vendégfogadóban, és azolta mindenestül hatvanegy darabokat játszott Társasága. A' három utolsó előadatok a' Bátskaiakra nézve legszembetünőbbek voltak: mert nevezetesen az 59-ik játékra (Kemény Simon) ama híres Bátskai Muzsika-Mester Arnold György Úr Szabadkai Egyházi Muzsika Kar Igazgatója, a' hatvanadik játékra (Illyés Sapkája) pedig a' Társaság itt léte alatt hasonlókép' híres Bátskai Muzsika Mester Rózsavölgyi (Rozenthal) Úr Baja Városának lakosa készítette a' Muzsikát.

Rózsavölgyi ekkor találkozott Szöllősy Szabó Lajos (1803–1882) színésszel, a későbbi táncművésszel, akivel egy jó évtized múlva, az 1840-es évek elején közösen megalkották az első sikeres magyar "szabályozott" társastáncot, a körmagyart.

 
Az Arany Oroszlán helyére épített színházterem száz évvel a Kilényi–féle társulat szereplése után ismét a bajai zenei élet jelentős eseményének helyszíne lett: itt tartotta első hangversenyét a Bajai Liszt Ferenc Kör 1926. november 15-én (a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Fleischer Antal vezényelte).

A koncerteket a Duna Szállóban (Szentháromság tér 6.), illetve, ha annak terme kicsinek bizonyult, itt, az Oroszlán színháztermében rendezték.
A Liszt Kör, amelynek a neves festőművész, id. Éber Sándor is volt elnöke, 1944-ig 149 hangversenyt szervezett; az 1944. március 19-ére szervezett százötvenedik a német megszállás miatt elmaradt... 

A terem mindmáig számtalan színházi, zenei, táncművészeti programnak ad helyet.

Források:

Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1994
Kemény Simon: Csonka–Bácska Tükre. Homok, 1931
Gál Zoltán: Egy bajai zenepártoló társaság. =bacskaisport.hu

Errefelé lakott Rózsavölgyi Márk

 Baja, Madách utca


 

A mai Madách utcában, ma már pontosan nem meghatározható helyen lakott az 1810-es évek közepétől RÓZSAVÖLGYI MÁRK (1789 k.–1848), a verbunkos utolsó nagy mestere, a csárdás atyja. Mivel akkoriban a muzsikus már meglehetős ismertségnek örvendett országszerte, feltételezhető, hogy inkább a hosszú utca elején lakhatott, közel a zsinagógához és a városközponthoz.

A Madách utca eleje napjainkban

Rózsavölgyi (akkor még Rosenthal) Márk és Baja kapcsolatáról a hegedűvirtuóz–zeneszerző 1834-ben Pesten írott önéletrajzában a következő olvasható:

1813-ban felmondtam állásomat [első hegedűs volt a Magyar Színjátszó Társulatnál] s nagy hangversenykörútra készültem Oroszországba. El is indultam, de mikor Bajára, Bács megyébe kerültem, s ott a legnagyobb sikerrel két hangversenyt adtam, beleszerettem egy ottani nagyon csinos kislányba, s el is vettem feleségül. A mai napig ebből a házasságból egy kislány és két fiú született. Szeretett feleségemmel alig hat esztendeje éltem boldogan és megelégedetten Baján, amikor 1819 április utóján éjjel a tűzvészben minden vagyonomat elvesztettem, 11-től 1-ig ugyanis 375 ház égett le. 

A szép bajai lányt, Szlovák Henriette-et 1814-ben vette feleségül. Ezzel nemcsak hazai, hanem külföldi útjairól is lemondott. Baján harmonikus, örömteli családi életet élt. Itteni hangversenyei anyagilag is sikeresek lehettek, muzsikusként kijárt számára a társadalmi megbecsülés. Egy zenekedvelő helyi földbirtokos, Szentgyörgyi Horváth János személyében olyan pártfogója is akadt, aki pénzt ajándékozott számára, hogy itt maradjon és sokat muzsikáljon. Amikor már három éve élt Baján, egyre többször és hosszabb ideig utazott a Dunántúlra, ahol a nagyobb városokban — a leggyakrabban Pécsett — sikeres hangversenyeket adott, ezáltal jómódúvá lett. Amikor csak tehette, hazament családjához, s mert a zenekedvelő bajaiak is látni, hallani kívánták. A mai Madách utcában — amelynek régi hivatalos neve Újvilág, majd Istvánmegyei utca volt, de a lakosság csak Zsidó utcának nevezte — lakott addig, amíg házát az 1819. április 17-én keletkezett tűzvész el nem hamvasztotta. Elégett minden értéke: könyvei, kéziratai, kottái, bútorai. A koldusbotra jutott zenészt szükségszállásán meglátogatta a város néhány előkelősége, segítségüket felajánlva, de Rózsavölgyi elhagyta Baját, ahol mind ez ideig életének legnagyobb öröme és legnagyobb csapása érte.

Forrás: http://keptar.oszk.hu/027200/027268

Ezután hangversenykörutakat tett, majd a temesvári színházban volt zeneigazgató és szólista. Idézzünk ismét önéletrajzából:

Két évig laktam ott [Temesváron], azután feleségemmel és két gyermekemmel visszatértem Bajára, ahol a legnagyobb lelkesedéssel fogadtak. Itt ismét vidáman éltem kis családommal, főleg zene- és szépírásórákból. Farsang idején egymás után 12 évig a magam zeneigazgatója voltam, minden évben mindenfajta új táncdallamot komponáltam, amelyek mindig nagyon tetszettek. 1824-ben a tek. Veszprém vármegye Veszprémbe hívott Mivel szerzeményeim egész Magyarországon mindenfelé nagyon tetszettek, a tek. Bács vármegye számomra évi 400 Ft kegydíjat biztosított, azzal a feltétellel, hogy mindig Bács vármegyében kell élnem. Mivel azonban láttam, hogy gyermekeim nőnek s egy nagyvárosban sokkal jobb nevelést kaphatnak, ez a gondolat arra késztetett, hogy Pestre költözzem. 1833 májusában tényleg elhagytam Baját, hogy Pestre menjek lakni; ezzel elvesztettem Bács megye kegydíját.

Hogy második bajai tartózkodása idején, 1821 és 1833 között Rózsavölgyi hol élt, esetleg ugyanezen a környéken-e, arról nem szólnak a források. De elképzelhető, hogy abban az évtizedben is errefelé lakott, hiszen a zsidó származású családok jó része a zsinagóga környékén élt.

Ebben az időben, 1822-ben Baján született meg fia, Rózsavölgyi Gyula - aki majd 1850-ben megalapítja a Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadót.

Rózsavölgyi Márk Baján alkotta műveinek egy részét, illetve itteni élményei ihlették azokat. Távozása után szerzeményeit a híres bajai Vajda cigánydinasztia még sok évtizedig játszotta. Bár két ízben is, s összesen majdnem két évtizedig élt Baján, a városban sokáig semmilyen elnevezés nem idézte a verbunkos utolsó nevezetes mesterének alakját. 2010-ben végre a városközpontban egy kis teret neveztek el róla a csárdás-táncoló Guinnes-rekord teljesítése kapcsán.

Források:

Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk. Átdolg., bőv. kiad. Bp. Athenaeum 2000, cop. 2001
Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr Múzeum, 1996
Legány Dezső: A magyar zene krónikája : zenei művelődésünk ezer éve dokumentumokban. Bp., Zeneműkiadó, 1962. /Magyar zenetudomány 4./

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2007-ben készítettem