Liszt Ferenc legjobb barátja

Budapest, Úri utca 43. 

 

 

Az egyemeletes barokk lakóház 1720 körül épült. Mai homlokzatát 1866-ban kapta, amikor Wagner János megtoldotta báró Augusz Antal számára. A háborús károk után 1958-ban leegyszerűsített formában állították helyre.

Augusz Antal (1807-1878), a korában jelentékeny közéleti szerepet játszó és művészetpártoló báró az 1840-es évek óta Liszt Ferenc leghívebb barátja volt. Azon a történelmi jelentőségű hangversenyen ismerkedtek össze, amikor Lisztet díszkarddal tüntették ki, mintegy az egész nemzet nevében. Barátságuk különösen kiteljesedett, amikor 1869-től Lisztnek szorosabbá váltak kapcsolatai Magyarországgal és több időt töltött itthon. 1877-ig, Augusz haláláig sokszor volt Liszt ebben a házban nem is vendég, hanem inkább családtag: többnyire itt töltötte névnapjait, itt karácsonyozott és szilveszterezett. Többször vendégeskedett Augusz szekszárdi házában is.

Liszt révén az Augusz-házban más jeles muzsikusok is megfordultak. 1869. május 3-án a Vigadóban adott két nagy sikerű koncertje után például, mielőtt elutazott volna Rómába, jeles társaság gyűlt itt össze: itt volt Erkel Ferenc, Reményi Ede hegedűművész és Liszt egyik neves tanítványa, a zongoraművész Sophie Menter. Liszt és Sophie ezen az estén két zongorán eljátszották az A-dur zongoraversenyt.

A műből csak hagyományos felvételt találtam, kétzongorás változatot nem. Azért hallgassuk meg :)

1988-ban az épületet Lisztet és baráti körét ábrázoló emléktáblával jelölték meg. Alkotója Farkas Pál szekszárdi szobrászművész.

Saját felvételem, 2007

A domborművet közelebbről megszemlélve még két muzsikust látunk az eddig említetteken kívül, akik szintén gyakran megfordultak itt:

Ha nehezen lenne olvasható a képről, ide másolom valamennyi nevet: Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, Augusz Antal és Reményi Ede.

Ez pedig itt az eredeti kép, ami alapján a dombormű készült. Kollartz és Rusz rajza a Magyarország és a Nagyvilág című folyóiratban jelent meg, 1870-ben:

Frissítés:

Az emlékhely történetét később kibővítve megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőművészeti Alap, 1961

Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem