Giordano és a Fedora-villa

 

Baveno: Villa Fedora

Olaszország, Piemont régió, Verbano-Cusio-Ossola megye

 

 

A Lago Maggiore nyugati partján, Baveno település látványosságai a 19. században az arisztokrácia számára épült villák, kastélyok. Ezek egyike egy operahősnőről kapta nevét, és nem véletlenül.

A Villa Fedora (Forrás: az olasz nyelvű wiki)

 

A Villa Fedora 1857-ben épült. A század legvégén került Giuseppe Spatz gazdag szállodatulajdonos birtokába, aki rögtön ki is bővíttette. Spatz, akinek Olga lánya Umberto Giordano zeneszerző felesége volt, a tóparti villát vejének ajándékozta. Így Giordano 1904 után mintegy két évtizedig nagyon sokat tartózkodott és dolgozott itt, 1909-ben pedig meg is örökölte és ő nevezte el Fedorának.

Az apósról érdemes elmondani, hogy övé volt Milánó legnagyobb szállodája, a Grand Hotel, ahol Verdi állandó lakosztályt tartott fenn (és ahol később elhunyt). Így Spatz ismeretségben állt a nagy öreggel, és apósa révén Giordano is találkozhatott a Maestróval, aki rajta tartotta a szemét ifjú kollégáján...

Bár az 1898-ban bemutatott Fedorát még nem itt írta Giordano, a név mégis nagyon találó, hiszen 3. felvonása egy nagyon hasonló fényűző villában játszódik!

Netes források szerint a bejáratnál Giordanónak vörösmárvány emléktáblája is van, de fénykép sehol nem található róla.

A zeneszerző 1924-ben eladta a villát, ami később volt csecsemőotthon is. Jelenleg egy kereskedelmi kamara székháza. Nem látogatható, de kívülről megszemlélhető, mert gyönyörűséges parkja van tölgyekkel, azaleákkal, sőt, még egy kis homokos strandja is, ahol szabadon lehet sétálgatni és strandolni. IDE KATTINTVA szép képeket nézegethetünk róla - egyet közvetlenül meg is mutatok:

 

Dankó Pista villája a puszta közepén

Tabdi, Buckadűlő 39. Dankó-villa

 

 

Csengőd határában (ma hivatalosan Tabdi területén), a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában, Tabdi központjától másfél kilométerre ma is áll Dankó Pista (1858-1903) egykori tornyos villája. Lakóterülettől távol esik, erdős terület és szántó határán található.

 

Tornya megvan, csak takarják a lombok (hungariahuizen.nl)

A nyomorból indult legendás muzsikus, dalszerző 1901-ben, hangversenykörútjai jövedelméből vásárolta meg, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kiválasztása jellemző volt Dankó romantikus, nem két lábbal a földön álló művészegyéniségére: a területen nem termett meg szinte semmi, de muzsikáló neve volt: Csengőd. Házának tornyára, mint egy várúr, monogramos zászlócskát tűzött. 

Csongor Győző írja Hulló levél, sárga levél… című Dankó–életrajzában:

Mesélik, akik mellette voltak utolsó éveiben, hogy ki-kigyalogolt messzebbre is a háztól, s egy-egy buckára dőlve pengette hegedűjét, töredékesen maradt dallamokat jegyezgetve le a papírosra. A toronyszobában népszínműveken is dolgozott.

Meg is verselte-zenésítette villáját:

    A csengődi Buckában
    Csoda van a pusztában.
    Ha kérdezed, micsoda,
    Majd megmondja a bora.

Amikor megvásárolta a házat, már betegeskedett, s abban reménykedett, hogy az itteni szabad levegő majd meggyógyítja - ám nem így lett. Állapotának súlyosbodásával innét vitték Pestre, kórházba. Utolsó heteit sógora lakásán élte, ott hunyt el 1903. március 29-én.

Halála után özvegye, Joó Ilonka ebben a házban élt visszavonultan, csak jóval később ment újra férjhez egy földbirtokoshoz. Második házasságának éveiben már berendezett itt egy Dankó-emlékszobát. 

