Itt csónakázott Liszt

 Szekszárd, Csörge-tó

 

 

 

A kis tó Szekszárdtól északra, a Mözs-Szekszárd vasútvonal mellett, a 6-os főközlekedési út és a vasútvonal között fekszik. A buszpályaudvarról indulva gyalogosan mintegy háromnegyed óra alatt érhetünk oda.

 

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Csorge_Lake_S,_2016_Szekszard.jpg

1865-ös szekszárdi tartózkodásakor vendéglátója, Augusz Antal kihozta ide Liszt Ferencet, akinek társaságában ott volt veje, Hans von Bülow zongoraművész, jóbarátja, Reményi Ede hegedűművész és annak zongorakísérője, Plotényi Nándor, valamint Rosty Pál, a nagy zenebarát világutazó. Augusz lánya, a 18 éves Anna így örökítette meg a kirándulást eredetileg francia nyelvű naplójában (benne Lisztet "Abbé"-ként említi):

Csütörtök, szeptember 7.

... Ebéd után két kocsin a Csörge-tóra mentünk. ...

A Csörge-tó egy síkságon elterülő tavacska: megérkezve halászokat láttunk, akik már kivetették hálójukat, néhány halat, rákokat fogtak, amiket a parton gyújtott nagy tűzön mindjárt el is készítettek. Ezalatt az Abbé, Rosty, Bülow báró és Plotényi urakkal egy bárkába szálltak. Bájos kép tárult most szemünk elé: a lenyugvó nap vízre hulló utolsó sugaraival világította meg a tájat, csodálatosak voltak a növényzet különféle árnyalatai. A tavon bárka úszott, benne az Abbé álló alakja, Bülow horgászott, Rosty és Plotényi eveztek. Utána ezek az urak kiszálltak a bárkából, a parton álló kis fapavilonba mentek, ahol halat és süteményeket fogyasztottak... Az étkezés alatt Reményi Hiadornak egy Lisztnek ajánlott, szép költeményét olvasta fel, amelyet előbb a parton franciára fordított. A nagyon szép költemény mély benyomást keltett a jelenlévőkben. Hazaérve a jó Abbé így szólt: "Ez a halászat nem csodálatos, hanem gyönyörű volt!"

 

Liszt mondása kissé tréfásan minden bizonnyal a bibliai csodálatos halászatra utalt.

 

Lábjegyzet a költeményhez:

Hiador, azaz Jámbor Pál (1821-1897) Búcsú-hangok Lisztnek című, akkor egészen új verséről lehet szó, amelyet Liszt Szent Erzsébet legendájának három héttel korábbi pesti ősbemutatója alkalmából írt. Benne utal Vörösmarty addigra híressé vált Liszt-versére és kifejezi a nemzet kívánságát, hogy Liszt aki akkoriban jórészt Rómában élt, térjen vissza Magyarországra, s ezt a Szózat felidézésével nyomatékosítja. A kilenc strófás vers utolsó versszaka így szól:

Róma elvett, de azért mienk vagy;

A művészet birodalma tág;

Bárhol légy, ha fényt szórsz nemzetedre,

Büszke rád e nép, s ránk a világ.

Róma tért ad, hogy nagyobb-nagyobb légy,

De "bölcsőd ez,s majdan sírod is..."

Jöjj ó vissza! Vár itt minden egyház:

Tömjénné lesz akkor a tövis.

 

A kis tavat az 1880-as évektől kezdték felfejleszteni fürdőházak építésével, ahova bérkocsi, később autóbusz szállította a szekszárdi polgárokat. A helyi újságok gyakran cikkeztek arról, hogy a természet lágy ölén bizony elterjedt a nudista strandolás, bár akkor ezt a szót még nem használták. 

A tó későbbi történetéről és mai állapotáról Elbi blogjában olvashatunk, összességében meglehetősen szomorú dolgokat, de némi reményt is felcsillant...