A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zenetudományi Intézet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zenetudományi Intézet. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 2., vasárnap

A zenetudomány palotája

Budapest I. Táncsics Mihály utca 7. Erdődy-palota






A barokk stílusú palotát 1750–1769 között Nepauer Máté tervei szerint gróf Erdődy György országbíró építtette. Schoen Arnold várostörténész szerint a kapu pillérein kétoldalt látható férfimaszkok az építész arcvonásait őrzik.

Forrás: zti.hu

Minden bizonnyal járt az épületben Ludwig van Beethoven, aki jól ismerte Erdődy grófnét. Amikor a zeneszerző 1800. május 7-én koncertet adott a Várszínházban, meglátogathatta a színházhoz közel lakó családot, talán náluk is szállt meg.

Forrás: zti.hu

A 20. században több átépítés következett be a palota életében: 1912-ben gróf Hatvany-Deutsch Lajos vásárolta meg, aki erősen átalakíttatta. Később a második világháborúban elszenvedett sérüléseket kellett kijavítani, majd általános iskola működött benne, ezért nyúltak hozzá belső tereihez. Miután 1970-ben a palotát a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg, újra átalakították. Ennek az átalakításnak kettős célja volt: az értékes műemlék megmentése, eredeti állapotának a lehetőségek szerinti legjobb visszaállítása, illetve az új rendeltetésének megfelelő, korszerű belső terek létrehozása.

A palotában 1984 óta az MTA Zenetudományi Intézete működik. Az előző otthonából ideköltözött intézmény itt végre méltó helyet kapott és mind a tudományos kutatás, mind a múzeum tevékenysége megfelelő körülmények közé került.

A Zenetudományi Intézet szervezetéről, osztályairól, azoknak tevékenységéről részletesen az Intézet honlapján tájékozódhatunk. 

Néhány fontos területről érdemes kiemelten szólni, köztük a már elvégzett munkákról és folytatásukról:

A Bartók Archívum keretében Bartók Béla életművének feltárása és tudományos vizsgálata is új lendületet kapott, miután bizonyos jogi akadályok elhárultak. 1987/88-ban a New York-i Bartók hagyaték és archívum anyaga a zeneszerző ifjabb fiának, Bartók Péternek magángyűjteményébe került. A zeneművek kéziratairól Bartók Péter 1988-ban fotokópiákat küldött Magyarországra a kritikai összkiadás és az azt szolgáló kutatások támogatására. Ennek következtében a Zenetudományi Intézet Bartók Archívumában ma a szakember — legalább kópiában — valamennyi primer forrást megtalálja, illetve információt kaphat a hiányzó dokumentumok hollétéről. Bár formálisan nincs kapcsolatban a felsőoktatással, egyedülálló anyaga és munkatársainak szakértelme révén a Bartók Archívum a zenetudományi oktatás és posztgraduális képzés egyik magyarországi bázisa, hazai és külföldi PhD disszertációk életre segítője. Munkája középpontjában újabban Bartók zeneszerzői módszerének tanulmányozása és komplex kutatási projektek állnak. Ennek jegyében jelent meg Bartók zeneműveinek kritikai összkiadása és a Bartók tematikus műjegyzék.

A Népzene- és Néptánckutató Archívumban folytatódik a Magyar Népzene Tára kiadása, s az újabb kötetek előkészítéseként a mintegy 10.000 órát kitevő gyűjtések számítógépes feldolgozása és digitalizálása.