 

Joó Ilonka idejében (tabdi.hu)

Ilonka több, mint négy évtizeddel túlélte Dankót! 1944-ben hunyt el, s kívánsága szerint melléje temették a szegedi Belvárosi temetőbe.

A hagyaték egy része egy rokonhoz került, aztán a csengődi tanács a házat megvásárolta és 1970-ben Dankó-emlékmúzeumot rendezett be benne. 

A megyei hírlap így mutatta be:

Az emlékmúzeum a villa négy szobájára terjed ki. Az elsőben részletes életrajzi tábla és egy fiatal szegedi festőművész, Zombori László Dankó-portréja fogadja a látogatót. A második és harmadik szobában fényképek, kéziratok, kották, újságok, képeslapok és egyéb dokumentumok mutatják be a Szeged-felsővárosi születésű nótaköltő életútját és munkásságát. A negyedikben tárgyi emlékek, a villa hajdani bútordarabjai, használati tárgyak, szekrények, asztalok, könyvespolcok, könyvek és Dankónak az a hegedűje látható, amelyen utoljára játszott. Itt állították ki Joó Ferencnek, a nótaköltő apósának egyik festményét, amelyen három lányának, köztük Dankó feleségének, Joó Ilonkának portréját rajzolta meg. Összesen mintegy háromszáz tárgyat tartalmaz a bemutató.

1984-ben még megvolt a múzeum, ám valamikor utána csendesen megszűnt. Egy utalás szerint a relikviákat a szegedi múzeumba szállították.

A villa ma magánkézben van, szépen helyreállítva, akár meg is szállhatunk benne...

Az emlékhelyről kicsit részletesebben írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában. Mellette érdemes megnyitni a villa mint szálláshely oldalát is, ott több képet nézegethetünk mai állapotáról.

Járt-e Puccini Szentendrén?

Szentendre, Ady út 8.

 

 

A Szentendre központjából Leányfalu felé vezető úton, kis dombon, fáktól szinte teljesen takarva áll az a kisebb palotának is beillő villa, amelyben 1906-ban telepedett le Ábrányi Emil (1851–1920) költő operaénekesnő feleségével. Úgy tartják, a villában Puccini is megfordult, bár erről konkrétumokat semmilyen forrás nem ír.

Egykor (hungaricana.hu)

Hátsó frontja napjainkban (https://www.facebook.com/agimagazin)

 

De kezdjük a házigazdákkal.

Ábrányi Emil, Ábrányi Kornél zenetörténész fia kora ünnepelt költője volt és a második olyan szentendrei polgár, akiről még életében utcát neveztek el.

Felesége, Ábrányiné Wein Margit 1884-től tizenöt éven át az Operaház ünnepelt szopránja. Énekelt a Népszínházban is, 1901 és 1920 között pedig a Zeneakadémián tanított, ő volt az intézmény első női tanára. Fiuk, Ábrányi (III.) Emil zeneszerző és karmester 1882-ben született. 

Ha valóban járt otthonukban Puccini, az 1912-ben Ábrányiné és már akkor az Operaház fiatal karmestereként működő fia révén történhetett.

Puccini négy ízben járt Magyarországon. Első alkalommal 1894 tavaszán jött el, hogy megtekintse – pár nappal magyarországi premierje után – a Manon Lescaut operaházi előadását. A címszerepet nem más énekelte, mint Ábrányiné Wein Margit. Alakításával a Mester rendkívül elégedett volt, személyesen gratulált neki. Ám ekkor Ábrányiék még nem Szentendrén éltek.

1895, 1906, majd 1912 Puccini további magyarországi utazásainak időpontjai. A korabeli sajtóból végigkísérve pesti tartózkodásainak jól dokumentált napjait, egyértelmű, hogy ha valóban járt Ábrányiéknál Szentendrén, az 1912-ben történhetett, amikor február 8. és március 2. között végig Pesten tartózkodott, Nyugat lánya című operájának magyarországi bemutatója kapcsán. Február 23-án megtekintette Pillangókisasszonyának egy repertoár előadását, amelyet a megbetegedett karmester helyett beugrással az ifjú Ábrányi Kornél vezényelt. Puccini a szünetben gratulált a karnagynak. Könnyen lehet, hogy ekkor jött rá – vagy ekkor emlékeztették –, hogy a fiatal karmester édesanyja volt egykor az ő első magyar Manon Lescaut-ja! Ráadásul három nap múlva ifj. Ábrányi Kornél operája szerepelt az Operaház műsorán, amit Puccini is megnézett. 

Ez a két esemény már szolgálhatott alapjául egy szentendrei látogatásnak az Ábrányi családnál! Csak sajnos pontos forrás nem maradt róla, a sajtó sem említette, ha megtörtént.

A szentendrei ház azonban így is irodalmi és zenei emlékhely. Bár nagyon elszigetelt, csak bekukucskálni lehet a kerítésen, s az épületből alig látszik valami a fáktól, a kerítésen azért ott van – jellemzősen csak – Ábrányi Kornél emléktáblája; szövegén ráadásul nagyon érződik az 1950-es évek szelleme... Pedig felesége is megérdemelné az említést, sőt, fiuk is...

 

A témáról jóval részletesebben és több képpel írtam a Papageno Kataliszt blogjában.

 

Konstanze Mozart salzburgi villája

Salzburg, Nonnberggasse 12.

Ausztria

 

 

Salzburg egyik "házi hegye" a Nonnberg, mely apácakolostoráról kapta nevét. A belvárosból a Kaigasse 32. számú ház mellett emelkedő lépcsősoron juthatunk fel ide, ahol a Nonnberggasse 12. szám alatt találjuk meg Konstanze nyári lakát.

 

Jobbról a Festung magasodik fölénk, balról páratlan a kilátás, lábaink alatt egész Salzburg, háttérben pedig a hegycsúcsok. A turista itt kiszakadhat a belvárosi nyüzsgésből is. 

 

Az épületek sorában két villa van itt közvetlenül egymás mellett a hegyoldalban: a keskenyebb homlokzatú 12/B és közvetlenül mellette a 12. számú.

A blogger Konstanze nyomában

 

Egykor a 12. szám alatt lakott Konstanze Mozart, másodszor is megözvegyülve. Nyári villaként használta, mert volt lakása lent a belvárosban is: először a Tomaselli kávéház épületében az Alter Markton, később pedig a Mozartplatzon, ahol már jártunk.

A hegyi villához rendkívül érdekes történet fűződik: egy angol zenerajongó házaspár, Vincent és Mary Novello látogatása. Az ő naplóikból ismerhetünk meg fontos részleteket a már hatvanas éveinek derekán járó Konstanze személyéről és életmódjáról.

Minderről már írtam a Papageno Kataliszt blogjában, sok-sok képpel, az érdeklődőnek oda érdemes ellátogatni a részletekért.

 

Konstanze Mozart további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Salzburg, Mozartplatz

Salzburg, Mozartplatz 8.

Szabó Ferenc fonyódi villája

Fonyód, Magay utca 26.

 

Az épület 1952-től 1969-ben bekövetkezett haláláig Szabó Ferenc (1902–1969) zeneszerző villája volt, aki Kossuth-díja mellé kapta meg használati jogát.

 

Ettől kezdve Fonyód nagy szerepet játszott életében. Feleségével rendszeresen itt töltötték a nyarakat, kora tavasztól késő őszig. A zeneszerző Szabó című, visszaemlékezésekből szerkesztett kötetben itteni életmódjáról is olvashatunk. Eszerint minden délelőtt rendszeresen komponált. Sokat olvasott, mellette környezete rábeszélte a horgászatra, amit nagyon megszeretett. Részletek a Papageno oldal Kataliszt blogjában, ahol már korábban megírtam az emlékhely történetét.

Két fénykép az említett könyvből:

Utolsó fonyódi nyarán, 1969-ben a Légy jó mindhalálig című, Móricz regénye alapján készült operáján dolgozott. Nagyon szerette volna befejezni, de érezte, hogy torzó marad. Ősszel már nagyon beteg volt; fel kellett mennie Budapestre, hogy befeküdjön a kórházba, ahol hamarosan, november 4-én elhunyt.

