Itt laktak a szombathelyi püspök muzsikusai

 Szombathely, Hollán Ernő utca 4.



 

A mai Hollán Ernő utca páros oldalának minden épülete védett. Ezt a területet a püspökség alapítása idején, az 1770-es évektől az egyház építtette be. A mostani 4. számot viselő későbarokk stílusú Muzsikaház Müller Xavér pallérnak Hefele Menyhért ellenőrzése alatt készített tervei alapján épült.

Eredetileg földszintesre tervezték vámház céljára, ám miután a püspök és a káptalan 1783-ban szerződést kötöttek muzsikaház létesítésére, módosították a terveket. A püspökség vám- és egyéb gazdasági ügyeit a földszinten intézték, a két felső szintet pedig a székesegyházi muzsikusok rendelkezésére bocsátották.

Szigeti Kilián szerint az épület boltíves folyosóival élénken emlékeztet az eszterházai (fertődi) muzsikus házra. Mindkét emeleten három–három lakást alakítottak ki egyenként három–három helyiséggel és a szükséges mellékhelyiségekkel.

Mint Szigeti Kilián kutatásai alapján kiderült, a muzsikaház építéséhez a káptalan — akikhez a zenészek intézménye tartozott — 4000 forinttal járult hozzá. A szerződésben egyúttal kikötötte, hogy ha a püspök vagy valamelyik utóda valamikor az egész házat saját céljaira akarná igénybe venni, a muzsikusok csak akkor kötelesek kiköltözni, ha a püspök előbb saját költségén hasonló kényelemmel berendezett lakásról gondoskodik számukra.

A ház a második világháború utáni államosításig ténylegesen a zenészek lakásául szolgált.

Az épületen két emléktábla is olvasható, az újabbikon már a kutatások során pontosított adatokkal találkozhatunk:

MŰEMLÉK

EGYKORI MUZSIKAHÁZ.

FÖLDSZINTJÉN VÁROSI

VÁMHÁZ.

ÉPÍTTETTE SZILY JÁNOS

PÜSPÖK 1790 KÖRÜL

KÉSŐBAROKK STÍLUSBAN.

TERVEZTE MÜLLER PALLÉR

A TIROLI MELCIOR HEFELE

ELLENŐRZÉSE MELLETT

Források:

Szombathely és környéke: kalauz turistáknak és természetbarátoknak. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2000
Németh Adél: Szombathely. Bp. Panoráma, 2000
Harrach Erzsébet, C. – Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, Vas megyei Tanács Művelődési Osztálya, 1984
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története. = A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve. Szombathely, Szombathelyi Egyházmegyei Hatóság, 1977

Bartók egyik kedvelt vidéki koncerthelyszíne

Békéscsaba, Andrássy út 1. Jókai Színház

A Fiume szálló épületéhez illeszkedő színház 1877–79-ben eredetileg színházteremmel is rendelkező Vigadónak épült Halmai Andor tervei alapján.

100 éve...

... és napjainkban

Mivel hamarosan szűknek bizonyult, 1913-ban Spiegel és Englert tervei szerint felújították, belül átépítették. Íves karzatú nézőtere 640 személyes.
Az egyemeletes épület emeleti teremsorának közepén található a kariatidás vigadó bálterem, amely velencei tükrökkel és intarziás parkettával kápráztatta el a közönséget. Az 1950-es évektől ugyan — mozinak használva — hagyták lepusztulni, de ma szerencsére ez a terem is régi szépségében tündököl. Igazán előnyös képet nem találtam róla, csak olyanokra akadtam, amelyeken éppen valamilyen esemény zajlik benne. Hogy kinézetéről legyen némi fogalmunk, egy ilyen képet azért megmutatok, forrása a színház honlapja:

Itt játszott egykor Bartók... Foto: Ignácz Bence

A bálterem kezdettől fogva kiváló körülményeket biztosított hangversenyek számára is, s eleinte olyan neves muzsikusok léptek itt fel, mint például Hubay Jenő, Aggházy Károly és a Firenzei vonósnégyes. Az első lelkesedés lecsengése után inkább csak báloknak adott otthont. Aztán az Aurora Kör megalakulásával újra fellendült a hangversenyélet, s a két világháború között országosan is úttörő zenei események zajlottak a városban. A Kör hamarosan önálló otthonra lelt a Kultúrpalotában — a mai Munkácsy Mihály Múzeumban —, de a nagyobb szabású hangversenyeket továbbra is a színházépületben tartották. Itt rendezték meg Bartók Béla hat békéscsabai hangversenyének többségét.

Önálló színtársulata csak 1954 őszétől van Békéscsabának; a korábbi évtizedekben különböző társulatok vendégszerepeltek a városban. A régi magyar színházi élet nagyjai közül a színházteremben fellépett például Jászai Mari és Blaha Lujza is.

Források:

Színház anno. = jokaiszinhaz.hu
Dusek László: Az Alföld. Bp. Cartographia, 2000
Látnivalók Békés megyében. Miskolc, Well–Press, 2001
Papp János: Hangversenyélet Békéscsabán I. (1892–1944) Békéscsaba, Filharmónia Kft., 2001

Egyszervolt mesepalota Budán

Budapest I. Krisztina körút 55.

A mostani irodaház helyén egykor gróf Karátsonyi Guidó (1817–1885) hatalmas palotája állt, mely a legfényesebb főúri épület volt a fővárosban. 1869 után többször járt itt a gróf vendégeként Liszt Ferenc.

karatsonyi.hu

Karátsonyi Guidó gróf örmény származású, dúsgazdag földbirtokos volt. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, amiért neki is volt része üldöztetésben, birtok-elkobzásban. Ám nagyon jól nősült, és  nemcsak amnesztiát kapott, hanem később osztrák birodalmi gróffá is emelték. Sőt, a kiegyezéskor főrendiházi tag lett. Korának kulturális életébe bőkezű mecénásként írta be nevét.
Tagja volt a Liszt működése 50. évfordulójának méltó megünneplését előkészítő bizottságnak:

 

Karátsonyi gróf a jobb szélen ül

 

Valószínűleg már 1840-ben, első nagy hazatérésekor megismerte Liszt Ferencet, akit 1846-ban elkísért erdélyi hangversenykörútjára. "Hírhedett zenészünk" is hatással lehetett hazafias érzéseire, hogy Temes vármegye főszolgabírájaként a szabadságharc oldalára állt... Liszt abban is a mintája lehetett, hogy a gróf is sokat áldozott jótékony célokra, elsősorban a kultúra területén. Volt egy olyan érdekes alapítványa is, amelynek keretében vidéki birtokain erénydíjat hozott létre jó erkölcsű, de vagyontalan lányok kiházasítására.

Karátsonyi Guidó az 1850-es évek elején vásárolta meg ezt a területet, rajta az előző tulajdonos barokk kúriájával. 1856-ban Lisztet ebben is vendégül látta, az Esztergomi mise bemutatásának idejében.

1853/56-ban aztán Pan József romantikus stílusú tervei alapján felépítette nevezetes palotáját.

Krisztina körúti főfrontja előtt hatalmas angolkert terült el, közepén Herkules kőből faragott szobrával. Jobbról-balról széles kocsifelhajtó vitt a palota árkádjai alá. A bejárati szárnyas ajtókon át a korinthoszi márványoszlopos hallba jutott a látogató. Innét széles, vörös márványlépcső vitt az emeletre, ahol hatvan különböző terem, szoba volt található. A lépcsővel szemben a kéterkélyes, hatablakos hatalmas táncterem, tőle balra a szalon, jobbra a nagy ebédlő. A színházterembe a szalonon át nyílt az ajtó. Karátsonyi gróf nagy műgyűjtő is volt, képtára az egyik leggazdagabb magán-múzeum volt a fővárosban.

ITT további képeket csodálhatunk meg a palota belső kialakításáról, közülük azért a báltermet itt is megmutatom; a link alatt láthatjuk az impozáns előcsarnokot, a gobelin-szalont és a képtárat is.

karatsonyi.hu

1871. április 18-án a gróf jótékony célú színielőadást és hangversenyt rendezett – rendkívül magas belépődíjakkal – a pesti gyermekmenhely és a temesvári árvízkárosultak javára. A hangversenynek Liszt volt a főszereplője és fő vonzereje. Az előadást másnap megismételték felére leszállított helyárakkal, hogy a középosztályból is számosan meghallgathassák.

A palota színházterme (Színházi Élet 1932. 50.)

Legány Dezső Liszt-kutató e koncertek kapcsán így írta le a palota fényűző belsejét:

Előcsarnokaiban és a lépcsőzetes aranysújtásos cselédség fogadja a hangversenyre érkezőket. [...] A pár száz embert befogadó színházba nagyszerű termeken visz át az út: szemkápráztató csillárok, vörös selyemdamaszt bútorok, érdekes olajfestmények pompája között. A termek mellett gazdagon megrakott büfék sorakoznak. Egyszerű díszítésű a színház, de igen ízléses. Mennyezete és falai fehérek, arany ékítményekkel. Színpadát vörös függöny takarja, közepén arany lanttal, felette a grófi koronával. A színpad két oldalán a függöny és a zenekari hely között egy-egy páholy bújik meg, rácsozattal. Egyébként a színházban nincsenek páholyok, csak egy kis zenekar helye - ahová most az erkélyszékeket helyezték -, nézőtér és karzat. Gázvilágítás ragyogja be nagy fénnyel minden részét.

1872 áprilisában ugyanitt Jókainé Laborfalvi Róza szavalatát Ferenc József és Erzsébet királyné tapsolta meg. Ugyanazon az estén, műkedvelő színjátszóként más előkelőségek között Apponyi Albert is elvállalt egy főszerepet... Később, már utódai idejében járt a palotában Alfonz spanyol király, VII. Edvard és Ferenc Ferdinánd, a meggyilkolt trónörökös.

A grófot több családi tragédia érte. 1876 tavaszán rövid betegség után váratlanul meghalt a felesége, majd ősszel 17 éves lánya. A lovasbalesetben elhunyt grófkisasszony búcsúztatóján Liszt is megjelent a palotában, s osztozott barátja gyászában. A szívszorító jelenetet Zichy Géza gróf, a félkarú zongoraművész, Karátsonyi gróf veje örökítette meg emlékirataiban.

Trianon után a család birtokai nagy részét elveszítette és nem tudta fenntartani fényűző palotáját: az eladás mellett döntöttek. 1937-ben megindultak az árverések, dobra kerültek a műkincsek, berendezések. Végül a csákányok vették át a szerepet: a tiltakozások ellenére a főváros engedte lebontani ezt a páratlanul értékes épületet, hogy német birodalmi iskola kerülhessen a helyére. A világháború árnyékában ez már nem készült el. A most látható modern, teljességgel jellegtelen irodaházat 1951-ben építették – Kohó- és Gépipari Minisztériumnak – az egykor oly kecses és gazdag palota helyére. Ma ez a Telekom székháza.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:


Prahács Margit: A Zeneművészeti Főiskola Liszt hagyatéka. = Zenetudományi tanulmányok VII. Bp. Akadémiai Kiadó, 1979
Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Bp. Képzőműv. Alap, 1961
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011
Hidvégi Violetta: Pán József. Építészsors a 19. századi Pest-Budán és Budapesten. = Budapest (folyóirat) 2010. 11.
Szűcs Nándor: A Karátsonyi-palota tündöklése és bukása. = Az Ujság. 14. évf. 1938. június 26.

A budai Sándor-palota zenei emlékei

 Budapest I. Szent György tér 1-2.

A fényűző, klasszicista stílusú palotát gróf Sándor Vince építtette 1803–1806 között a korábban a területen álló barokk kori kaszárnyák helyére, részben azok alapfalainak felhasználásával. A terveket valószínűleg Johann Aman bécsi építész készítette, a kivitelező pedig Pollack Mihály volt.

A palota délre néző főhomlokzata

A belső udvaros épület főhomlokzatával dél felé, a valamikori királyi palota és fegyvertár, a mai múzeumok felé fordul. Az egyemeletes, szimmetrikus kialakítású főhomlokzatot középen annak síkjától előre hozott falszakasz — rizalit — tagolja, melyet fogsoros timpanon koronáz. Pillérpárok és a közöttük elhelyezett dór oszlopok sora támasztja alá a főhomlokzat egész hosszán végighúzódó erkélyt.

A Sándor–palota a szabadságharc után állami hivataloknak adott helyet, majd lakott benne Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója és Coronini Cronberg Konrád országos főhadparancsnok. Ebben az időszakban a tér Hentzi generális nevét viselte, aki 1849-ben mint a budai vár parancsnoka rommá lövette Pestet, de maga is elesett a várat ostromló magyar honvédek kezétől. 1852-ben neogót allegorikus emlékművet emeltek neki a tér közepén, amely felavatásától kezdve az önkényuralom szimbóluma lett, s az ismételt tiltakozások ellenére egészen 1899-ig itt állt...

A Sándor–palota 1867-ben lett a Magyar Miniszterelnökség rezidenciája, s ezt a szerepét 1944-ig töltötte be. 1921 és 1941 között Horthy Miklós és családja lakott az épületben, ekkoriban kormányzói székhelyként is funkcionált. Több kihelyezett kormányülést tartottak benne. Gróf Teleki Pál a palotában lett öngyilkos 1941. április 2-ról 3-ra virradó éjjel a háborúba sodródás lelkiismereti terhe alatt.

A Nyugati homlokzat (By Thaler, wikimedia)

Az épület a második világháborúban súlyos károkat szenvedett s biztonságba helyezett műkincseit hadizsákmányként külföldre hurcolták.

Forrás: Fortepan

Helyreállítása 2002-ben fejeződött be. Az Anton Kirchmayer bajor mester által készített domborművek közül, amelyek történelmi és mitológiai jeleneteket ábrázoltak, csak a Várszínház felőli, Vénusz diadalmenetét ábrázoló fríz maradt épségben; a másik két domborművet Melocco Miklós, illetve Körösényi Tamás és Török Richárd faragta újra.

2003 óta a Sándor–palota a mindenkori magyar köztársasági elnök rezidenciája, egyben a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye.

A Mária Terézia-szalon ma (forrás: Budapest City.org)

Az 1800-as évek első negyedében gróf Sándor Vince és felesége, Szapáry Anna fényes házat vitt a palotában. Miután rövid házasság után 1801-ben elhunyt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna, a gyászoló nádortól Sándor gróf vette át a reprezentálást, a Budára érkező magas vendégek fogadását. Az itt rendezett fényes estélyek legnevezetesebbike volt 1814. október 26-án a „három császár” — Ferenc osztrák császár és magyar király, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király — részvételével lezajlott bál a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus idején. 

... száz meg száz viaszgyertya égett akkor, Bihari húzta a nótát, a nagyhatalmasságok elragadtatva nézték a Ráday Nina táncát, mikor Szápári Vincével kiállva a pikétre, bemutatta őseink méltóságteli lakodalmas-át. Itt táncolta a mazurt Észak Apollója, az ábrándos szemű I. Sándor orosz cár, Orczy Fánival, akinek szépsége még a bécsi híres kongresszusi szépségekhez szokott uralkodót is ámulatba ejtette. (Vay Sarolta, 1899)

1821-től gróf Sándor Vince a Várszínház működtetésére alakult részvénytársaság elnöke lett. Palotáját folyosó kötötte össze a szomszédos színházépülettel, amelyen át a gróf közvetlenül megközelíthette páholyát.

Sándor Vince egyetlen fiaként született gróf Sándor Móric (1805-1878), akit féktelen lovasbravúrjairól "ördöglovas"-nak neveztek. A nagy Metternich lányát vette feleségül... Kedvelte a zenét is: zongorázott, citerázott, olykor még stájer dalokat is írt. Később operett-hős lett Kálmán Imre Ördöglovas című darabjában (1932).

Josef Kriehuber litográfiája, 1844

Az 1850-es években, amikor Albrecht főherceg székelt a palotában, falai között sokszor megfordult Erkel Ferenc, hogy a főherceg gyermekeit zenére tanítsa. Haynau menesztése után 1851-től Albrecht jelenléte némi politikai enyhülést jelentett. A főherceg szerette a zenét, feleségével, Hildegard főhercegasszonnyal ott volt a Nemzeti Színház csaknem valamennyi előadásán. Palotájában többször is rendezett zeneesteket, ezeken is gyakori résztvevő volt Erkel, aki élve a főherceggel kialakított jó kapcsolatával, jeles diplomáciai érzékével több konfliktust elsimított.

1863. július 22-én járt a Sándor-palotában Richard Wagner. Gróf Coronini, Magyarország katonai főparancsnoka látta vendégül első pesti látogatásakor. Wagner július 23-án és 28-án magyar közreműködők élén a Nemzeti Színházban saját operáinak részleteiből adott hangversenyt. Ittlétekor a palota előtti téren hét katonazenekar nagyszámú közönség előtt részleteket játszott műveiből, többek között a Rienzi és a Tannhäuser nyitányát. Maga Wagner pedig, amint a Színházi látcső című lap írta, néhány előkelő katonai egyén s több díszes hölgy társaságában a főparancsnok erkélyén volt látható színházunk igazgatójával együtt és fagylaltot evett.

Önéletírásában Wagner így örökítette meg az eseményt:

Még a legfőbb katonai hatóság sem mulasztotta el, hogy Coronini tábornagy személyében átnyujtsa hódolatát: a gróf az egyesített katonazenekarok bemutatkozására meghívott a budai Várba, hol ő és családja igen lekötelezően fogadott, fagylalttal vendégelt meg és az össz-zenekarok hangversenyének meghallgatására a palota erkélyére kísért. Mindennek hatása igen fölüdített és szinte fájt, amikor a fiatalosan fölélénkítő környezetből, amilyennek a pesti világ mutatkozott, vissza kellett mennem néma, dohos bécsi menedékembe.

A Sándor–palotában többször megfordult Liszt Ferenc is, például 1872. február 7-én Lónyai Menyhért miniszterelnök fényes bálján.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Czellár Katalin – Somorjay Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
A Sándor–palota írásban és képben. Bp. Akadémiai Kiadó, 2003
Papp Viktor: Wagner Pesten. = Papp Viktor: Zenekönyv. Bp. Stádium, 1944
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Haraszti Emil: Wagner Richárd és Magyarország. Bp. MTA, 1916
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1874–1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Vayk [Vay Sarolta]: A kormányelnök rezidenciája = Új Idők 1899. 15.

Déryné szombathelyi emlékei

 Szombathely, Fő tér 15.

A Fő tér és a Kőszegi utca találkozásánál álló, ma műemlék jellegű épületet még Zichy Ferenc győri püspök építtette a 18. század derekán.

Régen Zöldfa vendégfogadóként volt ismert és mint püspöki borkimérő hely működött. Az 1779-ben leégett épületet Szily János püspök építtette újjá, majd a 19. század közepén újították meg eklektikus stílusban, ekkor kapta ma látható homlokzatát.

Az épületben egykor megszállt II. József is.

Forrás: galeriasavaria.hu

A Zöldfa vendégfogadó gyakran nyújtott szállást az 1800-as évek első felében a városban játszó vándorszínészeknek. Lakott itt 1820 körül Déryné Széppataki Róza, aki Kilényi Dávid társulatával lépett fel abban az időben, felváltva Szombathelyen és Kőszegen. Ő maga így emlékezett meg erről emlékirataiban:

Indult már most Kilényi a társasággal, hegyen–völgyön keresztül–kasul egész nyáron által, mint a forgószél, […] legelőbbször Szombathelyre, mert már ott megkezdődött valami nagyszerű gyűlés, hol tömérdek urak, főispánok, alispánok s isten tudja miféle nagy urak voltak még. De oly zajos várost még én nem láttam, mióta Pestről kivándoroltunk, s az nekem nagyon jól tetszett. Midőn egy jóideig mulattunk már (a színház tulajdonképpen egy nagy terem színházzá alakítva, de mindig zsúfolva volt) szaporodott a társaság több igen jó, új tagokkal… [Kilényi] Kivette Kőszegen a bálszálát, színpadot épített oda is, és ha ma oda küldte az operát, Szombathelyen játszotta a másik résszel a drámát, néző– és vígjátékokat. Sokszor, ha Kőszegen vége volt a játéknak, vacsoráltam egy kicsit, s már ültem föl a szekérre, s menni kellett éjjel, minthogy a másnap adandó dráma vagy színdarabban ismét első szerepem volt, mit nekem kellett eljátszani, és hogy a próbán már otthon legyek Szombathelyen, s hogy a játékra elkészülhessek. […] A színészek többnyire a nagy fogadóban voltak szállásolva, minthogy igen sok szoba volt, s én is ott laktam. Szemben a fogadóval volt a fehér papok épülete. Némelyike azoknak is járta a színházat. Azon érdemes, nagy hivatalt viselő urak pontosan mindig ott voltak a színházban. Néha az opera is ott játszott, Kőszegre pedig átment a dráma.

Egy alkalommal, amikor Dérynének nagyon nagy sikere volt, a közönség illusztris tagjai cigányzenés vacsorán látták vendégül a fogadóban. Ismét magát Dérynét idézzük:

Eleinte nem akartam menni, mert megvallom, fáradt voltam a sok éjjeli utazástól, de mennem kellett. Már a cigánybanda ott húzta az étterem ajtajában. Nagyszerűleg vacsoráltunk, mert már előre meg volt rendelve. Folyt a sok puncs és champagnei a férfiak között. […] Az alispán velem nyitotta meg a táncot. […] Bizony táncoltunk mi majd reggelig. Képzelem, hogy szidtak bennünket a szegény papok. Nem alhattak a visító klarinét hamis hangjaitól és a cincogó prímástól.

Pár nap múlva egy éjjel szerenádot is adtak a népszerű énekes–színésznőnek a fogadó emeletén levő ablakai alatt, ami olyan heves volt, hogy Déryné meg is ijedt tőle. A duhaj társaság még a fogadóba is bement, de hiába kérték, Déryné nem volt hajlandó csatlakozni hozzájuk. Emlékirataiban így folytatta a meglehetősen elfajult események felidézését, amely teli pezsgőspalackok falhoz csapkodásában kulminált:

Volt nekem ott szép éjszakám! Egész reggelig muzsikáltak… Mondá aztán a fogadósné, hogy éjjel mindenünnen öszve kellett nekik hordani, amennyi champagneit csak kaptak: majd száz üvegre menőt, azzal együtt, amit már azelőtt megittak és a falhoz csapkodtak. És bosszúságukban, hogy le nem mentem, ezt, amit a fogadóssal hozattak, mind a falhoz csapták. Olyan volt a szoba, hogy csak folyt a champagnei, mint a víz!

