A homlokzatán színes mozaik–berakással díszített bérház
1912-ben épült Kopeczek György tervei alapján. ITT részletesebben olvashatunk az épület történetéről és több képet láthatunk.
A fodrászat feletti három ablak tartozott Bartók lakásához
1922 és
1928 között az egyik félemeleti lakásban lakott Bartók Béla.
Első
feleségével, Ziegler Mártával és kisfiával, Bélával költözött ide. Ezt
megelőzően a Gellérthegyen laktak szívességből Lukács
József bankár azóta elpusztult házában, de már nagyon
szerettek volna önállóak lenni. Ebben a lakásban korábban Ziegler Márta
családja élt: édesanyja, húga és annak férje. Ők Pozsonyba távoztak, így
megürült a
lakás, és Bartókék beköltözhettek. Félemeleten lévén az egyébként
megfelelő
nagyságú - négyszobás - lakás két udvari szobája teljesen sötét volt.
Ugyanakkor a ház az
akkori időkben nagyon modernnek számított: kaputelefonnal,
telefonhírmondóval
volt felszerelve.
Bartókot zavarta a négyemeletes bérház zaja, ezért szinte
beköltözésüktől új lakást kezdtek keresni, ám még jó fél évtizedig maradni volt kénytelen.
Nem
sokkal beköltözésük után, 1923 nyarán Bartók és Ziegler Márta elváltak.
Bartók feleségül vette a zeneakadémiai növendékeként megismert, alig
húsz éves Pásztory
Dittát. Kisfiuk, Péter 1924 nyarán született. (Márta hamarosan Szekszárdra költözött, ahol ő is új családot alapított.)
Bartók és Ditta
A Szilágyi Dezső téren leélt évek alatt írta
Bartók a II. hegedű-zongora szonátát, a Táncszvitet. Itt készült A csodálatos mandarin hangszerelése, itt született a Falun ciklus, a Zongoraszonáta, a Szabadban sorozat, az I. zongoraverseny és a III. vonósnégyes.
Az európai politikai helyzet enyhülésével Bartók zongoraművészi pályája
is nagy lendületet kapott, illetve művei közül is többet külföldön
mutattak be. Ebben az időszakban járt először az Egyesült Államokban is.
1928 júniusában a
család a Szilágyi Dezső térről költözött el egy sokkal nyugalmasabb környéken lévő kétlakásos
családi házba, a II. kerületi Kavics utcába.
A ház homlokzatán 1950-ben helyeztek
el emléktáblát:
EBBEN A HÁZBAN LAKOTT
BARTÓK BÉLA
A NAGY MAGYAR ZENESZERZŐ
ÉS NÉPZENETUDÓS
1922-TŐL
1928-IG
EZT AZ EMLÉKTÁBLÁT
HALÁLÁNAK 5. ÉVFORDULÓJA
ALKALMÁVAL HELYEZTETTE EL
A
MAGYAR NÉP
BUDAPEST 1950. SZEPTEMBER 25.
További Bartókné Pásztory Ditta-emlékhely a Zenevándor blogban:
A gótikus eredetű városi lakóházat copf stílusban alakították át.
Forrás: műemlékeim.hu
Máig
megmaradtak gótikus ülőfülkéi és emeletén a szintén gótikus
dongaboltozat. Itt került elő egy, a 15. század első feléből származó
freskótöredék, amely egy előkelő pár és egy udvari bolond táncát
ábrázolja. Léte azt bizonyítja, hogy erre az időre a királyi udvarokban
dívó táncélet a városi polgárságot is elérte.
A lelet ma a Budapesti Történeti Múzeumban látható.
Források:
Szatmári Gizella: Budavári séták. Bp. Budapest Főváros Önkormányzata, 2001 /A mi Budapestünk/
Zolnay László: A budai Vár. Gondolat, 1981
Magyar kódex 2. Lovagkor és reneszánsz. Bp. Kossuth Kiadó, 1999 műemlékeim.hu
Új
építésű öröklakásos bérház a történelmi utcában. Előde a második
világháborúban olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani.
Ebben a házban lakott harminc éven át, 1998-ban bekövetkezett haláláig Mikó András, az Operaház rendezője, majd főrendezője, a Zeneakadémia tanára.
