A magyar szerzői jog bölcsője

Budapest V. József nádor tér 1. Az egykori Blumenstöckl vendéglő 

 

 

Az első tulajdonos után Gross-háznak nevezett klasszicista stílusú palota 1824-ben épült, Hild József tervei szerint. Műemlék szempontból itt olvashatunk róla.

1837 körül (FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Napjainkban

 

1858-tól földszintje híres vendéglőnek adott otthont. Díszes cégére kőbe faragva körtefát ábrázolt, amit azonban a polgárok virágcsokornak néztek. Így lett a vendéglő neve Virágbokor, azaz németül Blumenstöckl.

Forrás: Hungaricana

 

A népszerű vendéglőben többször megfordult Liszt Ferenc, de írók, politikusok is voltak vendégei között (Mikszáth, Tisza Kálmán és István), sőt, az épületet tervező Hildnek is kedvenc helye volt.

Mivel a helyet a muzsikusok nagyon szerették, ebben az étteremben alakult meg 1907 májusában a Magyar Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezete (a mai Artisjus előde) a szerzői jogok védelmére. Az alakuló összejövetelen ott volt többek között Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia akkori igazgatója, Hubay Jenő, Erkel Gyula, Fráter Loránd, Buttykai Ákos, Kacsóh Pongrác, valamint zeneműkiadók és zenekritikusok. Elnökké Herzfeld Viktort, alelnökké Hubay Jenőt és Huszka Jenőt választották.

Az egyesület nevét MARS-nak rövidítették, s jogosan, mert nevéhez méltó harciassággal látott neki a jogvédelem fejlesztésének. Hamarosan a szerzői jog nemzetközi szövetségében (CISAC) is nagy tekintélyt vívott ki magának. Herzfeld halála után (1919) rövid ideig Hubay, majd egészen 1944-ig Huszka Jenő volt az elnök, aki ebben a tevékenységében remekül tudta kamatoztatni eredeti jogi képzettségét.

A MARS egészen 1953-ig fennállt, amikor a létrehívott Szerzői Jogvédő Hivatal vette át teendőit (beolvasztva még két kisebb, hasonló jellegű egyesületet).

Maga a Blumenstöckl 1936-ban zárt be. Utolsó tulajdonosa, Posch Károly ennek kapcsán több sztorit és kulisszatitkot is megosztott a Pesti Napló olvasóival. Erről és hogy a szintén törzsvendég Lotz Károly milyen freskót készített a Blumenstöckl különtermébe, a Papageno oldal Kataliszt blogjában olvashatunk többet, ahol részletesebben és több képpel foglalkoztam az emlékhely történetével.