Források:

Szombathely és környéke: kalauz turistáknak és természetbarátoknak. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2000.
Németh Adél: Szombathely. Bp. Panoráma, 2000
Harrach Erzsébet, C. – Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, Vas megyei Tanács Művelődési Osztálya, 1984
Déryné Széppataki Róza: Déryné emlékezései 1. kötet. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1955 /Magyar Századok/

Itt dolgozott Békefi Antal

Szombathely, Károli Gáspár tér 4.

ELTE Savaria Egyetemi Központ

A felsőoktatási intézmény épületét 1930-ban emelték főreáliskola számára. 1944-től német, majd szovjet hadikórház működött falai között. Csak az 1950-es évek végétől lehetett újra iskola: 1959-ben itt kezdte meg működését az új, érettségire épülő felsőfokú tanítóképzés, mely 1962-től népművelő-könyvtáros szakkal bővült. 1974-től főiskola, majd egyetem lett.

Központi szárnyának első emeletén, a díszterem bejárata mellett születésének 75. évfordulója alkalmából avatták fel Békefi Antal (1926-1982) portrédomborművel díszített emléktábláját:

Forrás: szombathelypont.hu

Békefi Antal Zircről került Szombathelyre 1959-ben. 1960-tól lett a Tanítóképző Intézet tanára. 1973-tól főiskolai docens, 1977-től az ének–zene tanszék vezetője.

Zeneoktatói, énektanári tevékenysége mellett kórusvezetést, zenei ismeretterjesztést is vállalt. Mint zeneszerző több zenés mesejátékot írt (Tilinkó, Csodafű), amelyeket maga tanított be az intézmény gyakorlóiskolájában tanuló gyerekeknek. Ezeket a bájos darabokat rádióközvetítések révén az egész ország megismerhette.

Magas színvonalú szaktanári tevékenységével, magával ragadó előadásmódjával, példamutató hivatásszeretetével kivívta tanítványainak, felnőtt közönségének és zenész kollégáinak tiszteletét, megbecsülését. Szakmai igényessége, humanitása pedagógusgenerációk követendő példájává vált.

Szombathelyi lakóházát is megjelölték emléktáblával.  Az 1982-ben elhunyt tanár díszsírhelyen nyugszik a Jáki úti köztemetőben.

Források:

Nem kellett az egyetem. Reáliskolától a főiskoláig. = savariaforum.hu
Nevezetes polgárok: Békefi Antal. = szombathelypont.hu

Egy igazi "lámpás" lakott itt

Szombathely, Petőfi utca 31.

A műemlékjellegű, romantikus lakóház 1860 körül épült.

1959-től haláláig itt élt Békefi Antal (1926-1982) tanár, népzenekutató, karnagy, zeneszerző.

Forrás: mozaweb.hu

Békefi Zircről került Szombathelyre 1959-ben: az új Tanítóképző Intézet, majd utóda, a Tanárképző Főiskola tanára lett. A pedagógiai tevékenység mellett másik fontos területe a népzenekutatás volt. Míg Zircen a Bakony–vidék népzenei hagyományait kutatta és publikálta, Szombathelyre költözése után ezen a környéken folytatta a gyűjtést. Vasi népdalok című kötete 1976-ban jelent meg.

Ismereteit hazai és külföldi előadásokon, publikációkban adta közre. Fő művének tekintette a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére gyűjtött és rendszerezett Munkaritmus, munkarigmus,munkadal címmel készült tanulmánysorozatot, amelynek első része könyv formájában csak 2005-ben jelenhetett meg fia, Békefi Antal Attila szerkesztésében. A könyv főként a Dunántúlon végzett nagyarányú gyűjtés eredménye, amely az állattartó mesterségek körében méri föl a munkát segítő rigmusok, dalok, a jeladó füttyök, kiáltások, hangszeres szignálok világát. A következő kötetek a növénytermesztés és az ipari kismesterségek terén gyűjtött anyagot fogják tartalmazni - talán Békefi Antal Attila halála után is foglalkozik velük valaki...
Zeneszerzőként - összefüggésben pedagógiai munkásságával - dalokat, kórusműveket és gyerekek számára daljátékokat komponált.

Békefi Antal 1982. szeptember 27-én Szombathelyen hunyt el, a Jáki úti köztemetőben nyugszik. 

Egykori lakóházán a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület helyezett el emléktáblát 2002-ben, halála huszadik évfordulója alkalmából. A portrédombormű Tornay Endre András alkotása.

Szombathelyen utca, a Gyöngyös patak partján futó sétány őrzi a nevét.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.


Források:

mozaweb.hu
w.vasidigitkonyvtar.hu/vdkweb/vm_arckepcsarnok
hagyomanyokhaza.hu

Zeneszerző a Várnegyedben

 Budapest I. Tárnok utca 3. 

Egyemeletes klasszicista lakóház, 1825 körül épült. 

Kőkeretes kapuja felett - ma már nehezen olvashatóan - Volkmann Róbert zeneszerző emléktáblája látható:

E HÁZBAN LAKOTT

VOLKMANN RÓBERT

ZENESZERZŐ

1875-TŐL 1883-IG

Volkmann Róbert 1815. április 6-án szász földön született, Meissen közelében, egy Lommatzsch nevű kisvárosban. Életének és magyar kapcsolatainak kiváló összefoglalását a Zeneakadémia honlapján elolvashatjuk, én csak a legfontosabb tényeket idézem.

Volkmann Róbert 1880 körül (forrás: wiki)

1841-ben költözött Pestre és egy rövid bécsi időszakot kivéve 1883-ban bekövetkezett haláláig Magyarországon élt. Pályáján b-moll zongoratriójának európai sikere, Liszt és Wagner elismerése jelentett fordulópontot. 1875-től az akkor megnyílt Zeneakadémia rendes tanára lett. Liszt és Erkel tanártársaként haláláig ellenponttant és összhangzattant tanított. Valószínűleg ekkor javulhattak meg úgy anyagi körülményei, hogy ebbe a várbeli lakásba tudott költözni. Magyarul nem tanult meg, tudatosan német művész akart maradni, de több művében alkalmazott magyaros motívumokat. Nagyra becsülte magyar barátait, különösen Erkelt. Másik kiváló barátja a március 15-i eseményekből ismert Heckenast Gusztáv könyvkiadó volt, olyannyira, hogy Volkmann évtizedeken át a pilismaróti Heckenast-kúriában töltötte el nyarait, ahol mecénás-házigazdája külön lakrészt is berendezett számára.

Volkmann 1883. október 28-án, 68 éves korában hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.

Források:

műemlékem.hu: Tárnok utca 3.
Volkmann Róbert. = Vasárnapi Újság 1860. június 17.

Itt rejtőzhetnek Tinódi hamvai

Sárvár, Sársziget utca 52. Szent Miklós-templom

14. századi gótikus eredetű templom, amelyet 1730 körül barokk stílusban, majd a 19. században neogótikus–romantikus ízlés szerint építettek át. Első írásos említése 1454-ből való, de már akkor is régi épületnek számított. Középkori eredetére vall gótikus stílusú tornya, keletelt tájolása, az ablakok déli elhelyezése, s a tornyon 1758-ban még létező régi szobrok.

A mai Sárvárnak ez a nyugati része 1912-ig Sár vagy Saár néven önálló település volt, saját plébániával, s ez a templom 1767-ig Sárvár plébániatemploma is volt.

Valószínűleg itt, a templomot körülvevő egykori temetőben, esetleg a templom kriptájában temették el 1556. január 30-án Tinódi Lantos Sebestyént.

Tinódi 1545-től három éven át tartozott Nádasdy Tamás szűkebb környezetéhez: a sárvári várban ura mellett mint deák teljesített szolgálatot. 1548-ban Kassán telepedett le. 1555-ben újra a sárvári udvarba indult, valószínűleg azért, hogy Nádasdy Tamás támogatásával kinyomtathassa az előző évben Kassán megjelent Cronica című kötete óta született énekeit. A már korábban is betegeskedő énekmondót Sárváron legyűrte a betegség, s a vár tiszttartója volt tanúja élete utolsó perceinek. A tiszttartó, Perneszith György így számolt be távollevő urának 1556. január 31-én írott levelében, amelyből Tinódi e templom körüli eltemetésre lehet következtetni:

Tinódi Sebestyén, megvetvén már ezt a halandó muzsikát, elment a mennybeliekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon, akit e hónap utolsó előtti napján a sári atyák hamvai mellé helyeztem.

Az 1930-as években kezdett kialakulni Sárváron Tinódi kultusza. A Várparkban emlékoszlopot emeltek, ezt a templomot pedig emléktáblával jelölték meg:

E TEMPLOM KÖRÜL ELPORLADT TEMETŐBEN

PIHENI ÖRÖK ÁLMÁT TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN,

A MOHÁCSI MAGYARORSZÁG VÁNDOR POÉTÁJA.

HÁLÁS KEGYELETTEL A SZOMBATHELYI FALUDI TÁRSASÁG.

1935.

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

 

Források:

Boda László: Bük, Csepreg, Sárvár és környékük: kalauz turistáknak és természetbarátoknak. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2000
www.nadasdymuzeum.hu
Sugár István: Tinódi Sebestyén és egri tárgyú históriás énekei. = Tinódi egri históriás énekei. Eger, Gárdonyi Géza Társaság 1974
Békefi Antal: A vasi várak zenei élete a török megszállás idején. = Vasi Szemle 1965. 2., 1966. 1.
Vas Népe 2006. 03. 02.
Sárvár anno - helytörténeti blog

A fényképeket 2005 nyarán készítettem

 

Veress Sándor budai otthona

Budapest I. Hunfalvy utca 4.

Korábban egyemeletes, 1867/68-ban emelt ház állt itt, mely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett. Ma ez a lakóház található a helyén; valószínűleg az eredeti ház megmaradt részeinek felhasználásával épült:

Homlokzatán születésének centenáriumán avatták fel Veress Sándor zeneszerző emléktábláját.

Idézzünk Veress Sándor visszaemlékezéséből:

Apám, egy kis erdélyi örökségből nagyon szép házacskát vett a budai Vár oldalán a Hunfalvy utcában. Ez volt azután az otthonom, míg csak a második világháború végén nem vált az ostrom áldozatává. Itt éltem le egész gyerekkoromat és fiatalságomat. Igazi otthon volt, csodálatos természeti környezetben - nagyon szép kert tartozott hozzá.

Veress Sándor 1907-ben Kolozsváron született. A család 1916-ban

By C.Veress (wiki)

költözött Budapestre. Édesapja dr. Veress Endre történész, korábban a kolozsvári levéltár főgondnoka, aki Budapesten a külügyminisztériumban a román ügyek referense lett. Jelentős tudományos munkásságát egész életében folytatta. Az édesanya Méhely Mária énekművész korán abbahagyta a pályát. Maradt utána egy jelentős dokumentum: egy színházi napló, amelyet 1905 és 1923 között vezetett. Benne a kolozsvári Nemzeti Színház és a legjelentősebb budapesti színházak előadásairól számolt be szereposztásokkal, korabeli színlapokkal kiegészítve. Három kötete ma az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona.

A családi otthonban rendszeres házimuzsikálás folyt, különösen, miután a fiatal Veress Sándornak kitűnő zongoratanára akadt Dömény Mária személyében. A zeneszerező így mesélte el ezt az időszakot:

A zenélés itt is folytatódott, egyre komolyabb formában. Vasárnaponként eljött hozzánk Dömény Mária, akkor kamarazenéltünk. A triózásban, kvartettezésben, éneklésben lassanként magam is részt vettem, úgy is mint édesanyám kísérője, úgy is mint könnyebb kamaraművek zongoristája. Sok jó barátunk jelent meg ezeken az estéken. Tulajdonképpen ezek a nagy élmények alakították zenei pályám kezdetét - egészen addig, ameddig mint zongorista, majd mint zeneszerző-növendék, a Zeneakadémia előkészítőjébe nem kerültem.

Döntésébe belejátszott, hogy első kompozícióit elvitte megmutatni a közelben lakó Koesssler János zeneszerzőhöz - Dohnányi, Bartók, Kodály mesteréhez.

Veress a Zeneakadémia zeneszerzés szakán 1927-ig Kodály Zoltán tanítványa volt, zongora szakon Hegyi Emánuel, majd Bartók Béla voltak a tanárai 1932-ig. Már ezekben az években elindult népzenekutatói pályája Lajtha László vezetésével a Néprajzi Múzeum keretein belül. 1930-as moldvai gyűjtőútjának eredményeit elismerve Bartók felkérte asszisztensének a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt folyó népzenei rendszerezési munkájához.

1938/39-ben angol zongoraművész menyasszonyával Londonban próbáltak egzisztenciát kialakítani, amikor 1939 szeptemberében - sokak csodálkozására - hazatértek. Egy hosszabb római tartózkodástól (1941/42) eltekintve a zeneszerző Budapesten, a családi otthonban töltötte a háborús éveket. Erről így írt:

... azt, amit a magyar föld, a magyar szellemi élet adhat nekem a zenében, még nem szívtam magamba annyira, hogy a továbbiakban nélkülözhetném... De ez a négy és fél év Magyarországon nekem éppen olyan gazdagodást jelentett, mint korábban az Angliában töltött idő. Megint születtek új műveim - és ekkor sikerült a gyökereimet olyan mélyre ereszteni a magyar zenei humuszba, hogy immár tudtam, ezt soha nem veszíthetem el.

Ebben az időben komponálta 1. szimfóniáját, amely első díjat nyert a japán uralkodóház fennállásának 2600. évfordulója alkalmából meghirdetett nemzetközi pályázaton. Az 1945 őszén elhunyt Bartók Bélát Threnos című szimfonikus művében siratta el.

 

1943 és 1949 között Kodály utóda lett a Zeneakadémián. Olyan növendékei voltak, mint Kurtág György és Ligeti György...

Miután a családi otthon az ostrom során lakhatatlanná vált, a II. kerületi Herman Ottó utcába költöztek. Zeneszerzéssel a pasaréti ferences kolostorban tudott nyugodtan foglalkozni.

1945 és 1948 között több művét mutatták be külföldön személyes részvételével. Látva a politikai helyzet alakulását, ismét elkezdett gondolkodni az emigráción. Ehhez a végső lökést a Rajk-per adta meg, amely kimondhatatlan megrázkódással járt számára, hiszen személyesen ismerte a családot; különösen Rajk Gyula íróval, a politikus legidősebb bátyjával volt jó barátságban, aki korábban gyakori résztvevője volt a Hunfalvy utcai zenés összejöveteleinek.

Így 1950-től Svájcban élt. Nagyrészt Bernben működött, s műveiben a magyar és az európai zenei hagyományokat integrálta. Jelentős volt pedagógiai munkássága is. Egyik növendéke, Heinz Holliger világhírű oboaművész és zeneszerző szerint Veress Bartók mellett a legjelentősebb magyar zeneszerző-személyiség és egy nemzet lelkiismerete volt.


A Hunfalvy utcai házban nőtt fel a zeneszerző öccse, az 1913-ban szintén Kolozsváron született ifj. Veress Endre. Ő is eredményesen szívta magába otthonuk zenei légkörét: énekművész (basszus) és tanár lett. Otthonuk pusztulása után, 1946-ban ő szüleivel Pécsre költözött és egész életében ott munkálkodott. Számtalan területen kapcsolódott bele Pécs zenei életébe: hangversenyénekesként, szervezőként, karvezetőként, főiskolai és zeneiskolai tanárként.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Adalékok a Víziváros történetéhez I. Bp. Városvédő Egyesület, 1991
Berlász Melinda - Demény János - Terényi Ede: Veress Sándor. Bp. Zeneműkiadó, 1982
Csicsery-Rónay István: Veress Sándor. Bp. Occidental Press, 2007 /Csillagos órák, sorsfordító magyarok/
Nádor Tamás: Elfelejtett évfordulók: Veress Endre. = Új Dunántúli Napló 1993. szeptember 13.

 

A félkarú zongoraművész budai otthona

Budapest I. Országház utca 5.

A Várnegyed talán legszebb copf homlokzatú háza 1790 körül épült korábbi épületrészek felhasználásával. Kapualja és udvara az egyik leghangulatosabb budai enteriőr.

ITT építészeti szempontból többet olvashatunk róla. 

Ebben a házban lakott gróf Zichy Géza (1849-1927) zongoraművész, zeneszerző, író, 1875-től a Nemzeti Zenede elnöke, később az állami színházak intendánsa.

Zichy egy fiatalkori vadászbalesetben elvesztette fél karját. A már akkor is kiválóan zongorázó fiú vasszorgalommal kiváló balkezes művésszé képezte magát és zeneszerzéssel is foglalkozott. 1871-ben Liszt Ferenc egy régi barátjának, gróf Karátsonyi Guidónak Melanie nevű lányát vette feleségül, így került a nagy muzsikus látókörébe. Felkeltette az idős Liszt érdeklődését, aki mentorává, atyai jóbarátjává vált.