Emléktáblájának szövege - ha nem lenne könnyen olvasható a képről:
E HÁZBAN ÉLT
1968-TÓL 1998-IG
MIKÓ ANDRÁS
1922-1998
AZ OPERAHÁZ FŐRENDEZŐJE
ÉRDEMES - KIVÁLÓ -
KOSSUTH-DÍJAS
MŰVÉSZ
AZ OPERAHÁZ
ÖRÖKÖS TAGJA
Nekrológjában (Muzsika, 1999. 2.) érzékletes portrét festett róla Petrovics Emil:
...
ha mesét mondanék róla, így kezdeném: volt egyszer egy ember, aki
parancsolt, énekelt, világított, festett, utasított, mosolygott,
játszott, szeretett, haragudott, tanított, rohant, ült egy helyben,
mondott sokat, mondott keveset, átvilágította a házat, a művet, a zenét,
a helyzetet; nyugalma nyugtalanságtól volt terhes, a vészhelyzetekben
pedig bölcs nyugalommal tudta, mi a teendő. Legtitkosabb vágya az volt,
hogy tudásának megfelelően egyszerre legyen karmester, karigazgató,
korrepetitor, énekes, világosító, ügyelő, súgó, rendező, zeneszerző,
szövegíró, kiadó, fordító... De miután erre csak a Jóisten lehetett
volna képes, meg kellett elégednie azzal, hogy Főrendező... Boldogan
élte életét, sok örömöt szerezvén azoknak, akik az operát, az
operajátszást tekintik a világ legfontosabb és legszebb dolgának...
Ezen a helyen korábban
egyemeletes épület állt, mely a második világháború végén vált romossá.
2014-ben így látta a helyet a Google Maps
1929 és 1945 között itt élt népes családjával Huszka
Jenő (1875–1960) operettszerző.
A
hétszobás lakásban heten, később nyolcan laktak: Huszka második feleségének, Arányi
Máriának első házasságából
volt három lánya, majd 1930-ban megszületett ifj. Huszka Jenő.
Színházi Élet 1933. 52. Gyenes János (a későbbi Juan Gyenes) felvétele
Itt dolgozott Huszka többek között az Erzsébet,
a Gyergyói bál és a Mária főhadnagy című operettjein. Később itt vészelték át a második világháború legnehezebb
időszakát. 1945 januárjában a házat bombatalálat érte, a lakókat egy
közeli épület, a Batthyány utca 13. számú ház óvóhelyén helyezték el. A Huszka
család tagjai szerencsére csak könnyű sérüléseket szenvedtek, bár kimerültek
voltak a félelemtől és a nélkülözésektől; az idős zeneszerzőt különösen
megviselték a megpróbáltatások és súlyos betegen élte meg a háború végét.
Lakásuk január végére szinte teljesen megsemmisült, ingóságaikkal együtt. Csak
néhány bútordarabot tudtak kimenteni, és azt a Huszka szívének oly kedves
pianínót, amelyet még első nagy sikere, a Bob herceg jövedelméből vett.
Budapest felszabadulása után Huszka az elsők
között kapott lakást az I. Fő utca 15. számú házban.
Megmaradt bútorai a Színháztörténeti Múzeum tulajdonába kerültek, s ma az ő kezelésükben
levő Bajor Gizi Színészmúzeumban
tekinthetők meg.
Mi pedig nézzük és hallgassuk meg a Mária főhadnagy szép kettősét:
Források:
Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán…: Huszka Jenő életének
regénye. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Adalékok a Víziváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1991 szineszkonyvtar.hu
A
tér egyik legszebb háza középkori maradványokra 1741-ben épült, de mai
kora-klasszicista alakját 1807 körül kapta. Emeleti homlokzatát ókori
költők és filozófusok arcképei, valamint a zene, a költészet és az egyes
tudományágak allegóriái díszítik. A domborműveket 1807-ben, a ház
átalakításakor készíttette akkori tulajdonosa, Grigely József, volt
piarista filozófiatanár.
Forrás: tintapatronus.wordpress.com
Mint a házon levő emléktábla is tanúsítja, itt élt HATVANY LAJOS író, irodalomtörténész:
Hatvany 1932-ben vette meg a házat és mindössze 1938-ig, második emigrációja kezdetéig lakott benne. A Nyugat
folyóirat egyik alapítójának otthonában számtalan kezdő és sikeres író,
költő élvezhette a művelt és önzetlen kritikus barátságát és anyagi
támogatását. Hatvany ebben a házban több alkalommal vendégül látta
THOMAS MANN-t is.
Itt került sor BARTÓK BÉLA
és Mann nevezetes találkozására 1936 júniusában - Hatvany Lajosné
emlékezése szerint június 6-án (más források szerint 8-án). E
találkozóról sajnos számos téves információ, leírás látott napvilágot,
így elég nagy a zavar. A ház úrnője szerint Bartókon kívül csak Reinitz
Béla volt ott. Van olyan beszámoló is, hogy Basilides Mária is jelen
volt, aki Bartók zongorakíséretével énekelt. Ezt Hatvanyné kategorikusan
cáfolta - igaz, több évtizeddel később. Viszont Thomas Mann megemlíti
az énekesnő nevét aznapi naplóbejegyzésében... A pro és kontra
tényeket, érveket és véleményeket ITT elolvashatjuk.
Bartók
és Thomas Mann személyesen még 1921-ben ismerkedtek meg, Lukács József
bankár (Lukács György filozófus apja) házában. Hatvany Lajos otthonában
sem egyetlen alkalommal találkoztak: egy másik alkalomról, amelyre 1937.
januárjában került sor, Fejtő Ferenc számolt be, aki akkoriban a Szép Szó
folyóirat szerkesztője volt. Abban az évben Thomas Mann a Szép Szó
meghívására jött ismét Budapestre, hogy felolvasóestet tartson - József
Attila erre az alkalomra írta híres versét. Fejtő mint a Szép Szó munkatársa "hivatalból" kísérte el a nagy írót Hatvanyékhoz és később Budapesttől Párizsig című önéletrajzi esszé-regényében így örökítette meg az estét:
Másnap
Hatvany Lajoshoz voltunk hivatalosak, vacsorát adott hírneves barátja
tiszteletére. Thomas Mann szerette volna viszontlátni Bartók Bélát.
[...] Szeretném kifaggatni Liszt Ferencről. [...] Negyedóra múlva
valóban megjelent a törékeny, karcsú, átható tekintetű Bartók Béla, és
XVIII. századi udvariassággal üdvözölte a társaságot. Hogy megindokolja,
miért csodálja Lisztet, a zongorához ült. [...] Bartók elmondta, hogyan
fedezte fel az igazi Liszt Ferencet, aki új utakat tört a zenében.
Áhítatos csendben hallgattuk a Vándoréveket és a Költői és vallásos harmóniákat. Bartók visszafojtott szenvedéllyel játszotta Lisztet, ez hangsúlyozta a komponista Liszt modernségét: szerinte a Faust-szimfónia és a Haláltánc
sokkal nagyobb hatást gyakorolt a zene későbbi fejlődésére, mint akár
Wagner és Richard Strauss, akik zseniálisak ugyan, ellenben befejezett,
zárt világot képviselnek, Liszt munkássága viszont út a jövőbe. Vajon
meggyőzte-e Thomas Mannt? Annyi bizonyos, hogy az író kijelentette
Hatvanynak: Bartók személyisége mély benyomást tett rá.
2011-ben,
Hatvany Lajos halálának 50. évfordulójára a Budavári Önkormányzat
felújította az épületet. Ekkor az előtte levő járdaszakaszba
süllyesztve, rézből megmunkálva elhelyezték azoknak az íróknak,
művészeknek, költőknek az aláírását, akik rendszeres vendégei voltak az
irodalomtörténész-mecénásnak. Az aláírásokról tájékoztató táblát is
elhelyeztek:
Forrás: budavar.hu
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Dercsényi Balázs: Budapesti műemlékek Bp. Corvina, 1991
Turjányi Papp Melinda: A budavári lakónegyed. Bp. Műszaki Kiadó, 1988
Erki Edit: "... áll Buda még!" A magyar irodalom várbeli századai. Bp. Jövendő, 1997
Bartók Béla, ifj.: Bartók Béla műhelyében. Bp. Szépirodalmi, 1981
Hatvany Lajosné [emlékezése] = Így láttuk Bartókot. Bp. Püski, 1995
Schweitzer Pál: Thomas Mann ürügyén a filológiai szakszerűségről. = Irodalomtörténeti Közlemények 1980.4
Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. Bp. Magvető, 1990
A
közismert Horváth-kert egykori tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth
Zsigmond udvari tanácsosról kapta nevét. A területet 1862-ben, az Alagút
megépítésekor vásárolta meg Buda városa.
Itt állt a Budai Színkör (Forrás: http://varosban.blog.hu/2012/06/08/)
Északnyugati
sarkán, a mai Alagút utca - Krisztina körút - Attila út által határolt
területen ekkor már állt egy fából készült színház, az Aréna. 1842-ben
Huber Ignác temesvári színigazgató építtette nyári színháznak Ságody
József tervei szerint 1200 férőhellyel. Hozzá kertvendéglő csatlakozott.