Nevét 1982-ben felvette a fonyódi zeneiskola. Utcát is neveztek el róla, a rendszerváltás után azonban mindkettőt átkeresztelték, mivel kifejezetten „vonalas” zeneszerzőnek számított. Ebben az életrajzi összefoglalóban elolvashatjuk erről is a legfontosabb tényeket.

Bechstein zongorája, amelyet özvegye a zeneiskolának ajándékozott, sokáig a Fonyódi Múzeum állandó kiállításán volt látható, aztán az is máshova került; a zeneszerző nevét és fonyódi létezését pedig gyakorlatilag elfelejtették.

 

Johann Strauss vidéki villájának hűlt helye

Bad Ischl, Kaltenbachstrasse 36.

Ausztria, Oberösterreich

 

A Habsburgok révén híressé vált fürdőhely folyóparti sétányának, az Esplanade-nak folytatása a hosszú Kaltenbachstrasse. Belvárostól távolabbi részén, a mai 36. szám alatt állt Johann Strauss villája.

Az egykori villa (operetta-research-center.org)

... és ami ma a helyén áll

Strauss először 1855-ben járt Ischlben, majd 1892 és 1898 között rendszeresen itt töltötte a nyarakat. Idősödve, reumás fájdalmainak jót tett Ischl gyógyvize. Villáját, amely inkább kisebb kastély volt díszes svájci stílusban, egy ideig csak bérelte, majd 1897-ben sógorával, Josef Simonnal közösen meg is vásárolta.

Sajnos az épület ma már nincs meg: az 1960-as évek végén lebontották és helyére jellegtelen modern lakóépületet emeltek. A villa megsemmisülése többszörös veszteség, ugyanis magyar vonatkozása is volt, amint Marcel Prawy írta nagy Strauss-monográfiájában:

Neves családé volt a villa, a magyar Erdődy Anna-Mária grófnőé. Férje, Erdődy Péter gróf ahhoz az arisztokrata társasághoz tartozott, amelyik Beethovennek élete végéig évjáradékot ítélt meg.

Szintén Marcel Prawy meséli, aki mindent tudott Bécs zenei életéről:

Johann Strauss jól érezte magát Ischlben, az esőt inspirálónak találta, sósfürdőket vett, tarokkozott, biliárdozott, gyakran hívta vendégségbe Brahmsot és látogatta törzséttermeit, a Ramsauer kávéházat […] és a “Zur G’stötten” vendéglőt.

Élete utolsó nyaráról a Keringőkirály így írt egy barátjának:

Az idő itt teljesen elképzelésem szerint telik. Az esős napok nagyszerűek, a közeli patak élénk csobogása kellemes és jólesik a fűtött szobában hangjegyeket írni. Minél viharosabban és szelesebben tombol kint az idő, annál jobban érzem magam itt bent. Csak ne is süssön a nap, ha dolgozom!

Meglehetősen rendhagyó fürdővendég volt a Keringőkirály 😊

Mint Prawy is említette, vendégeként sokszor megfordult a villában Johannes Brahms. Teljesen más emberi és művészi habitusuk ellenére jó barátok voltak,. A mogorva Brahms bizony nagyon szerette és nagyra tartotta Strauss muzsikáját. Közismert róla az az anekdota, hogy amikor Adele asszony, Strauss felesége aláírást kért egy fényképre Brahmstól, ő odakottázta a Kék Duna-keringő dallamának első hangjait és úgy írta alá, hogy „sajnos, nem én komponáltam”.

Adele asszony és Brahms a villa teraszán

 

Mindezt a Papageno oldal Kataliszt blogjában is leírtam EGY NEM SZOKVÁNYOS NYARALÓ... címmel, ott még több a fénykép, érdemes megnyitni.  

Azóta találtam egy érdekes nagykanizsai vonatkozást: egy fényképet, amelyen az ischl-i nyaralóban Strauss-házaspár vendégeként szép fiatal hölgy látható (a kép jobb szélén). Ő Agnes Bricht Pyllemann, a Nagykanizsán született énekesnő. Róla és családjáról, legfőképpen apjáról ITT írtam, nagyon érdekes történet!

További Johann Strauss-emlékhelyek a Zenevándor blogban:

Bad Ischl: Lehár Filmtheater

Bécs, Stadtpark

Budapest V. Báthory utca 24.

Budapest I. Horváth-kert 

 

 

Ádám Jenő fonyódi nyaralója

Fonyód, Bartók Béla utca 36.

 

 

A homlokzatán valaha Pihenő nevet viselő emeletes villát Csorba Ede kaposvári ügyvéd, a Somogy Megyei Takarékpénztár vezérigazgatója építtette az 1890-es évek közepén. 

A villa napjainkban...

... és 1900 körül

A nevezetes fonyód-bélatelepi villasor Szaplonczay Manó kaposvári tiszti főorvos kezdeményezésére jött létre a Balaton egyik legszebb panorámájú helyén, a fonyódi Várhegyen. 1898-ra már majdnem 30, nagyrészt svájci stílusban épült emeletes villa állt itt, a mostani Bartók Béla utca 22. és 80. között. Az első tulajdonosok többnyire kaposváriak voltak, később aztán fővárosi értelmiségiek, politikusok, művészek is vásároltak maguknak itt nyaralót. 

A helyszínről és az egyes épületek történetéről sok részletet olvashatunk Varga István kiváló könyvében.

A Csorba-villát 1911-ben az ügyvéd lánya és férje, Pete Lajos (1867–1924) nótaköltő, lengyeltóti, majd kaposvári főszolgabíró örökölte, aki jó barátságban állt a nyarait szintén közeli villájában töltő Huszka Jenővel.

Több tulajdonosváltás után 1939-ben Ádám Jenő (1896–1982) zenepedagógus, zeneszerző vásárolta meg. Amikor azonban a közeli üdülők hangszórói elkezdték ontani a tánczenét, megvált a nyaralóhelytől…

Később a villasor épületei megszenvedték a szocialista államosítást: köztük a Csorba-villát is átalakították, egyszerűsítették, sorstársaival együtt vállalati üdülő lett. De megmaradt a terület jellege és természeti környezetéből is valamennyi, s páratlan fekvésű villasor a hozzá kapcsolódó sétánnyal ma is meghatározó jelképe Fonyódnak. Az egykori és a mai nyaralóknak ugyanebben a páratlan látványban van részük:

 

Az emlékhellyel korábban a Papageno oldal Kataliszt blogjában is foglalkoztam ÁDÁM JENŐ FONYÓDI PIHENŐJE címmel.

Az igazi Lili bárónő nyaralója

 Fonyód, Bartók Béla utca 60.

 

 

A Balaton egyik legszebb panorámájú helyén, a fonyódi Várhegy villasorában,  ősfáktól tarkított ligetben egy nagyobb, emeletes villa mellett kisebb, földszintes épület áll. Ez a kisebb, ám nem kicsi ház volt Péchy Erzsi (1890–1933) színésznő, operettprimadonna nyaralója.

  

A színésznő először Huszka Jenőt meglátogatni járt a fonyódi hegyen, akinek itt volt családi villája: Huszka ugyanis az ő hangjára, egyéniségére komponálta Lili bárónő című operettjét. Ekkor szerette meg a környéket, s Huszka villájának a közelében megvásárolta ezt az épületet.

 

Sajnos, nem sokáig élvezhette az itt töltött nyarakat. Élete tragédiáját nyaralója kapcsán a Papageno Kataliszt blogjában már megírtam AZ ELFELEJTETT PRIMADONNA NYARALÓJA címmel, onnét többet megtudhatunk.

Blaha Lujza villája

 Balatonfüred, Blaha Lujza utca 4.

A klasszicista stílusú, szép vonalú épület egykor Blaha Lujza nyaralója volt - ma szállodaként az ő nevét viseli.

Bejáratának oszlopai fölött a következő felirat olvasható:

E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke

Fölötte, a timpanonban pedig:

Blaha Lujza nyaralója 1893-1916

Zákonyi Ferenc, Balatonfüred tudós helytörténésze kutatásai szerint az itt húzódó köves, kopár területet 1866-ban kezdték felparcellázni. Ezt a telket akkor egy bizonyos özvegy Szűcs Lajosné vásárolta meg, 1867-ben ő építtette a villát.

Blaha Lujza régóta szerette Füredet és a Balatont. Még nem volt villatulajdonos, amikor ezt írta a naplójába:

Az én figyelmemet és lelkemet már akkorra úgy uralta a Balaton, hogy minden egyéb alig érdekelt. Az a nagy víz olyan hatást tett rám, mintha úgy magához ölelni, magához édesgetni akarna.

Ez a villa már akkor megtetszett neki, amikor 1891-ben súlyos betegsége után lábadozni ment Füredre, de csak később, pesti házuk és gödöllői nyaralójuk eladása után tudták megvenni férjével, báró Splényi Ödönnel. A házat Blaha Lujza nemcsak nyaralónak szánta, hanem színpadi pályafutását befejezve ide szeretett volna visszavonulni.

Legvidámabb napom, ha Füredre mehetek, legszomorúbb, ha kis fészkemet ott kell hagynom

 - olvashatjuk naplójában, melyben részletesen leírta házának belsejét:

Az én kis házam ilyen: a folyosóról nyílik a szalon, ettől balra egy kis családi vendégszoba, azután az én szobám, mellette uramé, és végül a könyvtárszoba. A belépőtől jobbra az ebédlő és három vendégszoba. Az udvar felől egy zárt folyosó, konyha, két cselédszoba, éléskamra. Az udvaron a kertész lakása, kis majorsági udvar és árnyas meg rózsákkal bőven ellátott kert. Az én szobám ablaka a kis templomra nyílik, melynek édes szavú harangját hallani mindig alig várom. Szobám oly közel van a templomhoz, hogy a szentmisét onnét szobámba hallom, nemegyszer így végzem ájtatosságomat.

Ezen a régi képeslapon láthatjuk is, milyen közel van az épület a Kerektemplomhoz:

Füredi életmódjáról is írt:

Ha szép idő van, reggel fél hat órakor kelek, és háromnegyed nyolc óráig többnyire férjemmel, ha ott van, különben egyedül a Balaton partján sétálok. Visszatérve reggeli sétámból, rendesen, mielőtt hazatértem, elmentem kis templomunkba, elvégezendő napi imámat. Onnét haza reggelizni, ez a család első összejövetele. Itt lesz megállapítva, hogy mit főzzünk, ki mit fog egész nap csinálni? Délelőtt fürdés, azután a déli hajóhoz menés, megnézni, kik jönnek? Azután ebéd, pihenés és újból séta... Néha elmegyek a színházba, sőt évente egyszer-kétszer fel is szoktam lépni. Vacsoránkat, ha az idő engedi, a szabadban költjük el. Fél tízkor, ritkábban később, pihenésre térés.

Balatonfüredi nyaralójában (forrás: oszk.hu)

Ez volt nyári menetrendje. De jobban szerette Füreden az őszt és a tavaszt:

Az esős napokat otthon töltöm, előszedem emlékeimet, el-elgondolkozva az ezekkel kapcsolatos események felől. Olvasgatok, mert igen szép könyvtáram van, összeülünk és magunk között elbeszélgetünk.

Villáját hosszú ideig fenyegették hitelezők, de valahogy mindig sikerült megmentenie. Élete utolsó tíz évének nyarait mégsem tölthette itt, mert egy meggondolatlan jótállásának következményei megfosztották szeretett fészkétől; attól kezdve a Margitszigettel próbálta Füredet pótolni.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred Városi Tanács, 1988 [1989!]
Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüredért Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Blaha Lujza naplója. Bp. Gondolat, 1987
Karcsai Kulcsár István: Így élt Blaha Lujza. Bp. Móra Kiadó, 1988
Nagymihály Sándor: A Nemzet csalogánya. Blaha Lujza életregénye. Bp. Helikon, 1941