Itt lakott Erkel Ferenc az 1860-as években

Budapest V. Magyar utca 1. / Kossuth Lajos utca 17. sarok

 

 

 

Az Astoria szálló tőszomszédságában, a Kossuth Lajos utca és a Magyar utca sarkán lévő mostani épület helyén egykor az ún. Elefántos ház állott, amely a földszintjén levő Fekete Elefánthoz címzett fűszerkereskedés után kapta nevét.

A helyszín ma a Google térképen

 

Az Unger család tulajdonában lévő ház 1835-ben Kasselik Ferenc tervei alapján épült: kis telket körülfogó, kétemeletes, sarokerkélyes, belső udvaros, zárt építmény volt, földszintjén az üzlettel és raktárakkal. Tizenkét bérlakása a körbefutó nyitott függőfolyosóról nyílt. Ezek egyikében, a második emeleten lakott az 1860 és 1869 között Erkel Ferenc.

Az Elefántos ház az 1840-es években (Unger Emil - Magyar Zoltán könyvéből)

 

Várnegyed-beli lakásából Erkel 1860-ban költözött ide, a pesti oldalra, az akkori IV. kerületbe, a Nemzeti Színház tőszomszédságába (a színház legelső épülete a mai Astoria szállóval szemben, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán állt). Innét jóval könnyebb volt átsétálnia a napi próbákra és előadásokra, míg Budáról kénytelen volt konflissal járni.

Erkel családi élete ebben az időben bomlott fel; feleségétől, Ádler Adéltól különvált (1839-ben kötöttek házasságot s tíz gyermekük született). Hivatalosan nem váltak el, de nem éltek többet egy fedél alatt: felesége a kisebb gyerekekkel Gyulára költözött. 

Erkel minden bizonnyal azért választotta ezt a Magyar utcai házat, mert az rokonai, a gazdag Unger család tulajdonában volt. Erkel két testvére, Rezső és János az 1840-es évek közepén Unger Karolinát, illetve Krisztinát vették feleségül, akik szintén testvérek voltak, s az ő bátyjuk, Unger Henrik volt akkor ennek a háznak a tulajdonosa.

E három testvér unokája volt a legelső pesti Ungernek, Unger Benedeknek, aki Burgenlandból vándorolva 1740 körül telepedett meg Pesten és nyitott kovácsműhelyt az egykori Hatvani kapunál. Több ingatlant is szerzett errefelé, s a 18. század végén már róla emlegették az utcát Ungergassénak, majd egy évszázad múlva Magyar utcának. Amúgy később az Astoria szállót is egy Unger-leszármazott – dr. Unger Richárd (1877-1928) építtette.

 

Mielőtt lakója lett volna, Erkel bizonyosan járt a házban látogatóban: az Unger családban úgy mesélték nemzedékről nemzedékre, hogy 1850-ben az ő zongorájukon "pötyögte le" először a La Grange–ária dallamát, amit 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operájába később illesztett be a Szilágyi Erzsébet szerepét — magyarul! — éneklő világhírű francia énekesnő, Anne La Grange számára.

 

Erkel, már mint a ház lakója valószínűleg itt végezte az utolsó simításokat a Bánk bánon, hiszen a régen várt opera ősbemutatójára a politikai helyzet enyhülésével csak 1861-ben kerülhetett csak sor, majd ebben a lakásban dolgozott az 1867-ben színpadra vitt Dózsa György című operáján. A komponálás nagy részét a színház nyári szünetében, Gyulán szokta végezni, ahol szüleinél, később testvéreinél töltötte a vakációt, de nyilván jutott a munkából a színházi szezon idejére is.

 

Időközben felnőtt, és muzsikussá vált fiai is itt laktak vele, s ekkor már bőven működött az „Erkel-műhely”, hiszen apjuk különösen Gyulát és Sándort jócskán belevonta operáinak kompozíciós, hangszerelési munkálataiba.

 

Itteni lakásában természetesen muzsikus látogatói is voltak. Id. Ábrányi Kornél írt le egy érdekes történetet 1867-ből, amikor néhány hónappal a Dózsa György premierje után, június 7-én  Liszt Ferenc látogatta meg Erkelt:

 

Liszt fölkérte, játsszék valamit belőle. Zongorakivonat még nem lévén, Erkel Ferencnek a vezérkönyv ákombákomjait kellett használnia. Egy ideig csak ment a dolog, de egyszer nagy mértékben belejutván a 20-25 soru lapok kóta-labirintjába, bizony saját sas-szeme is felmondta a szolgálatot. S ekkor láttam, hogy még az övénél is vannak élesebb sas-szemek. Liszt ugyanis felkérte, hogy ő folytathassa tovább az olvasást, aki le is játszotta aztán úgy, mintha már előbb betanulta volna. Sohasem felejtem el azt a tekintetet, melyet akkor Erkel Ferenc reám vetett ugy lopvást. Mintha csak azt mondta volna, „íme egy csodás lángész, aki igazán beválik gondolat olvasónak”.

 

Erkel 1869-ig lakott itt, akkor ugyanis tulajdonosa eladta az Elefántos házat. A zeneszerző és még vele lévő fiai ekkor átköltöztek a közelben álló, a mai Múzeum körút 7. számot viselő, szintén az Unger család tulajdonát képező bérpalotába, amely építészének, Ybl Miklósnak egyik legszebb lakóháza.

 

Az egykori Elefántos ház további zenei vonatkozása, hogy Schunda József hangszergyáros 1869 augusztusában ebbe a házba költöztette át Dávid királyhoz címzett hangszerboltját.

 

A Hon, 1869. szept. 8.

 

Bár vásárlói nem hosszú ideig jártak ide, mert 1870 szeptemberében feladott hirdetései már arra hívták fel a figyelmet, hogy az üzlet újra elköltözött – igaz, nem nagyon messzire, csak kicsit beljebb a Magyar utcába, Schunda József saját házába.

 

Az 1890-es években lebontott Elefántos ház helyére 1902-ben épült fel a mai ötemeletes szecessziós bérház.

 

Források:

Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984

Ábrányi Kornél, id.: Erkel Ferenc élete és működése. Bp. Buschmann F. Ny., 1895

Fabó Bertalan: Erkel Ferencz emlékkönyv. Bp. Pátria, 1910

Magyar Zoltán: A budapesti Magyar utca és a névadó család. = Turul (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társság közlönye) 1994 1-2. füzet

Unger Emil – Magyar Zoltán: Egy pesti polgárcsalád története. Bp. Bíró, 1995Nagy András, D.: Epizódok az Erkel család életéből. = A nemzeti romantika világából. Bp. Püski, 2005

Itt laktak Erkel Ferenc fivérei

 Gyula, Kossuth Lajos utca 30.

 

 

A földszintes ház a Wenckheim-Almásy-kastély bejáratához vezető kis kőhíd átellenében, a park mentén húzódó utca túlsó oldalán áll, hasonló jellegű házakkal környezve. Homlokzatán emléktáblák jelzik, hogy az egyszerű, eredetileg uradalmi épülethez a magyar művelődéstörténet és történelem egészen különleges vonatkozásai fűződnek. 

 

1846-tól haláláig itt lakott Erkel Rudolf (1819–1907), Erkel Ferenc öccse; közvetlen szomszédságban, a mostani 28. házszám alatt pedig fivérük, Erkel János (1812–1873) ügyvéd, a grófi birtok jószágigazgatója és jogtanácsosa.

Erkel Rudolf — magyarosan Rezső — orvos volt. Ő is Gyulán született, mint valamennyi Erkel testvér. 1844 és 1846 között a pesti Nemzeti Színház orvosaként működött (ahol bátyja volt az első karmester). 1846-ban azonban hazatért Gyulára, s lakásán nyitott rendelőt. 1868-ban felhagyott az orvosi gyakorlattal: alapító tagja lett a Békés megyei Takarékpénztári Egyesületnek, majd több, mint három évtizeden át ő töltötte be a bankelnöki pozíciót. Rendkívül tehetős ember volt, ugyanis a gazdag pesti Unger családból származó Unger Karolinát vette feleségül (János felesége pedig Karolina testvére, Unger Krisztina lett). A hozománynak viszont ára volt: azért költözött haza, Gyulára, mert Karolina erősen féltette jóképű férjét a Nemzeti Színház színésznőitől és énekesnőitől… De úgy látszik, nem lett megkeseredett ember: szerette a társaságot, otthonában szívesen látta vendégül a város polgári családjait. Művelt, híres orvos volt, egyúttal pedig kellemes modorú, szerény, áldozatkész ember, aki szellemi frissességét mindvégig megőrizte.

Erkel János – teljes neve, a Nepomuk János után a családban „Muki” névre hallgatott – is víg kedélyű ember és úgy, mint híres bátyja, kiváló sakkjátékos volt. Az 1850-es, 60-as években Erkel Ferenc mindig nála töltötte a nyarakat, pihente ki a pesti operaévad fáradalmait. Olyankor kellemes órákat töltött együtt – sokszor Rudolf lakásán is – a három fivér és gyulai barátaik. Sokat szólt a zene, mert János is jó zongorista volt; olyan is előfordult, hogy nyilvánosan szerepelt; lánya, Ágnes ugyancsak jól zongorázott.

Erkel Rudolf még színházi orvos korából Jókai Mór barátja volt. Jókai 1848 augusztusának végén nászútra is az ő gyulai házába jött Laborfalvi Rózával. Éppen egy év múlva Jókainé és a Nemzeti Színház elsőrangú opera-énekesnője, Schodelné Klein Róza (aki sokat énekelt Erkel vezénylete alatt) itt, Erkel Rudolf házának két udvari szobájában várták ki a szabadságharc végét. Erkel Ferenc is ide, testvéreihez menekítette feleségét. A híres vendégek befogadásával Erkel Rudolf, aki polgárőrként és hadiorvosként maga is részt vett a szabadságharcban, komoly kockázatot vállalt, hiszen Jókai 1848-as szerepe közismert; Schodelné pedig élettársa volt annak a gróf Nyáry Pálnak, akit a szabadságharc bukása után tíz évi várfogságra ítéltek. Jókai 1849. augusztus 13-án Aradról jövet itt találkozott feleségével, erről szól Egy napom Gyulán című szívszorító írása, amely így kezdődik:

Ez volt életem legszomorúbb napja. 1849. augusztus 13-án nyitottam be a gyulai Erkel ház ajtaján ezzel a szóval: „nincsen hazánk”.

János testvérük 1873-ban bekövetkezett halála után Rudolf volt az, aki összetartotta a szerteágazó rokonságot. Nagyon gazdag emberként szükség esetén pénzzel is segítette rokonait. Befogadta bátyját, Erkel Józsefet, a pesti Nemzeti Színház egykori tenoristáját, amikor özvegyen, csalódottan és szegényen 1854-ben Hamburgból hazatért, s gondoskodott róla haláláig. Másik fivére, Erkel László is itt lakott 1868-ig; innét költözött Pozsonyba, ahol azzal írta be nevét a zenetörténetbe, hogy a gimnazista Bartók Béla zongoratanára volt. 

Erkel Ferencné Adler Adél fényképe a gyulai Erkel Emlékház kiállításán

 

1860-tól haláláig, majdnem négy évtizeden át Erkel Rudolf házában élt Erkel Ferencné Adler Adél, akitől a zeneszerző ebben az időben költözött külön több, mint húsz évi házasság után. Hivatalosan nem váltak el és itt közben találkoztak is, amikor férje Gyulára jött pihenni, de életközösségüket megszüntették. Konfliktusukat az okozta, hogy Adél asszony mindig is szerette volna, ha férje jobban kihasználja kiváló zongoraművészi tehetségét külföldi koncertezéssel, hogy sok gyermekükkel anyagilag könnyebben élhessenek; ám Erkelt más dolgok izgatták: az operakomponálás és a hazai opera- és hangversenyélet fejlesztése, ez viszont keveset hozott a konyhára...

Erkelné maga is zenész családból származott: apja, Adler György a győri székesegyház, majd a Mátyás-templom karnagya volt. Erkelné még lánykorában  kitűnően képzett zongorista lett, s Gyulán köztiszteletben álló zongoratanárként működött. A Wenckheim és a velük rokon Almásy grófi családoknál tanított (csak az említett kis hídon kellett átmennie, és máris ott volt a kastélyban), s ahogy az 1910-ben kiadott Erkel-emlékkönyvben olvasható:

 ezek mindig, a tanítás letelte után is, kitűnően bántak az eleven szellemű hölggyel.

Erkelné itt, Rudolf sógorának házában halt meg 79 éves korában, 1899. március 4-én. Sírját meglátogathatjuk a Szentháromság-temetőben. A két fivér, János (elhunyt 1873-ban) és Rudolf (ő is ebben a házban halt meg 1902-ben), illetve feleségeik nyugvóhelye a Szent Kereszt-, más néven Kolera-temető.

A ház homlokzatán mindezen történéseknek három márványtábla állít emléket. 

 

A blogger szerint Erkel Ferencné táblájának szövege kis eufemizmust tartalmaz, azt a benyomást kelti, mintha Erkelné férje halála után költözött volna ide; holott a táblán emlegetett évtizedeknek, ami 39 év volt, csak utolsó hat évében volt özvegy (Erkel 1893-ban hunyt el); az első több, mint 30 évet Erkel külön élő feleségeként töltötte sógora házában.

A témát feldolgoztam a Papageno oldal Kataliszt blogjában is ORVOSI RENDELŐ ÉS JÓKAI BÚVÓHELYE címmel. Bevallom, ott a címet nem én adtam, nem is tetszik... Azért érdemes a linket megnyitni, mert abban a posztban több az illusztráció és megadtam a felhasznált irodalmi forrásokat is.

Az Erkel család további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Budapest I. Úri utca 24.

Gyula, Apor Vilmos tér 7.

 

Erkel budai otthona

Budapest I. Úri utca 24.

Középkori ház földszintjének felhasználásával a 18. században emelt műemlék épület.
Az 1850-es években itt lakott családjával ERKEL FERENC.

Erkel 1839-ben nősült meg. Felesége, Ádler Adél muzsikus családból származott: dédapja Istvánffy Benedek győri regens chori, apja Ádler György, a Mátyás-templom karnagya. Adél maga is képzett muzsikus volt, kitűnően zongorázott.

Házasságkötésük után Budán laktak, ennek pontos helyét (helyeit) nem ismerjük. Az Úri utcai házba valószínűleg 1851-ben költöztek, az udvari szárny második emeletére. Lakásuk ablakai a Vérmezőre néztek, amely az Erkel-gyerekek kedvelt játszótere volt.

A házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született. Ferenc keresztapja Liszt Ferenc volt, a legkisebb fiút pedig Lonovics József, Csanád vármegye főispánja és felesége, Hollósy Kornélia operaénekesnő tartotta keresztvíz alá. Az akkori magas gyermekhalandóság Erkelék családjában is megmutatkozott: három gyermeküket újszülöttként, illetve egy és hat évesként elvesztették, Ilka lányuk pedig tizenhat éves korában halt meg.

Ebben a házban gyerekeskedtek Erkel később muzsikussá vált idősebb fiai is:

Az elsőszülött Erkel Gyula (1842-1909) 1869-től két és fél évtizedig a Nemzeti Színház, illetve az Operaház karmestere volt. 1891-ben Újpesten zenekonzervatóriumot alapított. Számos népszínműhöz írt zenét s apja munkatársa, a "családi műhely" tagja volt.

Erkel Elek (1843-1893) a magyar operett egyik megteremtője, a népszínmű népzenéhez közelebb álló változatának reprezentánsa lett. Haláláig az 1875-ben megnyílt Népszínház első karmestereként működött.

Erkel László (1844-1896) zongoraművész és karnagy Gyulán, majd Pozsonyban élt. Néhány évig a gyermek Bartók Béla zongoratanára volt.

Erkel Sándor (1846-1900) az egyik legkiválóbb magyar karmester lett. Működését ő is a Nemzeti Színházban kezdte, s ő vitte át a színház operatársulatát az újonnan épült Operaházba. Számos, az alaprepertoár részévé vált opera magyarországi bemutatója fűződik nevéhez. Haláláig elnök-karnagya volt - itt is apja örökében - a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának.

Az ebben a házban töltött időszak alatt a negyvenes éveiben járó Erkel Ferenc továbbra is a Nemzeti Színház első karmestereként dolgozott. Ekkoriban komponálta a színházában 1861-ben bemutatott Bánk bán-t, bár valószínűleg nagy megterhelést jelentő színházi munkája mellett intenzívebb alkotásra inkább a nyári szünetekben, Gyulán tudott sort keríteni.

Emlékezések szerint Erkel a pesti oldalon lévő Nemzeti Színházból általában ugyanazzal az egyfogatú bérkocsival járt haza és minden alkalommal cukrot adott a lónak. Az állat annyira megszerette őt, hogy ha meglátta a városban, odakocogott hozzá és kérte a cukoradagját...

A család 1860 körül költözhetett el innét, ekkor ugyanis az Erkel-házaspár különvált. Ádler Adél Gyulán, férje rokonainál talált új otthonra. Erkel a következő években a pesti oldalon, munkahelyéhez közel, egy rokonai tulajdonában levő bérházban lakott, de még utána is többször költözködött.

A Úri utcai házon  Erkel születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avatott a Budavári Önkormányzat, alkotója Kampfl József.

Források:

Szabó Sándor: Mesélő házak. Erkel Ferenc budavári lakása. = Budapest 1967. 8.
D. Nagy András: Epizódok az Erkel család életéből. = A nemzeti romantika világából. Szerk. Bónis Ferenc. Bp. Püski, 2005 /Magyar zenetörténeti tanulmányok/
Szálka Vilmosné Sztankovits Valéria: Erkel Ferenc az ember és a pedagógus. Klny. a Nevelés 1943. 9-10. számából

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007-ben és 2011-ben készítettem

Itt született Erkel Ferenc

Gyula, Apor Vilmos tér 7.

 


A ma Apor Vilmosról elnevezett tér volt az 1720-as évektől betelepített németek által lakott egykori Németgyula főtere, mely közigazgatásilag csak 1857-ben egyesült Magyargyulával.

A földszintes, klasszicista jellegű németgyulai iskola - benne a mindenkori kántortanító lakásával - 1795-ben épült. Az L alakú épület térre néző szárnya volt az iskola, a mostani Dürer utca felőli, három ablakos rész pedig a lakás.

Forrás: http://www.gyulaihirlap.hu/download.fcgi/543546_0_1_erkel_haz_osz.JPG

Ebben a házban, a Dürer utca felőli sarokszobában született 1810. november 7-én Erkel Ferenc.

Barabás Miklós litográfiája a fiatal Erkel Ferencről, 1845

Az Erkel család 1806-ban került Pozsonyból Gyulára a zeneszerző apai nagyapja, id. Erkel József (1757-1830) révén. A település kegyura akkor Wenckheim Ferenc gróf volt. A grófi családnak Pozsonyban is volt háza, onnét ismerték id. Erkel Józsefet, aki ott zenetanárként és templomi orgonistaként működött. A Wenckheimek művelt, zeneszerető emberek voltak, s gyulai kastélyuk zenei életének emelésére szerződtették id. Erkelt, aki hivatali címét tekintve a kastély gondnoka lett, feladata azonban elsősorban a zenetanítás és a kamaramuzsikálás volt.

Amikor az Erkelék Gyulára költöztek, ifj. Erkel József (1787-1855), a zeneszerző édesapja húszéves nőtlen fiatalember volt. Ő lett a németgyulai tanító - így kapta meg az iskolához tartozó szolgálati lakást - és mellette ellátta a magyargyulai templom karnagyi teendőit is. Két év múlva, 1808-ban megnősült: Ruttkay Klára Teréziát, egy gyulai gazdatiszt lányát vette feleségül. A házaspárnak tíz gyermeke született (közülük heten érték meg a felnőtt kort), másodikként Erkel Ferenc. Az elsőszülött kislány három éves korában meghalt, így Ferenc lett szülei legidősebb gyermeke. Az ő keresztapja is, mint testvéreié, gróf Wenckheim Ferenc volt, aki így is kimutatta a család iránti megbecsülését. Egyébként korábban a fiatal gróf és ifj. Erkel József esküvőjüket is egy napon tartották...

Ifj. Erkel József és családja több, mint harminc évig ebben a házban élt. Testvéreivel itt nőtt fel a zeneszerző, szeretetteljes és muzikális légkörben. Ebben az épületben járta ki az elemi iskola első két osztályát is. Az elsőben tanítója Czingulszky Simon lengyel emigráns - egyúttal kitűnő muzsikus - volt, a második osztályban pedig saját édesapja. Ezután a magyargyulai főelemi iskolában tanult tovább. Körülbelül tíz-tizenegy éves korában szülei először Nagyváradra, majd Pozsonyba küldték tanulni, ettől kezdve csak a vakációkat töltötte otthon. Végleg 1827 végén vagy 1828 elején hagyta el a szülői házat, amikor elfoglalta első állását Kolozsváron, mint a gróf Csáky család zenemestere. Édesapja több, mint három évtizedig látta el a németgyulai tanítói teendőket; 1841-től haláláig a Wenckheim-uradalom számtartójaként dolgozott. Az állásváltoztatással a család elhagyta a tanítói lakást, s a kastély épületében egy szolgálati lakásba költözött. A szülőkkel ekkor már csak két gyermek lakott.

Erkel Ferenc ebben az időben már Pesten a Nemzeti Színház karmestere és első operáját sikerrel bemutatott szerző volt, de nyaranta rendszeresen lejárt Gyulára - kapcsolatait mindvégig, szülei halála után is megőrizte szülővárosával és ott élő testvéreivel.

Testvérei közül az 1813-ban született Erkel József lépett zenei pályára, bár a többiek is muzikálisak voltak. József operaénekes, tenorista lett. 1840. augusztus 8-án az ő jutalomjátékaként került színre a Nemzeti Színházban Erkel Ferenc első operája, a Bátori Mária. A családi hagyomány szerint Erkel József később Hamburgban énekelt, onnét 1854-ben tért haza Gyulára, s itt is hunyt el.

Erkel Ferenc szülőházát már néhány héttel a zeneszerző halála után, 1893. július 5-én megjelölték emléktáblával, melyet 1910-ben, születésének centenáriumán a homlokzaton most is látható díszesebbre cseréltek.

Forrás: gyulavaros.hu

Az épület Magyarország egyik legfontosabb zenei emlékhelye, mely múzeumként is látogatható.

Benne a korábbi tantermek helyén először 1960-ban rendeztek kiállítást, majd 1970-ben nyitották meg híres szülöttük emlékmúzeumaként. 1985-ben kibővítették, berendezték az eredeti tanítói lakás helyiségeit is, köztük a sarokszobát, amelyben Erkel született. Legutóbb 2011-ben újították fel a teljes épületet, a műemlékvédelmi szempontokat messzemenően figyelembe véve és modernizálták az állandó kiállítást is. A mai elrendezésben remekül érvényre jut az épület eredeti funkciója: az egykori osztályteremben egy 19. századi tantermet alakítottak ki, a tanítói lakás helyiségeiben pedig az Erkel család korabeli otthonát bemutató hálószobából, szalonból és konyhából álló enteriőr segít korhű hangulatot kelteni. Látható itt az Erkel család hagyatékából származó harmónium, pianínó, asztali óra, képek és Erkel zongorája. A család relikviái között ott van Erkel Ferenc ezüst karmesteri pálcája, pipája, tintatartója, papírvágó kése, a Báthori Mária bemutatására kapott bronz kancsója, jubileumi serlege, felesége kendője és esernyője. Láthatók Erkel életéről és munkásságáról szóló korabeli dokumentumok, köztük a Bánk bán librettójának kézirata, Erkel egy fizetési nyugtája, Liszt Ferenc Erkelhez címzett levele. A múzeum bemutatja Erkel operáinak színpadi sorsát és Erkel muzsikus fiainak munkásságát. A gyűjtemény féltett kincse az Erkel ötven éves karnagyi jubileumára tizennégy karátos aranyból készült emlékkoszorú: súlya 525 gramm, a díszítő lant 39 briliánst tartalmaz, leveleire Erkel-művek címeit vésték.

A múzeum a szokásos nyitvatartással működik, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig látogatható.

Itt képgalériát találhatunk, ezen a linken pedig, melyet az előző oldalról is megnyithatunk, remek virtuális sétát is tehetünk a szülőházban, kívül-belül. Így saját fényképeimből most nem mutatok, amúgy is a 2011-es modernizálás előtt jártam ott - frissebbek és jobb minőségűek a város által közreadott képek.

Erkel a Nemzeti Színház nyári szüneteiben sok időt töltött Gyulán, a hagyomány szerint a kastélypark fái alatt a Bánk bán részletein is dolgozott. Ennek jegyében hallgassuk meg a Tiszaparti jelenet eredeti változatának második részét a csodálatos Kolonits Klára előadásában:  

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Czeglédi Imre: Gyula: útikalauz. Gyula, 1996
Czeglédi Imre: Gyula: Erkel Ferenc Emlékház. Bp. Tájak, Korok, Múzeumok 238. 1987
Fabó Bertalan: Erkel Ferencz emlékkönyv. Bp. 1910
Nagy András, D. - Márai György: Az Erkel család krónikája. Gyula, 1992
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Németh Amadé: Az Erkelek a magyar zenében: az Erkel család szerepe a magyar zenei művelődésben. Békéscsaba, 1987
Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye. Gyula, 2007
w.gyulaimuzeumok.hu
w.gyulavaros.hu/muzeumok/erkel-ferenc-emlekhaz-gyula