A magyar zenetörténet kutatása területén dolgoznak a Magyarország zenetörténete című, öt kötetre tervezett nagy monográfia munkálatain, melynek eddig első két kötet jelent meg 1988-ban, és 1990-ben, amelyek a kezdetektől 1541-ig, illetve 1541-től 1686-ig tárják fel a magyar zenetörténet folyamatait. Kapcsolódva e monográfiasorozathoz a Zenetudományi Intézet megbízásából végezte egy–egy város (Pécs, Tata, Győr, Sopron, Eger, Székesfehérvár) XVII–XIX. századi zenetörténetét feltáró kutatásait Bárdos Kornél. Tovább folyik a Rajeczky Benjámin által megalapozott gregoriánum–kutatás, illetve a középkori és kora–újkori, katolikus és protestáns liturgikus énekek kutatása. 
Az Intézet a magyar zenetudomány hovatovább egyetlen kiadójaként sorozatos és egyszeri kiadványokban jelenteti meg munkatársainak és Intézeten kívüli tekintélyes kutatóinak munkáit. A Régi és az Újkori Zenetörténeti Osztály folyamatosan tervezi, szerkeszti és közreadja az 1820 előtti magyarországi zenei emlékek forráskiadványát (Musicalia Danubiana). Az intézetben készül az MTA idegennyelvű zenetudományi szakfolyóirata, a Studia Musicologica és az intézmény évkönyve, a Zenetudományi Dolgozatok.
Az Erdődy-palotában megfelelő körülmények közé került a korábbi rész-intézmények egyesített könyvtára. Gazdag állományát még 1968-ban Major Ervin könyv–, kotta– és kéziratgyűjteményének megvásárlása alapozta meg. 1975-ben a Művelődési Minisztérium megvásárolta a könyvtár számára a római Sgambatti–hagyaték Liszt Ferenccel kapcsolatos dokumentumait (Giovanni Sgambatti Liszt növendéke, majd munkatársa volt római időszakaiban). 1977-ben Isoz Kálmán, 1989-ben Rajeczky Benjámin, 1990-ben Rácz Aladár hagyatékával gyarapodott a tudományos könyvtárrá minősített gyűjtemény.

2002-ben, a zeneszerző születésének 125. évfordulójának évében kezdte meg működését a Dohnányi Ernő Archívum. Fő célja Dohnányi Ernő életművének gyűjtése, kutatása és közzététele: információs– és kutatói központként szolgálni minden potenciális érdeklődőnek, illetve koordináló szerepet vállalni a különböző Dohnányi gyűjtemények között, s szorgalmazni a még kiadatlan Dohnányi–művek publikálását. Állományában mintegy félezer archív és kereskedelmi forgalomban kapható hangfelvétel, száz kézirat és kézirat–másolat, kétezer felvételnyi mikrofilm (nagy részét a British Library Dohnányi–gyűjteményének másolata teszi ki), száz nyomtatott kotta, továbbá könyvek, levelek, újságkivágatok, fotók, emléktárgyak és egyéb dokumentumok találhatók.

2012-ben létrehozták a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumot. Célja, hogy összegyűjtse, archiválja, kutathatóvá tegye a magyar zene e korszakának dokumentumait, illetve hogy a kutatási eredményeket a szakma és a nagy nyilvánosság elé tárja. Tevékenysége nem korlátozódik az ún. komoly zenére, hanem kiterjed a magyar operett és a könnyű-, illetve szórakoztató zene területeire is.

A Zenetörténeti Múzeum tudományos kutatásai a magyarországi hangszertörténetre, a zenei ábrázolások interdiszciplináris feldolgozására, a számítógépes zenei ikonográfiai katalógus fejlesztésére, valamint különféle régi hanghordozók (pl. gépzongora-tekercsek) számítógépes feltárására irányulnak. Kiállításaik, amelyekről aktuálisan ITT tájékozódhatunk, bemutatják a zenetörténet tárgyi emlékeit, a hangszerkészítés eszközeit, nagy alkotóművészek hagyatékát — pl. Lajtha László, Rácz Aladár relikviáit —, festményeket, fényképeket, érmeket és egyéb tárgyakat.

Erard-zongora Liszt portréival környezve


Elöl Hubay Jenő zongorája
Dohnányi Ernő relikviái
Lajtha László dolgozószobájának rekonstrukciója


Az intézmény által rendezett hangversenyeken élő zene is megszólal, s ez kiteljesíti a palota új életét.

2014 után olyan hírek röppentek fel, miszerint az egész Zenetudományi Intézetet máshova költöztetné a kormányzat. Most, amikor e sorokat írom, ennek az intézmény honlapján még nincsen nyoma. Reméljük, hogy nem teszik tönkre ezt a tökéletes helyen lévő fontos intézményt...

Források:

Turjányi Papp Melinda: A budavári lakónegyed. Bp. Műszaki Kiadó, 1988
zti.hu
urbface.com
műemlékem.hu
Radnai Lóránt: Zenetudományi Intézet a Várban. = Budapest 1975. 8.
Major Ervin: Beethoven magyarországi útjai = Új Zenei Szemle 1952.3.

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2017. március 29-én készítettem

2017. április 1., szombat

A Bartók Archívum első otthona volt

Budapest I. Országház utca 9.






Középkori maradványokat őrző ház a Várnegyedben. Történetéről, építészeti jellemzőiről ITT és ITT részletesebben olvashatunk.


Budapest ostromakor súlyosan megsérült, 1959-1961 között állították helyre. Hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és az annak keretében felállított Bartók Archívum otthona lett.

Az Intézet alapító igazgatója Szabolcsi Bence, az Archívum első igazgatója a teológiai végzettségű belga (flamand) Denijs Dille (1904-2005) volt, aki a Bartók-kutatásért feladta otthoni életét és Magyarországra költözött.
Már 1922-ben megismerkedett Bartók műveivel és 1937-ben személyesen is találkozott a zeneszerzővel. 1946-ban megismerte Kodályt, 1949-ben a Bartók család több tagjával is kapcsolatba került. Ifj. Bartók Béla kérte fel apja hagyatékának leltározására és osztályozására. Kezdetben szabad zenetudósként dolgozott, 1961-től pedig a felállított Bartók Archívum igazgatója lett.

Az alábbi kép 1962-ben készült a Bartók Archívumban. Bartók Béláné Pásztory Ditta mögött (balról jobbra) Bartók Péter, ifj. Bartók Béláné, Denijs Dille és ifj. Bartók Béla állnak.



Dille működése a Documenta Bartókiana sorozattal és a fiatalkori művek tematikus jegyzékével (Thematisches Verzeichnis der Jugendwerke Béla Bartóks 1890-1904) új alapokra helyezte a forráscentrikus Bartók-kutatást.
Igazgatói posztját 1972-ig töltötte be. Szentendrén élt, majdnem negyven évig, 1990-ben költözött vissza hazájába. Matuzsálemi kort megérve hunyt el 2005-ben.
Somfai László szerint Dillének köszönhetően hatalmas anyagokat kapott a Bartók Archívum és saját gyűjteményének anyaga is gyarapodott. Ugyanakkor visszaköltözésekor ezt a primer forrásokban gazdag magángyűjteményét magával vitte, s az most a brüsszeli királyi könyvtár anyagát gazdagítja...

A Bartók Archívum 1969-ben kapott hivatalos keretet a Zenetudományi Intézet megalapításával. Az Intézet 1974-ben egyesült a Kodály által vezetett MTA Népzenekutató Csoportjával; ez utóbbit hivatalosan 1953-ban állították fel, bár a munka valójában már az 1930-as évektől folyt. 

Az Archívumot a zeneszerző alap-hagyatéka mellett magyar kiadóinak anyaga, privát gyűjtők - köztük Kodályné Sándor Emma - ajándékai és vásárlások gazdagították tovább. Ebben az időben azonban az intézmény el volt vágva az amerikai Bartók-forrásoktól. A budapesti és a New York-i Bartók archívumoknak a hidegháború következtében keletkezett szembenállása, valamint a családi és kiadói pereskedések oda vezettek, hogy a Bartók-kéziratok mintegy két és fél évtizeden át a kutatóknak is csak részlegesen voltak hozzáférhetőek. 1988 után Bartók Péter, Bartók kisebbik fia az amerikai anyagról fotokópiákat készített. Így ma a szakember valamennyi primer forráshoz hozzájuthat - bár a szabályzat alapján úgy tűnik, azért most sem annyira egyszerű a helyzet...

A Bartók Archívum és a Zenetudományi Intézet - az időközben létrehozott Zenetörténeti Múzeummal együtt - 1984-ben átköltözött jelenlegi épületébe, az Erdődy-palotába (Táncsics Mihály utca 7.). Legújabban (2017) sötét felhők gyülekeznek az Archívum és a Zenetudományi Intézet felett...


Forrás:

www.zti.hu
Somfai László: Denijs Dille (1904-2005). = Muzsika 2005. 5.
Vikárius László: A Bartók-kutató Denijs Dille halálára. = hangszereszene.hu (2005.04.21.)