A soproni Tűztorony zenei emlékei

Sopron, Fő tér 5. Tűztorony

 

 

Sopron jelképe a város messzire ellátszó, legmagasabb építménye, mely évszázadokon át a szabad királyi városokra jellemző toronyzene helyszíne is volt.

 

Első írásos említése 1409-ből való. Magassága akkor körülbelül a mai loggiáig terjedt, ahol akkor is erkély volt. 1676-ban leégett, 1681-ben építették újjá. A 19. század végén az új városháza építésekor csaknem lebontották. 1928-ban átjárója köré és fölé a nemzet ajándékaként Kisfaludi Strobl Zsigmond és Hikisch Rezső népszavazási emlékműve került.

 

Idézzünk Bárdos Kornél: Sopron zenéje a 16-18. században című könyvéből:

A régi Sopronnak nem csupán érdekes színfoltja volt a tűztorony – mint az ország egyik legértékesebb műemlékvárosának ma is az –, hanem valóságos középpontja is. Védte polgárait tűztől, bajtól, ellenségtől, figyelmeztette a rá való veszélyekre, virrasztott a város nyugalmán, hívogatta, köszöntötte a jó szándékkal érkezőket. Mindezt a muzsika nyelvén tette. Az erkélyről szétáradó toronyzene vagy az egyszerűbb hangzó-köntösben megszólaló tűzjelzések, szignálok, üdvözlések is a soproni polgárhoz szóltak […] A toronyzenészek muzsikája nem korlátozódott a városnak erre a jelképes középpontjára. Nem csupán szétáradt ez a zene az egész városra, de a toronyzenészek hangszerei felhangzottak a város minden pontján is. Ahol csak megszólalt a zene Sopronban, bármilyen közösségben, templomban, iskolában, körmeneten, ünnepélyes temetésen, a toronyzenészek is ott muzsikáltak a közösség együttesében.

Az emlékhelyről már írtam részletesen a Papageno oldal Kataliszt blogjában. Fő forrásom Bárdos Kornél már említett kiváló kötete volt. Abban a posztban sok további részletet olvashatunk arról, ki volt az első név szerint ismert toronyzenész, melyek voltak a toronyzenészek fő feladatai és hogyan fejlődött annyira fel ez a műfaj és az azt művelő muzsikusok, aminek következtében a város 1744-ben szétválasztotta a toronyőri szolgálatot a toronyzenészi állástól. Ezzel az intézkedésével egyúttal elismerte a toronyzenészek fontosságát a város életében, s még nívósabb muzsikálást várt tőlük.

Érdekes bekezdése a Papagenós posztnak, hogy a toronyzenészek a toronyban kialakított helyiségekben éltek, amiből aztán igazi bohémtanya lett: előfordult, hogy emiatt meg is kellett regulázni egyeseket, mert "könnyelmű személyeket" vittek fel magukhoz...

A toronyzenészi intézményt Sopron egészen a 19. század közepéig szívügyének, szabad királyi rangjához hozzátartozónak tekintette. Lassú megszűnését a térzene elterjedése okozta. Napjainkban – jeles alkalmakkor – újra felelevenítik ezt a szép hagyományt élő zenével.

Harangjátékon minden nap hallható az egykori soproni zenész, Wohlmuth János virginálkönyvéből e célra kiválasztott és Fohner János karnagy által feldolgozott dallam:  

 

Néhány évvel ezelőtt a Tűztorony nagyon komoly statikai megerősítésen és teljes felújításon esett át. Sopron jelképe 2011 óta történelmi emlékhely.