Ebben a házban született 1924. június 25-én VÁRHELYI ENDRE operaénekes:
Édesapja, Weisz László könyvkereskedéssel foglalkozott, s lelkesedéssel vett részt a város kulturális életében. Édesanyja, Bánky Ida
(eredeti nevén Bielek Ida) Andor Zsigmond színigazgató társulatának
primadonnája volt. 1921-ben házassága kedvéért "ragadt" Vásárhelyen s
mondott le hivatásáról. Műkedvelő, illetve jótékonysági alapon azonban
házasságkötése után is gyakran fellépett.
Várhelyi
Endre gyerekkorától tanult zongorázni. A Bethlen Gimnáziumba járt, ahol
ötödikes kora óta a kórus basszus szólamának tartóoszlopa volt. Humán
tárgyakból az iskola legjobbjának számított. 1942-ben érettségizett,
majd a Zeneakadémia növendéke lett. 1944-ben a frontszínházhoz
szegődött.
Édesapját
1944-ben Németországba hurcolták, ahol bombatámadás áldozata lett. A
fiatal énekest is feljelentették, s a Németországba irányított
leventékhez osztották be. A Dunántúlon sikerült megszöknie. Bicskén
bújtatták az oda menekült vásárhelyiek, s a front elvonulása után
szerencsésen hazatért szülővárosába.
Hódmezővásárhelyen - nagyrészt műkedvelőkből - megalakította a város első önálló, Szakszervezeti Ifjúsági Színháznak
nevezett színtársulatát. Miután édesanyja 1945 novemberében
autószerencsétlenség áldozata lett, Pestre költözött és folytatta
zeneakadémiai tanulmányait. 1947-ben lett az Operaház rendes tagja.
A
város szélén, szőlők övezetében álló, parkkal övezett egyemeletes házat
a hozzá tartozó gazdasági épületekkel, szántóval és legelővel
1908-ban árverés útján vásárolta meg RIPPL-RÓNAI JÓZSEF festőművész.
A villa múltjáról a következőket írja Köves Szilvia A Róma-villa titka című könyvében:
Maga
az épület valószínűleg még a 18. században készült, egy telekfelmérési
adat először csak 1865-ben említi. Második gazdájaként Gundy György
énekes színész, szintén Kaposvár szülötte vásárolta meg a hegyi
birtokot, ahova az előző tulajdonos, Breil Frigyes egy T alaprajzú,
földszintes vályogházat épített. Erre Gundy még egy emeletet húzatott
fel és elegáns kúriává varázsolta. Kaposvárott még nem volt példa
hasonló táj- és környezetformáló törekvésre, amelyre a hely szépsége és
szeretete ösztönözte a jó szemű, jó ízlésű Gundy Györgyöt. Parktervezői
fáradozásainak persze csak évtizedek múlva lett látványos eredménye.
Az egyemeletes, sárga falú, T alaprajzú villa százéves gesztenyefák
árnyas sora mögött rejtőzik. Homlokzata nyugatra néz. A fasorral
szegélyezett bekötőút jobb oldalán gyümölcsös, bal oldalán kaszáló terül
el. Jobbra keresztút vezet a vincellérházból átalakított műteremhez. A
park derűs szépségéhez hozzájárulnak Medgyessy Ferenc szobrai,
térplasztikái, amelyet az itt élvezett vendégszeretetet viszonozva
faragott.
Rippl-Rónai József 1861-ben Kaposváron született. Szüleiről, családjáról, gyermek- és ifjú koráról ITT
olvashatunk rövid összefoglalót. EZT a kiváló írást is örömmel ajánlom az érdeklődőknek.
1902
óta élt ismét szülővárosában - és szülőhazájában, majdnem másfél
évtized franciaországi tartózkodás után. Hamarosan meg is vásárolta a
Róma-villát, mely 1927-ben bekövetkezett haláláig a birtokában volt.
Francia származású felesége, Lazarine még
két évtizedig benne élt. Az őt követő örökösök kegyelettel megőrizték a ház bútorait, relikviáit, s 1978-ban megnyílhatott a Rippl-Rónai József Emlékmúzeum,
melyben eredeti bútorok, tárgyak és több, mint 90 Rippl-Rónai kép
látható, hangulatában egy 20. század eleji polgári otthon miliőjét
felidézve.
Annak
idején nem volt hiány neves látogatókban. A házigazda egyénisége
mellett a dal, a zene, a megtermett szőlőből kinyert nedű is vonzotta a
vendégeket.
A
festőművész maga is zeneszerető, énekelni és zongorázni tudó ember
volt. A zenével még gyerekkorában, fivéreivel együtt Kaposváron
barátkozott meg. Mind a négy fiútestvérnek jó hallása volt, szerettek
énekelni, s egy-egy hangszert amatőr muzsikusként meg is szólaltattak.
Zenei szempontból Sándor
vitte a legtöbbre, aki az Operaház tagja lett. A bohém énekest a
kaposváriak, de még a családtagok is különcnek tartották. Ha megjelent
szülővárosában, szívesen látogatott a Róma-villába. Legtöbbször késő
este jött, s reggel a megérkezéséről mit sem tudó szakácsnőt
váratlanul operaáriákkal lepte meg - írta Pandur József
művészettörténész. Lajos, a városi tisztviselő kiváló hegedűsként
vett részt a családi-baráti házimuzsikálásban. A fivérek közül a
muzsikától Ödön állt a legtávolabb, aki viszont ismert műgyűjtő lett.
Rippl-Rónai Józsefre zeneileg nagy hatással voltak ifjúkorának párizsi évei.
Munkácsy Mihály palotának is beillő házában megismerkedhetett több
neves muzsikussal, s neully-i otthonában ő maga is adott zenés vacsorákat.
Ezek Kaposváron is folytatódtak. Pandur József szemtanúk, köztük
elsősorban Martyn Ferenc elbeszélései nyomán így írta le a
Róma-villában folyó zenei életet:
A
szobrászok, festők mellett, akik több hétre is betelepedtek a házba, a
műterembe, a fiatal muzsikusok is otthonosan mozogtak s jól érezték
magukat ebben a tündérkertben. Így Novák József
is, aki legtöbbször Liszt-műveket játszott, s Rónai rajza szerint Grieg
Magányos vándor dalát játszotta hallgatóinak. "Mégis egy nyáron egy
fiatal zongorista, aki koncertjére készült és akit éppen emiatt láttak
vendégül a Róma-hegyen, Chopin-mazurkákat és - noktürnöket gyakorolt.
Órákon át, egész nap, egyedül, magárahagyottan. Aztán, mert talán
méltónak talált, leülhettem, hallgathattam egy órán át" - emlékezik erre
az időre Martyn Ferenc.
A
házban villanyvilágítás még nem volt. A zongorára két gyertyát tettek,
ez világította meg a kottát. A gyertyafény izgatottan villódzott, s
kísérteties fénnyel világította meg az ott ülőket: Rónai Lajost, Piatsek
Margitot, Anellát, Lazarine-t.
Paris Anellát, Lazarine rokonát a festő nevelt lányának tekintette.
Anella festegetett, és zongorán is játszott, igaz, nem nagy sikerrel.
Zenetanára Kutor Ferenc volt, akit dalai, szerzeményei ismertté tettek.
Kutor Ferenc gyakori vendége lett a Róma-villának.
A
neves vendégekből nem volt hiány. 1909. november 7-én Ady Endre Reinitz
Béla társaságában vacsorázott a házban. A zeneszerző, bár kérték, nem
ült zongorához.
Idézzünk egy másik leírást, ebből a villa helyiségeiről is képet kaphatunk:
A
villa volt a szentély. A földszint középső szobája, az ebédlő vagy
társalgó, középen nagy asztallal, kényelmes fotelekkel, dívánnyal. Onnan
jobbra nyílt Rippl-Rónai ügyintéző szobája, az apjától örökölt
íróasztallal, s a szép empire szekreterrel. A bal oldalra nyíló szobát
zongoraszobának hívták. Az emeleten volt Rippl-Rónaiék és Anella
hálószobája. Az emeleti előtér homlokzati ablakainál szeretett magányos
óráiban kémlelődni a művész a gesztenyés allé irányába. A
zongoraszobában szokták felállítani a karácsonyfát., alatta francia
szokásnak megfelelően fagyöngy feküdt. A nagy bécsi zongora később a
műterembe került át. Rippl-Rónai néha odaült a hangszerhez, de a
társaság számára szolgáló zenei élményt egy muzikális gimnáziumi tanár,
Novák József szolgáltatta. Grieg-, Chopin, Schumann- és Liszt-műveket
játszott.
A zongora ma is a műteremben áll
Rippl-Rónai egy ide kívánkozó rajza 1910-ből (forrása a Nemzeti Galéria 1998-ban kiadott katalógusa):
Lajos, Margot, Fenella, Lazarine hallgatják Liszt rapszódiáját
Nem hagyhatjuk említés nélkül a titokzatos, Fenella nevű, szépen éneklő és gitározó angol cigánylányt sem, aki 1910-ben tűnt fel a festő környezetében és több kép modellje lett:
Forrás: Fotoművészet 2004. 1-2.
Rippl-Rónai zene iránti fogékonyságát festményei és rajzai is mutatják. Idézzük ismét Pandur Józsefet:
A
muzsikát, az éneket úgy fogadta, úgy vonzotta maga köré, mint a
barátait; mindig vele voltak. Megszerezte, megteremtette magának ezt is,
akár a szép, színes otthont. Szerette a házát, bútorait s az ott
felcsendülő dalokat. A muzsika pihentette, frissítette, teljesebbé tette
különös világát.
A Rippl-Rónai Emlékház nyitva tartása és egyéb praktikus információk ITT találhatók.
Arra
külön szeretném felhívni a figyelmet, hogy a villa megtekintése után a
látogató ki ne hagyja a külön épületben található egykori műtermet!!!
Amikor én 2006 tavaszán ott jártam, ezt a lehetőséget a villa
idegenvezetője nem említette meg, szerencse volt, hogy előre
tájékozódtam... Érdekes módon és szerencsére! a műteremben lehetett
fényképezni, pedig az is rendkívül fontos helyszíne volt Rippl-Rónai
életének, bent a házban viszont nem. Úgy tűnik, olyan szinten vigyáznak
arra, hogy a villa helyiségeit csak személyesen lehessen megismerni,
hogy ezekről a neten sincs semmilyen kép - én legalábbis nem találtam.
Lényeg, hogy egyszer mindenképpen el kell oda látogatni minden
művészetet szeretőnek. Valóban lehet találkozni a hely szellemével :)
Képek a műteremből:
2006-ban jártam ott, nagy élmény volt:
Befejezésül hallgassuk meg mi is Grieg: Magányos vándor című darabját (Lírai darabok, Op. 43 no. 2.):
Források:
Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 1998 Köves Szilvia: A Róma-villa titka. Bp. Geopen, 2005 Pandur József: Muzsika Rippl-Rónai József házában. = Somogy 1985. 6. Lévai József György: A betyár koponyája. Kaposvári Városszépítő Egyesület, 1995 www.smmi.hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/rippl-ronai-emlekmuzeum
A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2006 áprilisában készítettem
Ebben a házban élt élete utolsó harminc évében MÁRK TIVADAR (1908-2003) jelmeztervező, az Operaház örökös tagja, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész és a Mesterművész-díj tulajdonosa.
Forrás: regi.oszk.hu
A
95 évesen elhunyt művész szinte élete utolsó pillanatáig aktív volt s
monumentális életművet hagyott hátra. Felsorolhatatlan, hány opera és
balett jelmezterveit készítette el. Az Országos Széchényi Könyvtár
Színháztörténeti Tára és az Országos Színháztörténeti Múzeum négyezer
tervét őrzi - ugyanakkor számos jelmezegyüttese a szeméttelepen
végezte... Máig legendásak első nagy tervezései - együttműködve a
rendező Oláh Gusztávval, Nádasdy Kálmánnal -,
mint a Hovanscsina, a Turandot, a Pillangókisasszony, vagy később a Don Juan (akkoriban ezzel a címmel játszották Mozart Don Giovanniját), az Aida, a Borisz Godunov, a Spartacus. Több alkotását, például a Don Carloshoz vagy a Bohémélethez
tervezett jelmezegyüttesét védettnek nyilvánították. Munkáinak nagy
értéke volt, hogy a jelmezzel minden egyes figurának önálló karaktert
adott az operák tömegjeleneteiben is.
Borisz Godunov (Forrás: filmkultura.hu)
1992-ben rendezett első (!) kiállításának rendezője így jellemezte személyiségét:
Bár
igazi álmodozó volt, legendás fegyelemmel dolgozott: teljesen beleásta
magát egy-egy tervezésbe, rengeteget hallgatta a zenét, olvasta a
darabot, búvárkodott a könyvtárakban, múzeumokban... Mindig úgy kezelte a
jelmeztervezést, mint alkalmazott műfajt, ami igazodik a darabhoz, a
rendezőhöz. Többdiplomás ember volt, nagyon felkészült, világot látott,
ezért igen komoly érvekkel tudta alátámasztani koncepcióját, de nem volt
harcos egyéniség, elfogadta, ha a rendező módosítást kért. A teljes
elkészítési folyamatot végigkövette, részt vett a ruhapróbákon és minden
összpróbán.
Operák
és balettek mellett közel negyven éven át filmekhez is készített
jelmezterveket. Köztük voltak zenés művek adaptációi, illetve olyanok,
amelyeknek zenei kötődése is volt (Fráter Lóránd, Gábor diák, Gerolsteini kaland, Déryné, Szerelmi álmok), de ő tervezte például a legendás Ludas Matyi, vagy Ranódy László Pacsirta című Kosztolányi-filmjének jelmezeit is.
Márk
Tivadar pazar technikai tudással és enciklopédikus műveltséggel
egyaránt rendelkezett. Nagyon fontosnak tartotta a nyelvtudást a
külföldi szakirodalom olvasásához, a folyamatos tanulást és önképzést.
Ebben a szellemben tanított a Zeneakadémia opera tanszakán és az
Iparművészeti Főiskolán is.
Családot
nem alapított, gyönyörű, századfordulós otthonában együtt lakott
húgával, a szintén nagy tehetségű Márk Edittel, aki az Operaház
jelmeztárát vezette.
Húgával együtt a Farkasréti temetőben nyugszik.
A
ház homlokzatán elhelyezett, Krasznai János által készített
portrédomborművel díszített emléktáblájának felállításához a főváros
XVII. kerülete is hozzájárult, ugyanis a művész Rákosligeten töltötte
gyermekkorát s a kerület díszpolgári címével is kitüntették.
EBBEN A HÁZBAN ÉLT ÉLETE UTOLSÓ 30 ÉVÉBEN
MÁRK TIVADAR
(1908-2003)
KOSSUTH-DÍJAS JELMEZTERVEZŐ, AZ OPERAHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA
ÉS MESTERMŰVÉSZE
ÁLLÍTTATTA A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ
A BUDAPESTI OPERABARÁTOK KÖRE
BUDAPEST XVII. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT
Nézzük
meg az Operaház Don Carlos-előadásának két utolsó felvonását és
csodáljuk meg a pazar jelmezeket is! A végén, 1 óra 21 percnél láthatjuk
az idős mestert, amint a páholyból köszöni meg a tapsokat...
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Adalékok a Víziváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1991
Tóth Ágnes Veronika: Mestersége: jelmeztervező. = Filmkultúra 2004.
Békés András: Egy élet az Operában. = Muzsika 2003. 11.
A kataliszt jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem
Fót, Vörösmarty utca 2. Római katolikus plébániatemplom
A monumentális templom a magyarországi romantikus stílusú építészet egyik legkorábbi és legjelentősebb műemléke.
Megtekintette és játszott orgonáján 1856. szeptember 6-án LISZT FERENC.
A templom a Károlyi család megbízásából épült 1847 és 1855 között. Károlyi István
gróf szándéka az volt, hogy ne csak a környékbeli hívők
plébániatemploma legyen, hanem családja temetkezési helyéül is
szolgáljon. A tervezéssel az akkor még pályája kezdetén álló Ybl Miklóst bízta meg, aki későbbi hírnevét többek között fóti remekművének köszönhette.
Ybl
harmonikus épületegyüttest teremtett a templommal, a mellette álló,
szintén romantikus stílusú plébániával és a szerzetes nővérek által
fenntartott iskolaépülettel.
Maga
a templom egy kisebb dombon áll. Kapujához rondellaszerű, kőbábos
korláttal ellátott lépcsőzet vezet. A négytornyos, háromhajós bazilika
alapvetően neoromán architektúrájú, gazdagítva gót, mór és bizánci
elemekkel. Főhomlokzata lenyűgöző hatású. Bélletíves kapuzata mellett,
kétoldalt egy-egy oszlopon Szent István és Szent László szobra áll,
melyek Hans Gassner alkotásai. A kapuzat fölött impozáns,
mérműves rózsaablak, a főhomlokzatból kiemelkedő két torony között pedig
a Szeplőtlen Szűz csaknem kétszeres életnagyságú szobra látható.
Amilyen
nemesen ünnepélyes a templom külső megjelenésében, ugyanolyan
igényességgel megoldott belső díszítményeiben is. S talán még
szembetűnőbb az egészet átható stiláris összhang.
- jellemezte a templombelsőt Pusztai László művészettörténész.
A főhajót festett, aranyozott kazettás síkmennyezet fedi. A főoltár Szeplőtelen fogantatás című oltárképét Karl Blaas festette, csakúgy mint az apszis freskóit.
A délkeleti (jobb oldali) torony alatt, kicsiny kápolnában helyezték el a templom egyik jelentős értékét, Szent Lucentius,
304-ben vértanúságot szenvedett római katona ereklyéjét, amelyet IX.
Pius adományozott elismerése jeléül Károlyi Istvánnak, aki személyes
vagyonából fedezte a templomépítés csillagászati költségeit.
A bal oldali kistorony alatt ajtó vezet az altemplomba, a Károlyi család kriptájába. A sírkápolna szentélyében levő szobrokat Pietro Tenerani,
Canova tanítványa faragta. A szentélyt a tulajdonképpeni sírbolttól
kovácsoltvas rács választja el, ahol fülkékben, szabadon álló
koporsókban nyugszanak a családtagok, köztük gróf Károlyi István is.
A Feltámadás Angyala a Végítélet harsonájával
Károlyi István fiatalon elhunyt lánya, Erzsébet szoboralakja
A
plébániatemplom orgonáját is a gróf rendelte, költségeit ő állotta.
Amikor a munkák elkészültek, szerénységből valamennyi számláját elégette
- sajnos így a hangszer teljes dokumentációja megsemmisült. Az orgona
alkatrészeit Ludwig Mooser salzburgi műhelyében gyártották
és hajón szállították Magyarországra az esztergomi bazilika számára
szintén Mooser által épített hangszerrel együtt. A mesterről érdemes
megjegyezni, hogy később Egerben telepedett le és Mooser Lajos néven
dolgozott Magyarországon.
Orgona a rózsaablak előtt
A
fóti orgona 1854. december 17-én szólalt meg először. Nem egészen két
év múlva, pár nappal az esztergomi bazilika felszentelése után járt
Liszt Fóton. Mint tudjuk, ő komponálta az ünnepi misét az ünnepi
eseményre, ez az Esztergomi mise.
Az utána Pesten rendezett díszvacsorán ott volt Károlyi István gróf is:
Haynald Lajos püspök mellett ő volt Liszt másik asztalszomszédja; ezen a
vacsorán hívhatta meg Lisztet, hogy megmutassa neki akkor még egészen
új templomát. Liszt pár nap múlva két püspök és néhány alacsonyabb rangú
egyházi személy kíséretében érkezett meg. A templomban játszott is
Mooser orgonáján, s amint a Historia Domus feljegyzése megörökítette, róla dicsérettel nyilatkozott.
A
templom kórusán ma is Mooser orgonája áll, játékasztalát azonban a 20.
században kicserélték. Az eredeti, melyen Liszt játszott, a főbejárattól
balra - így egészen közelről - megtekinthető. Néhány gyarló képet
készítettem róla:
Hogy
Liszt mit játszott a fóti orgonán, eddig nem jöttem nyomára. Lehet,
hogy improvizált, de eljátszhatta friss orgonaművét, a Meyerbeer egy
dallamára komponált Ad nos, ad salutarem undam című monumentális fantáziáját, vagy belőle részletet - így ezt ajánlom meghallgatni fóti kirándulásunk végén:
Valószínűsíthető,
hogy ha már Liszt és társasága Fótra látogatott, a vendéglátó gróf a
plébániatemplomhoz egészen közel lévő kastélyába is meghívta őket, talán
egy ebédre vagy vacsorára - de erről eddig nem találtam forrást. Mi
azért kukkantsunk be a parkba és legalább kívülről nézzük meg a szintén
Ybl Miklós kezenyomát magán viselő épületet (minthogy belülről sajnos
nem látogatható).
A Károlyi-kastély
Fóti utazásunk, látogatásunk megtervezéséhez a templom nyitva tartása és más praktikus tudnivalók a Fóti Plébánia honlapján találhatók.
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Buda Attila: Romantikus klasszicizmus. Fót és a Károlyiak. = Szalon 1998. 6.
Pusztai László: Kegyúri romantika. A fóti katolikus templom. = Szalon 1998. 6.
Római katolikus templom, plébánia- és iskolaépület, Fót = Ybl Miklós virtuális archívum
Walker, Alan: Liszt Ferenc 2. A weimari évek 1848-1861. Bp. Ed. Musica, 1994
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975
Szigeti Kilián: Eger. Bp. Zeneműkiadó, 1980 /Régi magyar orgonák/
A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2016 nyarán készítettem
