A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szekszárdi mise (Liszt). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szekszárdi mise (Liszt). Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 26., szerda

Liszt Szekszárdi miséjének temploma

Szekszárd, Pázmány tér 1.: Újvárosi templom

 

 

 

Az Augusz-ház mellett Liszt Ferenc másik legfontosabb szekszárdi emlékhelye az Újvárosnak nevezett városrészben álló neogótikus stílusú katolikus templom.

 



1864 és 1868 között épült Hrabovszky Péterné Kassay Anna alapítványából, aki tekintélyes vagyonát erre a célra hagyományozta végrendeletében.   

Az alapítvány ügyeit báró Augusz Antal kezelte, ő felügyelte az építkezést és megnyerte személyes jó barátját, a nála több ízben vendégeskedő Liszt Ferencet, hogy felszentelésére misét írjon. Liszt legszívesebben a helyszínen, Szekszárdon, barátjánál  komponálta volna, ahogy több levelében is olvasható. Elfoglaltságai miatt a mű azonban nem készült el időre, ami Lisztet nagyon bántotta, mert megírását becsületbeli kötelességének tekintette. Elhatározta, hogy 1848-ban komponált férfikari miséjét fogja gyökeresen átdolgozni a szekszárdi hívők számára, hogy azt 1870-ben, a templomszentelés évfordulóján előadhassák. 


 

Így elkészült az a mű, amit ő maga mindig Szekszárdi mise címmel emlegetett. Ám az előadás újra elmaradt. Egyik oka volt, hogy a Szekszárdi Dalárda nem tudott megbirkózni a mű előadásával. Megtanulta viszont a Budai Dalárda, 1870. szeptember 23-án már főpróbát is tartott belőle a budai Vártemplomban, ennek ellenére mégsem hangzott fel Szekszárdon, maga az ünnepség is elmaradt. Ennek oka valószínűleg a külpolitika akkori eseményeiben rejlik: az Itália egyesítéséért harcoló csapatok éppen ezekben a napokban arattak döntő győzelmet, amelynek következtében a pápai állam elveszítette létjogosultságát. Az Itáliára nézve örvendetes, míg a katolikus egyház szempontjából rendkívül gyászos esemény lehetett az oka, hogy Szekszárdon sem tartották illendőnek egy egyházi örömünnep megtartását.

A mise ősbemutatójára végül Jénában került sor 1872. június 26-án, ezért a szakirodalomban Jénai mise néven is említik, Liszt azonban leveleiben többször is „ma messe Sexardique” (az én szekszárdi misém) néven aposztrófálja művét.


A szekszárdi bemutatót csak 1978-ban, Augusz Antal halálának 100. évfordulójára is emlékezve tarthatták meg az Újvárosi templom falai között, de még ez sem az igazi ősbemutató volt, ugyanis a mű vegyeskari változatát adta elő a Budapesti Kórus.


Az eredeti, férfikari változat ősbemutatójára csak 1986-ban, Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából került sor ugyanitt, a művet a Honvéd Művészegyüttes férfikara szólaltatta meg.

Lisztet nemcsak Szekszárdi miséje köti a templomhoz. Már 1865-ös szekszárdi látogatásakor járt Augusszal az épülő templomnál, valószínűleg ekkoriban kérte fel barátja templomszentelő mise komponálására. 1870-es, több hónapos szekszárdi tartózkodása idején pedig reggelenként ide járt misére. Születésnapján, október 22-én orgonált is a templomban: Reményi Edével eljátszotta a Koronázási miséjének Benedictusát.

Még a templomszentelés előtt Augusz egy kis, Liszt arcképével díszített domborművet helyezett el a templom kórusán, melyet Ernst Rietschel készített. Mint egyik levelében olvasható, a gesztus mélyen meghatotta a zeneszerzőt. A dombormű ma is látható az orgonaszekrény jobb oldalán, alatta egy 1972-ben állított fekete márvány emléktáblával.

 

Egy másik, az évszázaddal későbbi ősbemutató évében, 1986-ban állított páros emléktábla a hívek számára is könnyebben látható helyen, a templomba lépve a főbejárattól jobbra található.

 


A Farkas Pál által készített domborművön a fényes babérkoszorú övezte csontos, energikus kéz, a hosszú, karcsú ujjak azt a dicsőséget és érdemet jelképezik, amelyet Liszt személye és művészete jelent Szekszárd városának is.

A Szekszárdi misének irodalmi emléket állított a városban született Baka István Graves-díjas író 1984-ben megjelent kisregényében, melynek főhőse Séner János, a Szekszárdi Dalárda egyik alapító tagja és karnagya. 

Az emlékhelyről hosszabban és több képpel írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.

Liszt további emlékhelyei Szekszárdon:

 

Liszt és a szekszárdi Megyeháza

Liszt a Szekszárd Szállóban 

Liszt a Szekszárdi Dalárda karnagyánál

Liszt a szekszárdi búcsún (Remete-kápolna)

Itt csónakázott Liszt (Csörge-tó)

 

Liszt Ferenc és Augusz Antal barátságáról lásd még:

Augusz Antal budai háza


 






2023. május 21., vasárnap

Liszt a Szekszárdi Dalárda karnagyánál

Szekszárd, Bezerédj utca 5.

 

 

 

A Béla király térről nyíló utca gyönyörű, neoreneszánsz polgárháza, amelyet elődéből 1899-ben Hans Petschnig gráci építész tervei alapján építettek át (az ő alkotása a szekszárdi Újvárosi templom és a Zsinagóga is).

 

Az átépítéssel az akkori tulajdonos, Bodnár István újságíró, a Tolna megyei Hitel és Takarékbank elnöke, a Szekszárdi Kaszinó utolsó elnöke bízta meg az építészt, s a homlokzatot a reneszánsz négy nagy művészegyénisége Michelangelo, Raffaello, Dürer és Leonardo domborműves arcképeivel díszíttette. 

Raffaello domborműve


Elődépülete a német származású Séner (eredetileg Schener) család tulajdona volt. Ebben a házban született 1816. július 10-én, és élt Séner János, akihez majd Liszt eljön látogatóba.

Apja, Séner Ferenc kántortanító volt. János már kora fiatalságában számos jelét adta tehetségének, s a zene minden ágában jártasságot mutatott. Ő is tanító lett. Részt vett az 1848/49-es szabadságharc tizenkét csatájában, majd utána egy ideig bujdosott. 1852-ben a szekszárdi takarékpénztár pénztárosa lett, így már családot alapíthatott. Felesége, Kristofek Teréz se mindennapi hölgy volt: egyszer konyhakéssel védett meg az osztrákok elől egy körözött honvédtisztet, s a börtöntől csak egy jóindulatú orvos igazolásával menekült meg, miszerint elmebeteg... Nyolc gyermekük született; egyik fiuk, Székely Ferenc, a szekszárdi levéltár első, tudományos elveken alapuló rendezője.

Séner (és/vagy apja?) 1833-ban megalapította a Szekszárdi Dalárdát, amely az ország első ilyen énekegyüttese lett, s hosszú életűnek bizonyult. Később János egy polgári zenekart is megszervezett. Igazán aktív életet élt: tagja volt a megyei és a városi képviselőtestületnek, iskolaszéki tagként fontos szerepet töltött be a város iskoláinak életében. Mellette négy évtizedig vezette dalárdáját. S mint később nekrológja (1896) írta: Két ember akadt Szekszárdon, kiket a köszönésben nem lehetett megelőzni, az egyik Séner János volt.

Ez az életrajzi háttere Séner Jánosnak, akihez 1865-ben Augusz Antal, aki nagyon kedvelte a karnagyot, elvitte látogatóba Liszt Ferencet. De nem csak őt, hanem a társaságában levő Reményi Edét és Plotényi Nándort. Mint Hadnagy Albert írja Liszt Szekszárdi kapcsolatairól című tanulmányában, e látogatás alkalmával Reményi, Plotényi, a helybeli Kristofek Sándor hegedűművész (gyaníthatóan Séner sógora) és Séner minden előzetes próba nélkül eljátszották Liszt előtt Beethoven egyik vonósnégyesét...

Ekkoriban már folyt a szekszárdi Újvárosi templom építése Augusz felügyelete alatt s Liszt megígérte barátjának, hogy felszentelésére misét ír. Ebben lett volna szerepe a Szekszárdi Dalárdának, a látogatás bizonyára erről is szólt. Aztán az elkészült Szekszárdi mise körül bonyodalmak támadtak, s csak egy egész évszázaddal később hangozhatott fel abban a templomban, ahova azt Liszt szánta.

 

Ez a történet a témája és Séner János a központi szereplője Baka István szekszárdi születésű Graves–díjas író Szekszárdi mise című, 1984-ben megjelent, a történelmi tényeket szürreális elemekkel, misztikummal  vegyítő kisregényének. 

Baka István emlékszobáját az érdeklődő a Babits Mihály Emlékházban tekintheti meg. 


Az épület további vonatkozásait emléktábla tudatja: