Szombathely, Fő tér 15.
A Fő tér és a Kőszegi utca találkozásánál álló, ma műemlék jellegű épületet még Zichy Ferenc győri püspök építtette a 18. század derekán.
Régen Zöldfa vendégfogadóként volt ismert és mint püspöki borkimérő hely
működött. Az 1779-ben leégett épületet Szily János püspök építtette újjá, majd a 19. század közepén újították meg eklektikus stílusban, ekkor kapta ma
látható homlokzatát.
Az épületben egykor megszállt II. József is.
![]() |
Forrás: galeriasavaria.hu |
Indult már most Kilényi a társasággal, hegyen–völgyön keresztül–kasul egész nyáron által, mint a forgószél, […] legelőbbször Szombathelyre, mert már ott megkezdődött valami nagyszerű gyűlés, hol tömérdek urak, főispánok, alispánok s isten tudja miféle nagy urak voltak még. De oly zajos várost még én nem láttam, mióta Pestről kivándoroltunk, s az nekem nagyon jól tetszett. Midőn egy jóideig mulattunk már (a színház tulajdonképpen egy nagy terem színházzá alakítva, de mindig zsúfolva volt) szaporodott a társaság több igen jó, új tagokkal… [Kilényi] Kivette Kőszegen a bálszálát, színpadot épített oda is, és ha ma oda küldte az operát, Szombathelyen játszotta a másik résszel a drámát, néző– és vígjátékokat. Sokszor, ha Kőszegen vége volt a játéknak, vacsoráltam egy kicsit, s már ültem föl a szekérre, s menni kellett éjjel, minthogy a másnap adandó dráma vagy színdarabban ismét első szerepem volt, mit nekem kellett eljátszani, és hogy a próbán már otthon legyek Szombathelyen, s hogy a játékra elkészülhessek. […] A színészek többnyire a nagy fogadóban voltak szállásolva, minthogy igen sok szoba volt, s én is ott laktam. Szemben a fogadóval volt a fehér papok épülete. Némelyike azoknak is járta a színházat. Azon érdemes, nagy hivatalt viselő urak pontosan mindig ott voltak a színházban. Néha az opera is ott játszott, Kőszegre pedig átment a dráma.
Egy
alkalommal, amikor Dérynének nagyon nagy sikere volt, a közönség illusztris
tagjai cigányzenés vacsorán látták vendégül a fogadóban. Ismét magát Dérynét
idézzük:
Eleinte nem akartam menni, mert megvallom, fáradt voltam a sok éjjeli utazástól, de mennem kellett. Már a cigánybanda ott húzta az étterem ajtajában. Nagyszerűleg vacsoráltunk, mert már előre meg volt rendelve. Folyt a sok puncs és champagnei a férfiak között. […] Az alispán velem nyitotta meg a táncot. […] Bizony táncoltunk mi majd reggelig. Képzelem, hogy szidtak bennünket a szegény papok. Nem alhattak a visító klarinét hamis hangjaitól és a cincogó prímástól.
Pár
nap múlva egy éjjel szerenádot is adtak a népszerű
énekes–színésznőnek a fogadó emeletén levő ablakai alatt, ami olyan
heves volt,
hogy Déryné meg is ijedt tőle. A duhaj társaság még a fogadóba is
bement, de hiába kérték, Déryné nem volt hajlandó csatlakozni hozzájuk.
Emlékirataiban így folytatta a meglehetősen elfajult események
felidézését, amely teli pezsgőspalackok falhoz csapkodásában kulminált:
Volt nekem ott szép éjszakám! Egész reggelig muzsikáltak… Mondá aztán a fogadósné, hogy éjjel mindenünnen öszve kellett nekik hordani, amennyi champagneit csak kaptak: majd száz üvegre menőt, azzal együtt, amit már azelőtt megittak és a falhoz csapkodtak. És bosszúságukban, hogy le nem mentem, ezt, amit a fogadóssal hozattak, mind a falhoz csapták. Olyan volt a szoba, hogy csak folyt a champagnei, mint a víz!
Források:
Szombathely és környéke: kalauz turistáknak és természetbarátoknak. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2000.
Németh Adél: Szombathely. Bp. Panoráma, 2000
Harrach Erzsébet, C. – Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, Vas megyei Tanács Művelődési Osztálya, 1984
Déryné Széppataki Róza: Déryné emlékezései 1. kötet. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1955 /Magyar Századok/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése