Bassano del Grappa: via Beata Giovanna 108/110.
Olaszország, Veneto régió, Vicenza megye
Bassano del Grappa egy igazán festői, látványos, nagy történelmi múlttal rendelkező, ám ma is pezsgő életű kisváros (jelenleg körülbelül negyvenezer lakossal). Velence és a Garda-tó között, a Brenta folyó partján fekszik.
 |
| wikimedia.org |
Itt látta meg a napvilágot a XX. század nagy baritonja, Tito Gobbi 1913. október 24-én.
 |
| Wikipedia |
Emléktáblával megjelölt szülőháza a történelmi városközponttól körülbelül tízpercnyi sétára, a hosszú via Beata Giovanna 108/110 alatti nagy épület. Ha jól megnézzük a fényképeken, a két házszámmal jelzett ingatlan tulajdonképpen egy épület, hiszen egy kapuja van, s a most megtalált műemléki számbavétel is ezt mondja - sőt, még a 112. házszámmal kiegészítve! - a Gobbi-háznak.
 |
| https://catalogo.beniculturali.it |
Az énekes megírta emlékiratait, ami szerencsére magyarul is megjelent. Benne sok-sok emléket megoszt családjáról, szüleiről, életmódjukról.
Fiatal felnőtt koráig élt itt, amíg el nem került éneklést tanulni Rómába; egészen addig jó módban, az anyagi nehézségek a nagy gazdasági válsággal következtek el. De gyerekkora szinte idilli volt, amire talán csak apja, a fess Giovanni Gobbi férfiúi kalandozásai vetettek árnyékot. Mint később fia fogalmazott: rendkívül jó megjelenésű apám túl gyakran volt méltó nevéhez, a Don Giovannihoz...
Gobbi visszaemlékezéseiben részletesen leírja szülőházát, amelynek akkor egy fákkal, szökőkutakkal ékes nagy kertje volt. Ma a térképre nézve ez már nincs meg, beépítették. De akkor csodás életet tett lehetővé a család öt gyermekének, akik közül Tito a harmadik volt.
Apja, aki egy ideig a kisváros polgármestere is volt, műszaki cikkekkel, mezőgazdasági gépekkel kereskedett az impozáns múltra visszatekintő nagy családi vállalkozásban apjával, fivéreivel. Édesanyja bolzanói, osztrák származású csinos lány volt, aki fia jellemzése szerint erős jellemű asszonnyá lett. Mindkét nagypapa a családdal élt a zegzugos, hatalmas házban. Anyai nagyapját különösen szerette Tito, aki csodás játékokat faragott fából unokájának.
Úgy tűnik, a családnak földbirtokai is voltak a környéken.
Gobbi leírása szerint a földszint nagy részét az óriási konyha és a családi ebédlő foglalta el. Az emeletre márványlépcsők vezettek, ott voltak a velencei stílusú, mozaikberakásos hálószobák és az óriási fürdőszobák. Mivel a családi kereskedésben fürdőszoba-berendezéseket is forgalmaztak, saját fürdőszobáik igazán modernek, korszerűek voltak. A legfelső szinten a cselédség lakott. Könyvében elmeséli, mivel járt náluk a tavaszi nagytakarítás, és hogy zajlottak a nagy ünnepek.
"Apám születésnapján, valamint karácsonykor és húsvétkor a birtokon élő parasztok lovas kocsin vagy ökrös szekéren Bassanóba jöttek. A szekereket tisztára súrolták, emberek és állatok színes szalagokat hordtak. A kocsikra felhalmozták a földek és kertek minden kincsét, csodálatos színpompában. Mikor Bassanóba érkeztek, csatlakozott hozzájuk a városi banda (fúvószenekar), ez állt a menet élére. Ott voltak az árvaházi gyerekek is - a menhely családunk támogatását élvezte. A menet énekelve-táncolva, adomázás és nevetés közepette érkezett házunkhoz, ahol felköszöntötték apámat. Itt természetesen rengeteg ital, kenyér és hús várta őket, s azokban az időkben, amikor apám volt a város polgármestere, az előkelőségek is elvegyültek a tömegben. Az egészet valami olyan túláradó tisztalelkűség lengte körül, ami ma már nem létezik."
Tanulságos a történet, hogy a tíz évesen asztmássá vált kisfiút egy tornatanár hogyan gyógyította ki betegségéből. Gobbi élete végéig hálás volt neki, értékelése szerint neki köszönhette a megerőltető énekesi pályához szükséges egészséget és állóképességet.
Könyvében visszaemlékezett első énektanárára is, aki először azt parancsolta neki, hogy a kórusban csak tátogjon, mert "borzalmasan ordít"... De Gobbi nem volt haragtartó, és amikor már ismert énekesként nővére esküvőjére visszament énekelni szülővárosa templomába, őt kérte fel, hogy kísérje orgonán.
A szülőházat Bassano polgárai 1984. október 26-án, születésének 70. évfordulója alkalmából jelölték meg emléktáblával (Gobbi az év márciusában sajnos meghalt, nem érte meg kerek születésnapját). Szövege nem csak mint nagy művészről, hanem mint szeretetreméltó személyiségről ("della sua figura amatissima") is megemlékezik róla.
Minderről korábban már írtam, de akkor még nem tudtam pontosan, hol is volt Gobbi szülőháza. Nemrég azonban Bassanóban járt egy nagyon kedves régi barátom, Katona Noémi, nem mellesleg zenész és olaszos, és elment felderíteni!!! Ő készítette az emlékhelyről a fényképeket (a legelső kivételével) és a kis videót is. Sőt, fel is hívott telefonon a helyszínről, úgyhogy virtuálisan és is ott lehettem. Nagyon köszönöm, Noémi!!!
Búcsúzóul még két fotó Noémitől, amelyek a szülőháztól a belvárosba vezetnek vissza:
