Babits Mihály szülőházának zenei vonatkozásai

Szekszárd, Babits Mihály utca 13.

 

Babits Mihály egyemeletes, klasszicista stílusú szülőháza a 19. század elején épült az akkor a város védőszentjéről, Szent Lászlóról elnevezett utcában, nem messze a Séd patak hídjától. 

 

 

A költő anyai nagyapja 1852-ben, szekszárdi letelepedésekor vásárolta meg. Itt született Babits 1883. november 26-án, s élete folyamán sokat tartózkodott és alkotott ezen a helyen.

Ebben a szobában és ezen az ágyon született...

Első emlékkiállítását 1967-ben rendezték meg, amelyet 1983-ban, születésének centenáriumán felfrissítettek, s az egész épületet emlékháznak rendezték be. A ház udvarán 1981-ben avatták fel Farkas Pál Babits-szobrát.

 

 

Babits költészetében erős a zenei vonal (bár érdekes, ő maga, legalábbis Illyés Gyula szerint botfülű volt...), gondoljunk csak Mindenik embernek a lelkében dal van kezdetű soraira, és számba lehet venni az életében és utókorában különböző műfajokban és stílusokban megzenésített verseit. Erről Czigány György írt nagyon szép esszé-tanulmányt Úton Babitshoz, Kodályhoz címmel, érdemes elolvasni! S zenei vonalon ne feledkezzünk meg Babits feleségéről sem: a harmincas-negyvenes években az ő kérésére rögzítette Makai István hangmérnök, az általa feltalált eljárással, kiselejtezett röntgenlemezekre Bartók Béla rádió-koncertjeit - és mellette Babits rádiós versmondásait.

Tárgyak területén az emlékmúzeum egy hegedűt őriz, amely édesapja, id. Babits Mihály (1844-1898) hangszere volt. A mellette levő egyik fényképen a hegedű is szerepel: Babits még gyermek édesapja tartja, mellette az ő apja, a költő nagyapja, Babits Mihály István (1812-1872).

 

 

Maga Babits ezt írta édesapjáról a hegedűvel kapcsolatban (Önéletrajz a gyermek- és ifjúkor éveiből, 1920):

Kitűnően hegedült, azt mondják, hogy valóban művészileg. Biztatták, hogy lépjen fel koncerten, de ő nem tette, mert lámpaláza volt. Félénk ember volt. Pécsen azonban lelke volt a filharmonikus társaságnak, amely előadta Haydn Teremtés-ét, Verdi Manzoni-ját, amit Magyarországon ők csináltak először. 

 

Kívánkozik ehhez két lábjegyzet: "Verdi Manzonija" nem más, mint az eredetileg Alessandro Manzoni emlékére komponált Rekviem, amelyet Magyarországon vidéken valóban Pécsett mutatott be a Pécsi Zenekedvelők Egyesületének Zenekara (ennek tagja volt Babits apja) és a Pécsi Dalárda, a dátum 1897. március 9. Haydnnal kapcsolatban viszont kicsit tévedett Babits, mert nem a Teremtést, hanem az Évszakokat adta elő ugyanez az együttes napra pontosan egy évvel a Verdi Rekviem után; a Teremtés Babitsék pécsi éveiben, apja haláláig nem került pódiumra.

Még egy zenére utaló tárggyal találkozhatunk a Babitsék lakását rekonstruáló Emlékházban, kicsit eldugva, ez pedig a falon Barabás Miklós híres Liszt-portréjának bekeretezett reprodukciója:

Sőt, Babits könyvtárában is van néhány zenei kincs: Bartók ajándékai, a Cantata profana zongorakivonata, valamint a Kodállyal közösen közzétett Erdélyi magyarság: Magyar népdalok című kötet, mindkettő Bartók aláírásával.

 

2001. május 25-én Dienes Valéria Emlékszoba nyílt az emlékház udvari szárnyában. Állandó kiállítása Dienes Valéria (1879-1978) személyes tárgyaiból, írásaiból, könyveiből, s az életművét ápoló Orkesztika Alapítvány fotóarchívumából áll.

Dienes Valéria – eredeti nevén Geiger Valéria – filozófus, matematikus és táncteoretikus 1879. május 25-én született a Babits-ház utáni második lakóházban (ma Babits Mihály utca 17.). Gyerekkori barátság fűzte a nálánál néhány évvel fiatalabb költőhöz, akinek hatása később munkásságában is jelentkezett: irodalmi ihletésű koreográfiái között Babits-versek is szerepelnek; Babits pedig Dienes Valéria személyét Halálfiai című regényében, Hintáss Gitta alakjában örökítette meg.

 

A Babits Emlékház látogatója a szekszárdi születésű Baka István (1948-1995) emlékszobájával is találkozik, benne könyvtárával és bakelitlemez gyűjteményével. Baka egyik fontos, szekszárdi kötődésű műve a Szekszárdi mise című kisregény, mely bulgakovi magasságokban, a valós tényekhez szürreális elemeket és misztikumot  vegyítve jeleníti meg Liszt szekszárdi kötődésű művének történetét, és a benne kulcsszerepet játszó szekszárdi dalárda-karnagy, a város első zenetanára, Séner János alakját.

Baka István hanglemezgyűjteménye a Babits-házban