A környék a Színkörrel egy 1896-os térképen
Az
első évtizedekben színpadán német társulatok játszottak. Az akkor még
szinte kisvárosinak mondható Budán addig csak a Várszínházba járhatott a
közönség, ahova a nyári hónapokra lehetetlenség volt a távolság miatt
nézőket toborozni; így került sor arra, hogy Huber igazgató a
Krisztinavárosban próbálkozzon színházalapítással. Elsőnek, 1843.
április 17-én a vendéglő nyílt meg, amelyet a pestiek is hamar
megszerettek, mert szép időben kellemes kirándulási lehetőséget is
nyújtott számukra. Ezt kihasználva az 1840-es években szórakoztató
hangversenyeket rendeztek, volt, amelyen néhányezer főnyi közönség is
részt vett. Négyezren látták-hallották például 1846. június 13-án
délután, majd 16-án a huszonegy éves ifj. Johann Strausst és
zenekarát. A leendő Keringőkirály ekkor járt először Magyarországon.
Műsorán több magyaros témájú darab is szerepelt. Különösen nagy sikert
aratott a Pesti csárdás (Op. 23), melyet Strauss erre az alkalomra komponált.
1843.
május 6-án a színház is megnyílt. Belsejét szerencsére már 1845-ben
lerajzolta Alt Rudolf. Képén Bellini: Norma című operájának előadása
folyik éppen, miközben a színpad hátul megnyílik, s élő díszletként
feltűnik a Gellérthegy:
A színháznak ezt a lehetőségét később is kihasználták.
Az
épület szerencsésen, kis veszteségekkel vészelte át az 1848/49-es
szabadságharcot. Hamarosan újra játszottak benne, a német nyelvű
előadásokat nem korlátozták. Érdekes megemlíteni, hogy 1850-ben Schmidt
igazgató zenekarában még ágrólszakadt muzsikus korában hegedült a fiatal
Goldmark Károly.
A színház magyarosodása lassan kezdődött. Molnár György
színigazgató többször is hiába kérvényezte, hogy kiváló társulata
játszási engedélyt kapjon, pedig a polgárság időközben erősödő
magyarosodása következtében a német nyelvű előadások már nem voltak
olyan látogatottak, mint korábban. Végre 1861-ben, három évi küzdelem
után léphetett társulatával heti három alkalommal közönség elé. Az ő rendezésében került sor az egyik leglátványosabb előadásra 1868-ban: a Bem hadjárata az oroszok ellen
című darabban a Gellérthegy természetes díszletét még felerősítette 300 főből álló
gyalogsággal, 60 lovassal és ágyúkkal. A példátlan látványosságnak
számító előadást hetvenszer játszották Molnár címszereplésével, aki
1848/49-ben maga is honvédként szolgált. Még a színházba általában keveset járó Deák Ferenc is megnézte... Ám
Molnár itt csak bérlő volt és saját színházat szeretett volna: ekkor
alakíttatta színházzá a Várhegy lábánál fekvő középkori épületet, az
lett a Budai Népszínház.
Ezzel tovább erősödött Budán a magyar nyelvű színjátszás, míg végül
1870-ben jutott egyeduralomra: Buda város képviselőtestülete kimondta,
hogy a területén levő színházakat (a Várszínházat, az Arénát és Budai
Népszínházat) magyarnak nyilvánítja, valamint új színházként is csak
magyar nyelven játszóra fog ezentúl működési engedélyt adni.
A
színház további történetében váltakozó sikerű időszakok követték
egymást. Olyan is előfordult, hogy a közönség seprűvel verte ki a
süllyesztőbe menekült igazgatót... A színház 1870-ben, Latabár Endre társulatának bemutatkozásakor kapta magyar nevét: Budai Nyári Színkör.
1883 és 1914 között Krecsányi Ignác
direktor vezetésével sikeresebb időszak jött, változatos palettájú
előadásokkal: játszottak prózát, operettet, sőt operát is. 1915-1936
között Sebestyén Géza színigazgató számos magas színvonalú
előadást tartott, több eredeti bemutatót rendezett. Ő volt az, aki a
nagyrészt fából készült épületet felújíttatta. A repertoárt Sebestyén
egy-egy sztár köré igazította. Sok látványos operettelőadást láthatott
itt a közönség olyan primadonnákkal, mint Fedák Sári, Lábass Juci és Honthy Hanna. A kor népszerű slágere volt Lajtai Lajos dala, Régi nyár című operettjének részlete, a Legyen a Horváth-kertben Budán:
Sebestyén Géza 1936. április 2-án meghalt. Az utolsó előadás Buday Dénes: Csárdás című operettje volt az év június 16-án.
Az utolsó előadás...
A legendás színkört 1937-ben lebontották, hogy helyet adjon egy új, állandó budai színháznak, amely aztán sosem épült meg...
Fortepan 105843
1935-ben a Horváth-kertben, a Budai Színkör szomszédságában állították fel Déryné Széppataki Róza
egészalakos szobrát, Ligeti Miklós alkotását. A második világháború
idején megsérült szobrot eltávolították, bár állítólag még meg lehetett
volna menteni. Sokáig csak régi fényképek és herendi porcelán-másolatok
emlékeztettek csak rá, míg 2010-ben, másolatban, amelyet Polgár Botond készített, újra felállították.
Irodalmijelen.hu/2014-jul-23-2210
1960-ban Kocsis András mellszobrával díszített Haydn-emlékművet létesítettek a parkban. Ekkor a terület a Haydn-park nevet kapta, ám az elnevezés nem tudott gyökeret verni.
panoramio.com
2011. október 17-én felavatták a Horváth-kertben Chopin mellszobrát.
By Aleka3 (wiki)
Boleslaw Syrewicz
ismert alkotásának másolata ajándékként került Magyarországra: a Chopin
születésének 200. évfordulójára alakult lengyel emlékbizottság elnöke
adományozta Szilasi Alex zongoraművésznek - a művész pedig, hogy az
alkotás közkinccsé váljon, a Budavári Önkormányzatnak ajánlotta fel.
Cserébe Liszt Ferencről Gerő Katalin által készített mellszobor utazott
Varsóba...
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Jalsovszky Katalin - Tomsics Emőke: Budapest az ikerfőváros 1860-1890. Bp. Helikon, 2003
Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Adattár). Bp. 1966, Színháztudományi Intézet
Saly Noémi: A Krisztinaváros és a Philadelphia. = Budapesti Negyed 1996. 2-3.
Alpár Ágnes: A Budai Színkör színeváltozásai. = Népszabadság 2003. május 10.
Radnai Lóránt: A háromszáz éves Krisztinaváros. = Budapest 1977. 8.
Sebestyén Ede: Budapest nagy hangversenyei a XIX. század első felében. Bp., 1941
Szokolyi László: Ifjabb Johann Strauss és Magyarország. = Prawy, Marcel: Johann Strauss. Bp. Rózsavölgyi, 2000
https://www.kozterkep.hu/~/12710/deryne_szeppataki_roza_budapest_ligeti_miklos_2010.html#
https://www.kozterkep.hu/~/16242/chopin_budapest_boles_aw_syrewicz_2011.html
Ebben a házban élt 1945 és 1960 között Huszka Jenő.
Régebbi saját fényképem
Az épület 2014-es állapota (Google Maps)
A
zeneszerző nagybetegen vészelte át a háború végét. Mivel Batthyány
utcai lakását 1945. január 30-án végzetes bombatalálat érte, Budapest
ostroma után az elsők között kapott itt lakást. A köztes időt az előző
lakáshoz közeli óvóhelyen és egy ismerős család előszobájában vészelték
át... Szinte minden ingóságuk megsemmisült: csak néhány bútort tudtak
kimenteni és új lakásukba áthozni, velük azt a Huszka szívének olyan
kedves pianínót, amit még első nagy sikere, a Bob herceg jövedelméből vett.
Új
otthonukban, békeidőben sem volt könnyű az élet: Huszka komoly
egészségügyi problémákkal küzdött és nagy családjában (neki kettő,
feleségének három gyermeke volt előző házasságaikból és született egy
fiuk) is zajlottak az események. Azért lassan visszatért a munkához,
először a szerzői jogvédelem terén, aztán komponálni is elkezdett. A
Magyar Rádió felkérésére ebben az időben írta Szép Juhászné című daljátékát, majd színpadra a Szabadság, szerelem című operettet. Utolsó nyarainak egy részét Balatonfüreden töltötte. Füredhez fűződött utolsó szerzeménye, az Anna-báli keringő.
1960. február 2-án itteni lakásán hunyt el tüdőgyulladásban. Felesége, Arányi Mária szép könyvet írt életéről.
Bútorai a Színháztörténeti Múzeum tulajdonába kerültek, ma az ő kezelésükben levő Bajor Gizi Színészmúzeumban tekinthetők meg.
Az épületen 2012. október 4-én emléktáblát avatott a Budavári Önkormányzat. A portrédombormű Pató Róza alkotása.
