2022. március 26., szombat

A szegedi Dugonics-szobor és a zene

Szeged, Dugonics tér: Dugonics András szobra

 

Szeged belvárosának szabálytalan alakú tere a nagy árvíz előtt a búzapiacok helyszíne volt, így akkoriban Búza térnek hívták. Ma Dugonics András (1740–1818) kegyesrendi tanár, író nevét viseli, akinek itteni egészalakos szobrát egy fontos zenei esemény keretében leplezték le, Erkel Ferenc részvételével.


 

Dugonics szobormása máig a legjelentősebb szegedi szobrok egyike.

A szegediek kezdetben mellszobrot szerettek volna, de olyan méreteket öltött a közadakozás, hogy egészalakos szobor is kikerült belőle. A költségekhez néhány hangversenye jövedelmével Reményi Ede hegedűművész is hozzájárult (ő volt a fő motorja a pesti Petőfi-szobornak).

Megalkotására eredetileg Izsó Miklós kapott megbízást. Kismintáját el is készítette, azonban 1875 májusában bekövetkezett halála miatt munkáját tanítványa, Huszár Adolf folytatta és fejezte be.

Nemcsak a szobor elkészültéhez, hanem leleplezéséhez is kötődött zene, ugyanis 1876. augusztus 19-én egy nagy, országos méretű zenei rendezvény, a 4. „dalárünnep”, azaz a 4. országos dalostalálkozó napjaiban adták át a közönségnek.

Eseményeinek krónikáját az Országos Daláregyesület 1942-ben megjelent jubileumi évkönyvéből olvassuk el:

Szeged 1876-i országos dalárünnepélye még a korábbiaknál is nagyobbszabású megmozdulást, művészi eredményeiben messze kihatóbbat jelentett. Külső fényét nagyban emelte, hogy az országos iparműkiállítást is az ünnepségek idején nyitották meg és ugyanekkor leplezték le a Dugonics-szobrot is és erre az ünnepségre hivatalos volt az ország valamennyi irodalmi és kulturális intézménye. 

Az augusztus 17-i ünnepséget a szokásos értekezlet nyitotta meg, majd este színházi díszelőadást tartottak. Másnap Erkel Ferenc országos karnagy a közös darabok összpróbáját tartotta a pompás dalcsarnokban, délután pedig a közgyűlés vette kezdetét. A két csoportra osztott dalosverseny este 7 órakor vette kezdetét tíz, illetve tizenegy versenyző együttes részvételével.  […]

A Dugonics-szobor augusztus 19-i leleplezési ünnepségén Erkel Ferenc vezényletével az összes énekkar a Himnuszt és a Szózatot énekelte el. Ugyanaznap este a dalcsarnokban díszhangverseny volt és ezen többek között a fiatal Hubay Jenő is szerepelt. Augusztus 20-án Erkel Ferenc vezényletével összkari hangversenyt rendeztek a dalcsarnokban 800 dalos közreműködésével.

Ez volt az árvíz előtti Szeged utolsó nagy ünnepe.

 

A szobor utókorával kapcsolatban érdekes elmesélni, hogy eredetileg a főreáliskola előtt állott. Azonban amikor ennek épületébe a királyi ítélőtábla költözött be, a tábla akkori elnökének — kálvinista lévén — nem tetszett, hogy hivatala előtt „pápista” pap szobra áll, s a városi közgyűlésben keresztülvitte, hogy a szobrot áthelyezzék. Így 1895. május 15-én lebontották és június 13-án állították fel újra – mai helyén, a tér közepén. Megfordították, s most arra az épületre tekint, amelynek húsz évig hátat fordított. A hirtelen szoboráthelyezés nyomán keletkezett a jeles szegedi mondás: „Möglépött, mint Dugonics.”

A szoborról és a szegedi dalárünnepről részletesebben írtam a Papageno Kataliszt blogjában.

 

   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése