Dankó Pista villája a puszta közepén

Tabdi, Buckadűlő 39. Dankó-villa

 

 

Csengőd határában (ma hivatalosan Tabdi területén), a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában, Tabdi központjától másfél kilométerre ma is áll Dankó Pista (1858-1903) egykori tornyos villája. Lakóterülettől távol esik, erdős terület és szántó határán található.

 

Tornya megvan, csak takarják a lombok (hungariahuizen.nl)

A nyomorból indult legendás muzsikus, dalszerző 1901-ben, hangversenykörútjai jövedelméből vásárolta meg, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kiválasztása jellemző volt Dankó romantikus, nem két lábbal a földön álló művészegyéniségére: a területen nem termett meg szinte semmi, de muzsikáló neve volt: Csengőd. Házának tornyára, mint egy várúr, monogramos zászlócskát tűzött. 

Csongor Győző írja Hulló levél, sárga levél… című Dankó–életrajzában:

Mesélik, akik mellette voltak utolsó éveiben, hogy ki-kigyalogolt messzebbre is a háztól, s egy-egy buckára dőlve pengette hegedűjét, töredékesen maradt dallamokat jegyezgetve le a papírosra. A toronyszobában népszínműveken is dolgozott.

Meg is verselte-zenésítette villáját:

    A csengődi Buckában
    Csoda van a pusztában.
    Ha kérdezed, micsoda,
    Majd megmondja a bora.

Amikor megvásárolta a házat, már betegeskedett, s abban reménykedett, hogy az itteni szabad levegő majd meggyógyítja - ám nem így lett. Állapotának súlyosbodásával innét vitték Pestre, kórházba. Utolsó heteit sógora lakásán élte, ott hunyt el 1903. március 29-én.

Halála után özvegye, Joó Ilonka ebben a házban élt visszavonultan, csak jóval később ment újra férjhez egy földbirtokoshoz. Második házasságának éveiben már berendezett itt egy Dankó-emlékszobát. 

 

Joó Ilonka idejében (tabdi.hu)

Ilonka több, mint négy évtizeddel túlélte Dankót! 1944-ben hunyt el, s kívánsága szerint melléje temették a szegedi Belvárosi temetőbe.

A hagyaték egy része egy rokonhoz került, aztán a csengődi tanács a házat megvásárolta és 1970-ben Dankó-emlékmúzeumot rendezett be benne. 

A megyei hírlap így mutatta be:

Az emlékmúzeum a villa négy szobájára terjed ki. Az elsőben részletes életrajzi tábla és egy fiatal szegedi festőművész, Zombori László Dankó-portréja fogadja a látogatót. A második és harmadik szobában fényképek, kéziratok, kották, újságok, képeslapok és egyéb dokumentumok mutatják be a Szeged-felsővárosi születésű nótaköltő életútját és munkásságát. A negyedikben tárgyi emlékek, a villa hajdani bútordarabjai, használati tárgyak, szekrények, asztalok, könyvespolcok, könyvek és Dankónak az a hegedűje látható, amelyen utoljára játszott. Itt állították ki Joó Ferencnek, a nótaköltő apósának egyik festményét, amelyen három lányának, köztük Dankó feleségének, Joó Ilonkának portréját rajzolta meg. Összesen mintegy háromszáz tárgyat tartalmaz a bemutató.

1984-ben még megvolt a múzeum, ám valamikor utána csendesen megszűnt. Egy utalás szerint a relikviákat a szegedi múzeumba szállították.

A villa ma magánkézben van, szépen helyreállítva, akár meg is szállhatunk benne...

Az emlékhelyről kicsit részletesebben írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában. Mellette érdemes megnyitni a villa mint szálláshely oldalát is, ott több képet nézegethetünk mai állapotáról.