Itt született Erkel kedvelt tenoristája

Szentendre, Dumtsa Jenő utca 10.

A 19. századi földszintes polgárház a Barcsay Jenő Gyűjtemény otthonaként vált közismertté, de egy másik művészeti ág kiválóságához is kapcsolódik.

Mint egy emléktábla is tudósít róla, itt született 1824. december 3-án Stéger Ferenc operaénekes, tenorista, akit a szakirodalom gyakran illet az „Erkel énekese” titulussal.  Szerepköre és európai népszerűsége révén a kései utókor a 19. század magyar Pavarottijának is mondhatná...

Borsos József festménye Stéger Ferencről

Régi szentendrei patrícius-családból származott, apja patikus volt; nyomdokaiba lépve Pesten ő is kitanulta a gyógyszerész szakmát. Ám Pesten zenét is kezdett tanulni: zongorázni és hegedülni. Valószínűleg szerb nyelvtudása révén került a horvátországi Belovárra gyógyszerész gyakornoknak, műkedvelőként ott énekelt először. 1846-ban Zágrábban lépett először színpadra mint Edgar a Lammermoori Luciában, de előtte már több áriaesten szerepelt előkelő otthonok szalonjaiban és a színházban is. Akkor felvett művészneve Stazics volt. Ám amikor eljött 1848 tavasza, s mint zágrábinak be kellett volna lépnie Jellasichnak éppen a magyarok ellen induló seregébe, a fiatal énekes Pestre szökött, és eredeti nevén a nem egészen egy évtizede felépített Nemzeti Színház operatársulatának tagja lett. Kezdetben kisebb szerepeket kapott, mert volt már „bejáratott” tenoristája a színháznak. Emiatt külföldre ment és ott vívta ki a tehetségéhez méltó helyet. Rendkívül népszerűvé és elismertté vált Európa-szerte. Rendszeresen vendégszerepelt Prágában, Bécsben, de énekelt Bukarestben, Rigában, Barcelonában, Madridban és Itália több színházában. 

Érdekes megjegyezni, hogy rendszeres énekoktatásban soha nem részesült, de fiatalon igyekezett mindent ellesni az akkori nagyoktól. Ez meghozta számára azt, hogy egy bécsi kiváló énekes, látva a fiatalember buzgalmát, a szárnyai alá vette és sok mindent megtanított neki. Olyan technikája lett így, hogy például Meyerbeer szerint A hugenották című operájában Gustave Roger, a kor nagy francia tenoristája mellett Stéger volt a legjobb Raoul. A legendás Adelina Patti is nagyon dicsérte a hangját. Később elismerően nyilatkozott róla Richard Wagner, amikor pesti vendégszereplésén Stéger a Siegfied kovácsdalát adta elő. Reperoárját legelső sorban a korabeli olasz és francia operák tenor főszerepei alkották: Verdi, Donizetti, Meyerbeer és Auber művei; később aztán Wagner-szerepeket is énekelt. S ami nagyon fontos: kedvenc énekese lett Erkel Ferencnek. Bánk bánt csak 1863-ban énekelhette el először, ám káprázatos diadallal. 

Európai sikerei után, 1873/1874-ben újra a pesti Nemzeti Színház tagja lett. Hangja ekkorra kissé megfakult, amiről ifjú korának hangpazarlásai tehettek, de technikája és előadó-művészete segítségével még felejthetetlen alakításokat nyújtott. Amikor azonban színházában erősödött – elsősorban éppen Wagner művein keresztül – a német befolyás, Stéger, aki a bel canto repertoárban érezte igazán otthon magát, befejezte énekesi pályáját: 1874-ben, ötvenévesen hazaköltözött szülővárosába, Szentendrére, ahol még több, mint három évtizedet élt le felesége oldalán. Nyugalmas idős kor után, élete 87. évében, 1911. március 1-jén Szentendrén hunyt el – közel ahhoz a házhoz, amelyben született…

Ejtsünk szót feleségéről, Leona Szymanska operaénekes-nőről is. Családi hagyomány szerint ő egy lengyel herceg leánya volt. Apjának politikai okok miatt távozni kellett hazájából s főlovászmester lett a bécsi udvarban… Stéger 1850-ben ismerte meg az akkor a Nemzeti Színházban szereplő húszéves énekesnőt. Néhány előadásban partnerek lettek, s még abban az évben, 1850.  szeptember 24-én összeházasodtak. A vőlegény esküvői tanúja Erkel Ferenc, a menyasszonyé Fáncsy Lajos színész, a Nemzeti Színház akkori igazgatója volt. A házaspárnak egy lánya született 1852-ben, Antónia. Házasságkötése után a fiatalasszony megvált a pályától s csodálatos élettársa lett a tenoristának: részt vett férje külföldi szerepléseinek megszervezésében és maga is mindenhova vele tartott. Fabó Bertalan, az Erkel-emlékkönyv szerkesztője 1910 körül Szentendrén még találkozott az abban az évben aranylakodalmát ünneplő házaspárral, s Philemon-és Baucisként jellemezte őket… Leona asszony nem egészen egy évtizeddel élte túl férjét, 1920-ban hunyt el.

Stéger Ferenc és családja hagyatékát a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi.

A házon már régóta volt emléktáblája, amit az utóbbi években újabbra cseréltek, bár maga az épület rosszabb állapotú lett (a blogger utoljára 2019-ben járt ott, akkor tartósan zárva találta a Barcsay Gyűjteményt és elhagyatottnak a házat...).

 

A témáról részletesebben és sok képpel, dokumentummal írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában.  

Egy 20. századi tenorista emlékhelye a blogban, aki szintén gyógyszerészként indult:

Hódmezővásárhely, Kenéz Ernő emlékház