Az 1870-es évektől, amikor Lisztet Magyarországhoz, Pesthez kötötte a Zeneakadémia s így az évnek általában jó harmadrészét Pesten töltötte, gyakran járt fel Zichyhez a Várba - akinek otthona másik barátja, Augusz Antal lakásához is közel esett. Zichy Géza naplójegyzetei szerint különösen 1876-tól volt nála gyakori ebédvendég Liszt, akadtak időszakok, hogy szinte naponta találkoztak. Minden bizonnyal muzsikáltak is, hiszen Liszt általában átnézte Zichy szerzeményeit, melyekhez tanácsokat adott, illetve próbálniuk is kellett közös fellépéseikre. 

Ezt támasztja alá gróf Mailáth József (1858-1940) visszaemlékezése. Benne egy vidám epizódot is elmesélt, ami valószínűleg 1881 februárjában eshetett meg, amikor Zichy Géza estélyt adott a Vigadóban koncertező Hans von Bülow tiszteletére:

Zichy Géza grófnál többször hallottam Liszt játékát. Tehát olyan alkalmakkor, mikor magántársaságban, minden előkészület és felszólítás nélkül magától ült le a zongorához. [...] Liszttel kapcsolatban talán kitérhetek egy ifjúkori emlékemre. Gróf Zichy Gézánál jelen voltam egy kedélyes estén, melyen Liszt Ferenc és Hans von Bülow is megjelent. Nem voltunk sokan, de annál kedélyesebben. Én akkoriban mindenféle kuplét és zenei furcsaságot énekelgettem zongorakíséretem mellett - kedvem szerint. A zongorakíséretet rendszerint improvizáltam. Zichy Géza ismerte ilyen irányú "tehetségemet", s megkért, játszanék valamit Lisztnek és Bülownak. Gondoltam, a jó zenész szereti a mókát - a zongorához merészkedtem. Nem várt hatást értem el. Különösen az úgynevezett "macskaduettel", melyben két macska zenekísérettel diskurál s a végén összevész. Hogy én akkor milyen akkordokat vettem, magam sem tudom, csak azt láttam, hogy Liszt és Bülow a könnycsordulásig nevetett.

A kis intermezzo befejeztével hallottam, amint Bülow Lisztnek odaszólt:

És hallottad, hogy ezek a macskák csupa kvart-sext akkordokban nyávogtak? (Und hast Du gehört, dass diese Katzen Quart-sex Akkorden "gemiaut" haben?)

Egy alkalommal Liszt a Pesten vendégszereplő Joachim József hegedűművészt is elhozta Zichyhez.

Budai lakóhelye mellett Liszt járt ifjú barátja tetétleni birtokán is, ahol 1884-ben közös erdélyi hangversenykörútjukról hazatérőben több mint két hetet töltött el pihenéssel.  

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Zichy Géza: Emlékeim. Bp. Franklin, 1912-1913, 2. kötet
Marék Antal: Zichy Géza és Liszt Ferenc. = Magyar Nemzet 1983. január 11.
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011
Liszt Ferenc emlékszám. Muzsika, 1929. 1-2.

Zene a Hadtörténeti Múzeumban

Budapest I. Kapisztrán tér 2-4.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum a budai Várnegyed északnyugati sarkán fekszik.

Az egykori Ferdinánd, majd magyarosan Nándor laktanya épületének magját 1847-ben egy korábbi, a Buda török alóli felszabadítása után emelt ún. Gránátos kaszárnya helyére építették. Az északi szárny 1892-ben, a keleti szárny pedig az 1920-as években készült el. Az épület és környezete a magyar történelem sorsfordító eseményeinek helyszíne volt, különösen 1668-ban, 1849-ben és 1944/45-ben.

A múzeum állandó kiállításai jelenleg a reformkortól a kiegyezésig, valamint az első világháborútól 1968-ig tartó korszakokat ölelik fel. Díszudvarán kegyeleti és szoborparkot alakítottak ki.

Itt avatta fel 2002-ben a Fricsay Richárd Katonazenei és Hagyományőrző Egyesület a hazát szolgált, elhunyt katonazenészek emléktábláját:

Az egyesület 2001 januárjában alakult azzal a céllal, hogy a magyar zenekultúra egy sajátos ágának, a katonazenének a hagyományait kutassa, ápolja és egykori rangját visszaszerezze. A katonazene számos olyan kiemelkedő muzsikust adott a magyar zenei életnek, mint id. Lehár Ferenc (fia, a világhírű operettszerző is katonazenészként kezdte), Pazeller Jakab, Bachó István, Kéler Béla, Müller József és mások. Az egyesület névadójául olyan katonazenészt választottak, akinek munkássága és személyisége a mai napig kihat a magyar katonazenére. Az 1867-ben Morvaországban született Fricsay Richárd zenetanári munkáját 1896-ban cserélte fel a magyar katonazenére. Az első világháborút követően ő szervezte újjá a magyar katonazenét. 1920-tól alezredesi rangban a Magyar Királyi Honvédség zeneügyi igazgatója volt. Országszerte ismert, népszerű emberré vált, aki morva származása ellenére ízig-vérig magyarként élt és minden tehetségével a magyar katonazene felvirágzásán dolgozott. Zenekarával több, mint ezerszer játszott a Magyar Rádióban. A Trianon utáni Magyarországon újra megteremtette a katonazenészi képzést, számtalan kitűnő muzsikust nevelt, akik a legrangosabb zenekarokban is megállták helyüket (fia, a világhírű karmesterré vált Fricsay Ferenc is katonazenészként indult).

Források:

www.militaria.hu
www.fricsay.hu

A fényképeket 2002-ben készítettem