2016. június 27., hétfő

Bajai muzsikusok sírjánál

Baja: Rókus temető


 

A hatalmas gesztenyefák által díszített Rókus utca elején találjuk a Rókus temetőt. Baján született, élt és működött muzsikusok is nyugszanak itt.

A temetőkápolnától balra állhatunk meg Allaga Géza (1841-1913) zeneszerző, karmester, cimbalomművész sírjánál:



Az óbecsei születésű zenész kisgyermek korában költözött szüleivel Bajára. Itt járt gimnáziumba és itt kezdett zenét tanulni. Gál Zoltán helytörténész így írt Allaga bajai gyerekkoráról és muzsikussá válásáról:

A kis Géza tízévesen került a bajai gimnáziumba, a mai III. Béla gimnázium elődjébe. Szüleivel, testvéreivel gyakran muzsikált. Hegedülni, zongorázni, énekelni egyaránt tanult, nem különösebb kedvvel és eredménnyel. Amikor azonban 14 évesen a híres bajai zenetanár, Matuschek Ignác kezdte oktatni, olyan szép előmenetelre tett szert a gordonka-játékban, hogy a következő esztendőben beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Napi 10-12 órákat gyakorolt, és közben a jogot is végezte. Opus 1-e (első kompozíciója) a Bajai emlék címet viseli.

1870-től rövid ideig a bajai tanítóképzőben tanított, majd a fővárosba költözött, s a Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának első gordonkásaként működött. 1880-tól kezdett el a cimbalommal foglalkozni olyan eredményesen, hogy felkeltette Liszt Ferenc figyelmét is, s a Nemzeti Zenedében cimbalom tanszéket létesítettek számára.

Tragikus öregkoráról ismét Gál Zoltánt idézzük:

Amikor Allaga Géza 1898-ban nyugalomba vonult, az egész muzsikus világ bensőségesen elköszönt tőle. Művei ez után is sorra megjelentek, a zenei körök igényt tartottak a jelenlétére. A csapások azonban sorozatosan követték egymást: meghalt imádott felesége, elhunyt édesapja, majd édesanyja is. Egészsége megrendült, hallása megromlott, csak bottal tudott járni. Testvére, Ottó hívására 1909-ben Bajára költözött, annak Vaskúti út melletti szőlőjében töltötte napjait a legnagyobb szeretet és gondoskodás közepette. Újabb csapás érte, amikor meghalt veje, Csapody István szemészprofesszor, aki hét árvát hagyott hátra. Özvegye hívta édesapját, Allaga Gézát, hogy költözzön hozzá Budapestre. Ebben meg is maradtak, az idős zeneszerző azonban másként határozott. Nem akart senkinek sem a terhére lenni. Önkezével vetett véget életének 1913 augusztusában. A bajai Rókus temetőben alussza örök álmát, a kápolna közelében.




A Rókus temetőben nyugszik Herr György (1888-1960) karnagy, zenetanár:



A nagybecskereki születésű Herr az első világháborúban orosz fogságba esett. Tomszkban elvégezte a zeneiskolát, amelynek később tanára lett, majd Moszkvában opera-karnagyi tanfolyamot látogatott. 1924-ben Minszkben opera-karmesterré választották. 1925-ben került haza. Baján telepedett le és a Bajai Daloskör karnagyaként és a Tanítóképző zenetanáraként működött.

Szüleivel közös sírban nyugszik a kiváló zongoratanár, Recska Ilona (1897-1970). A Liszt Ferenc Zeneiskola alapító tanári karának tagja volt. Nyugdíjazása után otthonában is tanított.


A Rókus temetőben nyugszik Petz Vilmos (1902-1979) kántortanító, karnagy és lánya, Petz Eszter (1930-2006) ének-zene tanár:


A temető bejáratától jobbra, a kerítés melletti sorban, egyszerű betontömbbel fedett családi sírban nyugszik a bajai születésű legendás karmester, pedagógus, egyházzenész Lukin László (1926-2004). 1950-től nyugdíjazásáig a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, s mellette személyesen és a televízión keresztül több nemzedéket nevelt zenehallgatásra, zeneszeretetre. Baja díszpolgárának ma a városban általános iskola viseli a nevét, emléktáblát a zeneiskolában avattak tiszteletére.



A kápolnától jobbra lévő kriptában, családtagjai körében nyugszik id. Éber Sándor (1878-1947) festőművész, aki Baja második világháború előtti zenei életének is jeles alakja volt mint a Bajai Daloskör karnagya, valamint a bajai Liszt Ferenc Kör alapító tagja és elnöke.



Források:

Herencsár Viktória: Cimbalmos ősök nyomában I. Allaga Géza (1841-1913). Magánkiadás, 2001
Gál Zoltán: A cimbalom atyjának nevezték. = www.bacskaisport.hu (2007)
Kemény Simon: Csonka-Bácska Tükre. Homok, 1931

A fényképeket 2007 őszén készítettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése