A Bartók Archívum első otthona volt

Budapest I. Országház utca 9.

Középkori maradványokat őrző ház a Várnegyedben. Történetéről, építészeti jellemzőiről ITT és ITT részletesebben olvashatunk.

Budapest ostromakor súlyosan megsérült, 1959-1961 között állították helyre. Hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és az annak keretében felállított Bartók Archívum otthona lett.

Az Intézet alapító igazgatója Szabolcsi Bence, az Archívum első igazgatója a teológiai végzettségű belga (flamand) Denijs Dille (1904-2005) volt, aki a Bartók-kutatásért feladta otthoni életét és Magyarországra költözött.
Már 1922-ben megismerkedett Bartók műveivel és 1937-ben személyesen is találkozott a zeneszerzővel. 1946-ban megismerte Kodályt, 1949-ben a Bartók család több tagjával is kapcsolatba került. Ifj. Bartók Béla kérte fel apja hagyatékának leltározására és osztályozására. Kezdetben szabad zenetudósként dolgozott, 1961-től pedig a felállított Bartók Archívum igazgatója lett.

Az alábbi kép 1962-ben készült a Bartók Archívumban. Bartók Béláné Pásztory Ditta mögött (balról jobbra) Bartók Péter, ifj. Bartók Béláné, Denijs Dille és ifj. Bartók Béla állnak.

Dille működése a Documenta Bartókiana sorozattal és a fiatalkori művek tematikus jegyzékével (Thematisches Verzeichnis der Jugendwerke Béla Bartóks 1890-1904) új alapokra helyezte a forráscentrikus Bartók-kutatást.

Igazgatói posztját 1972-ig töltötte be. Szentendrén élt, majdnem negyven évig, 1990-ben költözött vissza hazájába. Matuzsálemi kort megérve hunyt el 2005-ben.

Somfai László szerint Dillének köszönhetően hatalmas anyagokat kapott a Bartók Archívum és saját gyűjteményének anyaga is gyarapodott. Ugyanakkor visszaköltözésekor ezt a primer forrásokban gazdag magángyűjteményét magával vitte, s az most a brüsszeli királyi könyvtár anyagát gazdagítja...

A Bartók Archívum 1969-ben kapott hivatalos keretet a Zenetudományi Intézet megalapításával. Az Intézet 1974-ben egyesült a Kodály által vezetett MTA Népzenekutató Csoportjával; ez utóbbit hivatalosan 1953-ban állították fel, bár a munka valójában már az 1930-as évektől folyt. 

Az Archívumot a zeneszerző alap-hagyatéka mellett magyar kiadóinak anyaga, privát gyűjtők - köztük Kodályné Sándor Emma - ajándékai és vásárlások gazdagították tovább. Ebben az időben azonban az intézmény el volt vágva az amerikai Bartók-forrásoktól. A budapesti és a New York-i Bartók archívumoknak a hidegháború következtében keletkezett szembenállása, valamint a családi és kiadói pereskedések oda vezettek, hogy a Bartók-kéziratok mintegy két és fél évtizeden át a kutatóknak is csak részlegesen voltak hozzáférhetőek. 1988 után Bartók Péter, Bartók kisebbik fia az amerikai anyagról fotokópiákat készített. Így ma a szakember valamennyi primer forráshoz hozzájuthat - bár a szabályzat alapján úgy tűnik, azért most sem annyira egyszerű a helyzet...

A Bartók Archívum és a Zenetudományi Intézet - az időközben létrehozott Zenetörténeti Múzeummal együtt - 1984-ben átköltözött jelenlegi épületébe, az Erdődy-palotába (Táncsics Mihály utca 7.). Legújabban (2017) sötét felhők gyülekeznek az Archívum és a Zenetudományi Intézet felett...

Forrás:

www.zti.hu
Somfai László: Denijs Dille (1904-2005). = Muzsika 2005. 5.
Vikárius László: A Bartók-kutató Denijs Dille halálára. = hangszereszene.hu (2005.04.21.)