Itt nyugszik a 19. század "magyar Pavarotti"-ja

Szentendre, Bükkös part 36. Katolikus Kálvária

 

 

Szentendre belvárosától 6-7 perces sétával érhetjük el a Dunakanyar körút túlsó oldalán fekvő 18. századi, barokk stílusú Katolikus Kálváriát. Temetőjében nyugszik – családi sírboltban – Stéger Ferenc operaénekes (1824-1916).

 

Már a város felől közeledve is érdekes és impozáns látvány tárul elénk a Kálváriát kissé ovális alakban körülvevő, fehérre meszelt kerítésfal mögül kimagasló három kőkereszttel. A díszes barokk vasrácsajtajú kapun belépve (a kulcsot a katolikus plébánián lehet elkérni) sokszögű, mellvédes építményt találunk, mely a kápolnát foglalja magában. Kétkarú, félköríves lépcsőn a teraszra juthatunk, ott állnak a kívülről is látott keresztek.

A kerítésfal belső oldalában kialakított tizenöt stációfülkében domborműveken tárulnak elénk a Keresztút állomásai. A fal és a kápolna közötti zöld terület a temető. A fal előtt körben helyezkednek el az egykori városlakók síremlékei. Ne hagyományos sírköveket keressünk: az elhunytak nevét tartalmazó táblákat a kerítésfalba építették be.

Stéger Ferenc nyughelyét is ott jelöli egy fekete márvány sírkő, a sírhalom előtte domborodik. Hogy ebben a sírban pihen az itt született és diadalmas európai pálya után Szentendrére hazatért nagy tenorista, ezt talán még a „bennszülött” szentendreiek közül sem sokan tudják, hiszen teljes neve nincs is a táblára vésve, csak ennyi: Stéger-család sírboltja és Nagy-család 1909.

  

Stéger Ferenc, bár a pesti Nemzeti Színház mellett bejárta Európa számos színpadát, igazi szentendrei, hiszen Szentendrén született és itt is hunyt el.
 

www.theatermuseum.at

Ötven éves korában Nemzeti Színházunkból akkor vonult nyugalomba, amikor a magyar operajátszás kezdett erősebben Wagner felé fordulni. Ő, bár Wagner személyesen is kitüntette dicséretével és énekelt is Wagner-szerepeket, mégis otthonosabban érezte magát a belcanto repertoárban. Hangjával is lettek problémái, aktív korának hang-pazarlásai megbosszulták magukat. Így, európai diadalmas vándorévei közötti pesti periódusokkal megtűzdelt pályája után 1874-ben, mindössze ötven évesen a csendes magánéletbe vonult vissza.

Itt még jó négy évtized adatott neki, amit szerető feleségével szülővárosában tölthetett. 1910-ben hatvan éves házassági évfordulójukat is megünnepelték!

Családtagjai közül itt nyugszik 1920-ban elhunyt felesége, a lengyel származású Leona Szymanska. Ő is operaénekes volt, de nem sokáig: nagyon hamar férjhez ment a már akkor sikeres Stégerhez és lemondott a pályáról. Egy leányuk született, Antónia, férjezett nevén Nagy Józsefné. A sírfelirat értelmében ő is itt nyugodhat és talán férje és gyermekei is.

Az emlékhelyről írtam részletesebben és több képpel a Papageno oldal Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.