Salzburg, Mozartplatz: Mozart szobra
Ausztria
A régen Mihály arkangyalról elnevezett, az ő szobrával díszített téren ma Mozart szobra áll, s a tér is Mozart nevét viseli.
A magas talapzaton álló, mintegy három méteres szobor hosszú köpönyegben ábrázolja Mozartot, egyik lába hazai rögöt szimbolizáló kövön nyugszik. Bal kezében kottatekercs, jobbjában írószerszám. A talapzat allegóriái zeneszerzői életművének fő műfajait testesítik meg.
Két alkotója Ludwig Schwanthaler, a bajor király kedvenc szobrásza, aki megmintázta a szobrot, valamint Johann Baptist Stiglmaier, aki a minta alapján bronzba öntötte.
Már az előző évtizedben felmerült, hogy szülővárosa állítson szobrot nagy zeneszerző fiának. Az ötletgazda egy bizonyos Julius Schilling volt, aki Salzburg történetével foglalkozott és ismerte Mozart egyik fiát. 1835. augusztus 12-én egy erről szóló felhívást tett közzé a Salzburger Zeitungban. A szoborállítás gondolata mellé hamarosan egy olyan meghatározó személyiség állt, mint I. Lajos bajor király, nem csak eszmeileg, hanem jelentős summával. Elindultak helyben a jótékony célú koncertek is, és megindult a szobor felállításával kapcsolatos közvetlen szervezőmunka. Mozart özvegye, Konstanze is bekapcsolódott: sok-sok adománykérő levelet írt például, és tárgyalt a városvezetőkkel a tér rendezésével kapcsolatban. Minden követ megmozgatott, amit lassan nyolcvanadik éve felé közeledve meg bírt tenni. Ez neki magának is elégtétel lehetett, hiszen nem lehetett könnyű egészen fiatalon feleségnek, és Mozart feleségének lenni: a körülbelül egy évtizedig tartó házasságban hat gyermeket szült, közülük négyet kicsi korukban elveszített. Örökre fájó pontja maradt, hogy annak idején férje és ő maga bárhogyan is próbálkozott, apósa és sógornője, Nannerl soha nem fogadta be a családba - és Nannerl élete végéig negligálta őt: még temetkezési helyét is megváltoztatta végrendeletileg, nehogy egy temetőben nyugodjon sógornőjével...
Amikor a téren a szobor talapzatának alapját ásták, két római villa maradványaira bukkantak, benne egy szép mozaikkal, amelyen ez volt olvasható: HIC HABITAT [FELICITAS] NIHIL INTRET MALI - azaz: itt lakik a boldogság, semmi rossz nem történhet... A felirat teljesen illik Mozarthoz, zenéjéhez, s azt, hogy éppen itt találták meg, sorsszerűnek is lehetne mondani. Ám ez hátráltatta a szoborállítást, s Konstanze közben meghalt. Csak még fél évig kellett volna kitartania... De ablakából valószínűleg ide látott, így tanúja lehetett legalább az előkészítő munkálatoknak.
Részt vett viszont az 1842. szeptember 5-én, háromnapos ünnepségsorozat keretében megtartott avatáson Mozart két fia, valamint Konstanze húga, Sophie Haibl (ő ápolta egykoron Bécsben a halálos beteg Mozartot).
Az ünnepségsorozatra a vendégek csak úgy özönlöttek egész Európából, megtelt minden szálloda és magánház. Az egész város csak úgy zengett a Mozart muzsikától, és megindult a Mozart-biznisz, emléktárgyak és egyebek árusítása, amelyet napjainkban is megtapasztal a turista.
Ezzel a – mondhatni, világraszóló – eseménnyel Salzburg kilépett az átlagos vidéki városok közül és örök időkre kijelölte helyét a világtérképen mint „Mozart városa”. Hosszú távon pedig a szoborállítással elkezdődött törekvés folytatódott évtizedek múlva a Mozarteum, majd az Ünnepi Játékok megalapításával.
A szobor történetével részletesebben foglalkoztam a Papageno Kataliszt blogjában, jóval több képpel. Ott szóltam arról is, hogy mi lett Mozart fiainak sorsa apjuk halála után.
Kapcsolódó posztok:
Salzburg, Mozartplatz 8. Mozart özvegyének utolsó lakhelye
Salzburg, Universitätsplatz 19. Nannerl utolsó lakása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése